Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-12 / 241. szám

ldöfc. október 12. 3 Szerda Politechnikai és pályaválasztási kiállítás Békéscsabán A. politechnikai oktatásban részt vevő diákok és a szak­munkástanuló-intézetek fiatal­jainak munkáját, tevékenységét bemutató kiállításoknak hagyo­mánya van megyénkben. Az új generáció megfelelő irányú kép­zése, az egyéni vágyak, elképze­lések és a népgazdasági szükség­sítést szerezni vágyók. A kiállí­tási terembe egymás uitán ér­keznek a kisdiákok, fiúk, lányok csoportjai, s érdeklődéssel ta­nulmányozhatják, milyen sokfé­le iskola mennyi érdekes mes­terségre oktatja a tanulni vá­gyókat megyénkben. Kiderül itt, hogy például a mezőgazdaság is Ellesett pillanat a békéscsabai politechnikai és pályaválasztási kiállításon. letek összevetése, lehető egy­behangolása mindinkább gond, égető társadalmi kérdés. Ezért volt nagyon időszerű, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztályának rendezésében a Munkácsy Mihály Múzeumban megnyitott kiállítás a politechni­kai oktatás népszerűsítésével egyidejűleg a pályaválasztás gondja előtt álló fiataloknak is segítséget kíván nyújtani. A kiállítás színes tablóiról meg­tudhatjuk, milyen sokféle szak­ma között választhatnak mind az ipar, mind a kereskedelem, mind pedig a mezőgazdaság kü­lönböző ágazataiban szakképe­Fotó: Detnény milyen sokrétű képzettséget igé­nyel, hány szakmára oszlik az öntözéses növénytermesztőtől kezdve a faiskol&kezelőn keresz­tül a mezőgazdasági gépészig. Talán éppen a színes feliratok, fényképek nézdegélése közben formálódik ki egy-egy buksi fej­ben az elhatározás: ha befejez­tem az általános iskolát, ilyen vagy amolyan szakmát tanulok majd. Kár, hogy vizsgaremekek, makettek, gépi berendezések és egyéb szemléltető eszközök hí­ján a kiállítás csakis fényké­pek és rajzos szövegek, statisz­tikai adatok demonstrálására szorítkozik. tagságra erőltesse. Józsi bácsi­nak is be kell látnia, ha Meny­hért teljesen magára marad, nem bír mit kezdeni a tagság­gal. Pár hónap elég volt, hogy megbomoljon a rend. Miért? Mert azt hitte, egymaga a szö­vetkezet De ha más lesz Menyhért utóda, vajon neki jobb lesz-e? Hamarosan utolérte táirsait. — Betettük a taplót az öreg fülibe! — mondta nevetve Zsar- kó, mikor mellette tépdeste a csöveket — Hallgass! — ripakodott rá. — Bár mindenki olyan becsü­letes lenne, mint az öreg! — Neheztelt Zsarkóra, amiért olyan egyből Horváth Mihály mellett kardoskodott. A „főnök” zord kedvét nem értette meg egyikük se. Mitől fél? Legalább megtudta az öreg is, mi iháiborog bennük. Ma már nem kell lenyelni az igazat Ezután alig-alig szóltak egy­máshoz. A nyomott hangulat csak ak­kor engedett fel, amikor Kon- dacs Miska megjelent köztük, nem sokkal azután, hogy az öreg beérhetett a központba. * * * — És most mi lesz? — kér­dezte Kertész félénken Meny­hértet. — Egyelőre ne szóljon senki­nek. — Horváth elvtárs már össze is állította a pontos névsort. Ki kellene számítanom, kinek mennyi jár. Délután jönnék a pénzért. — Mondtam, hogy maradjon csendben! — És ha kérdeznék? Menyhért válasz helyett ki­ment az irodából. Meg akarta keresni az öreget, de nem szívesen mutatkozott az emberek előtt. Bement a félben maradt istállóiba. Szinte méter­ről méterre végigbogarászta az épületet. Nem sok munka kell már ennek. A télen rendbe hoz­hatják. Hitelt ugyan nem kap rá, de saját erőből is meg lehet csinálni. Ha a hízó marhákat át­adják, az értük kapott összeget erre tartalékolják. Pénz! Tervezgetéséből másítani ne­héz helyzete riasztotta fel. Talán azért nem akar az utób­bi időben semmi sem sikerülni, mert úgy összekuszélódott az élete, mint a kenderkóc. Nekitámaszkodott a vasbeton tartóoszlopnak, és kifelé bámult a vele szemközti szellőztető nyí­láson. Csak annyit látott, hogy újra borulni kezd az ég. Apró Ms bárányfelhők hömpölyögtek. A szél úgy terelte őket összefelé, mint Kórógyinak, a szövetkezet juhászának pulikutyája a széj- jelcsámiborgő birkákat. ÍFolytatjukj A mánál előbbre néznek Ma a megye egyik legna­gyobb és legkorszerűbb üzeme a Békéscsabai Konzervgyár, a má­sodik ötéves terv alkotása. Érde­kessége még, hogy szinte az épít­kezésekkel egyidőben megkezdő­dött a gyárban a termelés. Elő­ször csak kicsiben, majd mind na­gyobb méretekben. Ez a párhuza­mosság azzal az előnnyel járt, hogy az épülő üzemóriás már a beruházás idején kezdte vissza- törleszteni a népgazdaságnak a beléje fektetett milliókat, ugyan­akkor megkezdődhetett a szak­munkások képzése is. Persze, sokat kell még ezért dolgozni. Ahogy mondani szok­ták: minden fillért meg kell fogni, hogy pótolhassák a nyersanyag­hiány (Meséséből származó bevé­telt. A taggyűlés vitájában sóik olyan tapasztalatról beszéltek, amelyekből lehet is okulni. A göngyölegged sem bánnak mindig úgy — mondták —, ahogy kelle­ne. Előfordul, hogy egyik-másik munkás dobálja a ládákat, s azok megsérülnek, törnek. Aztán akad­nak olyan munkások is, aMk a munkaidő egy részét ide-oda jár- kálással töltik el. Oka ennek egy­I Pedig erre nagy szükség van, hi- I szíen az embereket sokféle hatás i éri. A jó tájékoztatás, a politikai nevelés azok a jó módszerek, ame­lyekkel a legeredményesebben küzdhetők le a helytelen nézetek. Ebben az üzemiben, amelynek sok dolgozója csak nemrégen került a gyári munkások közé, nyilván­való hogy sokat kell még tenni a munkásöntudat fejlesztéséért. Ze- lenyánszky György, a gyár igaz­gatója igen önkritikusan mondta: Kezdjük megtanulni, hogy mind többször objektív nehézségekre A minap egy svájci konzerv­gyár vezető embere járt az üzem­ben. Meghívta a békéscsabaiakat, hogy látogassanak el hozzájuk. Ám mindjárt azt is hozzátette, ■hogy náluk láthatnak még a csa­bainál is nagyabb üzemet, de ilyen korszerűt nem. Azért mondta ezt, miint mentegetődzött, nehogy csa­lódás érje az odalátogatókat, akik netán a csabaihoz hasonló, kor­szerű üzemet szeretnének meg­nézni. Sok munka, sok gond és öröm — így lehetne jéhemezmi az utóbbi esztendőket. És nem frázis, hanem a tiszta igazság, hoigy a kommunisták kezdettől fogva mindig o>tt dolgoztak, ahol a mun­ka neheze volt. Pedig nem v'oltak sokan. Ma sincsenek még any- nyian, amennyi arányiban állna a gyár törzslétezámával, a nők száma sem éri el a kívánt szintet. Érzik, hoigy nincs ez jól, a párt- alapszervezetek eddig eléggé ke­veset törődtek a pártépítéssel. Most is van még olyan üzemrész, ahol csak egy-két párttag dolgo­zik, de akad olyan műszak is, ahol párttag egyáltalán nincsen. Az összevont üzemi párttaggyűlésen a csúcsvezetőség beszámolója, amelyet Kovács János titkár tar­tott, akit ismét titkárrá választot­tak, nemhiába M fogásol ta a párt- építés gyengeségeit. Tizenhárom brigád 101 tagja versenyeik a szo­cialista címért (négy kollektíva már elnyerte ezt a megtisztelte­tést). A pártépítés egyik forrása ez, hiszen éhben a mozgalomban nemcsak munkasikerek születnek, hanem szocialista szellemű embe­rek is nevelődnek. Olyanok, aMk mégiscsak a közvetlen termelés­ben dolgoznak, s aMk a megye- székhely munkásosztályát növelik. Az idei esztendő — tekintve, hogy a konzervgyártás az időjárás függvénye is — már eddig sok fejtörést okozott. A vártnál keve­sebb zöldborsó, uborka, paradi- i csőm termett. Az eddig Mesett nyersanyagot nehéz másból pótol­ni, bár zöldbabból a tervezettnél 40 vagonnal többet dolgoztak fel. Gyümölcsből is megpróbálnak mi­nél többet üvegbe rakni, hogy mentsék, ami még menthető. Eb­ben a tésztagyártás további növe­lése is sokat segít. Ahogy számol­ják, ha nagy is volt a nyersanyag- hiány, azért a kongresszusi ver­seny eredményeként értékben mégis mintegy 18 millió forinttal túlteljesíthetik az éves tervet, A vállalati gazdálkodásban is élőbbre léptek az idén. A tér- | vezeti 90,3 százalékos költségiszin- tet az év végére 87,6 százalékra próbálják leszorítani. Ehhez vi­szont jelentős tartalék az anyag­takarékosság javítása, a selejt csökkentése. Épp ezért határozták el' a kongresszusi versenyben, hogy ezáltal 3,6 millió forinttal ; növelik a gyár üzemi eredményét. S hogy volt ennek a szorgalma­zásnak értelme, azt az év végére válható 7,8 millió forint üzemi eredményjavulás mindennél job­ban bizonyítja. szfer-másszor a szervezetlenség is, de a munkafegyelem megsértése is. És itt kellene a kommunisták­nak jobban a sarkukra állni. De olyankor is, amikor egyik-másik jelenlétében és füle hallatára olyan megjegyzések hangzanak el, amelyeket semmiképpen nem le­hetne szó nélkül hagyni. Márpedig vannak, akik hagyják. Szóval, többet és lobban kel­lene politizálni, a helytelen visel­kedést meglátni és fellépni elle­ne, a munkaerkölcsöt sértő meg­nyilvánulásokat pedig határozot­tabban visszautasítani. Nem vé­letlenül hangzott el olyan igény is. hogy a gazdasági és műszaki ve­zetők, a középvezetők többet és jobban politizáljanak, mert mint mondták: helytelen a politikai munkát a gazdasági munkától el­választani. Such János, a városi pártbizottság első titkára felszóla­lásában szintén helytelenítette a politikamentes gazdasági íevé­hivaitkozunk, amikor nem terem elég nyersanyag. De vajon tneg- tettünk-e mindent, hogy legyen elegendő, törődtünk-e eleget part­nereinkkel, a termelőkkel, segí­tettük-e megfelelően őket? Ezt kellene már egyszer megvizsgálná — javasolta. Hogy mennyire igaza van, azt a gyár termelésének ötéves fejlesz­tési terve is indokolja. 1970-re ugyanis a mostani évi mintegy 3250 vagon helyett 5700 vagonra •kívánják növelni a konzervgyár- tást. Ehhez viszont biztonságos anyagellátás szükséges. Túlsúlyban termelési gon­dok kerültek .terítékre az össze­vont üzemi párttagyűlésen. Min­den bizonnyal azért is. mert mé­giscsak egy új iparág meghono­sodásáról van szó. Ez pedig eddig sem ment könnyen. Ezután sem lesz egyszerű, hiszen élég nehéz a további fejlődés jó megalapo­zása. Az összevont üzemi taggyű­lésen igen helyesen tették hát, kenységet, mint ahogyan ő is ki- j amikor a mánál élőbbre néztek a fogáséira, hogy még nem küzdünk ; konzervgyári kommunisták, megfelelően a magunk igazáért. ! Podina Péter Élményekben gazdag tanulmányúton jártak a GTE tagjai A Gépipari Tudományos Egye­sület Békés megyei szervezetében immár hagyomány, hogy az ország ■különböző tájain dolgozó üzeme­ket, gyárakat látogatnak meg ta­pasztalatszerzés, a műszaM mű­veltség elmélyítése céljából. Az el­múlt héten dunántúli városok üzemeit látogatta meg a GTE har­mincötös csoportja. Többek kö­zött megtekintették a Székesfe­hérvári Könnyűfémmű, a Győri Vagongyár, a Soproni Sörgyár, a Szombathelyi Mezőgazdasági Gép­gyár és a Balatonfüredi Hajógyár üzemeinek munkáját. Különösen a forgácsoló és öntőüzemrészek­ben tanulmányozták a különböző munkamódszereket, valamint megtekintették a legkorszerűbb hegesztési technológiákat. Az üzemlátogatásokkal egyidejűleg természetesen nem mulasztották el megnézni a szóban forgó városok kulturális, és történelmi nevezetes­ségeit sem. Egyöntetű vélemény szerint a tanulmányút igen hasz­nos és tapasztalatokban rendkívül giazdag volt. Országos felvásárlás keretén belül készpénzért is vásárolunk és bizományba álveszünk JÖ ÁLLAPOTBAN LEVŐ FRANCIA BAROKK, ROKOKO ÉS ARANYOZOTT GOBELIN szalongarnitúrákat RÉZVERETES KOMÓDOKAT, KELETI ÉS MAGYAR SZŐNYEGEKET, FESTMÉNYEKET, ÉRTÉKES POHÁRGYŰJTEMÉNYEKET. A fenti tárgyakról fényképet kérünk, melynek alapján szakértőnk előzetes érte- 9 sítés mellett azokat a helyszínen megtekinti. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT LAKBERENDEZÉSI OSZTÁLYA Budapest, IX., Kinizsi u. 12. Telefon: 189—646,187—940. 475

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents