Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-25 / 252. szám
1*6ä. október 25. 4 Kedd P É i\ Z Emberemlékezet óta tele v>olt adóssággal. Az első tízesnél kezdődhetett, amit kölcsönkért. Azután a tízesből húszas lett, a húszasból negyven, a negyvenből száz, kétszáz... Fizetési napon a pénz meg sem melegedhetett a zsebében, hiszen bele sem került, mert még a borítékból megkezdte az osztást. Kinek mennyit... Ami maradt, néhány napig tartott csupán, aztán kezdődött elölről az egész. Tízes, huszas, ötvenes, százas. Annyi tény: mindig pontosan fizetett. Ha azt mondta, holnap délig megadom, akkor a déli harangszó előtt három perccel megjelent, elővette levéltárcáját és elegáns mozdulattal kiemelte, majd átnyújtotta a kölcsönzött összeget, Elegáns mozdulattal! Mintha tiz-iizenöt darab papírpénz közül húzta volna ki azt az egyet — lett légyen az tízes, húszas, ötvenes vagy százas. Nyilvántartást nem vezetett adósságairól, mindent a fejében tartott, a legkisebb összegtől a legnagyobbig. Vizuális típus volt: egy-egy kölcsönkért összeg arcokhoz és cselekményekhez kapcsolódott, kitol mennyit, mikor, hol és milyen határidőre kért, vagy kinek mennyit, mikor és hol adott vissza. Félelmetes volt a memóriája és megbízhatóan tiszteletre méltó. Jegyszer valaki — feledékenységből — egy kölcsönadott százast szóvá tett neki, amelyet még mintha nem adott volna meg... összehúzta a szemét, rosszallóan megcsóválta a fejét és emlékeztette az illetőt, hogy azt a kérdéses százast ezen és ezen a napon, az Aranysas-vendéglö előtt, egy darab ötvenes, egy darab húszas és három darab tízes címletekben adta át; az ötvenes címlet vadonatúj, az egyik tízes feltűnően elhasznált, gyűrött volt, amelyre még megjegyzést is tett, miszerint az csak kilencet ér, ezért még ott nyomban az Aranysasban el is költötték: két korsó sört ittak, s ő visszaküldte a felszolgáló nővel a korsót, mivel az csorba szélű volt, s mikor az ép korsót megkapta, puszit is kért a csinos felszolgálónőtől, aki viszont kedves mosollyal fügét mutatott. Stimmel? Pontosan így történt, s a másik zavartan kért elnézést, de zavara még csak nőtt, amikor megkapta az akkor gyűrött tízesből fizetett korsó sör árát is, és azt az Ígéretet, hogy a jövőben nem részesülhet abban a tisztességben, hogy bármilyen kis, vagy nagy összeget kölcsönözhessen. MM ire kellett neki a pénz? Az Isten tudhatta csak, mert ő nem. Annyit tudott csak, hogy mindig elfolyt a keze között, mint a száraz homok vagy mint a víz. E tekintetben nem volt alkotó szellem és jellem. Nem imádta, sőt még csak nem is tisztelte a színes bankjegyeket — egyszerűen nyomdaipari terméknek tekintette őket, amelyeket az állami pénzjegynyomdában üzemszerűen, minden más ipari termékhez hasonlóan állítanak elő. És egy idő után — ebben a felfogásban — idegesítő, ha van. Azért van, hogy ne legyen. Őrizgesse, dugdossa, takargassa, vigyázzon rá, nyisson bankszámlát? Az ördögbe is... Ha volt pénze, gyorsan számba vette a lejáró kölcsönöket, még a távolabbi határidőket is miheztartás végett és, hogy honnan jön vagy jöhet még pénz —, azután a szükséges összegeket kinek-ki- nek szétszórta és újra számolt: mennyi maradt? Mondjak, hogy maradt kétszáz forint. Mit lehet tenni kétszáz forinttal? Nos: X.- nek háromszázzal tartozik ugyan, de a határidő még nem járt le, különben sincs annyi. Z.-nek nyolcvannal jön, de csak egy hét múlva — egyébként is bagatell az összeg. Ki van még? Két darab százas van. De minek? Nos, a kérdés megválaszolásába be kellett vonni a klub pincérét és még valakit az ismerősök közül is. — Kérek két konyakot! — kezdődik így. s ha a vendégül hívott kolléga sajat pénztelensegére hivatkozik (mert éppen most hozatta rendbe Opel Recordját), legyint, mondván: én hívtalak, a vendégem vagy és semmi szó... És áz első két konyakot követi a másik kettő, az már négy — durván számolva negyven forint. Plusz két kávé, azzal együtt nyolc forint, cuzammen ötven forint. Oda a két darab százas negyede... Azután vacsora valamelyik kiskocsmában, utána jó kis bor — és ismerős mindenütt\akad, hála Isten, nem kell egyedül, magányosan darvadozni az üvegek felett. Ez összesen annyi mint nyolcvan, a zenésszel együtt száz. Még ötven van készpénzben — ebből harmincat kölcsönad az ivópajtásnak, hogy taxival időben hazaérjen, s a maradékkal belép a bárba és egy White Ladyl rendel tizennyolcért. A húszast graciőz mozdulattal nyújtja át a fizetőnek, nem fogadja el a visszajáró pénzt. És már nincs is többé anyagi gondja. tjenki sem tudja hogyan és honnan — de feltétlenül tisz- ^ tességes forrásból — egyszer akkora pénzösszeghez jutott. hogy valamennyi adósságai rendezhette. A rendezésnél megdöbbent egy pillanatra: ő, aki mindig tudta, hogy kitől milyen összeget, milyen határidőkre kért — sohasem gondolt arra, hogy mekkora is lehet a végösszeg. Nos, ez a végösszeg ötszámjegyű volt, de valamivel kevesebb, mint a váratlanul jött pénz. És amikor mar mindenkinek megadott mindent — tekintet nélkül a határidők közelségére és távolságara —, még maradt valami kevés. Éppen annyi, hogy szolid keretek között megünnepelje az adósságoktól való megszabadulás tényörömét. És akkor megfogadta: soha többé adósság! Másnap mégis szomorúan ébredt. Valami üres magányosság lepte meg. mintha elszakadt volna mindenkitől és mindentől. Egyedül volt, nagyon egyedül, és senkihez, semmihez nem tartozott. Hát Így lesz ezután? Délelőtt tíz óráig birta ezt a magányt. Akkor felállt íróasztala mellől és tétován, majd mind hatarozoltabb léptekkel a klubba ment, a főpincérhez. — Jenőkém! Adjon egy százast! Majd ötödikén... A lila színű, ropogós bankjegyet fél kézzel négyrét haj tóttá és hanyagul becsúsztatta, a .izivar szebbe. Derű áradt el rajta. Mosolyogva, kicsit cinkosan csippentett szemével az öreg pincérre és kinézett az ablakon az őszi napfénybe. Nem volt többé egyedül és nem volt olyan magányos sem, mint a reggeli ébredéskor. Dér Ferenc „A nők és a KISZ-fiatalok helytállása mindenkit jó munkára sarkall*' A nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz kiváló eredményeivel évek óta az ország legjobb kollektív gazdaságai között szerepel. A járási tanács, a gépjavító állomás vezérkara őket említi jó példaként, hisz minden időszakban elsőnek készülnek el a munkákkal. S ha valaki arra jár, a Zalka Tsz határában valóban az emberek százait találja munka közben. Éjszaka is világosak a nagytáblák, dolgoznak a traktorok. Kiss Sándor párttitkár a jól tájékozott gazda szerepében mondotta el nekünk, hogyan dolgoznak, mi a siker titka náluk. — A nők és a KISZ-fiatalok helytállása nálunk mindenkit jó munkára sarkall. Szégyen volna köptük lencsevégre Kassai Árpádot. a békéscsabai Szabadság Termelőszövetkezet gyümölcs- szeszfőzdéjének a vezetőjét. — Augusztus tizenegyedikén kezdtük a munkát — válaszolja kérdésünkre a főzde vezetője —, azóta éjjel-nappal dolgozunk. A gazdaság, valamint a háztáji gyümölcsösök terméséből már bárkinek is lemaradni mögöttük. Én abban is látom a munkakedv titkát, hogy évek óta magas a munkaegység értéke s látják, hogy érdemes jól dolgozni. No persze a kettő összefügg, mert csak akkor tudunk bőségesen osztani, ha van miből. Ha nem munkálnánk meg jól a földeket, nálunk sem lehetne holdanként 100 mázsánál több vöröshagymát, 19 mázsa cukorrépamagot, búzából 16—17 mázsát, cukorrépából 250 mázsát betakarítani. A virágmag és minden munkaigényes növény bőséges termést hozott ebben az esztendőben is. , — A földeken legalább háromszáz nőt láttunk dolgozni, Csak ezen a területen vállalnak munkát ? eddig 6400 liter ötvenfokos pálinkát főztünk. Szák Pál váltótársammal a vízfürdős korszerű berendezéssel igen jó minőségű, ötvenfokos pálinkát főzünk. A tervek szerint január végéig tart majd a szezonunk, s bízunk abban, hogy addig még legalább 20 ezer liter pálinka hagyja el a főzdét. — Szó sincs er lói! Az állattenyésztésben is derekasan helytállnak. Eddig 23-an dolgoznak a tehenészetben, a sertéstelepen és a borjúnevelőben. Olyan katonás náluk a munka- fegyelem, oly nagy a tisztaság, az etetési és itatási idő betartása, hogy a férfiak előbb csak hümmögtek: jó lesz vigyázni, csúfságra le ne maradjunk. Valahogyan az asszonyok másképp bánnak a sertésekkel, a kisbor- jakkal, talán kicsit otthonuknak tekintik a munkahelyet is és ezért tartanak olyan nagy rendet. Márpedig főleg a tehenészetben nem mindegy, milyen a rend, a tisztaság. A kongresz- szus tiszteletére vállalták, hogy tehenenként 3200 liter lesz a fejési átlag. —- Az állattenyésztők kora hajnalban kezdenek. Az asszonyok hogyan bírják odahaza ellátni a házi munkát? — Mi úgy osztottuk , be a munkájukat, hogy a tehenészetbe és a sertéstelepre másnaponként járnak dolgozni az asz- szonyok. Annyian jelentkeztek, hogy megengedhettük magunknak ezt a luxust. így aztán bőven jut idejük odahaza ellátni a tennivalókat és törődni a gyermekekkel is. így sem járnak rosszul, hisz havonta 1800 forint a keresetük a másnapon- kénti munkával. Igaz, hogy ez télen-nyáron megvan számukra, de sokat is dolgoznak érte, nagyon megérdemlik. — Sokat hallottunk a KISZ- fiatalokról is. ök milyen területeken dolgoznak? — Mindenütt! Ifjúsági brigád vállalt védnökséget 42 erőgépünk folyamatos üzemeltetése felett. A fiatal szerelők még vasárnap és éjszaka is ügyeletet tartanak, gyorsan segítenek, ha meghibásodik egy-egy gép, ezért haladhat jól a talajmunka és a szállítás. Mile József ifjúsági építőbrigádja terven felül épít fel egy 140 férőhelyes borjúnevelőt, számos más építkezés és sok szép tatarozás dicséri munkájukat. Amikor nem volt anyagunk, egy hónapig dolgoztak a végegyházi Szabadság Tsz- ben. Ott is az építkezést segítették elő. Ary Róza TÓTH LAJOS — Kisregény — 37. — Hová rohantok? — kérdezte Andréltó Miskától. — Felelősségre vonjuk, aki becsapott bennünket! — Ezt nem szabad így! Nincs törvényes alapja! — magyarázkodott Andrékó a hangzavarban. / — Kuss — ordított rá Hajdú a titkárra, aki közben Miska mellé húzódott. — Eleget pofáztál már te is nekünk! Mit véded azt a csavargót? — lökte arrébb. Erre többen is megbátorodtak, s öklükkel kezdték fenyegetni a titkárt. — Most majd megkapja az ..elnök elvtárs'', amit megérdemel! De te is, ha sokat ugrálsz! — fenyegetőzött Miska. Ö And- rékóra is haragudott. Mikor Menyhért leváltotta, hiába ment hozzá panaszra. Azzal fizette ki, hogy igya meg, amit főzött magának. Ö akkor nyelt. Most Andrékón a sor. — Mit vitatkozol vele? — nyomta félre Miskát Kutasi, aki ekkorára már szinte az első sorban volt. Pofon csapta And- rékót. Az visszaütött. Ezt már Mihály se nézte tétlenül. Odarohant, hogy kimentse a titkárt, akit már a földre hem- perítettek. Volt, aki bele is rúgott. Mihály megjelenése még inkább felpaprikázta a tömeget. A harag nagy része most rá összpontosult. Ez volt Andrékó szerencséje, mert elengedték, s Mihályt vették körbe. Az agror*ómus hiába magya- rázgatott, a zűrzavar elnyomta hangját. Volt olyan, akit elkapott a harci láz, s Mihálynak ugrott, aki hirtelenjében nem tudta felmérni, kik támadtak rá. Egykét ökölcsapással visszariasztotta őket, aztán elkezdett futni az iroda felé. A tömeg utána. Gémes is odaért. Minden erejét összeszedve megelőzte az üldözőket. El akarta az útjukat állni a keskeny csapáson, de hasztalan volt kísérlete. Egyesek kikerülték, mások elől meg neki kellett félre- ugrania, mert fellökték volna. — Álljatok meg, őrültek — kiáltotta. — Ne rohanjatok fejjel a falnak! Nem ért semmit. Mint a meg vadított csorda, szaladt a tömeg keresztül-ka- sul szántáson, kukoricaföldön egyaránt. Gémes jobb kezével elkapott egy kopottas kabátövet. Kutasié volt. A nagy lendülettől mindketten lehuppantak a sáros földre. Mikor feltápászkodtak, tartani akarta Kutasit. — Ne bolonduljatok meg! Ebből baj lesz — és már éktelenül bánta, hogy nem csitította le Kondacs Miskát, mert az ő szavaira kergültek meg. Ha az a sükebóka nem birizgálja fel őket, maguktól nem mertek volna megindulni. Ráadásul az élükre állt, mint a gulyában a kolompos marha. — Most vagy megijedve? — esett neki Kutasi. — Akkor mi a szűzmáriának jöttél közénk? Már iparkodott is a tömeg után.
