Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
1M6. október 9. Vasárnap A híd és bírálói ________________3^ V ezető szerep és meggyőzés írta: Frank Ferenc, a Békés megyei Pártbizottság első titkára A csabai Körös-csatorna tükre felett ugyanannyi híd ível át, mint Budapesten a Duna felett, vagyis nyolc. Igaz, hogy akad közte néhány, a bürüvel rokon gyalogos- forgalmú fahíd, s az összesnek az értéke egyetlen pesti hídalkotásnak csupán a töredéke. Közhasznúságuk azonban annyira nyilvánvaló, hogy szükség van egy kilencedikre is. Már megtervezték, sőt, létesítése helyén, a csatornának a Cser és a Degré utcák vonalát metsző szakaszán javában folyik a parti földmunka s a medermunkálatok. Időnként járókelők állnak meg és bámulják az ott dolgozók serény kedését. De nem elégednek meg ennyivel, hanem jobbra-balra kérdezősködnek s a látottak és hallottak alapján véleményt nyilvánítanak. A köztük ténfergő krónikás ilyesmiket jegyzett fel: — Jó, hogy híd is lesz itt, de inkább a sáros utcákat aszfaltoznák tovább. — Ne beszéljen már félre, hiszen az útépítésnek meg a hídénak is más-más a gazdátársaira. Most kellene mindent kitálalni! I}e ő is hallgatott. Az öreg úgy vélte, Gémes szabadulni akar tóle. Torkát a keserűség kezdte szorongatni. Tizenöt éve él-hal ezért a szövetkezetért. A lelke van benne. Most meg kell ezeknek is mutatni a virtust, még akkor is, ha most terhűkre van. — Igazad van! Gyerünk! — mondta, és már le is dobta válláról a tarisznyát, s elindult a sorok közt. — Mit akar? — lépett mellé Gémes. — Dolgozni kell most, nem üresen fecsegni! Megértettem én, mit mondtál! — s már be is állt két meg nem kezdett sor közé. — Maga beteg! — lépett hozzá Zsarkó is. — Nem Józsi bácsin múlik a lemaradás! j Az öregnek most az is fájt, hogy Gémesék is csak a beteg embert látják benne, mint mindenki, akivel még ma, beszélt. ö már nem beteg! A veséje ugyan rakoncátlankodik, de elbírja ó még ezt a két sort, amibe bele akar fogni. Különben se marad kint egész napra, hiszen, ha elmúlik a dél, bemegy és megnézi, visszajött-e már Menyhért Bármennyire is igyekeztek lebeszélni, nem engedett. Köztük akart lenni' már csak azért • is, mert Gémes különös hallgatásából sejtette, hogy sok itt a ja. Ha sokat nyavalyog, még ezt is leállítják. — örüljünk, emberek, hogy megint épül valami! Persze, én nem ide terveztem volna, hanem a Vilim utcai fahíd helyére. Beleütődne a strandba? Hát aztán? Oda árad a környék minden népe, télen meg a kádfürdőbe, nem a Degré utcába! Járműközlekedésre üteg tüzelőszállításra nagyon jó volt eddig is a Bánszki utcai meg az llosvai úti híd. — Kell az új nagy híd, de meghagyhatnák a Vilim utcai fahidat s idővel átépíthetnék vasra vagy betonra. Kell az a strandra meg a tisztasági fürdőbe járó környékbelieknek nagyon! Akik terveznek, csak ceruzát és papírt látnak? Az itt lakó nép véleménye sma- fu? Inkább nyissanak a strand eme oldalán is kaput, legyen nyáron jegykiadás, hogy megszűnjön a rettentő sorban állás... Miközben tart a bámészkodók szóbeli kötélhúzása, cseng a vas, puffan a döngölő, zúgnak a motorok, épül az új csabai híd... —hr— kl nem mondott szó. Munka közben majd csak megered a a nyelvük. Azonban hiába leste a mondatokat, a máskor beszédes csoport hallgatott. Tudta, hogy az ő jelenléte fojtja beléjük a szót — Mi vagyok én? — háborgott magában. — Már előttem se mernek megnyílni? Hamarosan elkerülték a munkában. Gémes, aki közvetlen mellette haladt, bele-belekapdo- sott az ő soraiba is. Nem szólt érte semmit. Jólesett ez a kis figyelmesség. Gémes nem haragszik rá. Akkor meg miért nem beszél? Visszafelé fordultak '41 élőben. Az öreg egyre jobban fáradt. Nyakassága azonban csak azért is ittfogta Gémesék közt. Ha elmenne, még azt hi- resztelnék, hogy megunta a munkát. Előkotorászta zsebkendőjét, s megtörülte feltűnően izzadt homlokát. Gémes is észrevette, hogy az öreg nem jól van. Szokatlanul sápadt az arca, pedig ez a munka kipirosít mindenkit, aki egészséges. — Nincs még maga egészen rendben — mondta, mikor látta, hogy megállt az öreg. ' — Nincs semmi baj, János! Csak nehezen szokja meg a cigány újra a szántást — igyekezett eltusolni fáradtságát az öreg, s gyorsan tépdesni kezdte a csöveket. (Folytatjuk) 1 A /. utóbbi időben megyénkben is élénken foglalkoztatja a párttagságot a párt vezető szerepének kérdése. Az augusztusi taggyűléseken — amikor a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit tárgyalták — szinte alig volt pártszervezet, ahol a kommunisták ne vitatták volna ezt a témát. Ez érthető is, hiszen a párt vezető szerepének következétes érvényesülése gyorsítja nemzeti célunknak, a szocializmus teljes felépítésének megvalósítását. A taggyűléseken és a beszélgetésekben elvtársaink nem azt vitatják, hogy országosan érvényesül a párt vezető szerepe, hanem azt, hogy a párt politikájának végrehajtásában, a helyes elvek gyakorlati alkalmazásában torzulások vannak. Tehát a viták a párt féltéséből fakadnak, a kommunisták a párt politikájának talaján kritizálnak. A vita alapgondolata az, hogy megyei, járási, városi és helyi pártszervezeteink nem. harcolnak következetesen a torzulások ellen. Több taggyűlésen a kommunisták kifogásolták, hogy laza az ellenőrzés, megyei és járási szerveink nem vonják felelősségre azokat, akik helytelenül alkalmazzák a párt politikáját. Párttagságunk politikai érettségére vall, hogy meglátják a torzításokat, es bátran fel is vetik azokat. p ersze, ezekben a vitákban a jogos észrevételek, a józan hangok mellett káros és avult szemléletekkel is találkozhatunk. Az utóbbi években például olyan helytelen szemlélet is tapasztalható, amely szerint egyedül csak a pártfunkció tekinthető politikai funkciónak. Máipedig a közélet más területein is fontos a politikai tisztánlátás. Mindenüti, álról az emberekkel közvetlenül kapcsolatban vannak a vezetők, nem nélkülözhetik a politikai, ideológiai meggyőző munkát. Nem elég a dolgozókat, termelési, szakmai kérdésekről tájékoztatni, mert a politikai agitáció nélkül ezek nem lelhetnek eléggé hatékonyak. A szakmai képesítés eltúlozésa tehát elveink helytelen alkalmazása, s jogosan váltja ki párttagságunkból a bírálatot, A párt vezető szerepével kapcsolatban vannak persze más oldalról is megjegyzések. Egyes alapszervezeteinkben néhány párttag úgy vélekedik, hogy a párt vezető szerepe csak akkor érvényesülhet igazán, ha minden poszton kommunisták vannak. A párt vezető szerepének hatékonyságát attól teszik függővé, hogy számszerűleg mennyi a munkás-, mennyi a párttag vezető. Ez is politikánk helytelein értelmezése és alkalmazása. Vannak területek — például a közoktatás —. ahol a túlnyomó többség értelmiségi dolgozó, s szinte magától értetődő, hogy a vezetők is értelmiségiekből kerülnek ki. és nem is mindig kommunisták. Ügy véljük, hogy a párt vezető szerepe ettől még nem szen vedhet csorbát, ér- ' vényesülhgt ott is, ahól nem kommunisták dolgoznak, amennyiben a pártonklvüllek a párt politikája alapján tevékenykednek. Az új szervezeti szabályzattervezet minden kommunista vezető kötelességévé teszi, hogy személyi kérdésekben a pártszervezetekkel együtt döntsön. Mi most arra biztatjuk pártszervezeteinket és minden arra illetékest a megyében, hogy bátrabban állítsanak közfunkcióba közvetlenül a termelésből, a munkapadok mellől tehetséges embereket 1H azonban érdemes megje1 gyeznünk azt a tapasztalatot, hogy egyesek a párt vezető szerepét még mindig az egyéni, a személyes érdek érvényre jutásán mérik. Ha a személyes érdek kielégítése elmarad, akkor mindjárt ott a jelző: „lám a pár.nak nincs tekintélye, hol itt a vezető szerep.” A személyes érdek kielégí- tetlenségeként hat például, ha valakinek gyermekét elégséges 'érettségi bizonyítvánnyal nem veszik fel a főiskolára vagy az egyetemre. Ilonkor néha felvetik, hogy itt nem érvényesült a párt vezető szerepe, bezzeg valamikor a pártszervezet ezt nem tűrte volna. Előfordult, hogy egyik elvtárs nem kapta meg azt a munkakört — képesítés hiánya miatt —, amit szeretett volna, s rögtön hallottuk a kérdést: „Hol itt a párt?” Az augusztusi taggyűlések megmutatták, hogy megyénk kommunistái helyeslik és támogatják a párt fő politikai irányvonalát. Éppen ebből következik, hogy a párt vezető szerepét erősíteni annyit is jelent, mint állandóan meggyőzni a tömegeket ügyünk igazáról, megnyerni őket politikánk végrehajtásának cselekvő részesévé. A párt vezető szerepe annál szilárdabb, minél szélesebb tömegek teszik magukévá a párt politikáját és céljait, amelynek megvalósításáért készek is dolgoz- | ni. Ez fokozza a kommunisták kollektív és egyéni felelősségét, amennyiben elsősorban rajtuk múlik, hogy a tömegek mennyire értik meg és teszik magukévá a párt által kitűzött feladatokat. A tömegeket nevelni, tanítani pedig csak úgy lehet, ha a kommunisták állandóan gyarapítják politikai és szakmai ismereteiket, emelik műveltségük színvonalát, lyiost, amikor hazánkban a de- mokratizmus, a konstruktív vélemény nyilvánításának szabad légköre uralkodik, megnő a jelentősége az okos szónak, a meggyőzésnek. Társadalmunkban, ha nem is antagonisztikus jelleggel, de léteznek ellentmondások, amelyek feltárásában és megoldásában a pártszervezeteknek, a kommunistáknak döntő szerepük van. Az új gazdasági viszonyok sok új politikai kérdést is felszínre hoznak, apvelyeket az emberek, sőt a kommunisták sem értenek meg rögtön és azonnal. Sokan kétségbe vonják például még napjainkban is a párt szövetségi politikáját, az osztályharc jellegét, formáját és módszerét. Figyelmen kívül hagyják a .gyökeresen megváltozott termelési viszonyokat, s nem abból indulnak ki, hogy ha új gazdasági viszonyok jöttek létre és uralkodnak, akkor nem lehet az embereket a régi helyzetük alapján megítélni. Más kérdésekben! például a viták fontossága, „divatja” vonatkozásában is vannak viták. Egyesek a vitákból is azt a következtetést vonják le, hogy nem hat a párt vezető szerepe. A rosszindulatú, destruktív vitát ellenezzük, s igyekszünk azt megakadályozni, de a szocializmus talaján álló vitának igenis helye van. Vajon melyik a jobb: amikor az emberek hallgatnak, és úgy véljük, hogy minden kérdésben egyetértenek velünk — volt ilyen időszak is —, vagy pedig amikor az emberek őszintén elmondják véleményüket a nagy és kis kérdésekről egyaránt, s amelyre a kommunistáktól várnak választ? A vita létezése nincs ellentétben ». párt vezető szerepével, ellenkezőleg, a vitákat gyakran a párt kezdeményezi — például a gazdasási reformról is — és irányítja. A vita és meggyőzés szerves egységet alkot, ame,ly erősiti a tömegek bizalmát a párt iránt, növeli a párt .tekintélyét. A tömegek a „nagy” politikát mindig a konkrét helyi fejlődés és személyes boldogulásuk útján érzékelik. Ha a párt politikáin csorba nélkül realizálódik és kerül, végrehajtásra, akkor a tömegek fokozott aktivitással támogatják azt. Ellenkező esetben kétely támad közöttük, lelkesedésük I csökken, közömbösekké válnak a köz ügyel iránt. A párt vezető szerepe a kommunisták nagyon is konkrét cselekedetein keresztül érvényesül. Kezdve a politikai, a gazdasági, a kulturális céljainktól, naponta történő ismertetésétől a dolgozók problémáinak. ügr=c bajos gondjainak intézéséig, észrevételeinek, javaslatainak felkarolásáig és azok hasznosításáig. Ezt szükséges végezni más társadalmi. tömegszervejtoti szervezetekben dolgozó kommunistáknak is. Ha szervezeteikben saját tömegeiket megnyerik a bárt politikájának végrehajtásához, akkor ez csak erősíti a pártirár.vitás hatékonyságát. Ennek a gyakorlatnak következetes folytatásához nélkülözhetetlen az ott dolgozó kommunisták munkájának elismerése, más pártmunkával azonos értékűnek tekintése és megbecsülése. A tömegszerveze tekben. tömegmozgalmakban, állami szervekben és másutt dolgozó kommunisták is pártunk politikáját, a nép ügyét szolgálják. pártunk IX. kongresszusa eddigi politikánk továbbfejlesztése és folytatása alapján minden bizonnyal újabb feladatokat fog elhatározni. Megvalósításuk nem csökkenti, de feltételezi a párt vezető szerepének további erősítését. S hogy ez menynyiben jut következetesen érvényre, az elsősorban a pártbizottságokon, pártszervezeteken, rajtunk, kommunistákon múlik. A most folyó taggyűléseken párttagságunk minden bizonnyal olyan vezetőket választ, akik személyükben, s a testületben is tovább erősítik területükön a párt irányító, vezető szerepét. Megjelent a Népszabadság szeptember 8.-Í számában. 1 Naßif lehetőségek 4 forintért Kétszobás. < étkezőfülkés, összkomfortos, központi füléses beköltözhető lakás a főváros központjában (az Erkel Színházzal szemben) bebútorozva, személyautóval, vagy korszerű családi ház garázzsal, vidéken, kívánság szerinti helyen, személyautóval. Kétszemélyes részvételi jegy az 1968. évi mexikói olimpiára. Ezenkívül személyautók, 45 000, 15 000. 10 000 forint értékű vásárlási utalványok, televíziót, rádiót és még több ezer értékes tárgyat nyerhet a Szerencse sorsjátékon Ára: 4,— forint. Szerencse sorsjeggyel szerencséje lesz! X Október 25-re befejezi a búzavetést a pusztaföldvári Lenin Tsz Október 4-én igazgatósági ülést tartott a pusztaföldvári Lenin Tsz vezetősége Napirenden főleg az őszi munka volt. Szász Lajos fó- agronómus elmondotta, hogy 145 hold cukorrépából 130 holdat már felszedtek és elszállították a termést. A 180 hold őszi árpát' mát régen elvetették, s most már javában vetik a búzát. Közben 90 holdról betakarították a napraforgót is. Az igazgatóság megállapította, hogy derekasan dolgoznak a szövetkezet gazdái. Külön me^ dicsérte azokat, akik a napraforgó cséplésénél késő estig dolgoznak. A még szedetlen 30 hold napraforgó betakarításában kölcsönösen segítik egymást a munkacsapatok, hogy eső előtt betakarítsák. Búzából eddig 105 holdat vetettek el a pusztaföldvári Lenin Tsz- ben. Jól haladnak vele, s így eleget tudnak tenni annak a vállalásuknak, amit a kongresszus tiszteletére tettek, hogy október 25-re befejezik mind a hatszó? hold búza vetését. Becsei József Pusztaföldvár
