Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
1966. szeptember 1L 6 Vasárnap Tóth Dezső: Szocialista kultúra — eszmei harc S okaikat foglalkoztat ma az a kérdés, vajon megvalósult-e, biztosítottnak tekinthető-e nálunk a szocialista kultúra hegemóniája? Válaszként joggal idézhetnénk mindazokat az adatokat — abszolút számokat és a relatív növekedés statisztikáit —, amelyek 'kultúránk tömeges jellegét bizonyítják. Ez pedig a kultúra szocialista jellegének magában is egyik kritériuma. Ami pedig kultúránk szocialista tartalmát illeti, uralkodó motívuma nyilvánvaló az oktatásban, a népművelésben, de irodalomban, művészetben sem nehéz — akárcsak az .utóbbi idők — alkotásainak olyan felsorolása, amely meggyőz a szocialista realizmus intenzív jelenlétéről, térhódításáról, illetőleg közvetett látásáról. Szocialista kultúránk, művészetiünk a revizionizmus és dogmaittizmus ellen folytatott kéÖTontos harc eredményeképpen ugyanakkor reálisabb, elmélyültebb, elemzőbb, tartalmában sokrétűbb, tormájában sokszínűbb: ideológiailag meggyőzőbb lett. A fejlődésnek és az eredményeknek puszta regisztrálása azonban bármennyire szükséges (a távlatvesztés sokszor épp ázsiai kezdődik, hogy az eredményeket nem tartjuk számon) — mégsem elegendő alap a hegemónia kérdésének megválaszolására. A felsoroló megközelítés óhatatlanul maiga után vonja az ellenipéldák felsorolását. Kulturális életünkben hatnak nem marxista nézetek, nem egy jele mutatkozik a polgári, kispolgári ízlésnek. Az ilyen összevetés alapján kialakult kép aztán kétarcú; az eredmények és fogyaté- kbssáigok elrendeződnek s a szocialista kultúra hegemóniájának ' kérdése sokszor csupán' annak vitatásévá redukálódik, hogy mennyi konkrétum támogatja az együk, illetőleg a másik oldalt. Ezzel szemben szükséges hangsúlyozni, hogy egy keresztmetszeti kép igazsága csak féligazság marad, ha nem kapcsoljuk hozzá a folyamat igazságát is. S itt elsősorban nem az ugyancsak jogos, de megszokott érvre gondolunk, hogy ti. történetileg milyen nagyok és meggyőzőek az eredmények a húsz — vagy akárcsak a tíz — év előtti helyzethez mérten. Hanem arra, a tapasztalatok szerint a pró és kőntra érvek felsorakoztatásánál ' gyakran háttérbe szoruló igazságra, hogy a szocialista kultúra hegemóniájánák kérdése nemcsak pillanatnyi keresztmetszet, hanem folyamatos ideológiai harc kérdése is. Azért szükséges ezt hangsúlyozni, mert ha pusztán a keresztmetszeti kép alapján alakul ki kulturális életünk megítélőinek tálbora, az az „optimisták” és „pesszimisták” csőportja lesz. Ha csak a regisztrálás alapján mondja valaki, hogy Két tudós: az orosz Joszif Sza- muilovics Sklovszkij és az amerikai Carl Sagan doktor az asztrológiai számítások egész sorát végezte él, hogy kimutassa: kell lenni életnek a Földön kívül is. Következtetésük szerint pusztán a mi galaktikánkban 1 milliárd lakható csillag van és 1 millió kulturális életünk jó, abban, ha lappangva is, mindig benne fog foglaltatni az ideológiai harcról . lemondó elégedettség. Aki másrészt ugyancsak csupán a keresztmetszeti arányok alapján vonja kétségbe kultúránk szocialista jellegét, annak vélekedése 'könnyen vált olyan pesszimizmusba, amely következménye, de további oka is lehet az ideológiai harcról való lemondásnak. A gazdasági építés mellett ma osztályharc kérdése a szocialista tudat, erkölcs, életforma kialakítása, a marxista— leninista világnézet uralkodóvá tétele, de a szövetségi * politika helyes megvalósítása is ideológiai vitát feltételez. Mindez természetszerűleg megnöveld a kulturális életnek, mint kifejezetten ideológiai területnek a jelentőségét. Az itt folyó eszmei harc ugyanakkor különösen bonyolult is. Hiszen az élet más — politikai, gazdasáigi — területeiről kiszorult vagy ott 'korlátozott polgári, kispolgári nézetek főként itt juthatnak nyilvánossághoz; a fellazítás! politika is sóik szempontból erre a területre irányul. Összegezve: a kulturális élet az ideológiai harc egyik fő frontjává, ugyanakkor sokban legbonyolultabb területévé vált. P blbői következik, hogy sem helyzetének megítélése, sem az abból levont konzekvenciák nem lehetnek hplyesek, ha figyelmen kívül hagyjuk azokat a politikai és ideológiai összefüggéseket, amelyek kulturális életünk jelenlegi helyzetét meghatározzák s amelyek továbbfejlődésének is biztosítékai. Alapvető célunk, hogy szocialista kultúrát, irodalmat és művészetet minél szélesebb rétegekhez juttassunk el. Ahogyan azonban a kulturális életet az általános összefüggések keretében vizsgáljuk, rögtön kitűnik, hogy ezt a Célt nem lehet olyanformán megoldani, hogy kizárólag a szocialista kultúra, irodalom és művészet számára biztosítunk szabad utat. Ahogyan az Ideológiai Irányelvek rámutattak, ideológiai életünk a marxizmus térhódítása mellett is ellentmondásos, egészében pedig elmaradott a gazdasági-politikai fejlődés mögött. Ilyen körülményeik közt a szocialista kultúra kizárólagossága csak adminisztratív úton lenne fenntartható, az ideológiai vi ta megkerülését jelentené, kulturális téren ideológiád alegységhez vezetne, annak összes káros konzekvenciáival együtt. A nemzetközi kultúra minden nem szocialista termékének kirekesztése is ideológiai visszavonulást jelenítene ideológiai harc helyett. Abból, hogy kulturális életünkben a szocialista tartalmak mellett másnak is helyet adunk, nem következik^ hogy mindenazöknak a csillagoknak a száma, amelyek lakossága eljutott a fej-l lett technika magas tokára. I A két tudós véleménye szerint! viszont az említett civilizációknak jóformán semmi lehetőségük nincs arra, hogy kapcsolatot teremtsenek egymással. nek helyet adunk. Nyilvánvalóan mindent kirekesztőnk, ami politikailag ellenséges, s ami a szocialista közerkölcsöt sérti. A szocialista, másfelől a politikailag ellenséges tendenciák közt azonban az ideológiai minőségek széles skálája húzódik. Mint ismeretes, kulturális politikánk nyilvánosságot biztosít nem szocialista hazai és külföldi alkotásoknak, kulturális termékeknek is, a VIII. kongresszus ugyancsak leszögezte: megjelenhet minden jó szándékú, nem ellenséges alkotás. L ényegében az így kialakult helyzettel kapcsolatosak azok a tévedések, amelyek megnehezítik kulturális életünk helyes megítélését. A szocialista és nem szocialista alkotások jelenléte akkor vezet zavarhoz, bizonytalansághoz, akkor kelti az ideológiai „harmadik út” illúzióját, ha a szemlélő nem számol az ideológiai harc elkerülhetetlen tényezőjével. Ez a tévedés kaphat olyan jobboldali, revizionista színezetű tartalmat, hogy az adott helyzetben any- nyira jó — hogy akár maradjon is így. A csak statikus szemlélet ebben az esetben rögzíteni igyekszik a helyzetet és végső soron a kulturális élet irányzatonként! szerveződésénél, az irányzatokhoz kötött folyóirat- politika stb. konzervatív szervezeti igényeinél köt M. A tévedés azonban vezethet olyan „balos” konzekvenciához is, amely kimondva-kimondatianul az eszmei egység túlnyomórészt adminisztratív eszközökkel való biztosítását kívánja, egy helytelennek bizonyult módszerben látja változatlanul a kivezető utat. S ezeknek az álláspontoknak megvan a maguk téves elméleti vetülete Is. Ezzel kapcsolatban közvetlenül is emlékeztetünk a Kulturális Elméleti Munkaközösségnek a Társadalmi Szemlében nemrég megjelent. Az irodalom és művészetek hivatása társadalmunkban c. tanulmányára. Azzal, hogy az anyag egymástól elhatárolja a pártosság, elkötelezettség és dekadencia kategóriáit. éppen ezt, a kulturális életünkben annyi félreértést kiváltó ideológiád színskálát bontja fel s ad ennék révén világosan körvonalazott elvi-elméleti kereteket az ideológiai harc viteléhez. Éppen ennek az IdéolőtgiaS „térképnek” az alapján válik világossá, hogy az ideológiai harc jobboldali megkerülése az elkötelezettséget jellemző pártossággá, a dekadenciát elkötelezettséggé, a politikailag ellenségeset dekandenciává játssza át, „lépteti elő”. Míg a „balos” torzítás a pártosságot a napi politika közvetlen szolgálatára szűkíti, s így a pártos alkotások jelentős hányadát az ideológiailag ellentmondásos művek közé sorolja, az elkötelezettségben rejlő relatív értéket tagadva, azt mindenestül a dekadencia körébe utalja, a dekadenciát pedig közvetlenül azonosítja a politikailag ellenségessel. Nem kétséges, hogy mindkét álláspont közös gyökere az ideológiai harc követelményének szem elől vesztése, megkerülése. S ami kérdésünk szempontjából iényegjes: mindkét szemléletben szükségképpen él fog torzulni az adott helyzet adatokra, statisztikákra, műfelsorolásokra épülő, önmagában még oly reális képe is. A szocialista kultúra hegemóniája tehát eredmény és kötelesség, ténykérdés és felkészültséget igénylő feladatvállalás a szó mély, történelmi értelmében. Elengedhetetlenül fontos, hogy általában, de különösen kulturális életünk megítélésével kapcsolatban állandóan napirenden tartsuk az ideológiád offenzívát. A szocialista kultúra hegemóniája nagyrészt épp annak a függvénye, hogy milyen mértékben válik a jelszó napi gyakorlattá. AZ UTAZÓKÖZÖNSÉG KÍVÁNSÁGÁRA A BÉKÉSCSABAI VASÚTÁLLOMÁSON ÉS A GYULAI VASÚTÁLLOMÁSSAL SZEMBEN női fodrászatot nyitottunk BÉKÉS MEGYEI SZOLGÁLTATÓ KTSZ 85244 Élet a galaktikákon Vendégségben Borka Józsefnél Pedagógus, húsz éve népművelő. Évek óta a Békés megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója. Szilárd meggyőződése, mondja, hogy a filmművészetnek, a filmszínházaknak nagyobb szerepet kell kapniuk az emberek ízlésének formálásában, az esztétikai nevelésben, melynek útjait-módjait még mindig nem kutatják elegen, és hozzá hasonló energiával. Fontosnak tartja, hogy a legkisebb mozi is aktív munkakapcsolatot teremtsen a pártszervezetekkel, tanácsokkal, iskolákkal. Az új ötletek, elgondolások .megvalósításában a közös erőfeszítést értékeli a legtöbbre. Erről ismerik mindenütt. (s. e.) A propagandacsoport vezetőjével, Szabad Líviával. Tervek készülőben. A csabai Szabadság mozi géptermében. Fotó: Demény
