Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
1966. szeptember 11, 4 Vasárnap Ahol az őszinteség a jó munka záloga Bakteriológiai vizsgálat Határozott fellépésű asszony. Szokás dolga és ez jó, mert a tanács ipari csoportjánál, a,hol dolgozik, sokszor van szüks ég határozott, bátor fellépésre, megmásíthatatlan és néha szigorú döntések hozatalára. A kisiparosok: ügyes-bajos dolgait intézi, s mivel az emberek különbözőek, bizony előfordul adócsalás, és a törvény kijátszásának különböző fondorlatos módszere. Néha előkerül a zsebkendő is, hogy az ügyfél könnyeivel megpuhítsa a hivatalos személy szívét. Ilyenkor sincs dilemmában. Az évtizedeik során jó emberismerővé vált, különbséget tud tenni az őszinte és a műkönnyek között. Emberséges, is. Ilyenkor hallgat az érző asszoinyi szívre, különösen, ha látja, sürgős segítségre, bajok orvoslására van szükség. A félbemaradt portré Valahogy így kellene folytatnom, ha be akarnám tartani azt a korábbi szándékomat, hogy portrét írok Nyemcsok Pálnéról, Békéscsaba I. kerületének a párt- titkáráról. Beszélgetésünk is így indult. Röviden válaszolt a kérdésekre s ezekből a mozaikkockákból 'megpróbáltam összerakni i egy asszony életét, munkáját, aki hivatali teendői mellett egy kerület gondját, az itt élő párttagok tevékenységének irányítását is magáira vállalta immár csaknem tíz éve. Mondom, megpróbáltam összerakni a íjiozaikiapokat, ám hirtelen, témát változtatott, s perceken belül teljes hévvel, egyéniségéhez és temperamentumához hűéin, a pártszervezet munkájáról, a segítőtársairól kezdett beszélni. Ettől szinte elválaszthatatlan lett. — Sok szépség van a munkánkban — mondotta. — Es bár a tagság hetven százaléka idős ember, nyugdíjas, sokat dolgozik mindenki. Nincs olyan, rendezvényünk ’— taggyűlési, előadás, szabad pártnap és a tömegszervezetek összejövetelei —, ahova ne jönnének el szívesen. Ha pedig társadalmi munkáról van szó, egyöntetűen vállalják. A pártház, amely szinte otthonunkká vált, régi épület, tatarozásra szorult. Hol ezt, hol azt kellett javítani vagy éppen szebbé tenni. Még az udvar egy részét is kicementeztük, hogy nyáron itt pihenhessenek az emberek. Mindenben segített a tagság. Tavaly csupán az I. kerületben 163 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a lakók, s ebből párttagjaink nem kis részt vállalták. Scjkrétű a munkánk. Itt van a cigánykérdés. Sok a rendes, becsületes ember. Segítenünk^ kell, hogy állandó munkát kapjanak. Ezt a témát már taggyűlésen is megvitattuk. Ezenkívül az előbb mondottam:,- hogy sok a ihyugdí- jas, s ügyes-bajos dolgaikkal hozzánk fordulnák. Aztán az elhelyezési gondoík. Bár elvünk, hogy nem tölthetjük be a munkaerő- hivatal szerepét, de aki hozzánk fordul, segítünk, ahogyan tőlünk telik. Most éppen vezetőségi ülésünk lesz, a taggyűlés beszámolóját vitatjuk. Maradjon itt, talán, érdemes. A portré tehát félbeszakadt, s ottmaradtam a vezetőség tanácskozásán.. Mitől nem unalmas egy beszámoló? Ezután már szinte filmszerűen pergett minden.. Este 6 órára volt megbeszélve a találkozó, melyre a pártcsoportblzalmiakat is meghívták. Néhány perccel hat előtt már csaknem mindenki ott volt. S ahogy érkeztek a vezetőség tagjai, úgy ismertem meg fokozatosan a párttitkárt, az embert, aki jó barát, ugyanakkor szigorú is. Dorgál, ha kell, de úgy, hogy akit érint, az a legnagyobb jóindula tot érzi. Es megismertem a kollektívát, melynek minden tagja tudja, mi a teendője és felelősséggel teljesíti is. Olyan egyszerű, közvetlen hangon zajlott le e tanácskozás, mintha barátok ültek volna le egy kis eszmecserére. Azután hallgattam a beszámolót, néztem az arcokat. Nem az ilyenkor szokásos unalmat tükrözték, hanem a feszült érdeklődést. Másképp nem is lehetett. Hogy miért? Az ember szinte maga előtt látta, hogyan változott életünk, szépült a város és a tagság szű- kebb hazája: a kerület. Érződött:, nem e,gy ember munkája volt a beszámoló. Amit az egyes ember adott, az a szív. Képek tárultak elénk. Számokat, adatokat hallottunk a város fejlődéséről, a kerület változásairól, de úgy, hogy képzeletben ott T Ülést tartott pénteken a békéscsabai városi úttörőelnökség Szeptember 9-én, pénteken délután ülést tartott a békéscsabai városi úttörőelnökség. Az ülésen megbeszélték az 1966—67-es programot. Eszerint a többi között veteránok és úttörőik találkozóját, szakági versenyeket, pályaválasztási tanácsadást, egészségügyi vetélkedőket szerveznek. Napirendre tűzik az 1-es és az 5-ös számú általános iskola úttörőcsapatának tanulást segítő tevékenységét, és az iskolák csapatainál működő szakkörök munkáját. A Kulich Gyula lakótelepi pajtások részére barkácsoló szakkört indítanak. A Vörös Zászló Hőseinek Htján mozgalom irányítására városi parancsnokságot hoznak létre. Az úttörőelnökség programjában ezenkívül számos fontos feladatot határoztak meg. Az úttörők békéscsabai városi elnöksége legközelebbi október 28-án ülésesek, s ekkor a Vörös Zászló Hő- BÖRek Htján, mozgalom beindításának tapasztalatairól, valamint a kisdobos1, a vezetőképző, a kulturális és a táborozási szakbizottság munkatervéről tanácskoznak. A GANZ-MÁVAG ALKALMAZ: szakmunkásvizsgával rendelkező VILLANYHEGESZTŐKET ötéves gyakorlattal. Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés levélben: Budapest, | VIII., Vajda Péter u. 10, munkaerőgazdálkodás. Alkalmaztatás esetén vasúti jegyet biztosít a vállalat. 2872 A Húsipari Állatorvosi Ellenőrző Szolgálat laboratóriumában közegészségügyi és állategészségügyi szempontból állandóan ellenőrzik a Békés megyei Húsipari Vállalat működését a munka minden folyamatában, az élő állattól a késztermékig. Képünkön Tóth Edit laboránsnő bakteriológiai vizsgálatot tart. i Fotó: Malmos ocoooqgoooqooooooqoooqoqoqooocoqooqqqoooooocooí?'' Szüreti bál Békéscsabán jár tűnik a konzervgyár modern gépsorai között, a kötöttárugyár új, világos termedben, a kerület KISZ-lakótelepén, és a neonfényes Bartók Béla úton. Láttuk az embereket is, akik részesei e nagy műnek úgy is, hogy sokszor ásóval, lapáttal felszerelve, erejüket, nem kímélve társadalmi munkában, dolgoztak óráikat, napokat, melyekből hetek, hónapok gyűltek össze. És ' hallottunk a pártszervezet, a tagság munkájáról. Rácz néniről is, akit azért kell pirongatni, hogy nagy betegen miért jön el a gyűlésekre, hiszen ezzel csak árt magának. A Hazafias Népfront és a nőtanács, valamint más szervekkel kialakult baráti kapcsolatról is szóltak a sűrűn gépelt sorok. A titkár egy-egy résznél megállt, hogy kikérje a többiek véleményét, és erre egy percet sem kellett várnia. Mindenkinek volt egy-két megjegyzése, javaslata, s a sorok közé vagy a margóra tintával, apró betűkkel beírta ezeket is. Mi a siker titka ? A kollektív vezetés itt jól érvényesül. Ez volt érezhető a véleménynyilvánításokból, megjegyzésekből és a válaszokból. A titkárt pedig tisztelet és megbecsülés övezi, s ez megnyilvánul abban is, hogy barátiam egyszerűen. Margitkának nevezi mindenki. Ez a megbecsülés viszont kölcsönös. A tanácskozás után ismét beszélgettünk. Megkérdeztem, mi a titka jó munkájuknak és annak, hogy ilyen baráti légkör alakult ki az alapszervezetben? A válasz: a legfontosabb, hogy őszinték legyünk egymáshoz, s ezt igyekszünk következetesen betartani. Ha bíráljuk egymást, azt egyeine- seny bátran megmondjuk. Ha pedig már pontot tettünk egy-egy vitára, akkor a pont ott is marad. Többé nem lehet szó róla. Ebben szintén a következetesség a cél. Portrét akartam írni egy emberről, és egy egiész kollektívát ismertem meg. Kasnyik Judit A KISZ békéscsabai városi bizottságán tájékoztattak arról, hogy a tavalyihoz hasonlóan, az idén is megrendezik a KlSZ-tá- borban a fiatalok szüreti bálját. Az október 1-d programból ezúttal kimarad a szüreti felvonulás, de így is sikeresnek ígérkezik a rendezvény. A bált a Balassi Művelődési Otthon népdtánc-együttese csárdással nyitja meg, majd műsor és tánc következik. Tervezik, hogy erre az alkalomra fővárosi tánc- dalénefceseket hívnak meg. A KISZÁáibor naigytermében tánczenekar, a klubban pedig népi zenekar játszik majd, s lesz tombolasorsolás is. A szüreti bál egyik eseményeként szópsógki- rálynőt választanak. TÓTH LAJOS — Kisregény — í. Farkas Józsi bácsi, a Haladás Termelőszövetkezet nyugdíjas tagja egész éjszaka álmatlanul forgolódott az ágyban. Alig egy hete jött haza a kórházból, ahová még szeptember első napjaiban beutalta az itteni orvos, Szederkényi. Már évek óta nem volt rendben a veséje. Sokat szenvedett vele, különösen olyankor, ha nagyobb hideg járta és megfázott. Hiába volt feleségének, Julcsa néninek az óvatoskodása, az öreg nem kímélte magát. Néha napokig kínozták az erős görcsök a jobb oldalát, mégse ment el az orvoshoz. Civakodtak is emiatt éppen eleget az asszonnyal. Most, szeptember elsején is rosszul lett. Biciklijén kifelé kerekezett a szövetkezetbe, s leszédült az útmenti árokba. Előtte való délután bőrig ázott. Kint kószált a határban, s mire beért a kertészeti brigád szállására, csavarni lehetett ingéből is a vizet. Egy használt pokrócot terített a vállára, s máris indult hazafelé. Rázta a hideg, még a foga is vacogott, mikor teljesen áthűlve megérkezett. Julcsa néni nagy veszekedés után ágyba parancsolta, s forró teát itatott vele. Még vacsorázni se engedte, hogy felkeljen. Összekaptak ezen is. Még inkább reggel, . amikor ismét elindult a szövetkezetbe. Nem tudja, meddig heverhetett az árokban, csak arra eszmélt, hogy a faluba igyekvő Kondacs Miska, az egyik sertésgondozó támogatja fel. Tetőtől talpig sáros lett, s csak emiatt nem folytatta útját. Hazáig káromkodott. — Mondtam én, hogy így jár egyszer! — sopánkodott Julcsa néni, amikor Miska kíséretében belépett az udvarba embere. Az öreg nem ellenkezett, mint máskor, mert kegyetlenül szaggatta jobb veséjét a fájás. Még abba is beletörődött, hogy az asszony kihívja az orvost. — Vesekőgyanús! — állapította meg Szederkényi, s műtétre küldte a megyeszékhelyi kórházba. Több mint másfél hónapig volt ott. Az operáció után nehezen szedte magát össze. Lefogyott. Bőre színét is megviselte a négy fal közti tartózkodás. Jóval sápadtabb lett az arca, a ráncok is megszaporodtak a homlokán, különösen a szeme környékén. Ma nyolcadik napja, hogy újra itthon van. Már az első reggel kihozta a sodrából. Alighogy lehúzta a meleg tejeskávét, csapódott a kisajtó, és betoppant Magda, a keresztlányuk, aki Ágoston Menyhértnek, a Haladás elnökének a felesége. — Mamikám! — borait sírva Julcsa néni vállára. — Én olyan boldogtalan vagyok! Először azt hitték, Magdára ismét azok a pillanatok jöttek, amikor azon kesereg, miért nincs gyerekük. Akkor szokott ilyen kétségbeesetten átszaladni egy kis lelki vigaszért.
