Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-12 / 241. szám

1M6. október 12. 4 Szerda csinál Mit kíván szeret a kéménysep? — Most éppen a verejtéket törölgetem a homlokomról — mondja mosolyogva Mihálka Ferenc kéményseprő, akivel a békési főutcán hozott össze a véletlen a napokban. Délfelé járt az idő s bizony derék él­tető égitestünk igencsak „rá­kapcsolt", a hőmérő higanyszá­la közel járt a harminchoz. — Egy kis déli pihenő — az­után megyünk tovább. Kilenc szakember és kilenc tanuló vég­zi a kéményseprést a községben és a hozzánk tartozó tanyavilág­ban... — Ugye megenged három kér­dést? Mit csinál, mit kíván és mit szeret a kéményseprő? Mihálka Ferenc nem sokat gondolkodik, máris jegyezhetem a válaszokat. — A kémények seprése mel­lett a közületek kazánjait is mi tartjuk rendben, kijavítjuk a cserépkályhákat s oktatgatjuk a lakosokat a helyes tüzelésre. 1921 óta végzem ezt a munkát, s az a tapasztalatom, hogy na­gyon sokan nem tudnak helye­sen tüzelni. Általában négyhe­tenként inspekció® vagyok. Ez azt jelenti, hogy egy héten ke­resztül azokra a helyekre, ahol állandóan fűtenek. én megyek ki, ha valami baj van. Mit kívá­Társadalmi tevékenység — párt in ii ii ka ji. „Zoli bácsi, magának nincs semmiféle pártmunká.ia”. Kicsit szemrehányó hangsúllyal mond­ta ezt a párttitkár. A megszólí­tott pedig némileg zavartan ma­gyarázkodott. Mondván, hogy vállalna ő szívesen valamit, de rengeteg idejét leköti az üzemi kézilabda-szakosztály vezetése. Nem tehet róla, de neki szívügye ez a sportág — ifjabb korában maga is művelte —. s ezért for­dít mo^t is szabad óráiból nem keveset arra, hogy együtt legyen a csapat tagjaival, intézze az együttes ügyes-bajos dolgait. Ügy beszélt erről, mint valami hobby-ról, s a párttitkár is így hallgatta, megjegyezve, hogy szép, szép. de azért valami párt- munkát sem ártana végezni. Egyikük sem gondolt arra, hogy amit Zoli bácsi tesz. az volta­képpen nagyon is társadalmi te­vékenység — pártmurvka. A ké­zilabdacsapat tagjaival, tehát számos fiatallal, foglalkozik, ne­veli őket, segít kialakítani és ' megszilárdítani bennük külön­féle hasznos, pozitív tulajdonsá­gokat. Egyszóval; aktív társa­dalmi munkásként fáradozik az ifjúság nevelésén. Jó néhány pártszervezetben még mindig meglehetősen leszű­kítik a pártimegbízatás. a társa­dalmi tevékenység fogalmát. Ad­dig már tálán mindenütt — vagy csaknem mindenütt — el­jutották, hogy a szakszervezet­ben, a KISZ-ben. a tanácsban folytatott tevékenységet egyen­rangú párbmiunikaként kezelik. De ai közéleti cselekvés skálája ennél jóval szélesebb — s ezt nem mindem alapszervezetben ismerik fék Ä Tudományos Is­meretterjesztő Társulat egyik szakosztályának vezetője pana­szolta a minap, hogy alapszer- vezetőben ezt a feladatot nem tekintik pártmunkának. Holott — kell-e bizonygatni — az is­meretterjesztés nagyon is fontos szerepet játszik a tudatformálás­ban. az. emberek világnézetének alakításában: az ideológiai mun­ka és küzdelem egyik elsődleges színtere és eszköze. Érdemes felfigyelni a Szerve­zeti Szabályzat új tervezetének; a párttagok kötelességeit megfő- j galmazó egyik pontjára, amely: a társadalmi életben való cse­lekvő részvétel kötelezettségét mondja ki. Márpedig a társadal­mi életiben igen sokféle módon lehet részt venni, hiszen lerülete | rendkívül széles. Az a kommu-: nista tsz-tag például, aki társai: bizalmából a sző vet kezet vezető­ségének soraiba került, elsőren­dűen fontos társadalmi felada- \ tot lát él, nagyon is jelentős tisztségben képviseli pártszerve- j zetét, a kommunista elveket A kommunista népművelő, aki tár- j sadalmi munkásként szakkört, klubot, irodalmi színpadot vagy könyvtárt vezet a falu, az üzem j művelődési otthonában, ugyan­csak cselekvő részese a társadal­mi, politikai életnek. S folytat-! hatnánk a sort: ahol émberekkel1 lehet foglalkozni, ahol politikán­kat lehet és kell képviselni, ott; mindenütt mód nyílik a társa­nok? Hát ez nehéz — vakar­ja meg a fejét —, lenne több kí­vánságom is. Azt hiszem, a kol­légáimmal együtt nyugodtan kí­vánhatom azt, hogy a lakók job­ban segítsék a munkánkat. Terv szerint járjuk a területet, s többször előfordul, hogy egy-egy házhoz négy-ötször is el .kell menni, míg otthon találjuk a tu­lajdonost. Igen sok bajunk van az inkasszóval, nem utolsósor­ban azért, mert nem találunk otthon senkit ott, ahonnan be kellene szedni a pénzt. A válla­latnál el kellene számolni, de nem tudunk időben... Mi volt a harmadik kérdés? Ja, hogy mit szeretek? A szakmámat! — mondja mély meggyőződés­sel. — Ha még egyszer kellene választani, ismét ezt választanám. A csalá­dom régi kerékgyártó família, én azonban megszakítottam a sort, kéményseprő lettem. — Üj dinasztiát alapított? — Sajnos, nem. Egyik fiam technikus lett, a másik nemzet­közi gépkocsivezető, a harmadik pedig kereskedő. A családban én voltam egyedül, illetve vagyok kéményseprő. Nem baj — legyint egyet —, tegyenek úgy, ahogy nekik tetszik. Elégedett mind a szakmájával és én nem beszél­hetem rá őket, hogy válasszák az én foglalkozásomat, ha nekik ez nem tetszik. A szakmám sze- retete mellett vön ám más kedv­telésem is — teszi hozzá Mihál­ka Ferenc —, két kis kertet bé­relek. s amikor letelik a mun­kaidő, ott dolgozgatok. Van ki­lenc család méhem, azokat kü­lönösen szeretem... Opauszky I .ászló Országjáráson Tilalmi táblák tobzódása A városok évről évre növekvő közúti forgalmát „kordában” tar­tani, a közlekedés zavartalansá­gát biztosítani nem kis gond. Van. ahol az úthálózat bővítésé­vel. korszerűsítésével vagy lega­lábbis rendben tartásával, má­sutt az egyirányú közlekedés el­rendelésével, stb. próbálkoznak. Békéscsabán ennél egyszerűbb, de éppen egyszerűsége miatt zse­niális megoldást választottunk. Táblával megtiltjuk a járművek­nek, hogy a város belterületének különböző helyein megállhas­sanak. Nyugodtan parkolhat az ember, mondjuk a fővárosban, a Kossuth Lajos vagy a Petőfi Sándor utcában, az Országház és a különböző minisztériumok közelében, a Fővárosi Operett- színház vagy \ar Állami Opera­ház előtt — csak hogy a legszű­kebb és legforgalmasabb útvona­lakat, valamint a frekventáltabb középületeket említsük. Ezzel szemben nemhogy várakoz­ni i , de akár egy pillanatra is megállni (amíg kiszáll a ko­csiból valaki) tilos Békéscsabán a városi tanács, a Jókai Szín­ház vagy a Szabadság mozi előtt, nem beszélve a fontosabb ut­cákról, terekről, amelyeknek egy részén vagy teljes szakaszán ott díszelegnek a tiltó táblák. A táblák tobzódására egyéb­ként a Sebes György utcán nem­rég elhelyezett két Megállni ti­los felirat a leggyönyörűbb pél­da. Páratlanul ötletes elhelye­zésükkel kíméletlenül lépte csal­ják a legfurfangosabb gépkocsi­vezetőket is. Miképpen? A Lenin útra torkolló utcácskában ugyan­is mindkét oldalon tilos meg­állni. Na már most: mivel körül­belül 30 méteres kezdeti szaka­sza aszfaltozott csak az útvo­nalnak, a folytatása gépkocsiköz­lekedésre alkalmatlan —, aki ide behajt: zsákutcába jut. Most. tessék elképzelni egy zsákutcát, ahová bemenni lehet, de kijut­ni belőle — törvényesen — kép­telenség. Ugyanis akkor előbb meg kellene állni, tolatással, megfordulni, stb. A közlekedés­rendészeti dolgokban járatlan ember úgy gondolná, hogy ott tiltják a megállást, ahol a sza­pora átmenő forgalmat akadá­lyozzák a néhány pillanatra veszteglő járművek. A pár méteres (gyakorlatilag) zsákut­cácskában természetszerűleg semmiféle átmenő forgalom nincs, ellenben két vállalat te­lephelyének (Kner Nyomda és szolgáltató ktsz) van bejárata. Akinek, teszem azt a Kner Nyomdában akad dolga, az jobb, ha előre trenírozik, gyakorolja, hogyan lehet anélkül, hogy meg- állnának futtában kiugrani egy gépkocsiból — különben el se induljon. Továbbfejlesztve ezt az ötletes kezdeményezést javaslom, hogy a biztonság kedvéért egy „meg­fordulni tilos” táblát is helyez­zenek el a Sebes György utca bejáratánál. így aki egyszer be­tévedt ide. tökéletesen sakk­mattba kerül. (Ha csak nem két­éltű járművet vezet, amely szár­nyakkal és légcsavarral is el van látva.) Utána már csak egy ha­tósági közegről szükséges gon­doskodni, aki rögvest lecsap a gyanútlan áldozatra és beinkasz- szálja a szabálysértés ellenérté­két: Persze, előbb-utóbb csak el­terjedne a turpisság híre és messzire elkerülnék a szóban forgó utcát. Talán legcélszerűbb lenne az összes békéscsabai utcákra kitűzni, hogy „meg­állni tilos”. Végül is vagy elszédülnének a vezetők a re­ménytelen körbe-korbe futkosás- tól, vagy kifogyva az üzemanyag és tábla ide, tábla oda: csak megállnának. Amilyen rebellis népek lak­nak errefelé a Viharsarok tájé­kán, kitelik tőlük efféle tör­vénytelenség. —ajda— Szüret táján Badacsonyban A tó északi partján közlekedő vonatok már nem zsúfoltak. Ki­rándulók, üdülni vágyók helyett ...... . . , i szőlőparcella-tulajdonosok érkez­datmi tevekenyseare, a pa.rt.mun-! , , , . ... kára j«s.c,a1«u.uiui nek, vagy rokonok, besegítek, 1 akik hivatalosak a hegy ünnepé- Az újjáválasztott vezetőségek i a szüretre. most altalaban sort kerítenek Amikor már biborban kacérko- arra, hogy ismetelten megvizs­gálják a párttagság aktivitását, részvételét a politikai életiben. Akkor lesz jó ez az értékelés, akkor tudják a párttagság minél nagyobb hányadát a közéleti cselekvés részesévé tenni, ha fi dik az ősz Szigliget, Csobánc, s Gulács karéjában méltóságtelje­sen emelkedő Badacsonyban is. akkor az idejövök fejbólintással köszönnek a Balatonnak. Tiszte­letből. A partról nézik a tó kékes­gyelem.be veszik ennek sokféle zöldes tükrét, amit a nap bágyadt lehetőségét, formáját. így) Á , BAROMFIIPARI ORSZÁGOS VÁLLALAT í . . BÉKÉSCSABAI GYÁREGYSÉGE (BARNEVÁL) az ős zi idény re azonnal férfi és női munkaerőt vesz fel ORVOSI IGAZOLÁS KÖTELEZŐ. __ MUNKÁSSZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK. 85421 sugarai simogatnak Füredtől egészen Keszthelyig. i' Országút választja el a két ék­szert. öslakók. állami gazdasági dol­gozók, szakszövetkezeti tagok, parcellatulajdonosok életritmu­sát ezekben a napokban a szüret határozza meg. Számukra ez ün­nep, hasonlít a színházi premier­hez. Egész évben mindannyian nagy-nagy szorgalommal dolgoz­tak, készültek a bemutatóra. A rendezők, a szereplők, a kelléke­sek munkájukkal a bőséges ter­eiérik: ugyanannyi termésért ke­vesebbet kell dolgozniuk. Nem messzire a Kisfaludy-ház- tól elsütik a kocsi-mozsárágyút. — A közeli pinceicben megtel­tek a hordók musttal, így jelzik — mondják a nap pirított lányok s mintha kacérkodni akarnának, rákezdik: „őszei érik babám a fekete szőlő..Két puttonyos dör- mögve kontráz. j, , T Most itt nagy a vigadalom. A borhéttel kezdődött; a legkivá­lóbb fajta óborokat kiállításon mutatták be. Nagyon jól sikerül­tek a szüreti bálok is: puttonyo­sok, halászok, szurtos purdék, lo­vasok, pandúrok, bírók, bírónék látványos felvonulásai tették ér­dekessé, színessé az idei mulatsá­gokat. Az ökörsütés, a lacipecse- nyék és a pincék már kevés tar­talma még fokozta a hangulatot. Nem sajnálják azt sem maguktól, sem másoktól. A badacsonyiak vallják és ápol- mésért fáradoztak, a szcenikus, az jók ezt a közmondást: In vino ve- időjárás is segítette céljuk meg- ■ ritás. Különösen az idősebbek valósítását. . i tartják, mint Szántó bácsi, aki Mindenütt szüretelnek. Csípő- naponta két liternyit iszik, jüket ütemre ringató lányok, asz- t — Hosszú életemnek az a titka, szonyok kétfülű sajtárba szedik a ; hogy ötven éve nem ittam vizet, vulkánikus hegy aranyát; az erős Egészségünkre — mondja, s tölt zetekben, de a magánosok is ban ízlelgetik a nedű tüzes, fensé- újabb és újabb ötletek realizálá- ! ges zamatát, mások a gazdák ven- sával, a technika alkalmazásával j dégei. Emlékeznek minden ked­vállú, izmos férfinép puttonyai hamar telnek... — Jó az idei termés — nyug­tázzák megelégedéssel a badacso­nyi emberek. Munkájuk már könnyebb, mint régen, gépesítenek, amit lehet. Nemcsak az állami egy pohárral, mert megszomja­zott. Szüret táján, de ezelőtt is, utá­na is sok kíváncsiskodó érkezik gazdaságokban, s a szakszovetke- iide. A kirándulók a borharapók­ves látogatóra, itt-jártukat em­lékkönyvek igazolják. Mást és mást jegyeznek az oldalakra, ám az utolsó szó mindig ez: „Vissza­jövünk”. Tomajon emlegetik a mezőberényi szövetkezet tagjait, akik tavasszal jártak erre, s ha Tördemicen Békés megyeivel akadnak össze, a békési színját­szókról érdekűidnek. A járási művelődési ház csoportja „Egy ko­sár humor” című műsorával sze­repelt a hegyvidéki községekben. — Sokat tapsoltunk nekik, eljö­hetnének a télen — mondják itt is, ott is. Még tart a- szüret, de mór csak kevés hordó üres. Hamarosan megtelnek azok is. A hónap kö­zepén csupán a tősgyökeres ba­dacsonyiak dolgoznak az állami gazdaságok, szakszövetkezetek pincéiben, a máshonos magánter­melők pár hét múlva térnek visz- sza ismét. — Sok munkát igé­nyel az erjedő nedű addig, amíg új borként gyöngyözik. Az ősz elhozta a Badacsony ünnepét. A premier, ami egyben vég is — jól sikerült. Alkonyattájt, amikor ködfelhő ereszkedik alá, a must illatú, meg­sárgult faleveleket pajkosan pör­geti a szél, néhányukat felkapja, a tó vizére ejti, s hullám-csóna­kon távolodnak a parttól, a hegytől... Badacsony, 1966 október. Dékány Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents