Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-05 / 235. szám

lm. október 5. 4 Szerda Fiatalok és öregek •• A szakképzettséget igénylő munkát végző dolgozok vitáját többször módunkban volt meg­hallgatni. Sorolni lehetne azokat az érveléseket, amelyekkel kü­lönböző fórumokon a fiatalok és öregek kérdésében vitatkoznak. Ezek közül csupán néhányat említünk meg. Az idősebb nemzedék egyes tagjai a fiatalok panaszaira az­zal érvelnek, hogy a fiatalok nem ismerik a „nehéz életet ’, a „kemény kenyeret”, a „fizikai munkát” és így jogtalanul túl korán és túlzott igényeket tá­masztanak, s ráadásul „urat akarnak játszani”. Arról is beszélnek, hogy a fiataloknak a termelés irányításában felelős­ségteljes feladatok vállalásához nincs kellő bátorságuk. A különböző szervek is vitat­koznak. Bizonyos ellentétet vél­nek felfedezni, amely elsősorban a fiatalok és öregek egyoldalú okfejtésében mutatkozik meg. A gazdaságvezetők is vitatkoznak s érdemben közelítik meg a problémát. Valamennyi vitafó­rumok igyekeznek megközelíte­ni a megoldásra váró formát. Miről van szó? Az első helyen arról, hogy a fiatal szakemberek számara fejlődési távlatot, élet­pályát adjunk. Másodszor egész sor olyan intézkedésről van szó, amelyeknek biztosítaniuk kell fiatal szakemberek áttérését az iskolai módszerekről a termelési és társadalmi gyakorlatra: hogy kellő gyakorlatra és tapasztalat­ra tegvenek szert és bedolgozzák magukat megfelelő műszaki, gazdasági funkcióba. Ebből fa­kad az. hogy az értelmiségiek szakmai munkájának hatékony kihasználása egy alapvető össz­társadalmi érdek, amelynek biz­tosítása a munkások, parasztok és minden dolgozó sajátos érde­ke. (Arról nem is beszélünk, hogy ma a szocialista értelmiség zöme a munkásosztályból és a szövetkezeti parasztságból szár­mazik.) Nálunk is általános utat tört magának a szakképzettség jelentősége. A szakképzettség, az elmélet, elsajátítása minden korosztály létfontosságú érdeke. Tudvalevő, hogy az elmélet nem jelent csu­pán összegyűjtő tapasztalatot; az elmélet egyebeken kívül tudo­mányossá rendszerezett és fel­dolgozott tapasztalatot tartal­maz. A gyakorlat önmagában, tudományos megalapozás nélkül eljuthat bizonyos tapasztalati ál­talánosításokhoz, de sohasem vezethet a rendszeres tudomá­nyos gondolkozáshoz. A szak- képzettség mindig és minden fokon bizonyos műveltség és bi­zonyos gyakorlat, tapasztalat szerves szintézisét képezi. Ez ma I különösen érvényes. Ezért hely- j télén az olyan érvelés idős ' szakemberek részéről, hogy az egyik vagy másik csak a sok éves gyakorlata alapján is jól végzi munkáját anélkül, hogy megfelelő elméleti képzettséggel rendelkezne. Kérdés ugyanis az, hogy ha valóban nem szerezte meg a szükséges képzettséget, valóban jól dolgozik-e? Nem minden esetben iskolai végzett­ségről van szó. — Ilyen esetben bizony érdemes összehasonlítani munkáját az olyan dolgozók munkájával, akik megfelelő vég­zettséggel és tapasztalattal ren­delkeznek. Ugyancsak, helytelen, ha a fia­tal szakemberek azt hiszik, hogv a már szerzett szakképzettséggel egyszeriben irányító funkció tel­jesítésére hivatottak. Ellentmon­dásnak néz ki a kettő, azonban mégsem az, mert a társadalom íontos érdeke az, hogy a fiatal szakemberek — ahogy ezt me­gyénk több üzemében teszik — optimális gyorsasággal menje­nek k^esztül azokon a tevé­kenységeken, amelyekre a szük­séges gyakorlat és tapasztalat megszerzéséhez, vagyis szakkép­zettségük betetőzéséhez van szükség. Halogatni ezen emberek szakmai továbbképzésének be­fejezését, elodázni szakmai kép­zettségüknek megfelelő munká­ba állításukat, egyrészt szűklátó­körűséget jelent, másrészt a mű­veltség pocsékolásával egyenlő. A fiatal szakembereket tehát az idősebbeknek abban az irány­ban kell segíteniük, hogy har­coljanak a saját érvényesülé­sükért, a tanultakhoz tapasztala­tokat gyűjtsenek. A fiatal szak­emberek optimális munkába ál­lításáról való gondoskodás az egész társadalom, elsősorban az irányító szervek gondjának kel! lennie. Kocskár János Földes Mihály: „szerelem yy Október 5-én van negyven éve annak, hogy Jászai Mari, a nagy magvar tragika meghalt. Ebből az alkalomból közlünk egy rész­letet Földes Mihály Örök szerelem című — a Jókai Színházban 1959- ben — bemutatott drámájából. „Miria” — Jászai Mari — szere­pét Dayka Margit. Széli Kálmán szerepét Jávor Pál alakította. A közölt jelenet a darabnak azt a fordulatát ábrázolja, amikor Széli rá akarja venni Jászait, hogy távozzék a Nemzeti Színház­ból, mert a kulisszák mögötti int­rika nem tesz lehetővé más 'meg­oldást. Szín: (A miniszterelnök dolgo­zószobája) SZÉLL: Ügy tudom, Miria. a Burgszínház szívesen szerződtetné magát. Ez nem csekélység. MIRIA: Magyar színész vagyok, kegyelmes uram. SZÉLL: De emlékezzék csak Svetoniusra: Artem quaevis alit terra — a művész hazája a széles nagyvilág... MIRIA: (Megrendültén.) Tehát menjek idegenbe? Járjak Canos- sát, vágj- pedig fel is út, le is út? SZÉLL: (Kezet csókol Mi.riá- nak.) Az alternatíva kegyetlen, tudom... MIRIA: (Feláll.) Szépséges, for­ró alakjaim ott a színpadon: most elmúltok, elenyésztek a semmi­; ségbe. Ügy sajnállak benneteket, | egyenként, mint a legjobb bará­taimat, akiket időnként a teipe- | I tőbe kísérek.. (Feljajdul.) íme. ez a jutalom. A pályaűt vége. Most j már Monsieur Pcmbiquet lesz ott j j végleg az úr és az egyéb irodalmi pernye. Hát ezért aztán érdemes | volt, a nemzet aprajának-nagyjá- ! nak téglát hordania ahhoz az épülethez. És én? (Csend.) Jó. ; Elmegyek. (Csend.) De hová? Hol j is lenne jó nekem ezen a földön? \ j SZÉLL: Hódítsa meg nekünk j Bécset. MIRIA: Magyar színész létemre j — németül? Falusi fogászaton Megnyugtató érzés tölt el, hogy hallgatjuk a szomorú tényt. A fi- életemben először most papírral ! atalok is megvárják, míg oh an és ceruzával, nem pedig lüktető i lyukas lesz a foguk, hogy azon hasogatással. vagy éppenséggel lyukas zápfoggal kerestem íei a „félelmetes” fogászatot. már csak a fogó segít. Itt a szülők is hibásak, mert (az iskolán kívül is) nem ellenőrzik elég gyakran — Nem is olyan félelmetes hejy j gyermekeik fogait. Van itt a köz-i ez. mondja Rálkainé dr. Szentesi ségben egy gimnáziumi tanár, aki Zsuzsa, a mezőkovácsházi fogor- ] az osztályban rossz fogú tanulótj vos-nő. Különösen akkor nem az jnem tűr meg. Azt elzavarja a fog-: — teszi hozzá —, ha valaki sze- orvoshoz. réti a munkáját es igyekszik a j AZ IDŐSEKKEL IS BAJ VAN betegekkel torodni. a feleimet el- í >*.. , r., , , . , oszlatni, és nem mindig arra gon- °k nagyon felnek a fogorvostol. lehetnemegszaba- °lahu Jo»> ba'si ^ttegye ol a dőlni, hogyan dúlni a falutól. székbe. A tsz-ben éjjeliőr és mint j mondja, orvos kezében még ez j :ideig nem volt. Nem is jött volna' j még most sem, de már sem az iéjjeliőrség, sem a nappali pihenés! el a fogszakorvosi' egyétemeT. "ena a s-V! Battonyáról jött ide tavaly, mert | b]abf * ^akba palinkat ott nem volt lakás. Fiatal, komoly asszony Szentesi doktornő. Szereti a falut, nem is dolgozott még másutt és nem is vágyik el innen. Szegeden végezte Öt személygépkocsi szeptemberi előfizetéses lottószelvényekre ^ Sportfogadási és Lottó Igazgató- 1 kedden délelőtt külön tárgy sorsö­rt rendezett a szeptember havi elo- etéses lottószelvények között. ÍV sorsolás eredménye a következő: t 367 Skoda 1000 MB típusú személy­gépkocsiira utalvány, \ 127 Trabant Limousine személy gép­kocsira ü tál v án y, i 183 Moszkvics 406 típusú személy­gépkocsiira utalvány, ►91 112 Skoda 1000 MB típusú személy­gépkocsira utalvány, L18 240 Moszkvics 408 típusú személy­gépkocsira utalvány. A fogadónak a nyertes szelvény to­ldása szelvény részét október 20-ig ?H ej uitatnia a Sportfogadása és Lottó jatzig&tóság lebonyolítási. osztályára, udapest V., Nádor utca 15. (MTI) sósborszeszt. hideg vizet, egyik! „ .... j.sem használt. Itt aztán segítenek Ennyit a doktornőről, de nézzük ja bajon. S a lógós, öreg, beteg a betegeket. S niost együtt nyit- ; f0gaknak elég egy fagyasztó» jiik ki a rendelőajtót es „kérjük : sprjccentés. és akár a pattogatott a következőt . ' | kukorica, úgy hullik a négy hasz­EGY ÜJ IGÉNYJOGOSULT ! navehetetlen fog a csészébe. Ez­. , _, , , . ■. után Ú2v kell biztatni: nyissa ki Czako Sandorne lep be elsőnek. , . ... .. rp__ tao a szemet, mar nincs mitől leime, a helybeliül Alkotmány TszUj- |Mondja is kifelé menet: _ „a ■la' 9~£í1!í1. a, - .f , , A® i tudtam volna, hogy ennyiből áll i u.1 SZTK-lehetőségek alapjan ka- | ** lövök. pott új alsó és felső fogsort. ,az egesz hat mdr reí?en 3°voK- Nagyon meg van elégedve, büsz- TÜRELEMJÁTÉK kén mulatja nekem is valóban j Cs. Zsuzsika, lehet úgy ötéves szép fogsorát. — Még szorít egy j kislány, ő következik. Itt aztán kissé a felső —panaszolja—, de a igazán szükség van a hivatássze- csiszológép pár perc alatt segít j réletre, de még a színészetre, a bajon. panlomimra is, és sok-sok fortély­— Sokan panaszkodnak, hogy I ra a cél elérésének érdekében. — nem tudják megszokni az új fo- Látod, hogy z'zeg ez a gép ' Ha gat — magyarázza a doktornő. | bekapcsolom, búg, ha kikapcso-, Idegen tárgy ez a szá jban. Csuk | lom. nem búg. Ugye érdekes, makacs és állandó viseléssel válik Zsuzsika, próbáld meg te is — ! megszokottá. Gondoljunk csak ar- j biztatja a doktor nem —, en meg- í ra hogy akár a szemüveg vagy knézem, hogy a nyelved piros-e karóra jegygyűrű az első viselés- | vagy fekete. Es míg Zsuzsika a I „él milyen furcsa, egy idő múlva j nyomógombot babrálja, egy vil- i azonban már észre sem vesszük j lámgyors. ügyes mozdulat, s mire I jelenlétüket így vagyunk a fo- j Zsuzsi éktelenül sírni kezd, már a gakkal is. — Czakó néni megnyu-| porcelántálban koppan kis tej­! godva tér haza. j ioga. AKI MÉG IDEJÉBEN ÉRKEZETT AZ ITTASAK | Magabiztosan lép be Kanász j —Mert sajnos, ilyenek is van- ' Katalin gimnazista lány. Nyűgöd- nak. Van aki csak a ., bátor ság- ; tan ül a székbe, neki nincs mi- ! merítés” céljából iszik egy-két ; tői félnie. Egy picike lyukat fede- ! fél decit, de előfordult már olyan ! zett fel a nyelvével — mint mond-| is, aki szabályszerűen kapatosán 1 ja _ és rögvest idejött. A fúró- j jött ide. Az ilyeneket természete- gépnek nincs sok dolga, pár perc | sen kizavartam — mondja a alatt Katika már mehet is belő- doktornő. Ez nemcsak a mi mun- mött fogával. ! kánknak a lebecsülése, de tudva­— Sajnos, ez a ritkább eset — ; levőleg ittasan nem hat úgy az injekció, nem Is beszélve az ittas nyugtalanságáról, gátlásta­lanságáról. Könnyen megtörtén­het, hogy a tű is célt téveszt es akkor megvan a baj. MÉG MINDIG A BABONA — Ezt írja meg — biztat a dok­tornő—, én úgyis hiába beszélek nem hallgatnak rám. Itt falun meg mindig él az a tévhit, hogy a terhes nőnek nem szabad fog­orvoshoz menni, és isten ments fogat húzatnia, mert az meglát­szik majd a gyereken. Ezt a buta babonát valamikor valaki kita­lálta és azóta nem lehet kiirtani a köztudatból. El sem hiszi talán, hogy— képes egy viselős asszony inkább napokat, sőt heteket szen­vedni. mintsem, hogy felkeresné a rendfelőnket, és inkább hallgat a szomszédasszonyra, mint rám. — Beszélgethetnénk még sokat a betegekről '— mondja. — Érde­kes és sajátságos, hogy az embe­rek általában harmincéves ko­rukig minden hibás fogukat ki szeretnék húzatni. Mindenki fél a fúrástól és sokszor közelharcot kell vívni egy-egy fog megmenté- ! séért. Bezzeg harmincon felül egyszerre annyira ragaszkodnak ! „saját” fogukhoz, még azt sem \ akarják kihúzatni, ami sajnos, már j megért arra. PROBLÉMÁK IS VANNAK JÓCSKÁN A rendelőben már nyolc éve nincs megfelelő vízellátás. A vi­zet az artézi kútról kell kannázni. ! El lehet képzelni ezt napi négy- I í ven-ötven betegnél és a műszerek \ kifőzése stb. részére. Kicsi a fogó- 1 i készlet és korszerűtlen a világi- i | tás is. De ilyen körülmények között is, ; mint tapasztaltam, becsületes, elő- > I zékeny, lelkiismeretes a kezelés, j 1 Nem volnék igazságos, ha nem tennék itt említést Lambergné; I Pusztai Margit asszisztensnőről, j | akinek már tizennyolc éves szak- j I mai működése nélkül a munka i lehetetlen lenne. Közben elmentek a betegek, az j utolsó is betette maga után a j : „félelmetes” rendelőajtót. A dok- | tornő a kezét mossa és elmegy ! j ebédelni, hogy azután folytassa I működését az iskolafogászaton. Jó j munkát és jó egészséget kívánunk j neki. Gyulai S. István j SZÉLL: Goethe, Schiller és Heine nyelve világszép nyelv. MIRIA: Valóban az. Goethe nyelve mindig elbájol engemet. Racine-é meg Mohere-é is. És mint a részeges a bort, úgy kor­tyolgatom a shakespeare-i szót. Ha Lope de Vegát hallom, akkor Carmen kasztaovetfjérfe gondo­lok. Petrarca csicsereg-csattog, mint az azúr égbe felszökő csalo­gány. És Puskin? Valahányszor Tatjána levelét szavalom, úgy ér­zem, szebb muzsika már el sem képzelhető. Drága jó nagyuram, minden nyelv csodaszép1 (Csend.) De nékem mégis a magyar a leg­szebb. (Csend.) Kegyelmes uram: engem magyarul tanított imád­kozni az édesanyám. Magyarul súgta meg nekem egyszer valaki, hogy szeret. Magyarul hallottam harcba és halálba induló huszá­rokat énekelni. Petőfi e nyelven írta a szívembe a törvényt: „Ha nem születtem volna is magyar­nak...” (Csend.) Három évtizeden át estéről estére ‘'Vörösmarty és Arany nyelvén szórtam népem ölébe a világirodalom kmcseit. Minden gondolatom e nyelv kön­tösébe öltözött, ha találkozni akart az emberekkel. Katona bő- szített, Reviczky lágyított. Vajda nemesített. A magyar lélek ruhá­ja ez a nyelv. És ha elérkezik viharvert életem legvégső ■ perce, az utolsó: — én e nyelven mon­dok majd búcsút a világnak. (Csaknem sikoltva.) A földkerek­ség minden nyelvén szeretnék be­szélni, hogy testvérként szólhas­sak minden emberhez — de: ma­gyar-e az, aki megtagadja édes anyanyelvét! SZÉLL: (Meghatottam) Angyali asszony... t MIRIA: Nem szörnyeteg-e az, aki elárulja népét és elhagyja ha­záját? Nagy jó uram, aki képes erre. az nem érdemli meg, hogy hazája legyen. Engem ez a föld szült, ez dajkált és ez éltetett.^ En­gem ez a nép tett azzá, ami va­gyok. Más ég alatt a sírban se lenne nyugalmam. Oh, drága nagy jó uram. nekem a költő szava örök parancs: Itt élned, halnod kell! SZÉLL: Nos, nyugodjék meg... Nem tudom, mi telik tőlem... De majd szólok Keglevichnek... Ta­lán mégis rendbe jön minden... MIRIA: Nehéz elhinnem... SZÉLL: Mégis megpróbálom... MIRIA: Hálásan köszönöm... Ámde, ha megbotránkoztattam volna, bocsásson meg... Én sze­gény öreg komédiás csak annyit akartam elmondani, jöjjön bármi: — a becsületem, a művészetem es a magyarságom nem eladó! Bensőséges ünnepség az öregek tiszteletére Meleg hangulatú, bensőséges ünnepélyt rendeztek 'öbb mint 200 idős, nyugdíjas tsz-tagnak október 2-án Reformátuskovács- házán. A földművesszövetkezet szépen feldíszített nagytermében óvodások, úttörők, az iskola énekkara, valamint a társadalmi és tömegszervezetek vezetői kö­szöntötték a munkában megfá­radt és a megérdemelt pihenést élvező idős embereket. Hagyo­mány ez már Reformátuskováes- házán és minden évben felejt­hetetlen élményt nyújtanak ez­zel a falu öregjeinek. A Dózsa Termelőszövetkezet az ünnepi műsor és köszöntök után ebé­den látta vendégül a résztvevő­ket. Muzsika szólt, nóta csen­dült, s a mosolytól mintha kicsit kisimultak volna a barázdák az arcokon. Az ünnepély >s jele volt annak a megbecsülésnek, amelyet élveznek a falu öregjei.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents