Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

1M6. október 9. Vasárnap A híd és bírálói ________________3^ V ezető szerep és meggyőzés írta: Frank Ferenc, a Békés megyei Pártbizottság első titkára A csabai Körös-csatorna tükre felett ugyanannyi híd ível át, mint Budapesten a Duna felett, vagyis nyolc. Igaz, hogy akad közte néhány, a bürüvel rokon gyalogos- forgalmú fahíd, s az összes­nek az értéke egyetlen pesti hídalkotásnak csupán a töre­déke. Közhasznúságuk azon­ban annyira nyilvánvaló, hogy szükség van egy kilen­cedikre is. Már megtervezték, sőt, létesítése helyén, a csa­tornának a Cser és a Degré utcák vonalát metsző szaka­szán javában folyik a parti földmunka s a medermunká­latok. Időnként járókelők áll­nak meg és bámulják az ott dolgozók serény kedését. De nem elégednek meg ennyivel, hanem jobbra-balra kérdezős­ködnek s a látottak és hallot­tak alapján véleményt nyil­vánítanak. A köztük ténfer­gő krónikás ilyesmiket jegy­zett fel: — Jó, hogy híd is lesz itt, de inkább a sáros utcákat asz­faltoznák tovább. — Ne beszéljen már félre, hiszen az útépítésnek meg a hídénak is más-más a gazdá­társaira. Most kellene mindent kitálalni! I}e ő is hallgatott. Az öreg úgy vélte, Gémes szabadulni akar tóle. Torkát a keserűség kezdte szorongatni. Tizenöt éve él-hal ezért a szö­vetkezetért. A lelke van benne. Most meg kell ezeknek is mu­tatni a virtust, még akkor is, ha most terhűkre van. — Igazad van! Gyerünk! — mondta, és már le is dobta vál­láról a tarisznyát, s elindult a sorok közt. — Mit akar? — lépett mellé Gémes. — Dolgozni kell most, nem üresen fecsegni! Megértettem én, mit mondtál! — s már be is állt két meg nem kezdett sor közé. — Maga beteg! — lépett hozzá Zsarkó is. — Nem Józsi bácsin múlik a lemaradás! j Az öregnek most az is fájt, hogy Gémesék is csak a beteg embert látják benne, mint mindenki, akivel még ma, be­szélt. ö már nem beteg! A ve­séje ugyan rakoncátlankodik, de elbírja ó még ezt a két sort, amibe bele akar fogni. Külön­ben se marad kint egész nap­ra, hiszen, ha elmúlik a dél, be­megy és megnézi, visszajött-e már Menyhért Bármennyire is igyekeztek lebeszélni, nem engedett. Köz­tük akart lenni' már csak azért • is, mert Gémes különös hallga­tásából sejtette, hogy sok itt a ja. Ha sokat nyavalyog, még ezt is leállítják. — örüljünk, emberek, hogy megint épül valami! Persze, én nem ide terveztem volna, hanem a Vilim utcai fahíd helyére. Beleütődne a strand­ba? Hát aztán? Oda árad a környék minden népe, télen meg a kádfürdőbe, nem a Degré utcába! Járműközleke­désre üteg tüzelőszállításra nagyon jó volt eddig is a Bánszki utcai meg az llosvai úti híd. — Kell az új nagy híd, de meghagyhatnák a Vilim utcai fahidat s idővel átépíthetnék vasra vagy betonra. Kell az a strandra meg a tisztasági für­dőbe járó környékbelieknek nagyon! Akik terveznek, csak ceruzát és papírt látnak? Az itt lakó nép véleménye sma- fu? Inkább nyissanak a strand eme oldalán is kaput, legyen nyáron jegykiadás, hogy meg­szűnjön a rettentő sorban ál­lás... Miközben tart a bámészko­dók szóbeli kötélhúzása, cseng a vas, puffan a döngölő, zúg­nak a motorok, épül az új csabai híd... —hr— kl nem mondott szó. Munka közben majd csak megered a a nyelvük. Azonban hiába leste a mondatokat, a máskor beszé­des csoport hallgatott. Tudta, hogy az ő jelenléte fojtja belé­jük a szót — Mi vagyok én? — hábor­gott magában. — Már előttem se mernek megnyílni? Hamarosan elkerülték a mun­kában. Gémes, aki közvetlen mellette haladt, bele-belekapdo- sott az ő soraiba is. Nem szólt érte semmit. Jólesett ez a kis figyelmesség. Gémes nem harag­szik rá. Akkor meg miért nem beszél? Visszafelé fordultak '41 élő­ben. Az öreg egyre jobban fá­radt. Nyakassága azonban csak azért is ittfogta Gémesék közt. Ha elmenne, még azt hi- resztelnék, hogy megunta a munkát. Előkotorászta zsebken­dőjét, s megtörülte feltűnően izzadt homlokát. Gémes is ész­revette, hogy az öreg nem jól van. Szokatlanul sápadt az ar­ca, pedig ez a munka kipirosít mindenkit, aki egészséges. — Nincs még maga egészen rendben — mondta, mikor lát­ta, hogy megállt az öreg. ' — Nincs semmi baj, János! Csak nehezen szokja meg a ci­gány újra a szántást — igye­kezett eltusolni fáradtságát az öreg, s gyorsan tépdesni kezdte a csöveket. (Folytatjuk) 1 A /. utóbbi időben megyénkben is élénken foglalkoztatja a párttagságot a párt vezető szere­pének kérdése. Az augusztusi tag­gyűléseken — amikor a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit tárgyalták — szinte alig volt pártszervezet, ahol a kommunis­ták ne vitatták volna ezt a témát. Ez érthető is, hiszen a párt vezető szerepének következétes érvénye­sülése gyorsítja nemzeti célunk­nak, a szocializmus teljes felépí­tésének megvalósítását. A taggyűléseken és a beszélge­tésekben elvtársaink nem azt vi­tatják, hogy országosan érvénye­sül a párt vezető szerepe, hanem azt, hogy a párt politikájának végrehajtásában, a helyes elvek gyakorlati alkalmazásában torzu­lások vannak. Tehát a viták a párt féltéséből fakadnak, a kom­munisták a párt politikájának ta­laján kritizálnak. A vita alap­gondolata az, hogy megyei, já­rási, városi és helyi pártszerve­zeteink nem. harcolnak követke­zetesen a torzulások ellen. Több taggyűlésen a kommunisták kifo­gásolták, hogy laza az ellenőr­zés, megyei és járási szerveink nem vonják felelősségre azokat, akik helytelenül alkalmazzák a párt politikáját. Párttagságunk politikai érettségére vall, hogy meglátják a torzításokat, es bát­ran fel is vetik azokat. p ersze, ezekben a vitákban a jogos észrevételek, a józan hangok mellett káros és avult szemléletekkel is találkozhatunk. Az utóbbi években például olyan helytelen szemlélet is tapasztal­ható, amely szerint egyedül csak a pártfunkció tekinthető politikai funkciónak. Máipedig a közélet más területein is fontos a politi­kai tisztánlátás. Mindenüti, álról az emberekkel közvetlenül kap­csolatban vannak a vezetők, nem nélkülözhetik a politikai, ideoló­giai meggyőző munkát. Nem elég a dolgozókat, termelési, szakmai kérdésekről tájékoztatni, mert a politikai agitáció nélkül ezek nem lelhetnek eléggé hatékonyak. A szakmai képesítés eltúlozésa te­hát elveink helytelen alkalma­zása, s jogosan váltja ki párttag­ságunkból a bírálatot, A párt vezető szerepével kap­csolatban vannak persze más ol­dalról is megjegyzések. Egyes alapszervezeteinkben néhány párttag úgy vélekedik, hogy a párt vezető szerepe csak akkor érvényesülhet igazán, ha minden poszton kommunisták vannak. A párt vezető szerepének hatékony­ságát attól teszik függővé, hogy számszerűleg mennyi a munkás-, mennyi a párttag vezető. Ez is politikánk helytelein értelmezése és alkalmazása. Vannak területek — például a közoktatás —. ahol a túlnyomó többség értelmiségi dol­gozó, s szinte magától értetődő, hogy a vezetők is értelmiségiek­ből kerülnek ki. és nem is min­dig kommunisták. Ügy véljük, hogy a párt vezető szerepe ettől még nem szen vedhet csorbát, ér- ' vényesülhgt ott is, ahól nem kom­munisták dolgoznak, amennyiben a pártonklvüllek a párt politiká­ja alapján tevékenykednek. Az új szervezeti szabályzatter­vezet minden kommunista vezető kötelességévé teszi, hogy személyi kérdésekben a pártszervezetekkel együtt döntsön. Mi most arra biztatjuk pártszervezeteinket és minden arra illetékest a megyé­ben, hogy bátrabban állítsanak közfunkcióba közvetlenül a ter­melésből, a munkapadok mellől tehetséges embereket 1H azonban érdemes megje­1 gyeznünk azt a tapasztala­tot, hogy egyesek a párt vezető szerepét még mindig az egyéni, a személyes érdek érvényre jutásán mérik. Ha a személyes érdek ki­elégítése elmarad, akkor mindjárt ott a jelző: „lám a pár.nak nincs tekintélye, hol itt a vezető sze­rep.” A személyes érdek kielégí- tetlenségeként hat például, ha va­lakinek gyermekét elégséges 'érettségi bizonyítvánnyal nem ve­szik fel a főiskolára vagy az egyetemre. Ilonkor néha felve­tik, hogy itt nem érvényesült a párt vezető szerepe, bezzeg vala­mikor a pártszervezet ezt nem tűrte volna. Előfordult, hogy egyik elvtárs nem kapta meg azt a munkakört — képesítés hiánya miatt —, amit szeretett volna, s rögtön hallottuk a kérdést: „Hol itt a párt?” Az augusztusi taggyűlések meg­mutatták, hogy megyénk kommu­nistái helyeslik és támogatják a párt fő politikai irányvonalát. Ép­pen ebből következik, hogy a párt vezető szerepét erősíteni annyit is jelent, mint állandóan meggyőzni a tömegeket ügyünk igazáról, megnyerni őket politi­kánk végrehajtásának cselekvő részesévé. A párt vezető szerepe annál szilárdabb, minél szélesebb tömegek teszik magukévá a párt politikáját és céljait, amelynek megvalósításáért készek is dolgoz- | ni. Ez fokozza a kommunisták kollektív és egyéni felelősségét, amennyiben elsősorban rajtuk múlik, hogy a tömegek mennyire értik meg és teszik magukévá a párt által kitűzött feladatokat. A tömegeket nevelni, tanítani pedig csak úgy lehet, ha a kommunis­ták állandóan gyarapítják politi­kai és szakmai ismereteiket, eme­lik műveltségük színvonalát, lyiost, amikor hazánkban a de- mokratizmus, a konstruktív vélemény nyilvánításának szabad légköre uralkodik, megnő a je­lentősége az okos szónak, a meg­győzésnek. Társadalmunkban, ha nem is antagonisztikus jelleggel, de léteznek ellentmondások, ame­lyek feltárásában és megoldásá­ban a pártszervezeteknek, a kom­munistáknak döntő szerepük van. Az új gazdasági viszonyok sok új politikai kérdést is felszínre hoz­nak, apvelyeket az emberek, sőt a kommunisták sem értenek meg rögtön és azonnal. Sokan kétség­be vonják például még napjaink­ban is a párt szövetségi politi­káját, az osztályharc jellegét, for­máját és módszerét. Figyelmen kívül hagyják a .gyökeresen meg­változott termelési viszonyokat, s nem abból indulnak ki, hogy ha új gazdasági viszonyok jöttek lét­re és uralkodnak, akkor nem le­het az embereket a régi helyzetük alapján megítélni. Más kérdésekben! például a vi­ták fontossága, „divatja” vonat­kozásában is vannak viták. Egye­sek a vitákból is azt a következ­tetést vonják le, hogy nem hat a párt vezető szerepe. A rosszin­dulatú, destruktív vitát ellenez­zük, s igyekszünk azt megakadá­lyozni, de a szocializmus talaján álló vitának igenis helye van. Va­jon melyik a jobb: amikor az em­berek hallgatnak, és úgy véljük, hogy minden kérdésben egyetér­tenek velünk — volt ilyen idő­szak is —, vagy pedig amikor az emberek őszintén elmondják vé­leményüket a nagy és kis kérdé­sekről egyaránt, s amelyre a kom­munistáktól várnak választ? A vita létezése nincs ellentétben ». párt vezető szerepével, ellenkező­leg, a vitákat gyakran a párt kez­deményezi — például a gazdasási reformról is — és irányítja. A vita és meggyőzés szerves egysé­get alkot, ame,ly erősiti a töme­gek bizalmát a párt iránt, növeli a párt .tekintélyét. A tömegek a „nagy” politikát mindig a konkrét helyi fejlődés és személyes boldogulásuk útján érzékelik. Ha a párt politikáin csorba nélkül realizálódik és ke­rül, végrehajtásra, akkor a töme­gek fokozott aktivitással támo­gatják azt. Ellenkező esetben ké­tely támad közöttük, lelkesedésük I csökken, közömbösekké válnak a köz ügyel iránt. A párt vezető szerepe a kommunisták nagyon is konkrét cselekedetein keresztül érvényesül. Kezdve a politikai, a gazdasági, a kulturális céljainktól, naponta történő ismertetésétől a dolgozók problémáinak. ügr=c bajos gondjainak intézéséig, ész­revételeinek, javaslatainak felka­rolásáig és azok hasznosításáig. Ezt szükséges végezni más társa­dalmi. tömegszervejtoti szerveze­tekben dolgozó kommunistáknak is. Ha szervezeteikben saját tö­megeiket megnyerik a bárt pol­itikájának végrehajtásához, ak­kor ez csak erősíti a pártirár.vi­tás hatékonyságát. Ennek a gya­korlatnak következetes folytatá­sához nélkülözhetetlen az ott dol­gozó kommunisták munkájának elismerése, más pártmunkával azonos értékűnek tekintése és megbecsülése. A tömegszerveze tekben. tömegmozgalmakban, ál­lami szervekben és másutt dol­gozó kommunisták is pártunk po­litikáját, a nép ügyét szolgálják. pártunk IX. kongresszusa ed­digi politikánk továbbfej­lesztése és folytatása alapján minden bizonnyal újabb feladato­kat fog elhatározni. Megvalósí­tásuk nem csökkenti, de feltéte­lezi a párt vezető szerepének to­vábbi erősítését. S hogy ez meny­nyiben jut következetesen ér­vényre, az elsősorban a pártbi­zottságokon, pártszervezeteken, rajtunk, kommunistákon múlik. A most folyó taggyűléseken párt­tagságunk minden bizonnyal olyan vezetőket választ, akik sze­mélyükben, s a testületben is to­vább erősítik területükön a párt irányító, vezető szerepét. Megjelent a Népszabadság szep­tember 8.-Í számában. 1 Naßif lehetőségek 4 forintért Kétszobás. < étkezőfülkés, összkomfortos, központi füléses be­költözhető lakás a főváros központjában (az Erkel Színház­zal szemben) bebútorozva, személyautóval, vagy korszerű családi ház garázzsal, vidéken, kívánság szerinti helyen, személyautóval. Kétszemélyes részvételi jegy az 1968. évi mexikói olimpiára. Ezenkívül személyautók, 45 000, 15 000. 10 000 forint értékű vásárlási utalványok, televíziót, rádiót és még több ezer értékes tárgyat nyerhet a Szerencse sorsjátékon Ára: 4,— forint. Szerencse sorsjeggyel szerencséje lesz! X Október 25-re befejezi a búzavetést a pusztaföldvári Lenin Tsz Október 4-én igazgatósági ülést tartott a pusztaföldvári Lenin Tsz vezetősége Napirenden főleg az őszi munka volt. Szász Lajos fó- agronómus elmondotta, hogy 145 hold cukorrépából 130 holdat már felszedtek és elszállították a ter­mést. A 180 hold őszi árpát' mát régen elvetették, s most már ja­vában vetik a búzát. Közben 90 holdról betakarították a napra­forgót is. Az igazgatóság megálla­pította, hogy derekasan dolgoznak a szövetkezet gazdái. Külön me^ dicsérte azokat, akik a napraforgó cséplésénél késő estig dolgoznak. A még szedetlen 30 hold napra­forgó betakarításában kölcsönö­sen segítik egymást a munkacsa­patok, hogy eső előtt betakarít­sák. Búzából eddig 105 holdat vetet­tek el a pusztaföldvári Lenin Tsz- ben. Jól haladnak vele, s így ele­get tudnak tenni annak a válla­lásuknak, amit a kongresszus tiszteletére tettek, hogy október 25-re befejezik mind a hatszó? hold búza vetését. Becsei József Pusztaföldvár

Next

/
Thumbnails
Contents