Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-23 / 276. szám
1*66. november 23. 4 Szerda Tsz-ek az új gazdasági mechanizmusban: A közös gazdaságok szövetségei VI. A gazdasági mechanizmus reformjának megvalósításával a termelőszövetkezetek állami irányításának súlypontja az egyenjogú gazdasági kapcsolatokra, a termelés közgazdasági eszközökkel történő tervszerű befolyásolására helyeződik át. Ennek egyenes folytatásaként megváltozik a termelő- szövetkezeteknek a tanácsi szervekkel, az állami vállalatokkal, a bankszervezetekkel korábban kialakított kapcsolata is. Az állam- igazgatási szervek a jövőben általában nem avatkozhatnak be közvetlenül a szövetkezeti gazdaságok belső gazdálkodási és szervezeti dolgaiba. Természetesen a tanácsok, a mezőgazdasági szak- igazgatási szervek hatósági jogköre megmarad, továbbra is ezek látják el az állami támogatás lebonyolításával kapcsolatos teendőket és fontos szerepet töltenek be a helyi gazdaságpolitikai irányításban. A termelőszövetkezetek önállóságának növelése, amelytől joggal várhatjuk, hogy kedvezően befo- ly ásol ja a tsz-ek gazdálkodásának hatékonyságát, és elősegítse az árutermelés gyorsabb ütemű növekedését, a termelés szakosodását, szükségszerűen a gazdasági kapcsolatok fejlődése irányába is hat. Az új gazdasági mechanizmus számos olyan ipari és kereskedelmi tevékenység megindítására, fejlesztésére ad lehetőséget, amelyekkel a tsz-ek korábban nem számolhattak. Bár a tsz-ek jog szerint eddig is egyenrangú partnerei voltak a velük kapcsolatban álló vállalatoknak, mégis — a tapasztalatok is ezt bizonyítják — gyakorlatilag sokszor hátrányba kerülhettek a vállalatokkal szemben, mert érdekeik védelmére nem rendelkeztek megfelelő szervezettel. Mindezeket figyelembe véve tartja kívánatosnak a párt a termelőszövetkezetek szövetségeinek létrehozását. „A szövetségek — állapítja meg a Központi Bizottság májusi határozata — sajátos gazdasági központok és érdekvédelmi szervezetek legyenek, választott testületből álljanak, és csak kis függetlenített apparátussal rendelkezzenek’;..' ■Ä területi termelőszövetkezeti szövetségek létesítését vagy már 'meglevő szövetségbe való belépést az érintett termelőszövetkezet Közgyűlései önkéntesen határozhatják el. Ehhez kapcsolódik egy másik fontos alapelv; a szövetségek azokat a feladatokat látják el* amelyekkel a szövetséget alkotó termelőszövetkezetiek megbízzák. E két sarkalatos alapelv érvényesítése lehetetlenné teszi, hogy egy újabb termelőszövetkezeti irányító szert' jöjjön létre. Az önkéntesség elvének alkalmazása azt jelenti* hogy csak az a szövetkezet lesz a szövetség tagja, amelynek tagjai igy döntenek és a tagság addig tart, amíg a közgyűlés másként nem határoz. Ugyanígy az a tény, hogy a tag- szövetkezetek egy-egy tagot kül denek a szövetség küldöttközgyu-: lesébe és ők határozzák meg — a törvényes keretek között — a j szövetség feladatait, működési j körét, biztosíték arra is, hogy a szövetségek nem bürokratizálód- nak el, hanem jól szolgálják a szövetkezetek pontosan meghatározott igényeit. Éppen ezért a szövetségek küldöttközgyűlései is csak javaslatokat, ajánlatokat tehetnek a tagszövetkezetek számaira. Á szövetség tisztségviselőit választják. A saját maguk által kidolgozott alapszabály szerint működő szövetségek kis létszámú, *3ól képzett szakembergárdával is rendelkeznek majd. A termelőszövetkezeti szövetségeket általában a területi elv alapján — megyénként egyet, esetleg többet — célszerű létesíteni. Nem lesz semmiféle előírás arra nézve, hogy hány tagja legyen a szövetségnek. Ezt a körülj mények, a helyi viszonyok figyelembevételével lehet csak eldönteni. Egy dolog azonban bizonyos: sem a túlságosan kis létszámú szövetségek — nincs megfelelő súlyuk, áttekintésük —, sem pedig a túlságosan nagy létszámú szövetségek — nehézkessé válhat a munka — nem alkalmasak a feladatok ellátásái/a. Melyek azok a feladatok, amelyeket a szövetségek elláthatnak és milyen szervezet felel meg leginkább ennek? A termelőszövetkezetek gazdálkodásának körülményeit. működésük feltételeit.. a valóságos igényeket figyelembe véve, olyan szervezet létrehozása bizonyulhat hasznosnak, amely egyrészt a tsz-ek tanácskozó, tevékenységüket összehangoló, érdekeiket egységes fellépéssel védelmező fóruma, másrészt g termelőszövetkezetek megbízása alapján önálló gazdasági feladatokat is megold. A szövetség megvitathatja a termelőszövetkezeteket érdeklő problémákat, így a szövetkezetek fejlesztésével, a népgazdasági terv igényeivel, a termelési koordinációval összefüggő feladatokat. Foglalkozik a szövetkezeti gazdálkodás általános tapasztalataival, értékeli az értékesítés. az anyag- és eszközellátás helyzetét stb. E kérdésekben, ha szükséges, ajánlásokat, javaslatokat tehetnek a tagszövetkezeteknek és az állami szerveknek. A szövetség közreműködhet a közös érdekeket szolgáló feladatok — a szakmai tanfolyamok, tapasztalat- cserék, szakmai tanácsadás, szakmunkásképző tanfolyamok vagy a tsz-ek jogvédelme — megszervezésében. A szövetkezetek megbízásából — természetesén az érintettek hozzájárulásával — esetenkénti vagy rendszeres vizsgálatokat tarthat a szövetkezetekben. A szövetségek azzal is segíthetik a termelőszövetkezeteket, hogy önkéntes befizetéseikből kölcsönösen igénybe vehető pénzügyi alapot hoznak létre, amelyből a segítségnyújtás mellett közös gazdasági vagy szociális létesítményeket is megvalósíthatnak — például üdülő, sporttelep stb. — vagy üzemeltethetnek. A szövetség hasznosan közreműködhet a tsz-ek áruforgalmának, értékesítési tevékenységük lebonyolításában, termelésük fejlesztésében. az együttműködés megszervezésében. A termelőszövetkezetek megbízása vagy saját kezdeményezése alapján javaslatokat tehet tsz-közi társulások, közös vállalkozások létrehozására, a tsz-ek önálló értékesítő tevékenységének fejlesztéséi-e. Módszeres piackutatást végezve tájékoztatja a termelőszövetkezeteket a beszerzés és az értékesítés lehetőségeiről, feltételeiről; közreműködhet az árukapcsolatok létrehozásában. Sok segítséget nyújthat a tsz-eknek azzal is. hogy megfelelő szakértők bevonásával közreműködhet áruk minősítésében, átadásában . és átvételében. A szövetségek áltál elvégezhető feladatoknak korántsem teljes felsorolása is mutatja, hogy az új feltételek között milyen fontos szerepet játszhatnak a szövetkezetek e szervezetei. A termelőszövetkezetek szövetségei tovább erősítik a szövetkezetek önállóságát, segítenek, hogy a 1sz-ek saját dolgaikban maguk döntsenek, öntevékenyen keressék a legcélszerűbb megoldásokat, és egyben részt vállalnak a szocialista alapokon álló szövetkezeti önigazgatás kialakításában. A termelőszövetkezeti szövetségek létjogosultságának alapvető kritériuma, hogy a tsz-eknek szükségük van-e rájuk, hogy működésük előnyös-e a tsz-ek számára? A gyakorlati bizonyítás még hátra van, de minden előzetes megfontolás arra mutat, hogy a szövetségekre szükség van; és a termelőszövetkezetek örömmel ragadják meg a szövetségek létrehozásának lehetőségét. Dr. Dankovits László Négyen a harmadik műszakból A tízes szám felé közeledik az óra mutatója, az utcákon már csak itt-ott lehet látni néhány elkésett járókelőt. A Békési út külső része különösen csendes. Hatalmas zöld neonbetűk alatt szinte nappali világosság, a konzervgyárban éjszaka sem alszanak. A főkapu környékén férfiak várják a délutáni műszakból pár perc múlva hazainduló szeretteiket. Alig múlt néhány perccel tíz óra. amikor a tésztaüzemben az éjszakai műszak vezetője iránt érdeklődöm. A.2 iroda hatalmas ablakán látni a zöldre festett gépóriásokat. amelyek halkan zümmögve, fehér köpenyes irányítóiknak engedelmeskedve gyártják a szép sárga csőtésztát. Nem látok hőmérőt a közelben, de nagyon meleg van. Nyílik az ajtó. kendővel gondosan bekötött fejű, karcsú fiatal lány lép be. Kiss Mária művezető. Ószintén szólva a „művezető”-t idősebbnek és — bocsánat a kifejezésért — tekintélyesebbnek képzeltem el. Hamar kiderül, hogy a tekintélyt és a hozzáértést nem a fiatalság és a kor határozza meg. — A gyár ösztöndíjasaként a felsőfokú élelmiszeripari technikumot végeztem s két éve dolgozom itt, Január óta vagyok a tésztaüzem művezetője. Miközben beszélgetünk, fél szemmel a munkaterembe pillant. — Nagyon szeretek itt. érdekes, nem szezonjellegű munka a mienk. Két hosszú vonalon csőtésztát, a röviden pedig szarvacskát készítünk. — Megbarátkozott az éjszakai műszakkal? — Nekem úgy tűnik, néha jobb is így dolgozni, mint egy műszakban Hat plusz kettes a műszak, ami azt jelenti, hogy vasárnap is dolgozunk, s bizony nagyon jól jön a két szabadnap. — Mire nasznalja? — Mindig akad tennivaló. Szeretek olvasni s munkát ad az is, hogy a gyári szakmunkásképző tanfolyamon, amelyet az érettségizett fiatalok részére tartunk, én oktatom az anyag- és gyártmányismeretet. Nem Szeret magáról beszélni s készségesen hajlandó inkább a munkatársnői közé kalauzolni. Tizenöt nő es egy férfi, valamint három karbantartó — ebből áll az éjszakai műszak. Miközben I végigsétálunk a gyártó gépsori I mellett, Kiss Mária érdekes ismer-1 i tetést nyújt az automata gépek j j munkájáról, amelyek mellett alig j néhányan szorgoskodnak. — A csomagolqban elevenebb j ! az élet —mondja mosolyogva, ami- | kor átmegyünk a másik terembe | Többszöröse lenne ez a riport: !az eredetileg tervezettnek, hal j mindazt leírnám, amit — mond-1 ! hatnám — ámuló szemmel lát-1 tam. Automaták mellett fehér kö-j jpenyes nők — látszólag csak —l tesznek-vesznek. Az okos gépek] : igazítják a zacskókat, dobozokat; ja megfelelő nyílás alá, továbbit-] iják, tömörítik, majd lezárják őket ] A szalag mögött fiatal nő nagy ] kartondobozokba rakja a csórna-] ] golt árút. A gép mellett egy fiatal I jlány szorgoskodik. Kiss Mária] 'átveszi a munkáját néhány pilla-j j nati a. ; — Karádí Teréz vagyok — mu-1 i tatkozik be az automata kezelője, —, három évig voltam ipari tanuló] s nagyon szeretem ezt a munkát. | Talán ez a szeretet segít elviselni! azokat a nehézségeket, amelyek] előadódnak a három műszak miatt, Ritkán van módom a szórakozásra, de szerencsére vőlegényjelöltem megértő. Sokszor megvár a kapunál... A másik gépnélsódar Istvánná dolgozik. Neki sem könnyű a három műszak, hiszen alig pár hónapja kötötte be a fejét egy vállalati villanyszerelő. Mindketten Békésről járnak be s bizony ritkán tölthetnek együtt nyugodt órákat. Sódarné azért nem elégedetlen. — Nagyon kell a pénz, szeretnénk házat építeni — mondja, miközben egy pillantást vet a monoton zümmögéssel dolgozó gépre. Jobb lenne, ha két műszakban dolgozhatnánk, de így is kibírjuk... — Nekem ez a jobb — tesz vallomást Vidó Jánosné, aki már több mint négy éve dolgozik olykor-olykor éjszaka is. Két gyermekem van, s örülök a két szabadnapnak. Sokkal többet tudok velük foglalkozni így... Ezt az üzemrészt meg különösen szeretem. Tiszta, világos, meleg van, szóval, elégedett vagyok. Visszasétálunk az iroda felé, a művezetőnő szeme elégedetten csillog. — Annak külön örülök — tesz pontot akaratlanul is a riport végére —, hogv ilyen emberekkel vagyok körülvéve. Nem mindegy ám, hogy olyanok között dolgozik az ember, akik alig várják a műszak leteltét, vagy olyanok a munkatársai, alkik a magukénak érzik az üzemet — természetesen elsősorban saját érdekükben. Ismerjük és szeretjük egymást mindnyájan, s ez sok erőt ad a nehézségek leküzdéséhez, nagyobb eredmények eléréséhez... Mennyire igaza van! Opauszky László Csehszlovák vendégek Kondoroson A kondorosi Lenin Termelőszövetkezetet már régi kapcso- j lat fűzi az egyik csehszlovákiai ] közös gazdasághoz. Amikor ] az ősszel a kondorosiak elmen- í lek meglátogatni barátaikat, ] velük tartott a községbeli Vö- j rös Október Termelőszövetke- ' zet vezetőségének néhány tag- I ja is... Így kezdődött a barátság | a Vörös Október és a mikulai i termelőszövetkezet tagjai között. ] A múlt héten az elnök ve- | zetésével öttagú küldöttség ! érkezett a Vörös Októberbe Mikuláról. A fogadás után a gazdaság elnöke ismertette eddigi eredményeiket, majd négy nap alatt alaposan megismertették a csehszlovák vendégekkel a termelőszövetkezetet. A vendégek elismerően nyilatkoztak többek között a bőven biztosított takarmány szakszerű tárolásáról s különösen nagyon tetszett nekik a tehén- állomány. Meghívták a kondo- rosiakat, látogassanak el majd a zárszámadási közgyűlésükre. Elhatározták azt is, hogy a jövő évben úgy szervezik kapcsolataikat, hogy. mindkét közös gazdaságból legalább het- ven-nyolcvan tag meglátogathassa a testvérszövetkezetet. TIZENHÁRMÁN Kerek három évtizede, hogy Adél megpályázta Szilvád kisváros telekkönyvi hivatalának nyilvántartói állást. Elhagyta Budapestet, addigi munkahelyét, a takarékpénztárt, és leköltözött a szilvádi szolgálati lakásba. Kezdetben hiányoztak a régi ismerősök, elsősorban Lujza, Andrea és Sarolta, akikkel a belvárosi cukrászdáiban vasárnap délelőttönként mise után a haboskávét iszogatta. Am Szilvádon is volt cukrászda, ahová az új barátnőkkel a vasárnapi szagosmise után betérhetett. Lassacskán nem hiányolta már a pesti rokonokat, Li- pót bácsit és feleségét, Erzsébetet. A takarékpénztári kolléganők is a feledés homályába merültek. Később a levelezés is megszakadt közöttiek. Adél fölött majdnem észrevétlenül viharzott át a második világháború. Szilvádon csak az újságból értesültek a harcokról, na meg abból) hogy a városba naponta érkeztek a frontról a gyászközlő értesítéseik. A háborúnak vége lett, a sebek lassan begyógyultak. A városháza új vezetőkkel tanácsházzá alakult. A hivatalban több lett a munka. Megszaporodott a családi házak építése és vele a teleki ulajdon.-út- írási adminisztráció is. Ez Adélnak tetszett. Szívesen dolgozott többet, mint egykoron, hiszen az ügyiratok szaporodása munkájának fontosságát igazolta. , Egy dolog azonban Adél életében is nagy változást hozott. Le- ányságát konzerválhatta, de korát nem. 1951-ben nyugdíj képessé vált. Még egy ideig dolgozott, elsősorban azért, hogy Szilvádon iftinól későbben tudják meg, hogy 1896-ban született. De 1955-ben, amikor a második agyvérzést is kiheverte, a tanácselnök megköszönte értékes, több évtizedes tevékenységét. Megkezdődtek a nyugdíjas napok. Adél időmül! omossá vált. Barátnőinek egyre többet mesélt a régmúlt időkről, a budapesti belvárosi cukrászdáról, még korábbi ifjúságáról, az angol kisasszonyok leánynevelő intézetéről, a Mátyás templomról, a csodálatos operaházi bemutatókról. Barátnői mái' kívülről tudták, hogyan zajlott le a várban a-katonai parádé. 1966 nyarán Lipót bácsi legkisebbik lánya, Éva, aki időközben már kétgyermekes anyává vált, Szilvádon járva megkereste Adélt, Elmondta, hogy 1950-ben férjhez ment egy csepeli technikushoz és két szép gyermeke is van. Jancsika 5 éves, Karcsdka pedig már a nyolcadik esztendőt tapossa. — És az édesanyád? —■ kérdezte Adél. — Sajnos, meghalt 1964-ben, érelmeszesedésben. De hát ilyen a sors. — Oh, szegény — sóhajtotta Adél, akiben az elfelejtett emlékek felkavarodtak, és talán ezért is fogadta el oly’ szívesen Éva meghívását. A fővárosban 30 év után sok minden szokatlan volt Adél számára. A szédítő forgalomról sokat olvasott, de a valóság mégis egészen más. Legnehezebben a modern üzletekkel bókült. Az új Erzsébet-híd formáját illetően sem titkolta csalódását. Mindamellett Éva kedves vendéglátását nagyon sokra értékelte. A fiatalasszony minden kívánságát szívesen teljesítette és Adél kéréséie az egykori barátnőket is igyekezett felderíteni. Csak Ne- mesfalvy Andreát és Kálóczy Luj- zit találta meg. A három egykori kolléganő Éváék lakásán tartotta meg a találkozót. A sok ölelkezés és szokásos siránkozás után megkezdődtek a vég nélküli kérdezgetések. — Hogyan vészeltétek át a háborút? Nem féltek-e a sok autótól?
