Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
■ ; ::: . Sáli Rozália Vázlat Az Öreg, a gyerkőc Kolláth meg a többiek... 2 asszony a konyha- ajtóban állt. Hunyorogva nézett a napsütésbe: — Feri, gyere csak le! — kiáltotta fojtottan. A férfi óvatosan lépkedett a gerendákon, a friss falon. — Mi baj már megint? — kérdezte. Az asszony elhúzta a kiskonyha függönyét: ■— Még mindig kevés lesz — mondta idegesen. A rakott sparhelton pörkölt fortyogott. A férfi felemelte a fedőt. — Nem sok. Tettél még hozzá? Az asszony bólintott: vizet. Tanácstalanul nézték egymást, majd a férfi fellibbentette az abroszt a ruháskosárról: — Üres a kamrád, hallod. Nincs semmi? Az asszony méregbe jött: — Nem mondtam már, hogy csak húsz forintom van. A fene se gondolta, hogy ennyi embert idecső- dítesz. Nyolcat. A férfi egyik lábáról a másikra állt. Úgy nézett ki, mint egy óriási kölyök, amikor összeszidják. Éppen hogy csak az orra alatt mormogta: — Mondtam, hogy eljönnek egy páran... — Egy páran, azt mondtad, de nem azt, hogy az egész kompánia! — Nekem se mondták, hogy mind jönnek! — mondta a másik. A gőz lök- dősni kezdte a fedőt. Az asszony megkavarta az ételt. — Ennyi embernek meg se kottyan ez a kis valami — panaszolta szinte önmagának és ismét odaállt az ajtóhoz. A vityilló mellett, a nagy ablakos kőház tetején ott kopácsoltak az emberek. Az. Öreg meg a többiek, Feri barátai a brigádból. Az ebédhez az asszony a- kiskonyhában terített. Csak a férfiaknak. Mindenkinek két szem hús jutott, egy kanálnyi szaft, meg háromnégy krumpli. — Nem jó nekem már zsírosat enni! — mondta, de belevörösödött, mert látta, hogy diétás ételnek is beillene a pörkölt, olyan kevés rajta a zsír. Az Öreg még ugratta is ráadásul: — Egyél lányom, úgy leszel szép kövér! — Mindnyájan nevettek, aztán ösz- sze-összenéztek és megkönnyebbültek, amikor Kolláth Sanyi, a gyerkőc mozgolódni kezdett: — Essünk neki, Kovács bátyja, mert korán el akarok menni. Az öreg rákacsintott az asszonyra: — Eszi ezt a penész mindig a lányok után. Nekifogtak, szótlanul dolgoztak, majd öt óra táji az öreg elkiáltotta magát: — Mára elég! Ez a fele már nem ázik be. Az asszony is kijött a konyhából. Sírva mosogatott, hogy se enni-, ”.e innivaló a háznál, de hát a fizetést úgy elvitte a cserép, ahogy volt. Az öreg közben lekászálódott a létrán és szedelőz- ködni kezdtek. — Majd holnap folytatjuk! — mondta. Az asszony elsápadt: — Holnap is jönnek? — Jövünk hát. Ráérünk, éjszakásak vagyunk. Rá köll most már erre tenni a tetőt, lányom. Ne mondják, hogy két évig épül a, házatok. Meg aztán ebben a kis kulipintyóban megázik a trónörökös — sandított az asszonyra. Amikor elmentek, az új házasok a kapuból néztek utánuk. Egyikük sem szólt egy szót sem, de mind a ketten egyre gondoltak: — Holnap is jönnek, holnap is sokadika van, reggeli is kellene, ebéd is meg valami innivaló is. — Nézték egymást és azt sem. tudták, hogy örüljenek-e vagy sírjanak. A brigád közben kiért az utcára: — Gyerünk már, mert összeszakad a gyomrom! — morgott a gyerkőc Kolláth. Az apja rászólt: — Ne ízetlenkedj, te! Megtudnád, ha neked kék’ ezt a. házat építtetni. Azt hiszed, úgy megy az! Amikor én összekerültem az anyáddal, még húsz évig a máséba’ laktam, aztán építettünk. Ezek meg az első évben. A „gyerkőc” valamit hümmögött, amikor az öreg odaszólt a kuglis Pintérnek, a géplakatosnak: 1 KILÁTÓ, 1966 — Huszonegy új szovjet novella az érdeklődés Két évvel ezelőtt, 1964- ben jelent meg a Magvető kiadásában először ezzel a címmel egy sikeres, a szovjet prózai „új hullám”-ot bemutató válogatás. Most a jelenlegi kötet ennek az előbbinek a folytatása: újabb és frissebb összeállítás. 21 szovjet író 21 novelláját 'tartalmazza ez a gyűjtemény, amelyben már a szerzők névsora is — a rangos és ismert Pausz- tovszkijtól a (kezdő és ismeretlen Horenstejnig — érdeklődést keltő. Közöttük olyan, már .nálunk is várakozással kísért, elismert prózaírók találhatóik, mint Nagibin, Tyendrjakov, A'kszjonov, Zaligin, Kazakov és Glagyilin. Az antológiáknak már természete a sokféleség és a színvonalbeli egyenetlenség. Ebben nem kivétel a Kilátó, 1966 című gyűjtemény sem. Az Elbert János és Lénáit Éva válogatásában és szerkesztésében készült kötet elbeszéléseiközéppontjában — talabb szovjet prózaírónemzedék drámaian kiélező módszere és jijszerű valóságlátása jellemző. A szovjet prózának, az ötvenes évek végén s a hatvanas években kirajzó friss nemzedékének újdonsága elsősorban szemléletbeli. A valóság megragadásában .és ábrázolásában hoztak uj felfogást és friss értelmezést. Vállalkozásukra jó lenne a szocialista korszerűség találó jelzője. Hiszen közös szemléleti alapjuk az a XX. kongresszus nyomán kiteljesedő dialektikus társadalom- szemlélet, amely az alakuló új társadalmat is teljes mélységében, és bonyolult fejlődésében fogja fel, s elemzi. Ez a differenciáltabb írói szemlélet hozott megújulást az újabb szovjet prózában, mint azt már az 1964-es Kilátó-ban s az előbb megnevezett szovjet írók különböző, magyarul megjelent köteteiben tapasztalhattuk. sának nyomasztó élményeit, mint novellájának hőse, a komszomolista lányka. Az elbeszélésben a cselekmény kevés, miként az éhező, fázó városban is' nehezen pislákol az élet. A kislány különös — egyszerre gyermeki és felnőttes — monológjai adnak felfokozott művészi atmoszférát a novellának. A péküzlet előtt egy kiéhezett fiú elragadja a kenyerét, valaki levélhordásra hívja és enyvet ad enni neki. Aztán széthordja a leveleket a közeli bériházakba s két szerelmes levéllel egy ajtó elé érkezik. Kinyitja az ajtót, de a lakás helyén csak feneketlen mélységet talál: egy bomba nyomát. A lányka „állt, erősen fogta a felnyitott ajtót, amely idáig vezette őt. Széthordtam minden levelet — gondolta —, és nem halok meg soha”. Más szovjet novellisták frissebb, időben hozzánk közelebb álló történeteket ragadtak meg. Különösen nek témája és művészi ér- Természetes: és érthető elevenek, érdekesek az értéké igen változatos. Ta- hogy a szovjet írókat még kölcsi és magatartásbeli láthatunk közöttük gyen- ma is állandóan foglalkoz- konfliktusoknak drámaian gébb írásokat és töibb, a tatja a második világhábo- élező> ráébresztő analízisei, maga nemében jó, de in- rú élményvilága. De újdon- Ilyejl Például Nagibin: kább hagyományos szem- ság e témakörön belül a olezSka házassága, Tyen- léletű novellát is, amelyek front mögötti, hátországi dtjakov: Kérószélet ésGla- jobbára csak helyzetképet,' epizódok hitelesen reális Syilio: Távoli szigeteken idillikus felszíni rajzot ad- megörökítése. Nem vélet- című elbeszélése. E novél- nak. A kötet legérdekesebb leT1- elsősorban a lak szenvedélyesen kérdezralkotásaira viszont a fia- legfiatalabb írónemzedók nek és eddig ritkán ábrá__________________________ tagjainak sikerül, akik köz- aolt problémákra villamtaI vétlenül még gyerekként na'k fényt. Miképpen ütkö— Megvan-e még az a nagy bográcsod, komám? — Miért ne volna meg... — nézett rá a másik. — Akkor várjatok — szólt oda a többieknek és visszafordult. Ott álltak az utcasarkon, tanácstalanul, mert hát az öregről sose lehet tudni, hogy mit akar, de még azt se, hogy mire gondol. A „gyerkőc” megint hangoskodni kezdett, hogy elkésik a lánytól, amikor az öreg visszajött. — No, komám, akkor holnap hozd el a bográcsodat! Ne mondjátok mindig, hogy csak a szám jár azzal a pásztortarhonyával. Körülállták az apró, csupa ránc öregember,4. Valahol a város másik végén fütyült egy vonat, csak éppen hogy, fáradt gőzzel, alig hallhatóan, de ebben az esti békességben még az is hangosnak tűnt... — Na, gyertek már, 'mamlaszok, igyunk egy fröccsöt! Ügy álltok, mint szamár a bibliában. A kuglis Pintér rágyújtott( a gyerkőc Kolláth meg a zsebében kotorászott. — Na mi lesz?! Inni se szerettek már? Kortyolgatták a fröccsöt, fel se néztek a poharukból, csak akkor, amikor az öreg rámordult a legényre: — Ne lökdöss már, te! Mit akarsz? Mindnyájan odafordultak. Négy üveg családi volt a gyerkőc hóna alatt. — Kivinnénk tán ezt is a tarhonyához... Mert hát, hogy most Ferinek gyengébben van... Tiszai Lajos j élték át a ma már történelemmé (vált időiket. Így például A tomyocskás ház című elbeszélésében Frid- rich Horenstejnnek vagy Az ajtó című novellában Viktor Konyeckijnek. A tor- nyooskás ház egy kisfiúról szól, aki beteg édesanyjával zsúfolt háborús vonaton utazik. Az egyik állomáson leszállítják őket, mert az anyáit kórházba viszik, ahol rövidesen, meghal. A kisfiú távol otthonától, egy idegen városban magára marad, majd újra vonatra száll. Horenstejn egyszerű tárgyilagossággal ábrázolja mindezt: a szenvedések fojtogató légkörét s a háborús vonatok, utazások kis drámáit, nyugtalanító érdekellentéteit. Még megrázóbb és művészi szűkszavúságában is erőteljesebb Az ajtó című novella. Konyeekij maga is iskoláskorban élte meg Leningrad háborús körülzárázik össze a forradalmár apák puritánabb és a már békében felnövő fiatalok kiforratlan, inkább csak élvező erkölcsi világa? Hogyan jut válságba egy messze híres sertéstenyésztő, aki hírét először hamis szaporulati adatoknak köszönhette. Miért kerül egymással furcsa konfliktusba a munkában szerzett tekintély és az egyéni boldogság lehetősége egy — a Kurili- szigetekre települt — fiatal munkás életében? Ilyen kérdésekkel szembesítik olvasóikat az említett novellák. Ezekben az írásokban nem az élet nagy, ünnepi témái dominálnak, hanem az egyszerű, hétköznapi kis esetek. S bennük egy-egy törés, belső válság nyomán mélyebben érzékelhetjük a mai szovjet ember gondjait, vívódásait és törekvéseit az új felismerésekre. Koczkás Sándor 1
