Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-27 / 254. szám

1M6. október 27. 3 Csütörtök A kongresszusi verseny hirei: Rekordidő alatt végzett az őszi vetéssel és betakarítással a Mezőhegyesi Állami Gazdaság A Mezőhegyes! Állami Gazda­ság 23 ezer holdas határában — a gabonaaratáshoz hasonlóan — re­kordidő alatt végeztek az őszi kalászosok vetésével és a betaka­rítással is. Ötezer holdnál na­gyobb területen október 23-án es­tére befejezték a vetést. A 3200 hold őszi búza vetését például há­rom hét alatt végezték el a nagy gyakorlattal rendelkező traktoro­sok. Október 25-re pedig befejez­ték a 700 hold cukorrépa és a 3831 hold kukorica betakarítását. A rendkívüli munkasikereket elsősorban a kongresszusi ver­senymozgalomnak köszönhetik Mezőhegyesen. A nemes vetélke­désbe szinte valamennyi traktoros bekapcsolódott. A gazdaság veze­tői új rendszerű munkaszervezés­sel és premizálással járultak hoz­zá a kimagasló eredményekhez. A kukorica gépi betakarítását pél­dául 2000 holdon végezték el a Teljesítették Az Orosházi Vas- és Fémipari Ktsz levélben jelentette szer- kesiztőségüniknek, hogy az MSZMP IX. kongresszusa tiszte­letiére indított mumikaverseny eredményeként a szövetkezet dolgozód az 1966-ra tervezett 10 millió forintos exporttermielésii traktorosok, s a teljesítményektől függően természetbeni premizá­lást kaptak. Sármai Márton pél­dául — aki egymaga 68 vagon csöves kukoricát takarított be — csupán prémiumként 18,5 mázsa csöves kukoricát kapott. Többen szereztek 10—15 mázsa prémium­kukoricát. Vetésben Dunai József teljesítménye volt a legmagasabb, aki 1218 holdon tette földbe az őszi kalászosok magját. Célprémi­umot tűztek ki a szántótraktoro­sok részére is. A legjobb ered­ményt elérő szántótraktoros 3500 Ft célprémiumot kap, a második helyezett díja 3200, a harmadiké pedig 2800 Ft. Nagyszerű eredményeket hozott Mezőhegyesen a háziasszonyok mezei munkába való bekapcsolá­sa. A 700 hold cukorrépának több mint a felét családtagok művelték meg. vállalásukat kötelezettségüknek október 25- tel eleget tettek. A verseny len­dületét fokozva vállalják, hogy év végéig még 2,8 millió forint értékű exportterméket bocsáta­nak a népgazdaság rendelkezé­séire. Ünnepi műszak a kongresszus tiszteletére A curtici romám—magyar kö­zös határállomáson dolgozó Pe­tőfi, Kossuth, A. Nyikolajev for­galmi és kereskedelmi, valamint a Haladás, Vörös Október és Május 1, műszaki szocialista bri­gádok nevében Pacz József arról értesített bennünket, hogy a XX. pártkongresszus tiszteletére no­vember 1-től 28-ig ünnepi'“ mű­szakot tartanak. Vállalásukat pontokba foglalták ós felhívással fordulnak a vasút területén dol­gozó minden szocialista brigád­hoz, hogy csatlakozzanak ver­senyükhöz, és vállalják az ün­nepi műszak megtartását, hogy a IX. kongresszusnak jelenthes­sék: a rájuk bízott feladatokat maradéktalanul teljesítették. Tyúkonként 230 tojás, darabonként 84 fillér önköltségen Valamikor egy évvel ezelőtt jár­tunk a körösladányi Űj Barázda! Tsz két, akkor még újnak számító tojóházában. Az akkori látogatá­siunkkor nem győztük feljegyezni a dolgozók kifogásait és panaszait. Minduntalan elromlott az önete­tő, nagy keservesen tudták meg­közelíteni feljáró hiányában a to- jatókat, a rács olyan hézagos volt, hogy itt is, ott is lepotyogott a tojás, és több tyúk is a rács alá került — vesztére. Azóta sokat javítottak, változtattak az akkori állapotokon. A minduntalan él- romló egysoros önetető helyett ikersoros önetetőt szereltettek be. A tojatókat különválasztották, s így nem kell az önetefcő láncán ke- resztüljámiuk. Ráadásul javult a táp minősége is, ugyanis granulált tápot kapnak a tyúkok ez év má­jusa óta. Az önetető működése azonban még nem zavartalan. Az I-es ólban például túl gyorsan fo­rog a lánc, a minőségé sem vala­mi jó, hamar kinyúlik és emiatt gyakran elakad. Az se kellemes ! látvány, hogy a tápból elég sok szóródik a rács alá. Az ilyen Msebb-nagyobb zök­kenők ellenére nagyszerűek az eredmények. Az 5500 egyéves tyúk az idén szeptember 30-ig 1,5 millió to jást rakott, a tyúkonkéntá átlag 230 körül van. Az önköltség darabonként 84 fillér a tavalyi 94 fillérrel szemben. Az augusztus végén beállított 5500 fiatal jérce is kitett magéért: szeptember első napjaiban már 2400, most pedig már 3 ezren felüli tojást raknak naponta. A jó tojásrakást, és a tavalyinál alacsonyabb önköltsé­get azzal magyarázzák a szövet­kezet vezetői, hogy tanultak a ta­valyi kezdeti hibákból. Többek között most már öthónapos előne­velés után viszik a jércéket a to- jatóba. Ezenkívül sokat javult a gondozás is azáltal, hogy hozzáér­tőbb, lelkiismeretesebb asszonyo­kat váloigattak ki a tyúkokhoz. BÉKÉS MEGYEI NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT növényvédő szaktechnikust keres. Írásbelii jelentkezést a békéscsabai hirdetőbe kérjük leadni. 85696 az eredményeket az emberek szorgalmas munkája, gyarapodni vágyása teremtette meg — Járási pártértekezlet Mezőkovácsházán — Mindig nagy események tár­sadalmunkban a párttagok, de a pártonkívüliek részére is a kom­munisták tanácskozásai; minde­nekelőtt a pártértekezletek. Nem­csak azért keltik fel az érdeklő­dést, mert számot adnak a már elvégzett munkáról, hanem azért is, mert a jelen figyelembevételé­vel határozzák meg a jövő tenni­valóit. E gondolat jegyében ült össze tanácskozásra e hó 24-én a járási pártértekezlet Mezőkovács­házán. A mintegy háromszáz kül­dött és meghívott között jelen volt Harmati Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Klaukó Mátyás és Hidas Mihály, a megyei párt-vb tagjai, akik az elnökségben foglaltak helyet. A reggel 9 órakor Győri Imre elnökletével kezdődött értekezle­ten a járási pártbizottság beszá­molójához tizenkilencen szóltak hozzá. Valamennyi hozzászólás­ból'kitűnt, hogy tanulmányozták a járási értekezletre készült be­számolót és tartalmát igen jó­nak tartották. Boldogan jelen­tették a pártértekezletnek a mun­kahelyeken elért nagyszerű ered­ményeket: „befejezés előtt az őszi munka”. — „Mire hazamegyünk a pártértekezletről, befejeződik a kukorica betakarítása.” A ma- gyarbánhegyesi Egyetértés Tsz gazdái táviratban jelentették, hogy befejezték a búzavetést, a járás egész területéről pedig tájékoztat­ták a résztvevőket, hogy ezer ka­taszteri hold búzával többet vet­nek el, mint az előirányzott. nagyszerű érzés volt arról hallani — mondotta Harmati Sándor elvtárs, a Központi Bi­zottság tagja —, hogy a kommu­nisták milyen lelkesen, szinte mo­torként harcoltak a párt politi­kájának az életbe való átülteté­sén. Természetes hát, hogy a kongresszus elé még nagyobb vá­rakozással tekint a párttagság, s az egész dolgozó nép is. Ez a vá­rakozás bizonyítóka annak, hogy a' kongresszus döntő jelentőségű tanácskozássá vált. A kongresszus most kettős sze­repben fog jelentkezni. Egyfelől mint a stabilitás tanácskozása, alá fogja húzni, hogy az eddig kö­vetett politikai irányvonal nem fog változni. Fő célunk marad a szocializmus teljes felépítése. Másfelől azonban, mint a válto­zás tanácskozása mutatkozik be. Ez annyit jelent, hogy a tapasz­talatokat, tanulságokat felhasz­nálva, új módszerek bevezetésére is útmutatást ad, hogy a stabil célt, a szocializmus teljes felépíté­sét gyorsabban érjük el. A későbbiekben. Harmati elv­társ utalt a Központi Bizottság ál­tal már körvonalazott gazdasági mechanizmus reformjára. A mezőkovácsházi járás dolgo­zóinak nincs szégyenkeznivaló­ja az új megértésében. Ezt mu­tatja, hogy a 29 termelőszövetke­zet közül mindössze hét a gyen­gébben gazdálkodó termelőszövet­kezet. Ezeknél az volt a baj, hogy nem vették figyelembe a saját adottságukat, A járási dolgozók szorgalmas munkáját, gyarapodni vágyását az a tény is bizonyítja, hogy a járás termelőszövetkezetei a második ötéves terv során 22,2 százalékkal emelték termelésüket, az országosan elért tíz százalék­kal szemben. Mindezek tükrözték azt a fejlődést, melyhez a kom­munisták, a pártszervezetek hoz­zásegítették az elmúlt négy év­ben. De azt is mutatja — ahogy a hozzászólásokból kiderült —, hogy a járás szövetkezeti paraszt­jai megértették, hogy nem rossz helyre hívta őket a párt, a kor­mány, amikor a közös gazdálko­dást ajánlotta. II vitában azonban kikristá­lyosodott az is, hogy mennyiséget már tudunk termelni, de minősé­get még nem mindig. Ezért a pártértekezlet egyértelműen fo­gadta el a további munka javítá­sához, hogy igyekeznek megértet­ni a járás dolgozóival a munka legfőbb értelmét: mindent elkö­vetni, hogy évről évre emelked­jék a hozam, csökkenjék az elő­állítás költsége és a minőség meg­felelő színvonalat érjen el. Ezzel lehet gondoskodni arról, hogy minden ember megtalálja a szá­mítását. A hozzászólások főként — a járás adottságából következően — a mezőgazdaság helyzetével, elő­relépésével foglalkoztak, bár meg­hányták, vetették az ifjúság és nők helyzetét is a járás területén. Kiderült, hogy jelentős az előre­haladás az ideológiai, politikai és kulturális nevelőmunka tekinte­tében is. Ennek a megállapításnak a valódiságát a termelésben elért nagyszerű eredmények húzzák alá, hiszen, ha ezeken a területe­ken nem volnának eredmények, akkor a termelésben érződne a negatív hatásuk. H hozzászólások és az össze­foglaló után a pártértekezlet má­sodik napirendi pontjaként meg­választották az ötvenegy tagú já­rási pártbizottságot, a tizenegy tagú járási párt-végrehajtóbizott­ságot. Első titkárnak Cseszkó Sán­dort, titkárnak Vincze Jánost vá­lasztották meg. —R— Mozaikok a járás kommunistáinak tanácskozásáról Az orosházi városi tanács kapu- [ jában egyenruhás kispajtások kö-1 szönlötték a járás kommunistái-1 nak küldötteit. Az ülésterem élő- j terében is a legfiatalabbak — kis- | dobosok ós úttörők — keze mun­kájából összeállított kiállítás fo­gadta a belépőket. A „vörös zászló hőseinek útján” indultak nyom- keresére a piros nyakkendők kis gazdái, s a maguk elképzelései, ötletei alapján dolgozták fel a munkásmozgalom egy-egy esemé­nyének történetét, a hős apák és nagyapáik példáját. A tanácskozás egyik küldötte — tsz-pártt:i tikár — arról beszélt, hogy nincs igazuk azoknak, akik a fiatalokban csak a rosszat, a kutyálkYdást, féüengzősséget lát­ják. Az ő gazdaságukban a fiata­lok tisztelettudóaik és alaposan ki­veszik a részüket a munkáiból. Ha véleményt nyilvánítanak, szavaik­ban öntudat érződik. Pedig az if­júsági szervezetnek egyetlen kis szobácsikája sincs, a volt klubhe­lyiség ma — raktár. Figyelemre méltó hozzászólás, amint hogy a többi is az volt. Hall­gassuk csak!? A járási pb-titkár: — A kongresszusi munkaver­senybe a járás 26 tsz-e közül 21 kapcsolódott be. A vállalások leg­főbb célja, hoigy a munkákat idő­ben és jól elvégezve, gazdaságo­sabban tevékenykedkedjenek, nö­veljék a terméshozamokat. Terü­letünkön a kenyérgabona vetését 90 százalékban befejezték, a páit- j kongresszusig pedig végezni aka- | runik a betakarítással, az őszi i munkákkal is. Vannak még feltá- j ratlan tartalékaink. Hiszen azj orosházi járásban általában ked­vező a talaj, de éppen így lehet számítani az emberek szorgalmá­ra is, a forradalmi hagyományú vidék szülötteinek öntudatára. A fó'állattcnyésztő: — Jogos a kritika a kedvezőtlen malacszaporulat, az alacsony tej- hozaim és a túlzott állatelhullás miatt. Sajnos, sok gazdaságban alacsony az állattenyésztés techni­kai színvonala, nem megfelelő a takarmánytermesztés és képzetle­nek a dolgozók. Alapvető feltétel volna a villany ós a vízvezeték bevezetése, mely a gazdaságok ál­lattenyésztő üzemeinek felében hiányzik még. A gépesítés feltéte­leinek megteremtése nélkül bajo­san lehet javítani, korszerűsíteni a technológiát, s kiemelkedő ered­ményeket produkálni. A másik: hogy az emberek, az állattenyész­tés dolgozói is igénylik ma már a szociális létesítményeket, a kultu- ráltatoib munkahelyet. Van még tennivaló tehát, és bi­zony — őszintén meg kell monda­ni — némelykor még a lehetősé­giekkel sem élünk, az adott körül­ményeket sem használjuk ki iga­zán. A községi tanácselnök: — A falu demokratizálódásának sok egészséges, következménye van. Akad azonban gyermekbe­tegsége is. Ma mér annyi bi­zottság, albizottság, különbö­ző szervezet ügyködik, hogy azok az emberek, akik részt vállalnák a közösségi tenni­valókból, jóformán azt sem tud­ják, hoigy az egyik értekezlet, ülés, tanácskozás végeztével elérik-e a másikat. Kiszámítottam, hogy egy aktív tanácstagnak évente 38 ér­tekezleten kell részt venrtie (ebben nincs benne a munkahelyén tar­tott tanácskozások, gyűlések szá­ma), ha minden meghívásnak be­csülettel eleget kíván tenni. Az is érdekes, hogy valahány­szor szóba jóin az irányító szervek létszámcsökkentése, szinte varázs­ütésre feléled a bürokrácia. Kü­lönböző felsőbb szervek, hatósá­gok elkezdik ömleszteni a leirato­kat, kérdőíveket, utasításokat. Szinte azt gondolja az ember: va­laki valahol most azt igyekszik bizonyítani, hogy az ő munkájára pótolhatatlan, óriási szükség van. A járási pb osztályvezetője: előtt. Nekünk nagyobb perspektí­vákban is gondolkoznunk kell. Viszont, ha már a patkószegről volt szó, nem lehet szégyenkezés nélkül felidézni, hogy olykor egye­sek milyen módszerekkel kényte­lenek megszerezni a hiányzó pat- kósaeget vagy egyebet. Az „illeté­kesek” néha mfereven elzárkóz­nak: hiánycikk, nem áll módom­ban segíteni, elvtársam, nem ránk tartozik. Ha az érveket azonban hízott libával, pár tucat tojással, pálinkával támasztják alá, mind­járt sietnek az elintézéssel. Ha megkenjük a kereket, simábban megy a szekér. Mikor tudjuk meg­szüntetni ezt a néztet, és ezt a gyakorlatot? A- főorvos: — Meg akarjuk és meg is fog­juk szüntetni azt a gondolkodást, mely az egészségügyi dolgozókat, az egyszerű emberek, a beteg fölé helyezi. Elítéljük, hogy rendelő­intézetei nikben , kórháeai n kban dolgoznak olyanok, akik bariká­dot építettek maguk köré, és el­szakadtak a munkások, a paraszt- ! emberek, a dolgozó betegeik rnin- I den napi gondjaitól, emberi meg­értés helyett csupán „esetet” lát­nak a gyógyulásira váróban. Nem elég egészségügyi felvilágosító fü­zeteket osztogatni, élőbbé, humá- nusaibbá kell tenni az egészség- ügyiek és a többi dolgozók kap­csolatát. Hiszen orvosi fogadal­munkban arról vallottunk, hogy „a beteg üdve a legfőbb törvény”. A községi párttitkár: — Sokát beszéltünk róla, hogy mondjuk miért nincs patkószeg a boltokban, javítani kellene ezen vagy azon, de közben megfeledke­zünk néha a legalapvetőbb dol­gokról. Elhanyagoljuk az elmé­leti kérdéseket, nem foglalkozunk eleget a párt politikai munkájá­nak elmélyítésével. Pedig nem he­lyes, ha csak a mának és a hol­napnak a gondjait tartjuk szem Elmondta, hogy mennyit íejló- I dött az ő falujuk élete, az em- I berek gondolkodása, szemlélete. | A legérdekesebb pedig az volt, amikor elmesélte: amerikás ma­gyar. Kanadában élő kisiparos jött látogatóba. Borbély volt vagy 40 esztendeje, s mivel hiába hirdette, hogy hajlandó dolgozni csak bor­ravalóért, mégsem tellett kenyér­revaló, a tengeren túlra vándo­rolt. Hazatérésekor ugyancsak el­csodálkozott, azt mondta, ha még egyszer fiatal lenne, visszajönne a falujába, mert itt úgy megváltozott az élet, olyan jövő ragyog az em­berek előtt, mint kevés helyen a nagyvilágiban. (vajda)

Next

/
Thumbnails
Contents