Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

19ö6. október 9.

2

Vasárnap

Uláírták az 1967. évi magvar—mongol árucsereforgaími jegyzőkönyvet

Budapesten sikeresen befejeződtek a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kereskedelmi kormánydelegációinak tárgyalásai. A tárgyalások eredményeképpen szombaton jegyzőkönyvet írtak alá a Magyar Nép- köztársaság és a Mongol Népköztársaság 1967. évi árucsereforgalmáról. Hazánk rádiócikkeket, gyógyszereket, gépeket, szöveteket, kötöttárut és egyéb közszükségleti cikket szállít s érte gyapjúféleségeket, állati szőröket és bőröket kapunk.

A „vörösgárdisták“ nem nyugszanak

A Pravda cikke

Kína különböző vidékein tovább folytatják tevékenységüket a „vörösgárdisták”, áknk „a kulturális forradalom roham- osztagai” lettek.

Fucsou város munkásai egy röpcédulán „mélységes felháborodással” írnak a Pekingiből hozzájuk érkezett „vörösgárdisták” garázdálkodásáról. A fiatalok kereken közölték azt a szándékukat, hogy „megdöntik a proletariátust és, annak diktatúráját”. „Tüzet a parancsnoki állásokra és a vezérkarokra!” — követelték, amikor támadásra készültek a pártbizottság ellen és maguk köré gyűjtötték a „forradalmi” erőket.

Amikor a„vörösgárdisták” ősz. szeszedték több mint 1600 embert, „megrohamozták” a városi pártbizottságot és a tartományi pártbizottságot, s ott pogromot rendeztek. A városi pártbizottságban letartóztattak néhány pártmunkást, gyalázták és erőszakkal a helyiségben tartották őket. Fucsou utcáin a „vö- rösgárdísták” megtámadták a párttagokat, felfordították a helyi párt- és állami szervek gépkocsijait, munkásokat és parasztokat vertejc meg. s házkutatást tartottak a régi forradalmároknál. i'

A munkások haragosan elítélik a „vörösgárdisták” huligáncselekményeit, s azt írják, hogy természetesen a pártszervek munkájában lehet találni hibákat és hiányosságokat, de a hibákat „a megvitatás szokott módszereivel” kell kijavítani. Ezzel pedig,összeegyeztethetetlenek a pogromok, amelyeket a vörösgárdisták” azzal a jelszóval rendeznek, hogy „Mao Ce- tung eszméit védelmezik”.

A pártproblémák megoldásának módszereit, amelyekről a munkások írnak, a Kínai Kommunista Párt szervezeti szabályzata határozza meg. S mint a szervezeti szabályzat mondja, a „párton beiül megengedhetetle- nek a politikai vonallal és a szervezeti elvekkel ellentétes cselekmények. megengedhetetlen a szakadár és frakciós tevékenység, az önkény, s minden oiyan cselekmény, amely az egyént a párttagok kollektívája fölé helyezi”.

A k ülönböző iparvá 11 a! a tok tól érkező hírek szembetűnően mutatják, milyen hatást gyakorol a „kulturális forradalom” a pártra és a munkásosztályra.^ Egy röpcédula rávilágít a pekin-i gi gyapjúszövőgyárban kialakult' helyzetre. Júniusban szakadás ment végbe a vállalat kommunistái és munkásai között. Két csoport alakult. Ezek közül az egyik, arttelynek vezetője Fiún. Sen, úgynevezett „kutyaütő osztagot” alakított — azok ellen, akiket „revíziónizmussal” és Mao Ce-tun.g eszméinek ellenzésével vádolrtak. A csoport lázas tevékenységbe kezdett. Aki ellene lépett fel, azt „jobboldali opportunistának” és „revizionistának ” bélyegezte. Több száz munkást a „monarchisták” csoportjához soroltak.

A „kutyaütők” három hét alatt 29 embert támadtak meg és vertek össze, közte 22 kommunistát. A röpirat szerint egy mumkásnöt szíjakkal és botokkal vertek azért, mert bírálni merte a „kutyaütők” cselekményeit.

A gyárban nemrég gyűlést tartottak a munkásod és az alkalmazottak. Nagy csetepaté lett a vége, s a dolgozók egy része otthagyta a gyűlést annak jeléül, hogy nem ért egyet „a proletár kulturális forradalom” végrehajtásának módszereivel.

A pekingi „vörösgárdisták” megszállták a Kínai Irodalmi és Művészeti Dolgozóik Országos Szövetségét. Követelik, hogy oszlassanak fel minden alkotói szövetséget, mert ezek szerintük nem felelnek meg Mao Ce- tung eszméinek”.

Mint az Űj-Kína hírügynökség közli, Peking a „kulturális forradalom” során gyors ütemben „ Mao Ce-tunig eszméinek nagy iskolájává változik”; a maocetungizmus pedig — „a marxizmus—lenínizmus csúcspontja”. A „vörösgárdisták” legújabb kiáltványa egyenesen azt állítja, hogy a jelenlegi kínai „kulturális forradalom” „mélyebb és nagyobb horderejű az októberi forradalomnál”, s szo- szocialista országok áttérve a szocializmusról a kommunizmusra, semmiképpen sem lehetnek meg ilyen „kulturáis forradalom” nélkül.

A kínai sajtó cikkel a nemzeti ünnep, a KNK megalakulásának 17. évfordulóján megállapítják: „minden siker”, amelyet a kínai nép vívott ki, „Mao Ce-tung eszméinek győzelme”. Megjegyzendő, hogy az ünnepi előkészületek során újra tág teret kap az SZKP, a Szovjetunió és a szovjet nép támadása és rágalmazása. A hadsereg lapja azt állítja, hogy az SZKP „a kapitalista világban az imperializmus és a kolonializmus uralmát védelmezi, a szocialista világban pedig végrehajtja a kapitalizmus visszaállítását”.

Az ilyen, távolról sem elszigetelt esetek láttán az ember önkéntelenül megkérdezi: kinek jó, hogy a „vörösgárdisták” és más hasonló „forradalmárok” a pártszervezeteket, a kommunistákat és a munkásokat támadják, s rosszindulatú szovjefelle- nes rágalmakat találnak ki?

Ismeretes a kommunista világmozgalom véleménye a Kínában ma lejátszódó eseményekről. A kínai nép barátait mélységesen aggasztják, ellenségeit viszont megörvendeztetik ezek az események. Az imperialista propaganda arra használja fel a kínai „kulturális forradalmat”, hogy lejárassa a szocializmus és a kommunizmus eszméit és tovább szítsa a szovjetellenes kirohanásokat Kínában.

Magasépítőipari technikust KERESÜNK,

kivitelezésben gyakorlottak előnyben. Építésvezetői munkakörben, fizetés kollektív.

Jelentkezés:

Szarvasi Építőipari Ktsz központi irodájában. Tel.: 155.

471

fl TASZSZ Jonhson elnök U Thantnál tett látogatásáról

New York

A TASZSZ különtudósítója Johnson amerikai elnöknek U Thant ENSZ-főtitkárnál pénteken tett látogatásáról beszámolva megállapítja:

— A látogatást az ENSZ-ben sokan úgy tekintik, mint annak az amerikai „békeoffenzívának” folytatását, amelynek segítségével

az Egyesült Államok el akarja hitetni a világ közvéleményével, hogy békére törekszik és Vietnamban is békés rendezést kíván. A látogatást egyúttal összefüggésbe hozzák Washington ama szándékával, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét is bevonja a vietnami kérdésbe.

A különtudósító rámutat arra,

Hogyan fest Dél-Vietnamban

egy amerikai „tisztogató’ hadművelet?

Saigon

Michael Neale, a Reuter tudósítója szombaton döbbenetes helyszíni tudósításban számol be arról, hogyan is fest Dél-Vietnamban egy „tisztogató” hadművelet. Qui Nhon térségében az amerikai, dél-vietnami és dél-koreai csapatok múlt vasárnap körülzártak egy területet, amely két éve a szabadságharcosok ellenőrzése alatt áll, és saját állításaik szerint azóta mintegy 2000 embert öltek meg és fogtak el. A hivatalos amerikai szóvivő szerint a halottak partizánok voltak, a Reuter tudósításából azonban világosan kitűnik, hogy a támadás gyakorlatilag egész egyszerűen a sűrűn lakott körzet lakossága ellen irányult.

A támadások nyomán 16 000 vietnami paraszt otthonát rombolták le bombákkal és tüzérségi tűzzel — jelentették ki az amerikai tisztek. A hontalanná váltak az 1600 négyzetkilométeres terület lakosságának egyharma- dát jelentik.

„A gyűjtőállomásokra egymás után érkeznek a rémült és zavart menekültek, csaknem mind nők és gyermekek" — írja a tudósító. „A Vietcong olyan hosszú ideje ellenőrizte ezt a területet —

őrnagy, az amerikai gyorshadosztály parancsnoka —, hogy még a nők és a gyerekek is igen ellenségesen fogadtak minket.”

A dél-koreai Tigris-hadosztály csapatai — írja Michael Neale — gyakorlatilag elűzték az összes gerillákat a közeli hegyekből. A tudósító következő mondatából kiderül, ez egyszerűen annyit jelent, hogy minden élő ember elmenekült ebből a térségből.

hogy ennek a kampánynak csúcspontjaként eszélték ki Johnson U Thantnál tett látogatását. Már formáját tekintve is, a látogatás példa nélküli volt: Johnson alig két órával a találkozó előtt értesítette U Thant főtitkárt, hogy felkeresi: Johnson előtt egyetlen amerikai elnök sem tett hasonló látogatást az ENSZ-főtitkárnál.

Az amerikai sajtó arról próbálja meggyőzni az olvasókat, hogy U Thant már-már hajlandó elfogadni Washington tervét és bevonni az ENSZ-t a vietnami kérdésbe. A napokban azonban U Thant szóvivője hivatalosan megcáfolta ezeket a híreszteléseket.

Az amerikai lapok és a rádiókommentátorok annak alapján, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter hazája ENSZ-küldöttségé- nek élén az Egyesült Államokban tartózkodik és találkozott Rusk amerikai külügyminiszterrel, azt az állítást röppentették fel, hogy ennek során „tárgyalások folynak a vietnami kérdésről”. Jól ismeretes azonban, hogy a szovjet miniszter nem folytat semmiféle tárgyalást a vietnami problémáról — hangsúlyozza a TASZSZ különtudósítója. ‘ (MTI)

Közlemény a KGST Végrehajtó Bizottságának 25. ülésszakáról

Moszkva

1.966. október 4-e és 7-e között Moszkvában tartotta XXV. ülésszakát a KGST Végrehajtó Bizottsága.

Az ülésszakon a tagországok miniszterelnökhelyettesei vettek részt, hazánkat Apró Antal, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Körmány elnökhelyettese képviselte.

A végrehajtó bizottság megvitatta a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának jelentését, „a KGST-országok és Jugoszlávia

1966—1970-re szóló hosszú lejáratú árucséreegyezményeivel öszszefüggő tárgyalásokról és az jelentette ki John Norton vezér- | egyezmények megkötéséről”!

A végrehajtó bizottság javasolta. folytassák a szóban forgó országok kölcsönös kereskedelmének bővítését az 1966—1970-es időszakban.

A KGST-országok, valamint Jugoszlávia 1966—1970. évi hosz- szú lejáratú árucsereegyezményeivel összefüggő tárgyalások és az egyezmények megkötése kérdéseinek megvitatásában a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság képviselője is részt vett.

A végrehajtó bizottság megvitatta azokat a javaslatokat, amelyek értelmében az 1967—1970 közötti időszakban az érdekelt országok között szakosítani kell a Diesel-hajók gyártását és szállítását. (MTI)

TÓTH LAJOS

24.

^ — Biztosan berúgott. Az este nagyban danolászott a kocsmában. Elaludhatott — találgatta Zsarkó Miska távollétének okát.

A közeledő Józsi bácsinak Gémes János szikár alakja tűnt fel elsőnek. Fején a kopottas fehér kucsma. Aztán sorban felismerte valamennyit. Zsarkó Palit, Szarka Tónit, Kiss Bálintot, Héjjá Ferit, Balogh Marcit. Gémes szomszédai. Nem a faluban, hanem még a föld révén. Hej, az istenfáját! Ezek mind neki írták alá a nyilatkozatot. Bizony, akkor nem azt ígérte, hogy olyan világ vár rájuk a közösben, hogy még november végén is kukoricaszedéssel vesződnek. Négy évig nem is volt ezekkel különösebb baj. A sorsukba lassan-lassan beletörődő ember módján végezték a munkát. Mert azt senki sem állíthatja, hogy ezek haj, de nagy

örömmel léptek be. Nem volt más kiút. Duzzognak, duzzognak, de teljesítik kötelességüket. Ha az igazgatósági ülésen vagy éppen a közgyűlésen Gémes el is mondja mások helyett is a sérelmeket, nem rossz szándékkal teszi. Legalábbis eddig nem. Jobbat akar. Hiba ez? Vagy bűn az, ha gondolkodik? S nemcsak ő, hanem cimborái is? Ezek beszélhetnek, mert ott áll mögöttük a legigazabb tanú, a munka. Az efféléknek nem is lehet betömni a száját, míg meg nem győzik a szóban forgó dolog jó vagy rossz oldaláról.

— Erő, egészség! — köszönt az öreg most is, mint máskor, ha kint járt a földeken.

— Magának is,'Józsi bátyám! — fogadta mindannyiuk nevében Gémes.

Sorban kezet fogott velük.

A szokásos hogyléti kérdések után Józsi bácsi várta, hogy Gémesék elkezdik a panaszkodást. Nem így történt.

Az öreg váratlan megjelenése egyelőre nem oldotta meg a nyelvüket.

Nem volt más, az öregnek kellett elkezdeni.

— Hallom, elégedetlenek vagytok, testvér! — nézett Gémestre, de szeme sarkából lopva a többieket is figyelte.

— Megvan rá az okunk! — felelt rá Gémes, és elhatározta, hogy kipuhatolja az öreg szándékát, miként vélekedik Meny- hértrőll Hiszen, ha még mindig odavan érte, akkor nagyon nehéz lesz a félreállítása, pedig valahogyan meg kell csinálni.

— No — siettette az öreg.

Gémes még mindig habozott.

Társai is kíváncsian lesték,

vajon mi szalad ki a száján.

— Ne hallgass, ha elkezdted! — piszkálta az öreg. — Mondott szóból ért az ember.

Gémes úgy érezte, nincs még itt az ő ideje. Cimborái maguk közt ugyancsak aprehendálják Menyhértet, de meg merik-e ezt tenni az öreg előtt. Nem szalad-e gatyába a madzaguk, ha Józsi bácsi védelmébe veszi az elnököt?

— Hagyjuk a vitatkozást! — mondta végre Gémes. — Ha csépeljük a szavakat, még karácsonykor is szedésre vár a kukorica.

Zsarkó csalódottan nézett