Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

1966. szeptember 11. 7 Vasárnap Megártott a dicséret! A szeghalmi járás termelő- szövetkezeteinek vezető szak­emberei az aratás befejezése után megelégedéssel állapították meg. hogy a Körösladányi Gép­javító Állomás vezetői, beosz­tottai derekasan dolgoztak. Vagyis megdicsérték a ladányi- akat! Most az őszi mezőgazda- sági munkák kezdetén, a szep­tember 9-i agronómusi értekez­leten hangoztatták: a körösla- dányiaknak megártott a dicsé­ret! A gépjavító állomás képvi­selőjének fejére olvasták a kö­vetkezőket: a vésztői Kossuth Tsz az aprómagvak cséplésére két SZK-kombájnt kért. Egyet kapott. A körösladányi Űj Ba­rázda Tsz ugyanerre a célra há­rom kombájnt igényelt, ők is egyet kaptak. A szeghalmi Pe­tőfi Tsz-ben hat lánctalpas trak­torból négy üzemképtelen, a vésztői Kossuth Tsz-ben egy DT-traktor 10 napja áll műsza­ki hiba miatt. A gépjavító állomás embere alig győzte a fejét kapkodni, a tsz-ek úgy szaporázták a kér­dést. Végül is Ombódi István, a járási tanács vb-elnökhelyette- se a publikum előtt elrendelte, hogy a járási mezőgazdasági osztály vizsgálja felül a Körös­ladányi Gépjavító Állomás te­vékenységét. Miért is írtuk le mindezt? A szeghalmi járás szövetkezetei­nek érdekében. Többen tudják, hogy ebben a járásban a tsz-ek gabonaértékesítése a tervtől el­térően realizálódott. A pénzbe­vételi kiesés pótlására a lucer­na- és a vörösheremagfogás si­kerében reménykedtek. Ha a gépjavító állomás a korábbi megállapodás szerint a rendel­kezésére álló összes kombájnt, de legalább a tsz-ek által kért gé­neket munkába állít ja, akkor a hét végi kiadós eső kevesebb kárt okozhatott volna, mint ami keletkezett. Most, miután a lucerna- és vörösheremag alaposan meg­ázott, újabb kombájnok mun­kába állítását ígérték. De miért csak akkor kell a kért segítsé­get megadni, amikor a tsz-ek körmére ég valami, amikor két­ségtelenül veszélybe kerülhet több ezer család jövedelme?! Va­lószínű, hogy a Körösladányi Gépjavító Állomás vezetői tud­ják, hogy a vöröshere- és a lu- cemamag gyors, sikeres betaka­rításához nagyfokú népgazdasá­gi érdek is fűződik! Nem mondhatják, hogy a tsz- ek elkéstek a kombájnigénylés­sel, mert időben kértek gépet. De ha történetesen így lenne, akkor azt kellene mondanunk, hogy a vezető gárda veszített életrevalóságának értékéből. A megye gépjavító állomásainak többségét ugyanis a legjobb munkakapcsolat fűzi a járási tanács mezőgazdasági osztályá­hoz. A kampányidőszakban adódó feladatokat közösen be­szélik meg, s ha kell, időt, fá­radságot nem kímélnek azok meggyőzésére, akik nem a saját feladatuk tükrében akarják szemlélni a valóságot. Bár kényelmesebb a gépjavító telephelyéről szemlélni az őszt, mint a kerítésen kívül valamit is a szövetkezetek érdekében tenni. Egy dolog táplálja a Kö­rösladányi Gépjavító Állomás vezetőit: a mezőgazdasági szak­emberek státuszát az állam azért nem szüntette meg a gép­javító állomásokon, mert ezek­nek a szervezeteknek mégiscsak van valami közük a mezőgazda­sághoz! Mondjuk ezt azért is, mert több tucat gépet, speciális eszközt tartanak készenlétben, ha kell, hát időben minden a helyszínen, a szövetkezetben le­hessen. Akit a hivatás érzése köt a röghöz, a gazdálkodáshoz, az minden időben a tőle telhető legtöbbet teszi a közösségért, nem várja meg, hogy a fejére olvassák: a dicséret megártott. Dupsi Károly Szolgáífaiófaáz épül járulékos beruházásként a békéscsabai Kuliéit Gyula Lakótelepen A Beruházási Iroda tájékoztatója Eddig ezerharminc lakást ad­tak át Békéscsabán a vásárté­ren lakóknak. Ez magával hoz­za, hogy az ott letelepedett bé­késcsabaiaknak megfelelő szol­gáltatóegységek is álljanak rendeltetésükre. Már régóta „üzembe lépett” a tetszetős és korszerű ÁBC-áruház, valamint egy vendéglátói egység, a „Fe­hér Galamb” kisvendéglő. A napokbán megkerestük Ki­rály János elvtársat, a Beruhá­zási Iroda igazgatóját és tájé­koztatást kértünk a további szolgáltatói egységekről. El­mondotta, hogy mivel a lakó­telepen a lakások száma ezt már lehetővé tette, újabb szol­gáltatási hálózattal bővítik az ottani lakosság ellátását. Az épülő szolgáltatóházban helyet kap egy méretes szabó és mére­tes cipészműhely, valamint egy fodrászat. Ezeket beindítás után a KISZÖV üzemelteti. Ezenkívül a Patyolat Vállalat­nak is biztosítottak ott egy fel­vevőhelyet. — A vásártéren nyitjuk meg a békéscsabai második bútorbol­tot — mondta az igazgató — mintegy 367 négyzetméteren. Az új orvosi rendelőnek 136 négyzetméternyi területet ad­tak. E szolgáltatókombinát össz­költsége megközelíti a két és fél millió forintot. Csupán a bútorbolt berendezése 151 ezer forintba kerül, amit a KER- IPAR épít majd be. A KISZÖV egységeinek belső berendezését a vegyesipari vállalattal kíván­ják elkészíttetni. A fényreklámokra több mint 160 ezer forintot fordítanak majd. t — Mikorra várható a szolgál­tatóegységek átadása? Az építkezésnek e hó második felében be kell fejeződnie, és ezután történik meg a műszaki átvétel is. A műhelyek és üzle­tek berendezése azonban ugyancsak időbe telik, ezért üzemeltetésükre csak körülbelül december közepe táján kerül i sor. Vagyis a lakosság akkor] veheti majd „birtokába” a szol- j gáltatókombinátot. I A Fővárosi Sütőipari Vállalat fel- * j? ves'Z sütőipari fiú ipari tanulókat < kollégiumi elhelyezéssel. I A képzés időtartama 3 év. Minő- £ sége: emelt szintű, amely a to­vábbtanuláshoz biztosit kedvező lehetőséget. Jelentkezni lehet a Bp.-i 2. sz. i Élelmiszeripari-Tanuló Iskolában. Bp., VI., Népköztársaság útja 100 (vidékiek jelentkezhetnek). Köve­telmény: 14—16 év, 8 ált. iskola eredményes elvégzése (közepesnél jobb átlag). Határidő: szeptember 12. 2693 A látvány gyönyörű és bosszantó Önöknek csők az a dolguk, hogy átvegyék a kulcsokat! MEGSZOKÁS? Ez van, ezt kell szeretni? Eszi, nem eszi, nem kap mást? Jó munkához idő kell? Anyaghiány? Munkás­hiány? Megmagyarázom a bizo­nyítványom? Mindig más a fe­lelős? Vagy senki sem felelős? Vagy mindenki felelős, aki ott dolgozik? Vagy senki sem fele­lős, aki ott dolgozik? Nem ki­emelt építkezés? Mii lehet e mögé bujtatni? Egy kis szerve­zetlenséget? Egy kis kapkodást? Nincs pénz? Van pénz, csalt „va­lahol” elakad? Meddig lesz ré­testészta az építkezések határ­ideje? ... Tizennyolc kérdő mondat után kíséreljük meg legalább egyre, talán az utolsóra a választ. Ám gyorsan kiderül, bogy nincs vá­lasz, illetve megnyugtató, úgy­nevezett pozitív válasz nincs. Azonban csak egyelőre, tegyük hozzá, mert többek között Jeges Sándor, a gyulai gimnázium igazgatója, az intézmény egész tantestülete, sok száz diák és sok száz szülő bizakodik, hogy a gimnázium 1964 tavasza óta épülő (ekkor kezdték a papí­ron rögzített ütemterv szerint a felvonulást) háromemeletes szárnya elkészül végre. , S A REMÉNY szép hosszú időt kapott arra, hogy kihajtson, szárba szökkenjen és virágba boruljon, most csak az a kér­dés, megőrzik-e frissen a re­mény virágait — az épületava­tásig? A látvány gyönyörű és bosz- szantó is egyben. Gyönyörű lesz ez az új épület (két itt érettsé­gizett, ma építészmérnök gyulai diák tervezte: Tárnái László és István) modern, levegős-tágas- üvegarcú, két emeletén átjáró folyosóval kapcsolódik a régi, 1903-ban épült 8 osztályos gim­náziumhoz, melynek termeiben 24 (nem sajtóhiba: valóban huszonnégy!) osztály zsúfolódik, tipródik és tanul. Három már kiszorult a zeneiskolába, négy szakközépiskolai osztály pedig az Erkel-ház egyik szűk termében tartja gyakorlati fog­lalkozásait. A csecsemő- és kis­gyermekgondozók a gép- és gyorsírást tanuló közgazdasági­ak írógépasztalain pólyáznak, ha pedig úgy adódik, a gépírók a fürdető kádak közül nyújto­gatják a nyakukat *a tábla felé... Nem éppen a szocialista közok­tatásra jellemző állapotok ezek, és itt kezdődik a bosszankodás: miért lehet még mindig, 1966 »körül is hónapokat, sőt éveket csúsztatni ^építkezéseinken? Az intézmény igazgatója említi, hogy a papíron rögzített ütem­terv szerint^ 1964 végére közel hat és fél milliót kellett volna beépíteni, az egész komplexum hét és fél körül mozog. Joggal feltételezheti tehát az építkezé­sek szervezéséről és belső moz­gató rugóiról tájékozatlan lai­kus, hogy a maradék millió „be­építése” is elkészülhet minimum egy év alatt, már figyelembe sem véve az első átadási határ­időt, mely — úgy rémlik az ottaniaknak, hogy 1965 március lehetett. Aztán volt egy 1965 december végén, aztán ez a mostani, az 1966-os év is kért a határidőkből, ekkor augusztust jelölték. Lapunk fejlécéről is látható, hogy pillanatnyilag 1966. szeptember 11-e van, és szeptember 7-én, amikor Gyu­lán jártunk, még túlzott biza­kodással sem hittük el, hogy a Beruházási Iroda által az iskola igazgatójával közölt októberi átadási határidőből lehet vala­mi. A termek, folyosók gumi- padlózását a napokban elkezd­ték ugyan, de az egész (3 tagú!) brigád átutazott Szarvasra, hogy a gimnázium új épületé­nek átadásakor felmerült padló- zási fogyatékosságokat kijavítsa. (Nyilván a szarvasi tanárok és diákok ezt ugyanúgy várták, mint a gyulaiak, hogy készen legyen az új épület.) Az össze­kötő folyosók ajtajait csak a műszaki átadás után kezdik építeni a helyi tanács kivitele­zői, akik most a régi épület mel­lékhelyiségeinek áthelyezésével foglalatoskodnak. Igaz, hogy ezt a foglalatoskodást már június­ban, az érettségi vizsgák alatt elkezdték, ígérve hogy szeptem­ber 1-re készen lesznek. Nem így történt, mert menet közben kiderült, hogy a mellékhelyisé­gek áthelyezéséhez szükséges 150-es műanyag könyökcsöveket sehol sem lehet kapni. Mező'be- rénytől Budapestig, Békéscsabá­tól Nyergesújfaluig futkostak a könyökcsövek után, mire szerez­tek 15, azaz tizenöt darabot. A 15 könyökcső miatt viszont heteket állt az átalakítás, és még most is tart; a tantermek­ben tanítás, a folyosók végén pedig falbontás, kalapálás, mert a zajtalan kőművesmunkát még senki sem találta fel. A tizenöt könyökcső, vagy talán a kése­delmes, nem körültekintő meg­rendelés miatt? Ser Antal kőművesbrigád-ve- zető mondja, miközben nincs mit csinálnia: „Nézze, itt a ka­zánház tornya. A fele hiányzik még, több mint húszméteres lesz. Most a vasasokat várjuk, hogy berakják a pálcákat. Mon­dom: várjuk...” Hatan-heten nézegetjük a szép, épülő magas tornyot. Nézegetjük vagy fél órát. Lehet, hogy ez is csak munkaszervezés kérdése? Ha közben új magyarázat született, a munkaszervezés helyébe új fo­galom lépett, akkor tévedtünk. A TANÍTÁS TÁRGYI KÖ­RÜLMÉNYEI, lehetőségei — hogy úgy mondjuk — nem biz­tosíthatják az oktató-nevelő munka reform szerint is meg­kívánt színvonalát. „Már a szertári anyag is a folyosókon van, minden helyiségből tan­termet csináltunk — mondja az igazgató. A padlás és több terem a mennyezetig tömve berende­zési tárgyakkal, azok spéciéi pontosan, időre érkeztek még 1964-ben. Hallottam, hogy évek­ig ez volt a helyzet a csabai gimnáziumban is, persze, ez számunkra sovány vigasz. Ta­valy nagyobb létszámmal kezd­tünk, számítva az új épület­szárnyra, melyben 9 tanterem, 4 műhelyterem, 1 rajzterem. KISZ-klubhelyiség és gondnoki lakás lesz. Nem tudtunk beköl­tözni. Aztán abban bíztunk, hogy most szeptemberben. Ebből sem lett semmi.” Közben állandóan érdeklődtek hol itt, hol ott, hogy mi várható? Mikor lesz készen? A válaszok lényege ez volt: „Önöknek csak az a dolguk, hogy átvegyék a kulcsokat.” Szívesen megtették volna már 1965 márciusában! Mégsem csak ez a dolguk. Az is dolguk, hogy figyelmeztessenek mindenkit: sokáig ilyen körülmények kö­zött oktatni, nevelni több száz középiskolást, közel 30 tanuló- csoportot, melyek közül négy­nek egyáltalán nincs saját ter­me és óráról órára vándorol — még átmenetileg is rövid ideig lehet. És az is dolguk, hogy együtt reménykedjenek diákok­kal és szülőkkel: de szép is lesz, ha az októberi átadási határidő az utolsó marad. Nagy szó, majdnem csoda, de megéri. Gyönyörű lesz az az új, háromemeletes, modern, leve- gős-tágas-üvegarcú iskola, mely­nek harmadik emeleti rajzter­méből megkapó kilátás nyílik a városra. Mennyit fejlődött az utóbbi két és fél év alatt, mi­közben az új gimnázium még mindig csak épül, épül... és több száz diák figyeli árgus szemmel: úgy van-e minden az életben, ahogy azt tanáraik tanítják? ANNYIT BIZTOS MEGTA­NULTAK, hogy nem mindig és nem mindenütt. Azt hiszem, e gyönyörű és bosszantó látvány­nak, melyben Gyulán volt ré­szünk, ez a legintőbb tanulsága. Sass Ervin Huszonhat diák egy kis teremben: ez a III. e. osztály.

Next

/
Thumbnails
Contents