Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
I Emlékezés Babits Mihályra Hűlt hó elején volt negyedszázada, hogy a Nyugat első nagy nemzedékének kimagasló, Ady halála után vezérlő alakja, Bahts Mihály hosszas, nehéz szenvedés (után elhunyt. Közel ötverí éve hallgattam előadásait a Tanács- köztársaság hónapjaiban s rpég .mindig visszacsengenek a fülembe. Felidézik azt a szavakkal ki nem fejezhető átszellemülést, a- mely az első világháborúban eltöltött véres évek után kultűrszomjas lelke- met .eltöltötte az ő' tanítása nyomán. Mit tagadjam? Elfogult vagyok vele szemben, mert nem tudom elfelejteni, mennyi kincset köszönhetek írásainak. Első két kötetét nagydi^k koromban. a Recitatívot, A gólyakalifát s az Irodalmi problémákat a harctéren, többi munkáját megjelenésük idején olvastam el s némelyiket nem is egy alkalommal. Erősen protestáns szemszögű nevelésem következtében, de Balassin, Csokonain, Petőfin, Adyn alakult irodalmi szemléletem előtt idegen világ tárult fel versei olvasásakor. Azok forró, korláttalan^jna- gukkal ragadó protestáló váteszek voltak, ő a katoli- kum művésze s annak, hogyan izzik költészetté a •minden iránt érdeklődő lélekben a matematika, bölcselet, irodalom, a görög és latin szellem vagy a latin középkor világa. Bámulatba ejtett szinte mindent tu- , dó intellektusa, az az óriási tudományos anyag, amit játszi könnyedséggel használ fel asszociációiban anélkül, hogy tudóskodó lenne. Olvasásakor értettem meg igazán: mi az, hogy valaki doctus poéta. Valóban tudósnak is készült s csak később hajolt el pályája az irodalom felé. Szülei nemesi származású értelmiségiek voltak. Szek- szárdon, 1883. november 26- án született. Gimnáziumi tanulmányait Pécsett végezte s utána a pesti egyetem hallgatója lett. A híres Négyesy szemináriumi óráin kötött meleg barátságot Kosztolányival és Juhász Gyulával. Tanári működését Baján kezdte, utána Szegeden, majd Fogarason működött. Itt azonban nem érezte jól magát a vegyes lakosságú kisváros kicsinyes légkörében s magába vonultán nyelvek tanulásával s a költészettel vigasztalódott. Neve itteni éveiben, pontosabban 1007-ben jelent meg az irodalomban, a nagyváradi Holnap című antológiával kapcsolatban. Ebben megjelent versei nemcsak nevét tették ismertté, hanem mindjárt élénk vita is indult körülöttük. Mindenesetre a figyelem a fiatal költő felé fordult: a Nyugat is munkatársai közé hívta, melynek 1919-től haláláig szerkesztője volt. 1911-ben Újpestre, majd . röviddel ezután Budapestre helyezték, de az első világháború vérengzése ellen • tiltakozó, a békéért kiáltó versei miatt annyi kellemetlensége volt, hogy 1917-ben lemondott állásáról, s csak írásaiból élt. A háborút befejező őszirózsás forradalmat lelkesen köszöntötte. Az első köztársaság egyetemi katedrával tüntette ki. amit a Tanácsköztársaság idején is betöltött. A fehérterror idején megvonták tanári nyugdíját, megfosztották egyetemi katedrájától, az irodalmi társaságok kizárták körükből, hírlapi hajsza indult s vádat is emeltek ellene. Nem csoda, ha az érzékeny, félénk költp egy tanulmányában élesen elhatárolta magát mindenféle forradalomtól és ellen- forradalomtól s a liberális reformizmus hívének vallotta magát. A győztes ellenforradalom eleinte nehéz anyagi helyzetbe hozta Babitsot. Nagyobbára fordításokból él, s csak 1923- ban rendeződött anyagi helyzete, amikor az Athenaeum szerződést kötött vele összes műveinek kiadási jogára. Ekkor vett házat Esztergomban s megnősült. Írói hírneve és megbecsülése egyre nőtt. 1928j-ban a Baumgarten- alapítvány kurátora, 19.30- ban a Kisfaludy Társaság, 1940-ben az Akadémia tagja let^t. Ugyanebben az évben Dante fordításáért az olasz álam San Remo-dí- ját nyei*te el. Ennek átvételére még személyesen utazott el feleségével Olaszországba. hazatérve azonban betegsége válságosra fordult, s a következő év augusztus elején hosszas, kínos szenvedés után halt meg. Első kötete verseit még Baján, alig 22 éves korában írta, de csak négy év múlva jelentette meg Levelek Iris koszorújából címen. Második kötete (Herceg, hátha megjön a tél is) fogarasi tanárkodása idején jelent meg. E két kötet versei tele vannak az ókori görög és római tárgyú olvasmányai emlékével, a klasszikus mitológia képeivel s a világvárossá fejlődő Budapest érdekességeivel. Mindent szemügyre' vesz s mindenben felfedez valami újat és vonzót. Érdekes, hogy később költői érdeklődése teljesen elfordult Budapesttől. Ezek a versei formai szempontból a tovább már szinte nem is fokozható tökéletesség magasságát érik el. A gondolat érzéssé, az érzés gondolattá olvad bennük s elárulják, hogy szerzőjük vágyik az emberi élet hullámzásába, küzdelmeibe, de leküzdhetetlen tartózkodás, szinte félénkség tartja távol az emberektől. Nem követi nagy kortársa, Ady cselekvésvágyát, hanem politikailag konzervatívabb, a nép- tömegektől riadtan visszahúzódik költészete elefántcsonttornyába. A gondolatok passzív emberének lelkét a tettvágy sóvárgással tölti el, itt a lélektani alapja a soha meg nem elége- désnek, ami vezérszólama a fiatal Babits költészetének. Érzékenysége olyan nagyfokú, hogy sohasem kerül a lelki nyugalom állapotába. A legjelentéktelenebb napi események is élénk érzelmi reakciót váltanak ki belőle, s megindítják benne azt a lelki folyamatot, amelyből vers születik. Később az irodalmi szecesszió híve lesz, megbontja a vers egységes hangulathatását s játékos díszeivel, alliterációival valami bizarr nyugtalanságot kelt az olvasóbán. önemésztő magányából Újpestre kerülése mozdítja ki, ahol már verssel reagál az 1912. május 23-i véres csütörtök eseményeire. Elefántcsonttornyát az első világháború zúzta össze. Leszállóit a művészet tiszta magasságából s a tömeg- fájdalom, a békevágy énekese lett. A Recitatív című kötet „Isten kezében 1914— 16” ciklusa tudatos kiállással foglalta össze háborúellenes verseit. Különösen kiemelkedik közülük a „Húsvét előtt” bátor állásfoglalása a béke s a humanizmus eszményei mellett. A Nyugat 1917. március 1-i számában jelent meg „Fortissimo” című verse, amelyben kétségbeesése már az eget ostromolja. A cenzúra elkobozta a folyóiratot s a költőt istenkáromlás vádjával perbe fogták. A háború után a Nyugtalanság völgye című kötetében azért megjelent. E kötet verseinek zöme a fehérterror éveiben született. Tele vannak ezek a lehangoltság hangulatával, elmélyedő bölcselkedő elemekkel, de a változó emberi világ feszültséggel tölti meg. Verselése egyszerűbb, gyakran teljesen szabad lett s itt-ott rokon az élőbeszéd lazaságával. Később visszatért ugyan a kötött ritmushoz, de leegyszerűsítve. A fehérterror méltatlan bánásmódja, a meghurcolások, a to- loncház azonban nem tántorította el Babitsot liberális eszményeitől. „Sziget és tenger” című kötete tanúsága szerint kilépett magánélete elzárkózottságából s vétót emelt az ellenforradalom kutúrpolitikája ellen. Petőfi születésének századik évfordulóján, mikor a meghamisított költő emlékét az ellenforradalom ki akarta sajátítani, Petőfi koszorúi című versében tiltakozott a méltatlan ünneplés ellen. Költői pályája e szakaszában közéleti költészete elsősorban hazafias líra volt. Humanizmusa a határokon túltekintő, európai .testvériségű magyarság hitéhez vezette. Az istenek halnak, az ember él című kötet verseiből már kicsendül a germán fajmítosz, az uralkodó osztályok nemzetgyilkos kormányzási módja elleni tiltakozás hangja. Ez a hang erősödik Versenyt az esztendőkkel című utolsó kötetében s egyben tragi- kusabb zengést kap a költőn elhatalmasodó halálos betegség miatt. Egész életében betegségekkel küzdött, de 1933-tól kezdve egyre elviselhetetlenebbé váltak szenvedései. Utolsó éveiben a lét olyan mélységeibe szállt le, mint a világirodalom legnagyobbjai. Utolsó verseinek gondolatmenete egyszerűbb, szerkezete világosabb, formája elvet minden pompázó díszt, ősz és tavasz között című versét az elkerülhetetlen halál ial szembenéző ember megi'en- dülése teszi irodalmunk egyik legmegkapóbb költői epilógusává. Betegsége életútjának mérlegelésére ösztönözte. így született meg 1938-ban Jónás könyve című hatalmas epikus költeménye. A mese Jónás próféta történetét szorosan a biblia szövegéhez Igazodva mondja el, s benne saját emberi és művészi karakterének szigorú kritikáját adta. A küldetése elől menekülő Jónásban, aki békességre és magányra vágyva nem vállalta a prófétasá- got, de végül is nem térhetett ki feladata elől, önmaga művészi útjára ismert. A költemény kemény ítélet az olyan költik felett, akik elfordultak méltatlan koruktól, de egy jobb korért harcolni nem tudtak. A verset bezáró „Jónás imája” őszinte elszánás arra, hogy ezután nem fog hallgatni a cinkos némaságával. Elszánása őszinte volt, de későn következett be. Fogyó életereje nem adott alkalmat tévedéseinek jóvátételére, s azzal a • gyötrő tudattal kellett meghalnia, hogy nem tudott segíteni hazájának e válságos korszakban. Babitsot gondolkodásának intenzitása, élményeinek gazdagsága az elbeszélő és értékelő próza terére is elvitte. Meséi, novellái, regényei és tanulmányai maradtak ránk. Novellái a Karácsonyi madonna s A torony árnyéka című kötetekben jelentek meg. Az első történetei még a titokzatos motívumokra épülnek, a másodiké már realisztikusabbak. Regényei épp oly változatosak, mint lírája. Ezek módszere, hangulata más és más. Tanulmányai « a magyar kultúra örök értékeit vizsgálják. Vörösmarty-tanulmánya, a költőt olyan új megvilágításba helyezte, hogy kiinduló pontja lett egy új kutatásnak. Széles körű műveltsége, nagy nyelvismerete és gazdag formakészsége irodalmunk legkiválóbb műfordítóinak egyikévé tették. Legm^nu- mentálisabb műve Dante: Isteni színjátékának teljes fordítása. De Sophokles, Goethe, Shakespeare drámáinak s a világköltészet számos nagy költőjének volt művészi tolmácsolóia. ö tette közkinccsé a középkori keresztény líra remekeit is. Fordításai meggyőzően mutatják, hogy nyelvünk egyik legnagyobb mestere volt, s fölényes biztonsággal tudta felhasználni ennek gazdag lehetőségeit. Mint műfordítót elsősorban az esztétikai szépség s bonyolult formai feladatok vonzották. A rendelkezésemre álló korlátolt terjedelem miatt csak vázlatosan tekinthettem át Babits gazdag írói munkásságát. így nem tudtam méltatni két drámáját sem, melyek színre ugyan eddig még nem kerültek, de kétségtelenül Babits legértékesebb alkotásai közé tartoznak. Záradékul még néhány emlékemet idézem fel Babitsról. Mikor a Tanácsköztársaság megszületése után a bölcsészeti kar hirdetőtábláján az új profesz- szorok névsora és hirdetett előadásaik címe megjelent, örömtől dobbanó szívvel láttam az ő nevét is a hirdetményen. A híres 11. számú tanteremben tartotta óráit 11 órai kezdettel. Ady szemináriumot is hirdetett, s ezt okvetlenül hallgatni és lejegyezni akartam. Sajnos, a lejegyzésből nem lett semmi, mert a termet zsúfolásig megtöltötték már reggel 8 órakor azok, akik kényelmesen, ülve akarták végighallgatni előadását. Én ezt nem tehettem, mert Dutka Ákos: VégrendeletKorom máglyáján égjen el a testem, Nyelje el az izzó krematórium. Szabad szelekkel bátran hadd lebegjen, Sírdomb ne hirdesse kérkedőn, hiún. Lengjen csak vissza nyüzsgő műhelyedbe. Száguldó “Élet. Ez az óhajom, Hogy voltam, éltem, sokszor lelkesülve, Hirdesse néhány arva verssorom. S ha nem lenne szív, hol visszhangra lelne, Szórjátok kertemben szét marék porom. Feltámadok, színként, illatként lebegve, Az esti szélben bókoló virágokon. * * * 85 esztendővel ezelőtt született Dutka Ákos, aki Ady kortársaként, a Holnap költőjeként indult el sok évtizedes költői pályáján. hallgatni akartam s természetesen jegyezni Riedl, Királyi György, Révay József, Simonyi Zsigmond előadásait is, akik mindannys- an 11 óra előtt adtak elő. Állva azonban meghallgattam minden óráját. Félénken, szorosan a falhoz simulva jött fel a lépcsőkön az emeletre, s> mindig bizonyos elfogultság érzett előadásain. Stílusa azonban előkelő és választékos volt előszóban is, akár a tanulmányaiban. Mikor verset olvásott fel, kiábrándultán hallgattam magas, szinte károgó fejhangját. Az akkori szokáshoz híven a hallgatóság harsány tapsviharral fejezte ki tetszését az órák végén, ami láthatólag zavarta a szerény költőt, aki szinte rémült sietséggel menekült ki a teremből. Ha reá gondolok, mindig így jelenik meg lelki szemeim előtt. Későbbi éveimben egyre közelebb kerültem hozzá írásainak elmélyedő olvasása révén. A negyvenes években vakációimat Kolozsváron töltöttem. Gyakran találkoztam s beszélgettem Reményik Sándorral. Ilyenkor Babitsról is szó esett, akinek halálos betegsége ekkor már országszerte köztudott volt. Remény ik is súlyos betgséget V’tt magával testében, s csodálva emlegette Babits lelki nagyságát, aki ily gyilkos kórral viaskodva is remekműveket tudott alkotni. Ezt a gondolatát öntötte verebe, mikor székfoglalóját tartotta az Akadémián. Elszoruló szívvel olvastam a vers végén: \ Óh, Fénytorony — Utolsó Fárosz az előttem járó Nagy nemzedék fénytornyai közül — Maradj még velünk utolsó öröm — A másodízben állig fegyveres Vad világban — Roppant Fegyvertelen — Maradj velünk sugárzó Fénytorony — Nagyon sötét lett kinn a tengeren. Igaza volt Reményiknek. Babits elhunyta után ha- Nagyon sötét lett akkor zánkát is katasztrófába so- kinn a tengeren. Hitler , , „ dölyfös hadai még ott dorta Szalasiek ®>r.osz tomboltak a letiport Euró- uralma, pa homlokán, s nem sokkal Fülöp Károly Koszta Rozália Kislány j
