Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-23 / 276. szám
r IMS. november 23. 2 Szerda A barátság és a kölcsönös megértés Európa és a világ biztonságának múlhatatlan feltétele a keleti és a nyugati országok kapcsolatainak normalizálása. A földön az igazi békét csakis akkor lehet megteremteni, ha tiszteletben tartják minden állam függetlenségét és szuverenitását, ami feltételezi az államok bélügyeibe való be nem avatkozást. Ilyen körülmények között rendkívül nagy jelentőségű Nyikolaj Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének egyhetes ausztriai látogatása, aki Franz Jonas osztrák köztársasági elnökkel folytatott eszmecserét. Az osztrák sajtó pártállásra való tekintet nélkül szinte napról napra szivélyesebben írt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökének látogatásáról. Egy jellel több arra, hogy a nemzetközi visszhangot keltő szovjet—osztrák tárgyalások sikeresen folytak. Erre lehetett következtetni a Klaus kancellár szombat esti rádióbeszédéből is, amelyben kijelentette: „Az tette a legnagyobb benyomást, milyen pozitiven ítélte meg a szovjet államfő Ausztria szerepét Európában”. A barátságot és a kölcsönös megértést erősítette meg Bécs- ben a hétfőn délben nyilvánosságra hozott közös közlemény Podgornij látogatásáról. A rendkívül szívélyes légkörben folyt eszmecserék alapján készült dokumentum hangsúlyozza az egyetértést a mai nemzetközi politika egy sor fontos kérdésében. és kifejezésre juttatja a két ország készségét kapcsolatainak továbbfejlesztésére, mindenekelőtt a kereskedelem, a kultúra területén. Egyetértettek abban, hogy a független és demokratikus Ausztriát helyreállító államszerződés, valamint az országnak az osztrák parlament által elfogadott és nemzetközileg közismert örök semlegessége pozitív hozzájárulást jelent a nemzetközi enyhüléshez, az európai béke megszilárdulásához. Szovjet részről megállapították: Ausztria arra irányuló fáradozásait, hogy megerősítse helyzetét mint semleges szuverén állam, a Szovjetunió — akárcsak korábban — önzetlenül és maradéktalanul támogatni fogja. Mindkét fél kinyilvánította álláspontját a néniét kérdésről. Megállapították, hogy a német béke rendezésénél tekintetbe kell venni valamennyi érdekelt állam biztonsági igényeit. A dokumentum szerint a felek állást foglaltak egy leszerelési világkonferencia összehívása mellett is, amelyen részt venne minden állam. Mindkét fél nagy aggodalmának adott kifejezést a délkeletázsiai veszélyes helyzet felett és leszögezte álláspontját a vietnami kérdésben. Az a véleményük, hogy a vietnami népnek lehetőséget kel! adni sorsának eldöntésére és az 1954*es genfi egyezmény teljesítését a vietnami probléma rendezése alapjának tekintik. Nagyszerű fegyvertényként üdvözöljük, hogy a két ország álláspontja közel van egymáshoz. Annál is inkább, hogy a megegyezést jelentő közös közleményt hazánk egyik legbensőbb barátja, a Szovjetunió és jó szomszédunk, Ausztria államfői írták alá. Megelégedéssel állapították meg, hogy a szovjet— osztrák kapcsolatok a társadalmi rendszerek különbözősége ellenére a kölcsönös tisztelet, a bel- ügyekbe való be nem avatkozás, a jó szomszédi kapcsolatok és az egyenjogúság alapján sikeresen fejlődnek. Osztozunk a közlemény azon megállapításával is, hogy: „Mindkét fél elsőrendű jelentőséget tulajdonít a béke és a biztonság megszilárdításának Európában”. Rocskár János »«••■•«••■»»•a»« Hatvan tojás — egy golyóscsapágy A Volksetinime írja: „A Német Szövetségi Köztársaságban 1949-töl 1963 közepéig 410 ezer parasztgazdaság szűnt meg és ezeket a mezőgazdasági struktúra változása során további több százezer gazdaság követi”. E sajtóértesülésből arra a következtetésre jutottunk, hogy a nyugatnémet kormány agrárpolitikája arra irányul, hogy a mezőgazdasági struktúra megjavítását a kis- és középparasztok terhére valósítsa meg. Nagy gazdaságok parasztokkal vagy nagy gazdaságok parasztok nélkül. Ez a. kérdés, ami a nyugatnémet parasztokat foglalkoztatja — valóságban a parasztok léte forog kockán. Ez a megállapítás adódik abból, ha fnegkérdezzük és válaszolunk is rá: vajon ki vágja zsebre a parasztok munkájából szárma- ' zó hasznot? Nyugatnémet paraszt a fo- i gyasztóknak közvetlenül eladott tojás darabjáért 20 pfenniget — tehát 60 darabért 12 márkát kap — ez a tojásmennyiség megfelel 100 tyúk napi hozamának. A baromfit gondozni, etetni kell, tartásuk nem kevés munkát igényel. Tizenkét márkáért azonban a paraszt a . városban feleségével együtt legfeljebb egy szerény : ebédet ehet és egy pohár sört fogyaszthat. Ha pedig gépe számára csak egy piciny golyóscsapágyat akar beszerezni, az is ennyibe kerül. Egy mázsa búzáért a paraszt 20 márkát kap. Ha ebből 900 zsemlyét sütnek, annak 90 márka az ára. Amikor ugyanezek a zsemlyék 45 márkába kerültek, a paraszt a búzáért ugyancsak 20 márkát kapott. Azóta a zsemlye ára a kétszeresére emelkedett, de a tejelő egy, pfenniggel sem kap többet.' A tej „ára egy esztendő alatt Nyugat-JSfémetorSzágban literenként 6 pfenniggel emelkedett, ebből a termelők csak 0.8 pfenniget kaptak. A többit a kereskedelmi és feldolgozóüzemek gazdái vágták zsebre. Ezek a paraszt részére előnytelen haszonmegosztások adódnak a szövetségi köztársaság re- vansista, háborús politikájából. Valahonnan ki kell préselni a fegyverkezési költségeket. A szövetségi köztársaságban 1950-től 1963-ig 130 milliárd német márkát költöttek fegyverkezésre — legutóbb már 20 mtlliárdot évente! Azaz 56 millió német márkát naponta. Ugyanezen idő alatt a nagy konszernek 140 milliárd márka nyereséget értek el, és ha ezt az összeget hozzáadjuk az előbbihez, a végösszeg 270 milliárd német márkára rúg. Ezért az összegért a nyugatnémet parasztoknak 68 és fél évig kellene dolgozniuk. Tehát nem minden alap nélkül tüntetnek a nyugatnémet parasztok traktorral az utcákon azzal a céllal: rábírják a kormányt, hogy a mezőgazdasági termékeket a váro- sokbam közvetlenül a kocsikról adják el a fogyasztóknak. <R) II kommunista világértekezlet összehívására van szükség A Pravda vezércikke Moszkva A Pravda keddi száma vezércikkben foglalkozik a kommunista világmozgalom egységének problémáival. A lap rámutat mennyire szükség van a szolidaritásra, az állandó elvtársi kapcsolatra a testvérpártok között. A közvetlen kapcsolatok, a nemzetközi helyzet alakulása időszerű kérdéseinek kollektív megvitatása elősegíti egymás jobb megértését, a közös politikai vonal, a közös stratégia Belgrádi Joszip Broz Tito jugoszláv köz- társasági elnök boszniai—hercegovinál körútja során Bijeljinán beszédet mondott. Az elnök a többi között hangoztatta: „Meg kell mondanom, mély aggodalommal tölt el az, hogy hadjárat indult a jugoszláv állambizPártalapszermetek titkárainak értekezlete Békéscsabán Az október 25-i városi pártértekezlet óta tegnap, kedden délelőtt jöttek össze első közös tanácskozásra Békéscsabán a pártszervezetek titkárai. Az értekezleten Such János elvtárs, a városi pártbizottság első titkára és Vrbovszki György elvtárs, a városi pártbizottság főelőadója az agitációs munka helyzetéről és az elkövetkező időszak feladatairól tájékoztatta a résztvevőket. Ezután Pál Zoltán elvtárs, a pártbizottság főelőadója az időszerű szervezeti kérdéseket és tennivalókat ismertette a pártszervezetek titkáraival. lés taktika meghatározását a nemzetközi kommunista mozgalomban. Az ilyen kollektív munka napjainkban sürgető szükségszerűség. Nem véletlen, hogy több testvérpárt is hangoztatta az utóbbi időben: megértek a feltételek a kommunista és munkáspártok új nemzetközi tanácskozásának ösz- szehívásához. A forradalmi egység ügyének komoly kart okoz a Kínai Kommunista Párt vezetőségének szaka- dár politikája — folytatja a lap. tonsági szolgálat ellen, mégpedig éppen azok részéről, akiknek — mint ahogy mondani szokták — vaj van a fejükön, akik a háború alatt társadalmi rendszerünk ellenségei voltak. Ezzel nem érthetünk egyet, mert a hadjáratnak nyilvánvalóan az a célja, hogy az ellenséges elemek eltereljék magukról a figyelmet.” Joszip Broz Tito a JKSZ átszervezésének problémáival is foglalkozott. Kijelentette: „Aki figyelte belső fejlődésünket, nem lehetett megelégedve a dolgok menetével. Az emberek panaszkodtak, a kommunisták nem látták tisztán, mit kell 4 tenniük. Kalmárszellem uralkodott el, és különféle ellenséges elemek jogot formáltak arra, hogy mindent és mindenkit nyakra-főre bíráljanak, és ők mondják meg, milyennek kell lenni a pártnak, a part vezetőségének.” „A JKSZ VI. kongresszusán valóban szó volt az állam elhalásáról, de nem volt szó a párt elhalásáról, mert az még túl korai lenne. A Kommunista Szövetség elhalása, vagy szerepének gyengítése szóba sem jöhet.” (MTI) — Egyre nyilvánvalóbban az imperialista agresszorok kezére játszik az a körülmény, hogy a kínai vezetők visszautasítják az SZKP és más kommunista és munkáspártok többször megismételt javaslatát: együtt, egybehan- goltan lépjenek fel legalábbis egy kérdésben, a hős Vietnam megsegítésében. A kommunisták nem nézhetik közömbösen, hogy a kínai vezetők párt- és állami politikája egyre inkább szűk nacionalista céloknak van alárendelve. A Kínai KP vezetőinek szaka- dár vonalát egyre jobban visszautasítják a testvérpártok, amelyek töretlenül haladnak az egységnek az osztályharcok tüzében megjelölt útján — írja befejezésül a lap. (MTI) Kétségbe vonják az Egyesült Államokban a Warren-bizottság megállapításait New York Kedden múlt három éve, hogy Dallasban Kennedy elnököt meggyilkolták. Az Egyesült Államokban csak magánjellegű megemlékezéseket, gyászmiséket tartottak. Massachusetts államban, Kennedy szülőföldjén, félárbócra engedték a lobogóitat. Dallasban nem vettek tervbe semmilyen hivatalos megemlékezést. Kennedy Özvegye és gyermekei, valamint a két szenátor-fivér : Robert és Edward nem jelentek meg a nyilvánosság előtt az évfordulón. A Hírügynökségek emlékeztetnek rá, hogy ezekben a hetekben „teljes erővel harsant fel a kétkedők kórusa”. A közélet számos szektorában hangzanak el olyan nyilatkozatok, amelyek kétségbe vonják a Warren-bizottság megállapítását. Hz ellenséges elemek nem irányíthatják a pártot Jugoszlávia belső helyzetéről beszélt Tito TÓTH LAJOS — Kisregény — 61. Eszébe jutott, amikor a nyáron kint jártak Suhajda elvtársik, Józsi bácsi többször is megismételte, míg ő ott van, ne féltsék a Haladást. Megfogja ő a csikókat. így nevezte gyengéd tréfával a nálánál jóval fiatalabb szövetkezeti vezetőket. Nem is volt itt azóta sem. Igaz, ebben betegsége is akadályozta. Kis lelkiismerelfurdalással gondolt most arra, hogy erről se szólt Suhajda elvtársnak. De hát az apja annyira a lelkére kötötte, hogy az otthoni dolgokat ne hozza be a bizottságra. Pedig tegnap, mikor Menyhért olyan vadul kirohant, megmondta volna, mi minden történt a Haladásban az utóbbi hónapokban, ha Suhajda elvtárs nem megy el Berénybe. Jobb, hogy nem szólt. Ha Józsi bácsi azért jött, hogy baj van, akkor majd elmond az mindent töviről hegyi- re, noha nem szokása minden kis üggyel a járáshoz szaladgálni, mint sok más párttitkár vagy felelős vezető szokta. Mennyien zaklatják Suhajda elvtársékat nap mint nap olyan apróságokkal, amit helyben kellene megoldani. Az a csoda, hogy bírják türelemmel. Eloltotta a cigarettát, s visz- szaült a gép mögé. Az öreg közben lassú, rogyadozó lépésekkel ballagott befelé. Irénke csak olyan tempóban verte a betűket, hogy meghallhassa, ha kopogtatnak az ajtón. Fülelte az öreget, és elszorult a lélegzete, amikor Józsi bácsi, sarkát jól odanyomkodva a kőlapokra, közeledett a folyosón. Ismeri már annyira, hogy csak végignéz rajta, és megmondja, nyomja-e valami a lelkét vagy nem. Ha bosszankodik, akkor különösen tud nézni. Még azt is majd felfalja a szemével, akire nem haragszik. — Szabad! — kiáltotta az ajtó felé, amikor az öreg bekopogtatott. Irénke megrémült, amikor Józsi bácsi falfehér arcát, beesett, fekete-sárga szemgödrét megpillantotta- Nem szúrós tekintettel nézett rá, hanem szeme bogarában valami kifej ezhe- tetlen nyugtalanság, levertség csillogott. Az öreg csendesen betette maga mögött az ajtót, majd közelebb húzódva, lassan ráemelte szemét a lányra. — Mi van magával, Józsi Csécsi? — kérdezte ijedten Irénke, mert azt hitte, az öreg mindjárt összeesik. — Üljön le! — tolta alá a legközelebb eső széket. — Már gyógyulok, gyermekem! — felelte alig hallhatóan az öreg. — Csak idáig volt nehéz eljutnom! — sóhajtotta. — Suhajda elvtársat keresi?
