Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-18 / 272. szám

1946. november 18. 3 Kilencven tonna öntvény a Mátra vidéki Erőmű részére Szorgalmas munka folyik az Erőműjavító és Karbantartó Vál­lalat békéscsabai vasöntödéjében. Városunk vasöntői 1954 óta vég­zik nehéz feladatukat s míg kez­detben havonta átlag 18—20 ton­nát öntöttek, addig napjainkban ez a mennyiség eléri a 90 tonnát is. A 67 szakember most is egy nagy megrendelés elkészítésén fáradozik. A Mátrai Erőmű, illet­ve az erőműben felújításra kerülő három kazán részére készítenek mintegy 90 tonna különböző önt­vényt. Az utolsó darabokat de­cember 31-ig kell leszállítaniuk s minden jel arra mutat, hogy vál­lalásukat teljesíteni fogják. Kilenc kilométer árok társadalmi munkában Kondoros község lakossága szép példáját adja a társadalmi munkában való részvételnek. A víz- és csatornamű vállalat dolgozói két héttel ezelőtt kezd­ték meg a község utcáin a víz­mű bővítését. Megjelent az árokásó gép, de kétkilométer- nyi munka után más mun­kahelyre vezényelték, ugyanis a község lakói vállalták a mara­ftapirendre kerül az autóbuszközlekedés helyzete és az utasforgalom alakulása A Békés megyei Szállítási Bizottság november 21-én, hét­főn délután tartja novemberi ülését Békéscsabán, a megyei tanács vb-termében. E tanácskozáson fontos fel­adatok kerülnek napirendre. Az első napirend keretében az au­tóbuszközlekedés helyzetét és az utasforgalom álakulását vitat­ják meg. Ezután a mezőgazda- sági szállításokról szóló helyzet- jelentést beszélik meg a részt­vevők, valamint az állatforgal­mi és a BARNEVÁL szállítási tevékenységét vitatják meg. A tanácskozáson végül dönte­nek a decemberre igényelt TE- FU-gépkocsik elosztásáról. dók kilenc kilométer vezeték lefektetéséhez szükséges árok kiásását. A munka azóta is megfelelő ütemben halad és a kilencszázezer forintos beruhá­zás nyomán az eddigi hét ki­lométer helyett az év végén már tizennyolc kilométeres vezetéken érkezik a víz a lakos­ság részére. Ugyancsak jól halad a toétsop- j ronyi vízmű építése. Mint a ! vállalatnál elmondották, a ta­nácsi beruházásból épülő 800 ezer forintos létesítménynél már csak a kutaknak a befeje­zése van hátra, négykilométer­nyi vezeték már lefektetve vár­ja a bekapcsolást. Ha az időjá­rás nem akadályozza a befejező munkálatokat, akkor még az idén megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvízhez jut a köz­ség. Egyelőre csak a közintéz­ményekbe vezették be a vizet, a lakosság a közkutakat hasz­nálhatja. —y— Maiak és emberek Visszavonhatatlanul megérke­zett az ősz. A biharugrai halasta­vak környéke a csípős szél által hordott havas eső ellenére igen mozgalmas. A köveséiig kinyúló csatorna mellett mérleg, ezen mérik a hatalmas ladikból kiroe- regetett gyönyörű pontyokat, s azután borítják be a tehergépko­csi hatalmas tartályába. — Egy hét és vége az őszi ha­lászatnak — mondja Oláh And­rás üzemegységvezető, miközben bejegyzi a kosár hal súlyát. — Az idei évre nem panaszkodha­tunk, bőven teljesíteni tudjuk a tervünket. Ezeket a halakat kü­lönben nem most fogtuk — teszi Fácánok, foglyok a hálóban Megkezdődött megyénkben Erdőn, mezőn, ártereken és zsombékosban a mostani na­poktól kezdve mind több rej­géért szaladsz? — vádolta az a másik arc az üveg mögött. — Nem veszed észre, hogy olyan árván maradtál, mint a határ­ban egy kegyelemből megitűrt öreg akác? Kicsordult a könnye, amikor elfordult az ablaktól. Ki tudja, mikor kínozták őt a gyöngeség e látható jelei? Talán legutoljára akkor, mikor ötven- hét tavaszán az újjászervezett szövetkezetben megindult az élet. De azok az öröm könnyei voltak! Négyesben járták a ha­tárt. Mihály, Menyhért, Anclré- kó, aki akkor már a helyettese volt, és ő. Nézték a napfényben nyüzsgő embereket a határban. Csonkított határ volt, de minden ízében az övéké. Igen, azt se le­hetett könny nélkül megállni. Érezte, hogy lefolyik a nedves­ség az arcán, egészen a bajusza tövéig. Benne volt abban a kis csíkban minden tehetetlensége, keserűsége, de szégyene is. — Mi baja, bácsi? — kérdezte az egyik fiatal. — Romlik a szemem. Nehezem viseli el a fényt — mondta kényszeredetten Józsi bácsi. Gyorsan leoltották a villanyt, s a kintről beszűrődő gyér vilá­gosság mellett kártyáztak to­vább. *• Az öreg megtörülte az arcát, s újra maga elé meredt. — Hej, ha fiatalabb volnék! — nyugtalankodott. — De már las­san kopogtat értem a kaszás. Nem így lenne akkor! Megfog­tam volna a csikókat! Egyik se vette volna zápfogára a zabiát. A kalauz zökkentette ki té- pelődéséből. — Végállomás következik. A Pestre utazók maradhatnak. A fiatalemberek már fel is szedelőzködtek. Józsi bácsi is felállt, de meg­roggyant a térde. Ekkor kezdett fékezni a vonat. Alig tudott megkapaszkodni a csomagtartó­ban. Hassan lekászmálódott. A villanyt eloltó fiatalember se­gített neki a lépcsőkön. Össze- rándult a karja, mintha tűz égette volna meg, mikor az ka­bátja ujját megérintette. Fájt neki, hogy mások is látják testi gyengeségét. Ennyire tönkre­ment volna? — Hátha még a lel'kemibe néz­nének! — gondolta, ahogy a vá­gányok közt battyogott. * * * Ekkor ért ki Menyhért a Hala­dásba. Rózsinál aludt. A szépasszony ottfogta, mintha már hites ura lenne, mikor visszament motor­jáért Józsi bácsiéktól. Hamarább ébredt, mint Meny- j hért. Percekig nézte a kimerül- 1 ten lélegző férfit. Sajnálta fel- I kelteni. Reggelit készített. Fél hatkor gyengéden megráz- j ta Menyhért vállát. (Folytatjuk) az élővad-fogás szezonja tett hálót feszítenek ki ügyes kezek, s hajtők csörtetése veri föl a nyugalmas zugok csendjét. A Körös-vidéki va­dásztársaságok területein megkezdődött a puska nélküli vadászat, az élővad-fogás sze­zonja. Egyelőre a fácánok és a foglyok számára jelentenek veszedelmet a hálók, a jövő héten pedig sorra kerülnek a nyulak. Az elfogott állatokat a Vadkereskedelmi Szövetke­zeti Vállalat gyomai telepén osztályozzák, egy darabig ál­lategészségügyi okokból ka­ranténben tartják, majd az ország északi vidékeire és a külföldi megrendelőkhöz szál­lítják, ahol a helyi vadállo­mány vérfrissítését, nemesí­tését szolgálják. Különösen Olaszországban és Franciaor­szágban kedvelik a Békés megyéből származó fácáno­kat, melyek az idei ár- és belvízkárok ellenére ' szépen fejlődtek számban és minő­ségben egyaránt. A Gyulai Erdőgazdaságban és a Mező- hegyesi Erdészetben mester­ségesen keltették a fiókák egy részét, s a most kezdődő szezonban mintegy 10 ezer példányt szándékoznak eleve­nen elfogni és értékesíteni. hozzá magyarázókig —, itt, ezek- len a mérleg nyelve s pár perc ben a tárolókban várják az el- múlva Kiss Ferenc gépkocsivezető szállítást. A nagy tavakon már indulhat a körösszakálli vasútál kevés munkánk lesz, mindössze lomásra az NDK-ba induló va hatszáz mázsa halat kell még ki- gon utolsó szállítmányával... fogni. Csodálkozó pillantásomra egy kis feljegyzésből néhány adatot diktál. — Nem sok nálunk a hatszáz mázsa — hiszen az ősz folyamán összesen tizennégyezer mázsa hal kerül a tárolókba, illetve ké­sőbb elszállításra. A belföldi ke­reskedelem kapott már tőlünk 2500 mázsát, az NDK-ba és Cseh­szlovákiába pedig 1400 mázsát szállítottunk. Jelenleg mintegy nyolcezer mázsa hal van 38 ki- sebb-nagyobb tárolóban. Ez a szállítmány is az NDK-ba indul. A tárolóknál Török Károly ha­lászmester irányításával ürítik az ezer- négyzetméteres meden­cét. Combig érő gumicsizmák­ban a vízben és a parton húzzák a súlyos hálói. Tréfálkoznak, jo­ked vűek. — Hetven mázsával fogunk ki egy ilyen tárolóból — mondja a halászmester. — Nehéz munka, de nagyon szeretjük. A brigád tagjai közül sokan már hosszú évek óta dolgoznak itt, én példá­ul tizenöt évvel ezelőtt kezdtem ezt a foglalkozást. Partra ér a háló, a brigád tagjai megkezdik a halak átrakását a csatornán levő hatalmas ladikba. — Gyorsabban! Még az a szál­lítmány hiányzik — harsan a ki­áltás a mérlegelők felől. — Siesse- _ nyen gyönyörű a „termés” — nek, mert nem lesz készen időben mutat büszkén egyet az NDK-ba a vagonrakás. ind"5ó szállítmányból az iizem­A halászokat nem kell biztat- egységvezető, ni, a hideggel nem törődve, sáro­sán, lucskosan rakják a pontyo- Szöveg: Opauszky kát. Feszül a ladik kötele, bil- Fotó: Demény A szákból hatalmas kosárba kerülnek a halak.

Next

/
Thumbnails
Contents