Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-23 / 276. szám

1*66. november 23. 5 Szerda Új ifjúsági klub van keletkezőben Szerény, kézzel rajzolt plakát hívta csak fél a figyelmet, lénye­ge ez volt: november 19-én bált rendez a csabai kórház KISZ- alapszer vezete.,. Kicsit meglepőd­nek, amikor belépek, nincs ott egy fia idős sem, 18—20 év kö­rüli lányok és egyenruhás fiatal­emberek beszélgetnek, gyülekez­nek este 7 óra félé a kórház kul­túrtermében. Csabai Katalin alapszervi tit­kár és Valyuch Mária küttúríele- lós nagyon kedvesen hellyel kí­nálnak, s maguk is letelepednek egy pillanatra. — Látszólag kis sziget a mi aiapszer vezetünk, mint ahogy a kórház is az a kívülállóknak — mondja a keskeny arcú Csabai Katalin. — Pedig egyre élénkebb életet élünk. Gyakran összejö­vünk itt, a kórház kultúrtermé­ben. táncolunk, szórakozunk, hallgatjuk a zenét... Az emelvényen öttagú agyút- ^ tes csomagolja ki a hangszereket, hangolnák; gitárosok, szakszofo­nos, zongorista, dobos. — Kicsit kezdők még. alig egy Ötös névadás Békéscsa bán Kedves ünnepség színhelye volt november 19-én délelőtt 11 óra­kor Békéscsabán a megyei tanács tanácskozóterme: öt újszülött ka­pott ünnepélyesen utónevet a be­ruházási iroda dolgozói, a roko­nok, barátok, ismerősök jelenlé­tében.' Szavalatok, aktuális ének­kari számok s a színes névadó szertartás tették emlékezetessé a szülőknek, a névadó szülőknek ezeket a pillanatokat. Mintegy kétszázötvenen szorongtak a te­remben. s a folyosókon. Az öt kis ünnepelt — vala­mennyi fiú — Dancsó Tibiké, Szabó Zsoltika, Szikara Attila, Titz Bandika, Varga Zolika jókí­vánságok és ajándékok átvétele közepette kaptak utónevet ezen a délelőttön. éve alakultak, de már elviselhe- töen zenélnek — szól mosolyog­va a kultűrfelelős, aztán elnézést kél-, vendégek érkeznek: a tiszt­helyettesképző iskola növendé­kei. Kimenőt kaptak a bálra. — Szóval, nem élünk mi elzár- tan a világtól: nemrégen 24-en Lipcsében és Drezdában jár­tunk... s előadásokat is hallga­tunk. Nagyon tetszett, dr. Bujdosó Géza előadása, hat hónapon ke­resztül az USA-ban volt, igen színes élménybeszámolót tartott az ottani életformáról. Elmond­hatom, hogy nemigen akadna köztünk olyan, aki szívesen élne ott... Megszólal a zene. Valóban .jó együttes van itt lei alakulóban. — Teljesen díjmentesen muzsikál­nak a fiúk, tulajdonképpen a saját kis zenekarunk; otthonossá, mele­gebbé teszik az összejöveteleket — mondja komolyan a titkár. In­telligensen, szolidan táncolnak a fiatalok. A szünetben hűsítőt isz­nak a klub Icis büféjében, halkan társalognak. Néha egy-egy han­gosabb kacagás jelzi, hogy az egyik asztalnál vidám dolgokról beszélgetnek. — Elhatároztuk, hogy össze- szovetkezünk a tiszthelyetteskép­ző iskola alapszervével. Nálunk nincsenek fiúk, náluk nincsenek lányok, csak más az, ha nem egy­mással, hanem fiú partnerrel ! táncol az ember. Szeretnénk kö­zös rendezvényeket szervezni, jó előadókkal, műsorral a szórako- ! zásunkra, tanulásunkra... Nincs idősebb ember a terem- I ben rajtam kívül. Mégis komo- j lyan, szépen szórakoznak a fiata- I lak; halkan mulatnak. A kórter­mekben kialszanak a villanyok, csak a kékes fényű éjjeli lámpák ! világítanak. A kultúrteremben pedig új ifjúsági klub van kiala­kulóban értelmes, műveit fiata­lok kezdeményezésére. __És mondd, Adél, milyen hely a z a Szilvád? Adél a kérdésre kérdéssel vála­szolt: — Lujzi és Andrea, mikor men­tetek nyugdíjba? Ebből is lehetett érezni, hogy Adélnak egyre inkább javul a me­móriája. Tovább kérdezett: — És mondjátok, mi történt Fa­ragó Ákossal, a takarékpénztár igazgatójával? — 1945 januárjában agyonütötte egy bomba. — És Saroltával, a főnök ked­vencével mi történt? — Az, szegény — emlékezett Andrea — 1946-ban hirtelen meg­halt. Lehet, hogy öngyilkos lett. Nem is csodálom, nem tudott Fa­ragó nélkül élni. — Telegdy Panni ott van-e még a takarékpénztárban? Hiszen ő még csak 52 éves lehet... — Már ő is az árny ék világba költözött — jött a válasz. — A főpénztáros, Kovács Ger­gely, mát csinál? — Nyugdíjazása előtt nyolc hó­nappal, műtét közben meghalt, Nem bírta a nagy vérveszteséget. — És Gergely helyettese. Szép- falussy Zoltán...? — Tavaly ment nyugdíjba, majd fiához Kőfalvára költözött, — A számlázási osztályon dol­gozott Százados Lászlóné. a Zsu­zsanna. Csinos asszony volt. Most merre van? — Nyugdíjba menetele után alig egy év telt el, amikor 1950-ben leesett a villamosról. A Kacér és Lepke utca sarkáról vitték a teme­tőbe. Lehetséges, hogy öngyilkos lett, így menekült a rák elől. Éva — miközben a haboskávét, kuglófot, zserbó-süteményekei kí- nálgatta — hallva ezt a beszélge­tést, folytonosan azt várta, hogy zokogásba fullad a három öreg­lány találkozója. De nem így tör­tént. Andrea és Lujzika memóriá­ja is felfrissült. A halottak listájára került a belvárosi egyházközség elnökének húga, Zsófia, és a Petőfi utcai cseroegés lánya, Gizella is. Több ismerős már senkinek sem jutott eszébe. Évának a találkozó után úgy tűnt, mintha Adél frissebbé vált volna. Az idős lány még a mara­dék süteményből is csipegetett, és megitta az utolsó pohár habos- kávét is. Adél hangulata két hét óta egész budapesti tartózkodása alatt most volt a legjobb. — Képzeld, Éva — mondotta ké­sőbb —, a tizenhat kolléganőmből, akikkel együtt dolgoztam a taka­rékpénztárban, már tizenhármam meghaltak... Nem folytatta, de szavaiból az érződött, hogy bár ő volt köztük a legidősebb, mégis ő maradt az életverseny abszolút győztese. Lányai Sándor A szíve fiafal maradt — Holnap megvendégelünk 400 nyugdíjast, arra készülünk most — kezdi Kemény József- né, amikor estefelé hazaérkezik, s egyúttal elnézést is kér a ké­sésért. Mert ő a nőtanács titkára. Az asszonyok vállalták, hogy főznek, a kiszes lányok pedig tá­lalnak, felszolgálnak. — Eleken nem nehez. össze­fogunk, csináljuk — mondja, ami egyúttal az asszonyok dicsé ­retét is jelenti. De a szervezés az ő feladata. Neki kell összhangot teremtenie a munkában, s ez nem is olyan egyszerű dolog. Jócskán igény­be veszi az idejét. Kemény Józsefné azonban nem csupán a nőtanács titkára, hanem egyúttal községi ta­nácstag, az egészségügyi és szo­ciális állandó bizottság vezető­je. Tagja a községi párt-végre- hajtóbizottiságnak, a járási, nemiég pedig a megyei pártbi­zottságnak, a járási nőtanács végrehajtó bizottságának, sőt még az eleki Lenin Tsz ellenőrző bizottságának is. Mindez társa­dalmi megbízatás, amiért nem jár fizetés. Miért vállal eny- nyit? Életének néhány epizódja talán választ is ad a kérdésre. A felszabadulás előtt mező- gazdasági napszámos, kőműve­seknél segédmunkás, mosónő, Budapesten pedig bejárónő volt. Hogy mi minden történt köz­ben, annak a megörökítésére né­hány kötet is kevés lenne. Egy megrázó emléket azonban érde­mes visszaidézni. Így mondja el: öröme leírhatatlan volt. Elkez­dődött az új éjét. — Még 1944-ben megkaptam a párttagsági könyvet. A nőmoz­galomba 1945 februárjában kap­csolódtam be. Napközit, szülő­otthont létesítettünk, amit sa­ját erőnkből tartottunk fenn. Húsz menhelyi gyerek nevelését vállaltuk. Egy vagon zsírt, sza­lonnát és három vagon krump­őket az 1956-os ellenforradalom, amiről röviden csak ennyit mond: — Mindkettőnket letartóztat­tak. A férjemet úgy megverték, hogy három bordája eltört, kí­nozták, gyötörték. Ki is végez­tek volna bennünket, ha a szov­jet katonák időben meg nem ér­keznek. A sok szenvedés, megpróbál­tatás nem törte meg Kemény Józsefné lelkierejét. Ma is olyan szeretettől átitatva igyekszik se­gíteni az embereket, mint azok­ban a nehéz időkben. Igaz, már őszül a haja, de a szíve fiatal maradt. Derű, kiegyensúlyozott­ság sugárzik egész lényéből. Gondolatai beszélgetés köz ­ben is vissza-vísszatémek asz- szonytársaihoz. — Elértük, hogy az eleki Le­nin Tsz-nek van már egy szoci­alista címért küzdő női kerté­szeti brigádja, amely papriká­ból 50 százalékkal teljesítette túl a tervét. Ez pedig 287 ezer fo­rint többletbevételt jelent. Arra törekszünk, hogy még két bri­gád kapcsolódjon a munkaver­senybe. Az asszonyok fejlődését első­sorban a politikai oktatásnak tulajdonítja, amelyet a nők klubja szervez már évek óta. Amikor nemrég megkapta a Munkaérdemrend arany foko­zatát, megilletődött egy kicsit. Még a könny is kicsordult a sze­méből. A megyei pártértekezleten kongresszusi küldöttnek válasz­tották meg. — 1942-ben hazajöttem a fér­jemmel Budapestről, hogy ara­tással legalább a kenyémekvalót megszerezzük a családnak. Öt Eleken mindjárt letartóztatták és vasra verve elvitték. Én két­ségbeejtő helyzetemben egy ka­sza után szedtem a markot és két kasza után kötöttem, hogy az egész rész meglegyen. Gon­doltam, hogy a férjem nem! egyhamar kerül ki a börtönből,! bár akkor még sejtelmem sem j volt, hogy ő már 1936-tól az ille- ' gáiis kommunista párt tagja. Csak augusztusban tudtam meg, hogy a Margit körúti börtön fog­lya. Meglátogattam. A haját ki­tépték, az arcát szinte a felis- merhetetlenségig összeverték. 1 Irt küldtünk a bányászoknak —- emlékszik vissza. Aki pedig ismeri az akkori időket, tudja mit jelentett ez. Később Bicskéié került a fél ­je párttitkámak, akinek tovább­ra is segítőtársa maradt. Itt érte — Kérnek is az asszonyok: Manci néni, mondd el, hogy élünk, mit csinálunk, milyen eredményeket érünk el. Mert azért Eleken és a járásban is ván mivel büszkélkedni. Pásztor Béla Karácsonyi rejtvénypályázat Harminc forduló harminc nap alatt — £/*ő díj: agy darab 1500 forintos Kvarc filmfelvevő — Eredményhirdetés: 1967. január l-i számunkban Ötödik rejtvényünk: Alig volt benne élet. A felszabadulást megelőző he­tekben ismét Elekre jöttek. A férjét körözték, emiatt bujkál­nia kellett. S egy nap aztán megjelent a községben az első szovjet katona. Az első percek Honvédelmi programok az építőtáborokban Elkészült az idei KlSZ-építőtá- borokról szóló értékelés. Eszerint 33 táborban közel 28 és fél ezer egyetemista és középiskolás diák vett részt, közöttük 500 külföldi. Az értékelés1 külön kiemeld azt a segítséget, amelyet a néphadsereg alakulatai nyújtottak a táborok munkájához. Közreműködésükkel sikerült a rossz idő ellenére is ha­táridőre felépíteni a táborokat és biztosítaná, hogy lakóik rendezett körülmények közé érkezzenek. Különösen hasznosak, sokrétűek ás színesek voltak a különböző tá­A rejtvény bal oldali részét a vastag vonalig fejtsük meg elő­ször: 1. Testrész. 2. Fejér megyei község. 3. A piros is az. 4. Leg­kisebb beszédegység. 5. Szóössze­tételben valaminek az utolsó sza­kasza, része. 6. Helyhatározó kér­dőszó. 7. Belül üres henger. 8 Értesülés. 9. Jelt ad-e? 10. Ha­tározószó. 11. Zenei félhang. 12. Mi oroszul. A megkapott szavakat a rejt­vény második részében úgy hasz­náljuk fel, hogy most már hat- betűs szavakat képezzünk az alábbi meghatározások szerint: 1. Tüzérségi lövedék. 2. A jó­szága. 3. Nem ismeri fel a szí­neket. 4. Hangerősítő. 5. Irásmű végéhez csatolt szöveg 6. A mai nap után következik. 7. .. jutott, fizetésképtelenné vált. 8. Napilap. 9. Nyilatkozat, pl a sajtó részére. 10. Afrikában és Dél-Ázsiában honos húsevő gázlómadár. (—’)■ 11. Kazalszerűen összerakott ga­bona. 12. Javított könyvelési té­tel. Beküldendő: A második és ötö­dik függőleges sor. amely egybe­olvasva kifejezi rejtvényünk mondanivalóját. , borokban megrendezett honvédel­mi bemutatók és más hasonló jel­legű programok, amelyekben ugyancsak eredményesen működ­tek közre néphadseregünk alaku­latai. Karácsonyi rejtvénypályázat 5. 1966. november 23. szelvény

Next

/
Thumbnails
Contents