Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-20 / 248. szám
W6t október 30. 3 Csütörtök Szovjet szakemberek tájékoztatója a Békés megyei autósoknak A Magyai- Autóklub helyi csoportja és a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat az autóklub tagjai és az érdeklődő nagyközönség részére autós előadássorozatot rendez. A havonta egy alkalommal, szombat délutánonként sorra kerülő előadásokat Békéscsabán a TIT Szt. István tér 8 szám alatti megyei Értelmiségi Klubjában rendezik. Az első előadást október 22-én 17 órai kezdettel A szocialista országok gépjárműipara címmel Dulin László egyetemi adjunktus, a Budapesti Közlekedési Műszaki Egyetem kutatója tartja. Részt vesznek a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviseletének szakmérnökei, akik a Moszkvics, Volga és Gaz típusú személygépkocsikról adnak tájékoztatást és bemutatják a Moszkvics—408, a Volga és a Gaz—69 típusú gépkocsik helyes üzemeltetését, karbantartását, szakszerű javítását. ismertető szovjet kisfilmeket. Az előadáson bemutatják Az Octavia, A Skoda 1000—MB, A Wartburg, A Trabant—601 és a Tankoljunk helyesen című színes filmeket is. Az autós filmest bizonyára hasznos ismereteket és kellemes szórakozást is nyújt az érdeklődőknek. Német vendégek a Népújság Szerkesztőségében Október 16-án az éjszakai órákban érkeztek Békéscsabára Hermann Zellin es Peter Treide, a Német Demokratikus Köztársaság Gerában székelő Volkswacht szerkesztőségének munkatársai, Segítik egymást a szeghalmi járás tsz-ei A szeghalmi járás termelőszövetkezetei között a vetés előrehaladásában nagy a különbség. Van olyan tsz, ahol már befejez- j fék vagy napokon belül készek í lesznek a búza vetésével, és van- i nak tsz-ek, ahol igen lassú a j munka. A járási tanács közre- I működésével éppen ezért gépekkel segítik a lemaradókat azok a tsz-ek, ahol jól ment a munka. A bucsaiak miután befejezték a vetést, Vésztőnek adtak át gé- j pékét, Biharugrát pedig Dévává- ! nya segíti, hogy mielőbb a földbe kerüljön a mag. A járási tanács szakembereket ad Okány- ba, Körösújfaluba és több termelőszövetkezetbe, hogy a szervezésben és szakirányításban segítsenek. akik a Békés megyei Népújság Szerkesztőségének vendégeként tíz napot töltenek Békés megyében. Kedden baráti eszmecserét folytattak lapunk munkatársaival a két szerkesztőség munkájáról. Szerdán Gyulára látogattak. A következő napokban ellátogatnak többek közt Orosházára, Szarvasra, Füzesgyarmatra, Mezőhegyesre és ismerkednek majd Békéscsaba gazdasági, kulturális életével is. Megkezdődött az építkezés Tótkomlóson a napokban megkezdődött a tsz szolgálati lakások építése. A Békés megyei Építőipari Vállalat szakemberei a Viharsarok és Haladás Termelőszövetkezet által létesített közös baromfitelep gazdasági vezetői részére szolgálati lakásokat építenek. A kétszintes épületben az emeleten négy lakás lesz, míg a földszinten a termelőszövetkezeti virágüzlet és a helyi takarékszövetkezet irodája kap helyet. Gémes Andrékónak támadt. — Nekem mondod? Ha ón nem tartom a lelket a bandámban, azt a kukoricát is ott pusztítanák a kányák, amit leszedünk ! Az öreg az ajtó mögötti fu- ielés közben mindinkább Menyhértre szegezte tekintetét. Mintha csak mondta volna, hogy: Lám, idevezetett az önfejűséged! Kint pedig tovább folyt a d&s- kurálás. — Mikor a tagok elé kell állni, elbújik! — kiabálta Gémes, mert Mihály mind többször Menyhértre hivatkozott, hogy védje saját magát. — Hol van? Most legyen olyan nagy szája. • mint amikor letorkolt, hogy ne üssem az orrom a vezetésbe! Menyhért agyába szállt a vél'. Nem bírta tovább hallgatni Gémes mocskolódását. Hirtelen kilépett az istállóból. Egyenesen Gémes elé. — Itt vagyok! Mondd a szenembe, ha bajod van, de ne a hátam mögött áskálódj! Andrékóék is meglepődtek, amikor Menyhért nyomában megpillantották Józsi bácsit. Gémes indulatában nem is törődött az öreggel. Menyhértnek akart ugrani, de aztán visszahőkölt. Nem így Ítéli ezt! ö mégiscsak egy szál ember. De ha heten követelik a pénzt egyszerre, az más ! — Mocskos! ■— vágta oda Menyhértnek, és már elindult. — Hová méss? — kiáltotta utána az öreg. — Igazságot tenni! — fordult vissza még Gémes, majd futott kifelé. Az indulat elvakította Gémest. Minél hamarabb a csapatánál akart lenni, hogy azután átmenjenek a répaföldre, s fellázítsák Hajdúékat is. Mindenkit! — hajtogatta mániákusan. Nem is a megszokott csapáson szaladt, hanem a friss szántáson átvágva igyekezett a Kereki-dűlőbe. — Menjetek utána! — parancsolt rá az öreg Menyhértre és a másik kettőre. — Tegyen, amit akar! — legyintett Mihály. — Akkor majd megyek én! — és már el is indult Gémes után. Andrékó visszafogta. — Maradjon! Gyere! — húzta maga után Mihályt. — Fékezzük meg, mert bolondságot csinál odakint! — Én nem hazudok többet! — kötötte meg magát Mihály. — Menjen utána az. akinek van féltenivalója! — célozgatott Menyhértre. — Azt hiszed, nem merek? — legénykedett Menyhért, mert az öreg közelsége fokozta biztonságérzetét. (Folytatjuk) Talán már el is homályosodtak volna gyermekkorának keserves emlékei, hiszen régen megváltozott az élete és elérte azt, amiről valamikor csak álmodj. Szakmunkás lett. belőle, géplakatos. Becsülik a munkahelyén, a keresetére sincs panasza. Megnősült, két gyermeke van. Nagyon szereti a családját. Szóval, megelégedett emberré vált. Ámde nemrég valami mégis felkavarta. Harminc év után, harmincegy éves korában találkozott újra az édesanyjával. Mi történt közben? * * * Balaskó Lajos a békéscsabai forgácsoló szerszámgyár TMK- műhelyében dolgozik. Ügy belemélyed a munkájába, hogy észre sem veszi a közeledőt. Csak amikor lélegzetvételnyi szünetet tart, akkor pillant hátra. Hogy is kezdje az újságíró ilyenkor? Először be kell mutatkozni. Rendben van. Aztán? Szerencsére ő gyorsabban feltalálja magát és az esztergapad keresztszánról tart egy kis ismertetőt, ami éppen előtte satuba van szorítva. Annak a csúszórészét hántolja nagy buzgalommal. hogy olyan sima legyen, mint a tükör. Karján megfeszül az izom, amikor a kézi hántolót végignyomjá az acél felületén. Engem azonban az élete érdekel. Űjra pártvezetőségi tagnak választották. Hogyan érdemelte ki a bizalmat? Lehet, hogy a kérdést inkább másoknak kellene feltenni, de valamilyen véleménye bizonyára neki is van. Elmosolyodik. Hirtelen nem tudja, mit válaszoljon. Végül j mégis kimondja, amit gondol. — Mi. téemkások afféle „örök- I mozgók” vagyunk. Szinte naponta eljutunk minden műhelybe. Ilyenkor nemegyszer felvetődik valamilyen probléma. Én meg olyan ember vagyok, aki segíteni akar. Azt hiszem, ennyi áz egész. A kézi hántolót nézi. amit maga előtt tart. Nem könnyű ilyen kérdésről beszélni. Aztán újra munkához fog. Hallgatunk. Egyszerre felegyenesedik: — Tudja, elvtárs, akinek olyan volt az élete, mint az enyém, az jobban átérzi mások gondját-ba- ját — folytatja elkomolyodva. Aki azonban látja, hogy mi- j lyen fiatal, aligha fogadja ezt a kijelentését fenntartás nélkül. Észre is veszi rajtam, hogy kételyeim támadnak. — Még harminc évvel ezelőtt... Egészen csöppnyi gyerek voltam... Akkor kezdődött — tagolja a szavakat, s úgy látom, mintha a visszaemlékezés kissé felkavarná. — Csak mondja! — biztatom. — Kilenchónapos koromban menhelybe kerültem. Egy dobozi elvált asszony, lánynevén Baji Zsófia vett magához. Neki sem juttatott többet az élet, mint a templom egerének, mégis — amennyire csak tudott — gon- j doskodott rólam. Az ő szeretett l sok mindent pótolt, de a men-! helyi csíkos ruha megaláztatást jelentett. Jómódú parasztgyerekekkel jártam iskolába. Kigúnyoltak, megvetettek. Nevelőanyám vigasztalt. Vállalatok, közületek. termelőszövetkezetek, FIGYELEM! Béreljen gépek, áruk, termények megóvására — raktározási célokra — építkezési munkákhoz stb. TERÍTÖPONYVÁT <6x8-as), napi 18,— Ft PAVILONSÁTRAT (5,10x5,10) havi 620,— Ft, heti 175,— Ft HÁZSÁTRAT (3x4 m) havi 350,— Ft, heti 100,— Ft bérleti díj mellett. Bérbe vehető: a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalattól. Budapest IX., Közraktár utca ;#). Telefon: 336—4Ö9. Kívánságra bérlő költségére vasúti szállítást is vállakmk. 3252 I | Halk sóhaj száll fel a melléből. | Életének ez az időszaka érthető- ! en mély nyomokat hagyott a lelkében. Gyermeki ésszel akkor. még ! nem tudta felfogni, hogy ami vele történik, az a társadalmi rendszer jellegéből fakad. A felszabadulás utáni idők egyik legszebb napja az volt, amikor behívták Gyulára, az állami gyermekotthonba és megkérdezték tőle, hogy akar-e szakmát tanulni. — Először nem is mertem elhinni, hogy szakmunkás lehet belőlem, ami szinte elérhetetlennek látszott azelőtt. Diósgyőrbe kerültem géplakatos-tanul ónak. Boldog voltam. Igaz, az anyámtól nehéz volt elválni, de ő azután sem hagyott magamra. Időnként meglátogatott. Csirkét, tojást adott el, hogy az útiköltséget fizetni tudja. És soha nem jött üres kézzel. Szünidőben én is hazautaztam. Könnyebb lett a sorsa, amikor 1953-ban letette a szakmunkás- vizsgát. Békéscsabára került. Először a gépjavító állomáson dolgozott, majd a Szerszám- és Gépelemgyárak Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyárában. Az élete egyenesbe jutott. Talán itt abba is lehetne hagyni a történetet, ha két esemény nem jön még közbe. Az egyik az 1956-os ellenforradalommal kapcsolatos. Erről igy beszél: — Nevelőanyám 1945-ben lett párttag. Olyan légkörben nevelkedtem, amelyben már fiatalon sok mindent megértettem. S 1956-ban őt. aki egész életében dolgozott és jó szívén kívül soha semmije sem volt. még a lakásából is kidobták. Akkor megfogadtam: ahol érem, ott űzöm az embertelenséget. És 1958-ban kérte a pártba való felvételét. 1959-ben pedig munkásőr lett. Nemrég találkozott az édes- | anyjával. — A feleségem irt a Vöröskeresztnek, s egyszer csak megérkezett a válasz: jelenjek meg a központban. Ott volt az édesanyám. Mit mondjak? Csak részvétet tudtam érezni iránta. Megtudtam, hogy valamikor cselédként szolgált egy úri háznál. Megszülettem. Hogy ki volt az apám, az ma már nem érdekes. Édesanyámnak szabadulnia kellett tőlem. Menhelyre adott és megfeledkezett rólam. De miért nem keresett legalább később? Ezt a kérdést újra és újra felteszi önmagának. Miért, miért? — töpreng rajta. Tudja, hogy 1945 előtt neki is milyen nehéz volt a sorsa, ami mentségül szolgálhat. De aztán? Mégis — hiszen az édesanyja — örül, hogy az élete megváltozott. A felszabadulás utáni években férjhez ment egy tisztességes, dolgos munkásemberhez. Három gyermekük is született. Szépen, megelégedetten él a család. A gyermeki szeretet, ami a gyötrelmes hosszú évek során elhalványodott, már soha többé nem ragyog fel Balaskó Lajos lelkében. Ahhoz a sok-sok munkától megfakult, idős dobozi asz- szonyhoz húz a szíve, aki ma is fiának szólítja őt, bár nem titkolta, sőt sokszor eszébe juttatta: „Valahol él a te édesanyád is”. A találkozás azzal az egykori cselédlánnyal mégis megrendítettem Még élesebben rajzolódott ki előtte annak a társadalomnak a képe, amely oly sok gyötrelmet okozott neki is. * * * Balaskó Lajos újra munkához iát. Csak úgy csikorog az acél. amikor végignyomja rajta a kézi hántolót. De hallom. amikor mondja: — Gyűlölöm az embertelenséget. Pásztor Béla A szocialista cím várományosai Már az elmúlt években is jó eredményeket ért el a Felsőnyomási Állami Gazdaságban Gyeraj Mihály sertéshizlaló brigádja. Többek között 1964-ben 11,35 kilogramm volt az átlagos havi súlygyarapodás, s egy kiló hús ■előállításához 5,13 kilogramm abrakot használtak fel. Tavaly már 11.97 kiló átlagos súlygyarapodást értek el havonta, s egy kiló hús előállításához 4,94 kilogramm abrakot használtak fel. Az ilyen eredmények birtokában határozta el az idén a 15 tagú brigád, hogy benevez a szocialista mózgalomba, s egyúttal a pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben is részt vesznek. Éves felajánlásuk 23 ezer 844 kiló súlytöbblet elérése. A legutóbbi értékelés szerint havi átlagban 12,56 kiló súlygyarapodást értek el a gondjaikra bízott sertéseknél, s egy kiló húst 4,41 kiló takarmány feletetésével értek el. Javaslat; Gondoskodás az utasokról A rádió híradása tájékoztatott arról, hogy a MÁV sok 'ezer dolgozót foglalkoztat országszerte hazánkban. No ezt nem keveseilem, nem sokallom, talán inkább az utasokat és a személyszállító szerelvények első osztályú kocsijait. Hogy teljesen pontos legyek — bár nehéz pontosnak lenni, mert a kocsik számai rendszeresen változnak, ám nem mindig az utasok létszámának megfelelően —, a Békéscsabáról Szegedre 15 óra 7 perckor és ugyaninnen a szombati napon korábban induló személyvonaton bizony minden fapadoshoz jut egy és fél első osztályú kocsi. Ebből is adódik, hogy a vasút nem tud megbirkózni az utasok óriási áradatával s a fapadosokon rendszerint kétszer annyi ember zsúfolódik, mint amit a műszaki normák megengednek. Persze a kocsik számának növelési lehetőségéhez én nem értek. Azonban mégiscsak kellene segíteni az utasokon. Erre van egy javaslatom: A N ovoje V rem ja - ból értesültem, hogy a japán vasutak igazgatósága bejelentette: „Megajándékozza állandó utasait”. Az ajándék abból áll, hogy a tokiói főpályaudvaron az eddigi nyolcezer hordárt újabb 2 ezer 500-zal egészíti ki. Ezek a „hordárok” nem a csomagokat, hanem magukat az utasokat fogják „bepakolni”. Az lesz a feladatuk, hogy fizikai erejük felhasználásával bepréseljék a végletekig túlzsúfolt kocsikba az .,állandó ügyfeleket”. E „hordárok” feladatai közé tartozik továbbá az is, hogy az önműködően záródó ajtók közül kiszabadítják azokat az utasokat, akik odaszorultak. íme egy javaslat külföldről az utasokról való gondoskodáshoz. Ám a MÁV békéscsabai dolgozói lehet, hogy találnak ki ennél jobbat... Várjuk... —ár—
