Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-11 / 240. szám

1966. Oktober 11. 3 Kedd Gödöllői egyetemisták Gyomán és Szarvason A . Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazd aságtudomá - nyi karának talajtani és agroké­miai szakmérnök-továbbképző szaka részére tanulmányi kirán­dulást szervezett az egyetem Bé­kés megyébe. A tanulmányút résztvevői ma, október 11-én ér­keznek Gyomára, s holnap meg­tekintik a Győzelem Tsz réti­talaj-szelvényét több helyen is. Gyoméról a Szarvasi ÖRKI több kerületébe és a szarvasi Dózsa Tsz-be is ellátogatnak. A tanul­mányutat dr. Steíanovits Pál professzor kandidátus és dr. Ba­csó Albert docens kandidátus ve­zeti. Több mint íélmillíárd forint mezőgazdasági károkra Szeptember végén általában lezárul a mezőgazdaságban az időjárás okozta kárszezon, amelynek pusztító hatása az idén' lényegesen alatta maradt a tavalyi sajnálatos rekordnak. Az Állami Biztosító Mezőgazda- sági Osztályának most elkészült háromnegyedévi statisztikája is igazolja ezt. A fagyok csak kisebb kárt okozták a primőrökben, az ár­víz azonban sajnos, „kitett ma­igáért”. Mintegy 650 község ter­melőszövetkezetének árvízká­tűz, a vihar, a villámcsapások okozta károkra mintegy 25 mil­lió forintot fizettek a közös gaz­daságoknak. Mindent egybevetve: a terme­lőszövetkezeteknek több mint félmilliárd forintot fizetett ki kilenc hónap alatt az Állami Biztosító, ez az összeg — a biztosítások számának és értéké­nek növekedése nyomán — any- nyi, mint amennyit 1983-ban és 1964-ben egész évben fizettek. (MTI) Megnégyszereződött a hibrid kukorica vetésterület«* Illusztrált, szép kivitelű tájékoztató füzetet jelentetett meg a Földművelésügyi Mi­nisztérium a hibrid kukoricá­ról. Az új kiadvány a Mező- gazdasági Minősítő Tanács által eddig elismert tíz hib­rid kukoricát ismerteti. Az egyes hibridek leírása mellett közli azok főbb termelési ada­tait és a termesztésükre al­kalmas körzeteket. A füzetből kitűnik, hogy az 1930—1940-es évek átlagá­hoz képest mintegy 60 szá­zalékkal nőtt hazánkban a kukorica holdanként! termés­átlaga, s ennek körülbelül egyhanmada a hibrid kukori­cáknál jelentkező heterózis- hatásnak köszönhető. Az új típusú kukoricák .gyors el­terjedését jelzi, hogy az 1956—1960 közötti 25 száza­lékról 95 százalékra nőtt a hibridek aránya. Húszéves a hazai román nyelvű oktatás... — Bensőséges emlékiinnepséget rendeznek október 15-én Gyulán Bensőséges emlékű n népségét rendeznek Gyulám október ls­én, ahol az elmúlt húsz év ered­ményeiről, a román nyelvű ok­tatás sokoldalú előnyeiről tájé­koztatják az ünnepség résztve­vőit. Főleg a Viharsarokban és a Hajdúságiban élnék román nemzetiségű családok, ezért ért­hető, hogy itt rendeztek be ro­mán nyelvű óvodákat, általános iskolákat, Gyulán pedig gimná­ziumban is tanulhatnak anya­nyelvükön a nagyobb gyerekek. —. Nagy utat tettünk meg az elmúlt húsz év alatt — emlék­szik vissza a kezdeti nehézsé­gekre Tureu Márius román nemzetiségű szakfelügyelő. — Nem vitás, hogy a felszabadu­lás előtti soviniszta, nacionalista uszítás sok nyomot hagyott az emberekben. Eleinte féltek gyermekeiket anyanyelvű isko­rofera csaknem 50 millió forin­tot fizettek ki. A jégveréses időszak az idén szokatlanul ko­rán jelentkezett, 10 év óta pél­dául most hullott februáriban először jégeső, amely szeptem­ber végéig mintegy 240000 ka- tasztrális holdat károsított. A nyár közepén egy pasztá­ban verte végig Hajdú, Szolnok, Bács megye egy részét a jég, s csupán a nádudvari Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetnek 10 millió forint -értékű kárt oko­zóit. Már az eddigi felmérések alapján több mint 230 millió forintot fizettek ki a közös gaz­daságok jégkáraira. A tavalyi száj- és körömfájás járvány után sok helyen csak később jelentették az állatelhul- lá sóikat, s a kifizetések is áthú­zódtak erre az évre. Ezenkívül az idén nagymértékű volt a julh- elhuilás is. Ennek nyomán ki­lenc hónap alatt 194 millió fo­rintot kaptak a szövetkezetek. A nát nyesegette a nyársról, ö így szereti. — Te miért hallgatsz, János? — fordult hozzá az öreg, mi­után rácsurgatta a zsírt kenye­rére. Gémes nagyot nyelt, s ami­kor társai arcán látta, hogy be­szédre sürgetik, nagy nehezen megszólalt — Nehogy azt higgye, hogy a munka ellen van kifogásunk. Nem! Dolgoztunk mi eleget azelőtt is, mielőtt beléptünk. Ezt maga is tudja. A mi el­vünk az, ha már eladtuk a bő­rünket, tartsunk is ki. De csak addig, ameddig lehet — emelte fel magyarázólag a mutatóujját. — Parasztok vagyunk. Szeretjük a földet, a jószágokat. De ami itt az idén bitangságba ment az már sok. Nem nézhetjük tét­lenül. Ezzel maga is egyetért, nem? — nézett az öregre. Józsi bácsi csak majszolta a zsíros kenyeret de nem vála­szolt. — Nem is lesz itt rend ezek után, ha Menyhért dirigál to­vábbra is — mondta Szarka, s jó nagyot húzott a teáspalack­ból. — De kell váltani — erőskö- dött Zsarkó, akit bosszantott Gémes köntörfalazása. A na­pokban egyebet se hajtogatott, csak azt, hogy lejárt Menyhért ideje az elnökségben. Miért nem mondja ki? — Le bizony — követelte Szarka is. Amióta kigyulladt a villany Kísérteties kép tánüt esténként a vonat ablakából ki­nézők elé. A pislákoló olajmécses még az állomás épületére kiírt Csáröaszállés-t sem világította meg. Ilyen vaks-i n pislogtak a széjjelszórt házak petrólámpás ablakszemei is a sötétben. A mondva csinált, villany, járda, mozi és kultúrház nélküli község­be nem szívesen érkeztek még rö­vid látogatásra sem az emberek. Az ottlakók közül is inkább el­költözött, aki tehette, mások pe­dig lesték az erre nyíló alkalmat. Hiába, sohasem volt mindegy az, hogy milyen faluban vagy város­ban él az ember. Három éve, mióta neonfényes a A többiek is helyeseltek, csak Gémes hallgatott. Várta, hogy valamelyik kibökje, ki lenne al­kalmas Menyhért helyébe. Az öreg nem is merte gondol­ni, hogy ennyire Menyhért el­len vannak. Ezek már nemcsak elégedetlenkednek, hanem össze is szövetkeztek az elnök meg­buktatására. S nem is titkolják! Vajon van-e már jelöltjük? Kell lenni. Nagyon kétközben volt e pillanatban. Ha megkér­dezi, kit akarnak, az is baj, de ha nem tudja meg, az még na­gyobb. Ha nincs itt köztük az illető, csak olyan lehet, aki ve­lük tart. Mihály lenne? Vagy Andrékó? Esetleg Gémes? Most még jobban piszkálta, hogy ed­dig nem beszélt Menyhérttel. Hát nem vette észre, mi készül ellene? Itt nagyon izzik a pa­rázs. De ha elkezdte a faggatást, nem állhat meg. — Te kit tartasz alkalmasnak helyette? — kérdezte Zsarkó- tól. — Horváth Mihályt! — Ö a mi emberünk — je­lentette ki Szarka is. — Korai ez még, emberek! — figyelmeztette őket az öreg. — A lónak négy lába van, mégis botlik. A kis csapat összenézett. Ar­cukra volt írva a csalódás. Az öreg még mindig Ivlenyhért pártján van. Ha nekik nem hisz, majd kinyitja más a sze­mét. (Folytatjuk) csárdaszállósi vasútállomás és mióta villany ég a Petőfi szövet­kezet távoli majorjaiban is, már nem kívánkozik el innen senki. No nemcsak ezért, hanem azért sem, mert igazuk lett azoknak, akik a négy szövetkezet egyesítésében látták a gyorsabb fejlődés lehető­ségét. Négy évvel ezelőtt 9,9 mil­lió volt a halmozott termelési ér­ték, tavaly pedig 13,5 millió. A gépek, felszerelések és járművek értéke 2,5, most 6,3 millió, a kö­zös tiszta vagyona 9 millió volt, most pedig 16,3 millió. Túl szép lenne azt hinni, hogy miután egyesültek a szövet­kezetek és kigyulladt a villany, az emberek mindegyike mindjárt világosan látta, hogyan kell dol­gozni. Itt sem formálódtak egy csapásra az emberek. A dolgozó tagok száma ugyan nem csőkként azóta, de nem is növekedett. Annyira nem, hogy a növényter­mesztőkre egyenként 25 hold föld jut. A jövedelmet egyesek nem úgy igyekeztek növelni, hogy nap mint nap szorgalmuk legjavával álltak munkába, hanem egy kis spekulációval. Többek közt olyannal, hogy nem vállalták el családi művelésre a kapásnövé­nyek egy részét, hogy amikor sür­gőssé válik, akkor az általuk meg­szabott jó magas bérért kapálhas­sák, takaríthassák be. Csakhogy az ilyen rafináció ellen lehet ám vegyszert kapni. Olyat, amely ki­irtja a gyomot a kukoricából, s ráadásul olcsóbban, mint a kézi kapa. Egy 200 holdas vegyszere- zett kukoricatáblán így 14,5 ezer forint költséget takarított meg a szövetkezet. A vegyszer és a mind több gép sorompóba állítása ki­füstölte az arra hajlamosak fejé­ből azt a gondolatot is, hogy úgy­sem merik megtorolni a szabály­talanságot, mert félnek attól, hogy otthagyják a szövetkezetek Lám csak, embernevelő hatása is van a vegyszernek és a gépek­nek. De az, hogy többek között a tavalyi 12,8 mázsa rizs helyett most 17,2 mázsát, cukorrépából 170 helyett 220 mázsát, kukoricá­ból a tavalyi 24,5 mázsa morzsolt helyett most 30 mázsát ért el hol­danként a szövetkezet, annak is betudható, hogy az idén rátértek a készpénzfizetésre. A növényter­mesztőknek e munka elvégzése után, másoknak pedig minden hó­nap végén kifizetik a tervezett l munkaegységérték egészét a vég­zett munka arányában. Például egy hold cukorrépa sarabolásá- ért, egyeléséért, mélykapálásá­ért nyolcszáznegyven forin- j tot, a szedésért mázsánként 5 fo- j rintot, a fel- és lerakásért 2 fo­rintot. A kukorica minden kapá- j lásáért 160 forintot kaptak. Ezen- j kívül a termés egynyolcada is fizetség. A traktorosokat is meg- bizseregtette ez az elosztási elv, a havi három-négyezer forint kereset lehetősége. Az idén júli­us végéig több mint 16 ezer nor­málhold munkát végeztek, tavaly ugyanaddig 13 ezret sem. A ta­valy ilyenkorinál az idén jóval előbbre haladtak minden munká­val. Már befejeződött a rizs és a napraforgó cséplése. Vége felé tart a cukorrépabetakarítás, s a kukoricatöréssel is úgy Naladnak, mintha mindibe vállalták volna. Négy évvel ezelőtt 4,6 millió, tavaly már 5,9 millió fo­rintot osztott tagjainak a Petőfi Tsz. Arról, hogy az idén mennyit oszt, még korai lenne beszélni. Előreláthatólag növekszik a jöve­delem a közös vagyonnal együtt. Az idén több új gazdasági épület készült el állami hitellel. A fel­vonulási épületet már eleve úgy építették, hogy megvásárolják sa­ját erőből s üzemegységirodát, raktárát, tusfürdőt és ebédlőt alakítanak ki benne. Saját erőből épül egy új gépműhely. Ugyan­csak így vásároltak mindenféle magtisztításhoz alkalmas villany­rostát és egy takarmánykeverő gépet is. Egyszóval, olyan gyors a fejlődés, hogy a most felnövő if- | júság csak tanulni és nem dol­gozni jár el máshová Csárdaszál- | lésről. Négy évvel ezelőtt csak egy középiskolai végzettségű em­ber volt a szövetkezetben, az ál­lami dotációval kihelyezetteken kívül. Most három főiskolai és ki­lenc technikumi végzettségű helybeli születésű szakember van a szövetkezet élén. Ezenkívül je­lenleg hárman főiskolán, négyen technikumban tanulnak. Ha vé­geznek, aligha kell könyörögni nekik, hogy maradjanak otthon, j Csárdaszállás 4800 holdas határá-1 ban a jelenleginél több szakem- j bér is. talál elfoglaltságot és biz- j tos megélhetést. Kukk Imre j lába íratni. Ráadásul megfelelő nevelőgárdával sem rendelkez­tünk. Meg kellett teremteni a feltételeket ahhoz, hogy színvo­nalas legyen az oktatás a ro­mán tannyelvű iskolákban, vagy a nyelvoktató osztályokban, csak így várhattuk a szülőktől, hogy beírassák a gyermekeket hozzánk. Azt már Szilágyi Péter elv­társtól hallottuk, a Magyaror­szági Románok Demokratikus Szövetségének főtitkárától, hogy pontosan Tureu Márius és más olyan pedagógustársa, mint Rusz János, aki immáron negy­ven esztendeje tanít, segített rengeteget. A maguk módján már a felszabadulás előtt is ápolták a román nemzeti kul­túrát, a nyelvet. A felszabadu­lás után pedig elsőnek álltak az oktatás megszervezésének élére s ma is töretlen hűséggel oktatják a gyermekeket, segítik a fiatal nevelőket. A legjobb pedagógusok gyermekeikből is kiváló nevelőket adtak az anya­nyelvű oktatás számára. — Eleinte sok nehézséggel birkóztunk — vélekedik Szilá­gyi Péter főtitkár. — A szövet­ség aktívái szinte faluról falura jártak, agitáltak, magyaráztak. Gyulán a gimnázium megnyi­tásával egy időben t anítóképzőt is nyitottunk, hogy alsó iagoza- tosok számára megfelelő tanerő álljon rendelkezésre. Örömmel számolhatok be arról is, hogy a szomszédos Román Szocialista Köztársaságtól igen sokrétű se­gítséget kaptunk. Szakembereket, tankönyveket, román szöveggel ellátott szemléltető eszközöket küldtek Magyarországra. De a magyar kormány, a párt szin­tén szívügyének tekinti a nem­zetiségiek anyanyelvének, kul­túrájának ápolását. Kiváló ro­mán nyelvű tananyag, nagyszerű nevelőgárda áll rendelkezésre. Megtudtuk azt is, hogy óvo­dákban, általános és középisko­lákban, valamint a felsőbb is­kolákban ezerkettőiszáznál töb­ben tanulnak hazánkban román nyelven. Gyulán rendezték be a 250 személyes kollégiumot, így a távoli falvakból, az eldugott anyavilágból is anyanyelvű ok­tatásra adhatják gyermekeiket a román nemzetiségű családok. Ary Róza

Next

/
Thumbnails
Contents