Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-22 / 275. szám

!•••. november 22, 5 Kedd Kiváló (ojáshozam a tóíkomlósi Íerineíőszövetkezelekbeii Tótkomlóson a Viharsarok és a Haladás Tsz közös vállalkozás oan épített baromiitojótelepel, illetve csibenevelőt, A tojóhlbrídelsből egyelőre 10 ezret tartanak, amit saját maguk neveltek elő. A kor­szerű telepen, ahol igen nagy a rend, a tisztaság, önetetők, önita- tók állnak rendelkezésre, magas tojá&hozamot érnek el. A tízezer tyúktól havonta 290—290 ezer frise tojást értékesítenek. Nem ritka az olyan nap, amikor min­den száz tyúkból 91 tojik. Egyébként a két jó hírű szövet­kezet tervszerűen gondoskodott az új tojótelep benépesítéséről. ÜJabb 10 ezer jérce várja az el­helyezését, a Mezőkövesdi Gép-! javító Vállalat azonban nem Ee- j jezte be a vállalt határidőre a j belső szerelést s emiatt még min­dig a esibenevelőben élnek a jér- j eék. Kiszámolták, hogy évente ( kilencmilliónál több tojást ad-; nak a népgazdaságnak Tótkom-1 lésről. Ezenkívül árucsirkét ne- - veinek az előnevelőben azokban | a hónapokban, amikor üresen áll- j na, sőt a társszövetkezetek részére 22 ezer tojóhibrid jércét nevelnek elő. íj típusú külföldi gépek a mezőgazdaságban Két érdekes, a magyar mező- gazdaságban még alig ismert külföldi gép vizsgálatát fejezték be a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben. A DZO jelű, rögzítve és hordozhalóan egyaránt üzemel­tethető csehszlovák juhfejőgép három részből: fejőkészülékekből, karámokból és építőelemszcrűen szerelhető panelekből áll. A juhok a karámokban levő kalodákba mennek be a mozgatható zsá­molyon ülő fejőgulyás ele. Az összehasonlító kísérlet során a gé­pekkel 25 százalékkal több tejet tudtak kifejni, mint a hagyo­mányos módszerrel. KülkorMkedelem az ú] gazdasági mechanizmusban Cél: az export növelése mellett a hazai igények kielégítése Kanadában történt egy sajtó- fogadáson. Külkereskedelmi mi­nisztériumunk egyik illusztris vezetőjéhez a következőképpen fordult a kanadai újságíró: — Megenged egy „kinyer' kér­dést? — Tessék. •— Exportáruik hány százalékát szállítják a Szovjetunióba? Kis csend után Így szólt a ma­gyar szakember. — Fellehetek én is egy „ké­nyes” kérdési? — Tessék. — Az önök exportjának hány százaléka irányul az Egyesült Államokba? Nem tudtak pontos választ ad­ni, de kiderült, hogy mintegy 70— 75 százaléka. — Na látja — szólt a magyar vendég —, mi ennek még a felét sem, pedig eközött ott szerepel az utóbbi évek számunkra „nagy üzlet"-ként emlegetett timföld— alumínium-egyezménye is. Ez a „sztory" nem csupán a le­vés hiedelmek eloszlatására jó, hanem a magyar külkereskedelem rugalmasságát, aktivitását is bi­zonyltja. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben egyre több nyugati, köztük amerikai üzletember ke­reste fel hazánkat. Nő hírünk a világban, termelvényeink egyre keresettebbek, s jó partnernek bizonyulunk. Jelenlegi gazdasági mechanizmusunk azonban — a maga szűk keretei miatt — már nem teézi lehetővé a további fej­lődést, s az új gazdaságirányítási rendszer az eddiginél nagyobb lehetőségeket biztosít a külkeres­kedelem számára is. Kísérletezés, ösztönzés — 1967 sajátosságai A külkereskedelem egyik leg­fontosabb feladata a fizetési mér­leg egyensúlyban tartása, s a ter­ven felüli árualap teremtése. A különféle ösztönző eszközökkel, amelyeket az idén már alkalmaz­tak és jövőre kiterjesztenek, elér­hető ez. Egyes helyeken, mint például a könnyűiparban már al­kalmazzák az úgynevezett deviza- érdekeltségi módszert, amely anyagilag ösztönzi az ipart a több és jobb minőségű exporttermelés­re. Jövőre ehhez csatlakozik a de- vizaszorzószám kialakítása, ami­kor az egyes üzemek, mint pél­dául a gyógyszergyárak global számot kapnak, s ezen belül ér­dekeltek lesznek az exportprog­ram növelésében. Az új módsze­rekhez tartozik az is, hogy jövőre a vállalatok ugyan megkapják a tervfeladatot, de a szabadabb bér- gazdálkodásnak megfelelően nem átlagbért, hanem bértömeget kap­nak, amelyet legjobb belátásuk szerint használhatnak fel. Mindezek még csak előfutárai az új gazdasági mechanizmus­nak, a cél a módszerkutatás, a kísérletezés szélesítése, az ösztön­HeJ, ha én is ilyen fiatal vol­nék, mint a Sándor, csak lekoz- másodnék! — incselkedett szo­kása szerint Irénkével. — Suhajda elvtárs is csak ál­landóan csúfolódik! — duzzo­gott a lány, majd eszébe jutott az agítpropos figyelmeztetése: — Szemes elvtárs fontos ügyben kereste, Suhajda nyomban átment az agitproposhoz. Irénke újra kopogtatni kezd­te a betűket, de hamarosan ab­bahagyta. Ismét hazaszállt kép-, zelete, Ágoston Menyhért teg­napi ingerlékenysége nyugtalaní­totta. Mikor Innen elrohant, úgy becsapta az ajtót, hogy még a mész is lepergett pár helyen a falról. Még kevés embert látott ekkora dirrel-dürral eltávozni a bizottságról. — Csak apus bele ne kevered­jen valamibe! — sóhajtotta, s felállt az írógéptől. Közelebb lépett az ablakhoz, s kinézett az utcára. Kánt szépen sütött a nap. Fi­gyelte, hogy a tegnapi eső nyo­mán lesárgult, elázott levelek mennyire odabilincselődtek a földre. A fák szinte teljesen ko­paszon meredtek az égnek, íointha lehullott lombkoroná­jukat kémék számon, hogy hová is lopta már el megint az ősz. Rágyújtott. Ezt is csak itt me­ri megtenni, mert otthon se az apja, se az anyja nem engedi meg néki. Bizonyosan megpo­foznák érte. Abba már belemen­tek, hogy egy kicsit festheti ma­gát, de ha hazamegy, épp hogy csak érinti a szája szélét a rúzs- zsal, pedig Sanyitól legutóbb is olyan szépet kapott, hogy össze­vissza puszilta érte, mikor este elbúcsúztak a kisajtóban. Apai nagynénje, Kató néni nem olyan szigorú hozzá, mint az anyja. Ha otthon lakna, kísérő nélkül még moziba se mehetne el. Vállát nekitámasztotta az ab­lakfóliának, s úgy leste, mi­ként fodrozódik a víz a párt- bizottság előtti kis park szökő­kútjának medencéjében. Kis­lány korában a falu alatti száraz­ér partján, ha tavasszal megtelt gyorsan olvadt hőiével, sokat gyönyörködött a szemet nyugta­tó természeti játékban. Ábrándozásából váratlan lát­vány zökkentette ki. Farkas Józsi bácsit pillantot­ta meg, amint belépett az épü­let vasvázas kapuján. — Csak nincs valami baj ott­hon? — villant át rajta. (Folytatjuk) zés. a nyereség, az önállóság fo­kozása, illetve a szocialista újra­termelés megvalósítása. Vállalati irodák külföldiin A gazdálkodás mellett a külke­reskedelem szervezeti felépítésé­ben is jelentős változást hoz az új mechanizmus. Ezek közül az egyik leglényegesebb az önálló export jog biztosítása olyan vállala­tok számára, amelyek a külkeres­kedelmi szervek kiiktatásával is hatékonyan bonyolíthatják le üzle­teiket. Ez az exportjog nem csu­pán a külkereskedelmi tárcához tartozó vállalatokra érvényes, viszont olyan vállalatok, amelyek egymással versenyeznének, nem j kaphatják meg ezt a jogot. A szervezeti változás elé helyezik ugyanis a közös anyagi érdekelt­séget, s így csupán a rentábilis üzemek élhetnek ezzel a lehető­séggel. A nagyobb vállalati Ön­állóságot szolgálja az is, hogy az ipar választhat a külkereskedelmi partnerek között. / Eddig a külkereskedelmi vál­lalatok tarthattak csak fenn kül­földi irodákat. A piackutatás és az igényekkel való lépéstartás céljá­ból a külföldi kirendeltségeknél egyes vállalatok is képviseltethe­tik magukat, sőt önálló irodát nyithat például két-három vegy­ipari vagy élelmiszeripari válla­lat. (Különösen érdemes erre fel­figyelni megyénk két baromfifel­dolgozó vállalatának.) Ezek az ..előretolt szemek” idejében je­lenthetik az ár- és igényváltozá­sokat, jelezhetik egy-egv termék iránt várható érdeklődés alakulá­sát. Gazdag; választék itthon Jövőre nem cssupán az export­terv emelkedik, hanem mintegy 3—5 százalékkal növekszik az import is. A cél a lakosság jobb ellátása, tehát a fogyasztási cik­kek növelése. Ennek alapján a tavalyinál lényegesen több gép­kocsi érkezik a szocialista orszá­gokból és Olaszországból, Illetve Franciaországból is. A Fiat és a Renault cégekkel kötött több éves hitelre importálható gépkocsik egy része még az idén megérkezik, a jövő év márciusáig pedig ezek­ből összesen ezer különféle típusú gépkocsi érkezik. Ugyanakkor a szocialista országokkal is meg­kezdődtek a tárgyalások a szállít­mányok növeléséről. Nem csupán a gépkocsik, hanem még sokféle keresett fogyasztási cikk, mint például óra. bútor, textiláruk nö­vekedésével számolhatunk. A következő években a fokozó­dó külkereskedelmi aktivitás nem csupán az export fokozásában, a vállalati önállóság kiterjesztésé­ben, hanem az import növelésé­ben, a hazai igények kielégítésé­ben is lemérhető. Az egyes ember ellátása, a gazdag áruválaszték minden szempontból ösztönzőleg hat majd. Sei észt Ferenc Tsz-«k az új gazdasági meohaniamusban: Az anyagi érdekeltség uj vonásai ív. A mezőgazdasági termelés nö­vekedésének, a szövetkezeti gaz­daságok megerősödésének — az állam nagyfokú támogatás«, a szakszerű vezetés és sok egyéb té­nyező mellett —* egyik fő mozga- j tó rugója eddig is az volt, hogy j a tsz-ek túlnyomó többségében j széles körben alkalmazták az j anyagilag ösztönző munkadijazá-j si, jövedelemelosztási formákat. | Az anyagi ösztönzést, azonban nem lehet csupán a munkadijazá- • formákrat a premizálás rend- j szerére leszűkíteni. A szövetkeze-1 tek gazdálkodását, a saját tagjaik- ] kai, az állammal, a különböző ál- j lami vállalatokkal vagy egymás-: sál kialakult kapcsolatait lényege- j sen befolyásolják az adott gazda- j sági viszonyok, vagyis azok a fel- • tételek — a konkrét tervezési rendszer, az árszínvonal, az adó-, hitel- és beruházási politika stb.! —, amelyek elsősorban az anya-l gi érdekeltségen keresztül érezte- j tik hatásukat a termelésben, a gazdálkodásban. Ebből követke­zik, hogy az anyagi ösztönzési rendszert csak akkor lehet töké­letesíteni, hatékonyabbá tenni, ha az új követelményeknek megfele­lően fejlődik az irányítási rend­szer, változik az árrendszer, mó­dosul a pénzügyi rendszer, stb. A gazdasági mechanizmus re­formjával összefüggő intézkedé­sek — a termelőszövetkezetek Önállóságának növelése, a mező- gazdasági árszínvonal emelése, az árarányok módosítása, a változó pénzügyi és hitelrendszer, a szö­vetkezetek gazdasági tevékeny­ségének bővítése — olyan anyagi ösztönzési rendszer kialakítását alapozzák meg, amely biztosítja a szövetkezetek hatékonyabb gaz­dálkodásét. a mezőgazdasági ter­melésnek'az igényekhez igazodó gyorsabb fejlődését és ezek révén a szövetkezetbe tömörült pa­rasztság személyes jövedelmének emelését. A termelőszövetkezeti gazdák alapvető érdeke — tekintve, hogy egy személyben tulajdonosok és dolgozók —, hogy munkájuk ered­ményeinek fokozásával növeljék személyi jövedelmüket és egyút­tal biztosítsák a szövetkezeti gazdaság továbbfejlesztésének, a termelés bővítésének gazdasági feltételeit is. A reform lehetővé teszi, hogy ez a kettős érdekelt­ség érvényre jusson, hiszen a kü­lönböző intézkedések a tsz-ek többségében biztosítják a terme­lés bővítéséhez és a tsz-tagság jö­vedelmeinek növeléséhez szüksé­ges anyagi eszközöket. Mindeze­ken túl azonban arra is szükség van, hogy a tsz-tagok az állami vállalatok dolgozóihoz hasonlóan, végzett munkájuk arányában elő-! re garantált, folyamatos és rend-1 szere« díjazásban részesüljenek, < s ugyanakkor mint tulajdonosok, I a termelőszövetkezet tiszta jőve-1 delmének — úgy is mondhatnék.! hogy nyereségének — egy ítészé- j bői év végi kiegészítő részesedés- j re is jogosultak legyenek. Az állam —- és ez természetes, mivel szövetkezetekről van szó — nem garantálja az egyes szövet­kezeti tagok jövedelmét, hanem megfelelő eszközökkel az adottsá­goktól, a gazdálkodás színvonalá­tól függően a személyi jövede­lemként kiosztható összeg nagy­ságát befolyásolja. Ezzel azt a célt követi, hogy a tsz-tagok jövedel­me végzett munkájuknak megfe­lelő színvonalat érjen el, de le­gyen kellő biztosíték arra is, hogy a közös gazdaság fejlesztése sem szenved csorbát. A tsz-tagok sze­mélyi jövedelmét tehát csak a sa­ját termelőszövetkezetük garan­tálhatja. Ebből az Is következik, hogy a különböző eredménnyel gazdálkodó tsz-ek tagjainak jöve­delmei a jövőben is különböző­ek lesznek; ám nemcsak a tsz- tagok jövedelme lehet különböző a közös gazdaságokban, hanem a jövedelemrészesedés módja is. Mind a tsz-tagok jövedelmi szín­vonalú;, mind a jövedelemelosztás módját ugyanis azok a feltételek határozzák meg — az egyes tsz- ek gazdálkodási színvonala, anya­gi lehetőségei, a jól bevált szoká­sok stb. —, amelyek szövetkeze­tenként eltérőek és amelyekben nem valami központi szerv, ha­nem a szövetkezet tagsága dönt. A termelőszövetkezetek anyagi ösztönzési rendszerének javítá­sát, a mezőgazdaság fejlesztésé­nek követelményeivel összhang­ban álló tökéletesítését jelenti, hogy a jövőben a tagság a közös gazdaságból származó tervezett személyes jövedelmének nagyobb részét, legfeljebb azonban 30 szá­zalékát a tsz-ek garantálhatják és a munkadíjalap terhére a végzett munka arányában havonként vagy akár kéthetenként kifizetik. Ez az intézkedés nemcsak abban hoz újat a korábbi jövedelemel­osztási rendszerrel szemben, hogy a garantált pénzbeni mun­kadíjazást az összes tez-ekre ki­terjeszti, hanem abban is, hogy ez a munkadíj lényegében mint a folyó termelés költsége szerepel és a kifizetése megelőzi a közös gaz­daság sok más kötelezettségét. Ugyancsak fontos vonása az új jövedelemelosztási rendszernek, hogy a garantált munkádnak kifizetésére akkor is sor kerül. Jva a termelőszövetkezet bevételei a tervezettnél kedvezőtlenebbül ala­kulnak. Az új gazdasági mechanizmus­ban különösen jelentőssé válik a jövedelemelosztási rendszer másik lényeges elve, az év végi kiegé­szítő nyereségrészesedés. Ez ért­hető, hiszen a nyereségrészesedés a tervezett jövedelem elérésére, sőt túlteljesítésére, más szóval, az eredményesebb gazdálkodásra ösztönöz, mert ettől függ az év­végén kiosztható részesedés nagy­sága. Ha a szövetkezet a terve­zettnél nagyobb jövedelmet ér el. akkor nemcsak a 20 százalékot, hanem az eredményjavulástól függően ennél többet is kitevő év- végi részesedés illeti meg a szö­vetkezeti gazdákat. Ennek elszá­molásánál természetesen messze­menően figyelembe kell venni, hogy a tsz-ekben a legkülönbö­zőbb részesedési és jövedelemel­osztási formákat alkalmazzák. A különféle számítások és vizsgáló­dások azonban azt mutatják, hogy a közös gazdaságokban je­lenleg alkalmazott jól bevált for­mák szervesen beilleszthetők az. új jövedelemelosztási rendszerbe. Az új gazdasági mechanizmus­ban tovább nő a vezetők felelős­sége, a számos új követelmény­re való tekintettel munkájuk ne­hezebb lesz, de jobban teret kap kezdeményezőkészségük, érvé­nyesülhet tehetségük. Munkájuk eredményességét a korábbinál pontosabban és reálisabbon mu­tatja. a szövetkezetek gazdálkodá­sa és fejlődése. Ennek megfelelő­en díjazásuk is nagyobb mérték­ben kell, hogy függjön a közös gazdaság eredményeitől, Ezérí a vezetők jövedelmében nagyobb százalékot képvisel a valóságban elért jövedelemhez igazodó év vé­gi részesedés aránya, mint a tsz- tagokéban. Indokolt követelmény. a szövetkezeti vezetők anyagi­lag is legyenek érdekeltek abban, hogy a tsz-tagok a garantált mun- kadíjat feltétlenül megkapják, a/, év végi részesedés pedig lehető­leg haladja meg a tervezettéi, miközben ne hanyagolják el a jö­vő megalapozását sem. Dr. Dankovits László

Next

/
Thumbnails
Contents