Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-03 / 260. szám

1966. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Ára: 60 fillér XXI. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM A párt vezető szerepének további erősítése elengedhetetlen követelmény Tanácskoztak a megyei pártértekezlet küldöttei Tegnap délelőtt 9 órakor Békéscsabán, a téglagyár kultúrtermében megkezdte tanácsko­zását a megyei pártértekezlet. Az MSZMP Békés megyei Bizottsága nevében Frank Ferenc elv­társ, a megyei pártbizottság első titkára üdvözöl­te a megjelenteket, köztük Fehér Lajos elvtár­sat, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét. A ta­nácskozás a pártértekezlet elnökéül Ledzényi Pálnét, a mezőmegyeri Béke Tsz főkönyvelőjét választotta meg. A küldöttértekezlet ezután megválasztotta a tanácskozás elnökségét. Az elnökségben helyet foglaltak: Fehér Lajos elv­társ, a Politikai Bizottság tagja, a Miniszterta­nács első elnökhelyettese; Arany Tóth Lajos, a gyulai járási pártbizottság első titkára; Balogh Sándor kamuti tsz-elnök; Barkóczi Pál füzes­gyarmati nyugdíjas; Berki László, a tégla- és cserépipari vállalat igazgatója; Domokos János, a Békéscsabai Forgácsoló és Szerszámgyár fő­könyvelője; dr. Faragó Elek, a megyei munkás­őrség parancsnoka; Farkas Erzsébet, a Gyulai Kötőipari Vállalat párttitkára; Frank Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára; Decsi Tiborné orosházi üzemi munkás; Hidas Mihály, a megyei főkapitányság vezetője; Hudák András tótkom­lóst nyugdíjas; dr. Kovács Gábor, az ÖRKI igaz­gatója; Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnöke; Mihalik György, a KISZ megyei bizottságának első titkára; Nagy István, az SZMT vezető titkára; Nemes Ferenc alezredes; Nyári Sándor általános iskolai igazgató, Mezőhegyes; Pribojsz- ki Mátyás, a megyei Revíziós Bizottság elnöke; Such János, a békéscsabai városi pártbizottság első titkára; dr. Szabó Sándor, a megyei pártbi­zottság titkára; Szebenyi Lajos mezőkovácsházi üzemi munkás; Urban István békéscsabai nyug­díjas; Vári András békési nyugdíjas; Zalai György, a megyei pártbizottság titkára. A pártértekezlet ezután megválasztotta a tanácskozás munkabizottságait: a jelölő, a sza­vazatszedő és a mandátumvizsgáló bizottságot. A pártértekezlet jegyzőjének Lipták Mihály elv­társat, a megyei pártbizottság gazdasági osztá­lyának vezetőjét választották meg. A pártértekezlet egyhangúlag a következő napirendet fogadta el: 1. A megyei pártbizottság és a Revíziós Bi­zottság beszámolójának megvitatása és elfoga­dása. 2. A megyei pártbizottság tagjainak és a IX. pártkongresszus küldötteinek megválasztása. A napirend elfogadása után Frank Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára szóbeli előterjesztést tett az írásos beszámoló­hoz, majd a pártértekezlet elnökének javaslatára kezdetét vette a beszámolók feletti vita. A megyei pártbizottság beszámolója A társadalmi változások folytatódása, az egyes társadalmi rétegek helyzete, jellemző vonásai Pártunk VIII. kongresszusa megállapította, hogy hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait és fejlődésünk új szakaszába, a szocializmus teljes felépítésének időszakába léptünk. A kongresz- szus 'megerősítette a párt politikai irányvonalát. Kidolgozta azokat a fő célkitűzéseket, amelyek meghatározói a párt egész tevé­kenységének. A megyei pártbizottság a be­számolási időszakban a felsőbb pártszervek és a megyei párt­értekezlet határozatainak alap­ján szervezte és irányította a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális feladatok végrehaj­tását. Több jelentős kezdemé­nyezése — iparfejlesztés, ter­melőszövetkezetek erősítése, gépjavító állomások létrehozása, közoktatás fejlesztése —, s azok valóra váltása tovább erősítette a párt és tömegek közötti kap­csolatot, növelte a párt tekinté­lyét. Az elmúlt négy esztendőt a társadalmi és gazdasági változá­sok erőteljes folyamata jellemzi megyénkben is. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, az ipa­rosodás meggyorsulása jelentős eltolódásokat eredményezett a lakosság társadalmi rétegződé­sében. O A párt iparosítási politi­kájának érvényesülése folytán több mint 7000 új ipari munkahely létesült, s ezek be­töltésével az ipari munkások száma 32,4%-kal emelkedett. A megye iparában ma hétszer annyian dolgoznak, mint a fel- szabadulás előtt. Az iparfejlesz­tés következtében növekedett a keresők — ezen belül a nők — száma, s ez kihatott az életszín­vonal emelkedésére, és a mun­kások összetételére is. A munkások többségére jel­lemző a politikai érettség, a fe­gyelmezett munka, a felelősség- érzet a szocializmus ügye iránt. Eszmei, ideológiai, általános és szakműveltségük növekedett. Aktivitásuk tovább' fejlődött, politikai érdeklődésük fokozó­dott. A politikai oktatásban évente a munkások 25—40%-a vesz részt. A termelési tanács­kozásokon az állandó dolgozók 80 %-a jelenik meg rendszeresen. A szocialista munkaverseny kü­lönböző formáiba a munkások 75—80%-a kapcsolódik be: 809 brigád 8837 tagja versenyez a „Szocialista Brigád” cím elnye­réséért. Eddig 605 brigád 7038 taggal nyerte el ezt a megtisz­telő címet. Az elmúlt évben 2800 munkás kapott „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. A munká­sok öntudatának, proletárinter­nacionalista magatartásának fejlettségét mutatja a „Vietna­mi Műszak” sikere. A munkások körében megha­tározók a pozitív tulajdonságok. Ugyanakkor létezik és hat a szo­cializmustól idegen szemlélet és erkölcs is. Ez nagymértékben azzal függ össze, hogy a munká­sok egy része nem régen került az üzemekbe a társadalom kü­lönböző rétegeiből. Közülük számosán magukkal hozták a régi nézeteket, előítéleteket. Az új munkások zöme a faluból és háztartásokból jött a gyárakba. Elsősorban náluk hat az indivi­dualizmus, a társadalom iránti közömbösség, a fegyelmezetlen­ség. Mindezek szükségessé teszik a politikai munka fokozását, a szocialista tudatosság fejleszté­sét, a szocialista erkölcsi nor­mák hatékonyabb érvényre jut­tatását. A munkások politikai, ideoló­giai nevelése a pártszervezetek irányításával az üzem minden szervezetének, az öntudatos munkásoknak, a gazdasági ve­zetőknek egyaránt legfőbb köte­lessége. A munkásosztály hege­mon szerepe társadalmunk ve­zetésében fokozza a munkások, s a pártszervezetek felelősségét. O A legjelentősebb változás a parasztság életében ment végbe. Az új gazdasági vi­szonyok létrejötte a falun meg­teremtette az egységes szövet­kezeti parasztság kialakulásának alapfeltételét, s ez a fejlődés az utóbbi években egyre erőtelje­sebb. Pártunk alapvetően helyes ag­rárpolitikájának talaján bővült a mezőgazdaság anyagi-techni­kai bázisa, erősödött a termelési biztonság, a nagyüzemi keretek­ben rejlő lehetőségek mindjob­ban kibontakoznak. A megyei pártbizottság erőfe­szítései arra irányulnak, hogy a termelőszövetkezetek stabilizá­lódjanak, politikai, gazdasági és szervezeti fejlődésük meggyor­suljon, a szövetkezeti paraszt­ság egysége erősödjön. Ezt a célt szolgálták a termelőszövet­kezeti pártszervezetek létreho­zására és erősítésére, a szövet­kezeti gazdaságok vezetési szín­vonalának emelésére tett intéz­kedések. Ezek együttes hatásaként nö­vekedett a termelőszövetkezetek termelése, emelkedett a tagság életnívója, változott a szövetke­zeti parasztság szemlélete. Ma az jellemzi őket, hogy szorgal­masan dolgoznak, fő megélhe­tési forrásnak a szövetkezetét tekintik. A tagság túlnyomó többsége a közös gazdaságot sa­játjának vallja. Az átszervezés utáni években ható kilépési tendencia szinte teljesen meg­szűnt Erősödött az együvé tar­tozás, egyre inkább helyes ér­telmezést nyer az „enyém” és „miénk” fogalma, nőtt a közös gazdaság iránti felelősség. Mind több azoknak a száma, akik nö­vekvő aktivitással és hozzáér­téssel vesznek részt a gazdaság közös ügyeinek intézésében. Szép számmal vannak, akik ki­váltak szorgalmukkal és tehetsé­gükkel, politikai öntudatban és szakmai képzettségben is sokat fejlődve, a falu elismert vezetői lettek. A szövetkezetekben ki­alakult az a politikai öntudat­ban is erős bázis, amely a szö­vetkezet, a falu továbbfejlődé­sének biztosítéka. A szövetke­zeti parasztság pozitív fejlődé­sét mutatja, hogy közöttük is kezd gyökeret verni és megerő­södni a szocialista munkaver­seny, a szocialista brigádmozga­lom. Ezt a folyamatot azonban több tényező fékezi és gátolja. Leg­nagyobb visszahúzó erő a kis­tulajdonosi szemlélet maradvá­nyai a szövetkezeti tagok gon­dolkodásában. A termelőszövetkezeti vezetők és a tagság egy részénél még hat a csoport- és népgazdasági érdek helytelen értelmezése. A téves nézetek elleni eszmei harc egyes szövetkezetekben messze elmarad a követelményektől. A régi vagyoni helyzetből fakadó súrlódások csökkentek, de egy sor nem osztály jellegű ellent­mondás új ellentéteket szül a tagság között. Számos szövetke­(Folytatás a 2. oldalon.) A pártbizottság beszámolóját szóban egészíti ki Frank Ferenc elvtárs, az MSZMP megyei bizott­ságának első titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents