Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
i960, szeptember 4, 1 Vasárnap Szabó Évi, aki pontosan meg- A komoly Pataki Magdi és a gyö- Szabados Bözsi sírt egy kicsit, de mondja, hol lakik. nyörű masni, nem sokáig. Még fél 8 sincs, de már legalább 1.0 megilletődött, szepegő kisiskolás, és ugyanannyi mama és apuka is megérkezik Békésen á Bocskai utcai iskolába. Az első tanítási nap van, ezeknek a bájos, masnis, fehér in- ges apróságoknak hatéves koruk legnagyobb eseménye, nem csoda hát, ha közelebb húzódnak anyukához, és a világért sem akarják elengedni a kezét, amikor belép a tanterembe Olga tanító néni, Polgár Lajosné, a békési I. sz. általános iskola egyik első osztályának vezetője. Ismerkedik a gyerékekkel, a mamáikkal, papákkal is, aztán 8 óra után elhangzik a kérés: ■„ Kedves szülők, szeretnénk egyedül maradni ..." Integetés, sírás, „gyere hamar, anyu!”, máshol: „várj meg kint!” mondatfoszlányok hallatszanak, aztán csend lesz, nagy csend, és aki sírt egy kicsit, az is elhallgat, csak a zsebkendőjével törölgeti a szemét titokban, nehogy meglássa a Kati baba ott, a tanító néni kezében. Mert az első óra azzal kezdődik, hogy Kati babának egymás után szépen bemutatkoznak ... Németh Erika elmeséli, hogy ő óvodába is járt, és ott is voltak ilyen babák meg mackók, Mészáros Eszti pedig irul-pirul, amikor a nevét kérdik, de aztán könnyek között mégis elsuttogja. Erdei Jancsi bejelenti, hogy neki az ujja fáj, Kürti Tibi pedig olyan vigyázzállást produkál, hogy azt hinné az ember,1 most jött a csatából... Telnek a percek, és a sok apróságból lassan kisiskolás lesz. Hatévesek és most nyílnak meg előttük a világ nagy csodái. (s. e.) Nyolc őr tíz perc: búcsúznak a mamák, papák, Nézd csak, mit tagállam a könyvben! Olga tanító néni és az osztály. Fotó: Qernény Gyula vára a török—magyar karcokban — Az 1566. évi ostrom 400 éves jubileumára — VI. S zázhuszonkilenc évre rendezkedett be a török Gyula térségében. A hó- doltági terület határa — miután Sarkad 1571-ben török kézre került — a század végéig megmerevedett. A török katonai húbér- állam közigazgatása merőben elütött a magyar hűbérállam köz- igazgatásától. A régi megyei keretek számba sem jöttek, és magyar földesurat — eltekintve a dolgozó egytelkesektől — sem tűrt a hódolt területeken a török. Gyula szandzsákközpont lett, az itt székelő bég a terület katonai és közigazgatási tisztét is betöltötte egyaránt. A hadászatilag fontos két helyen, Szarvason és Békésen épült új palánk. Az előbbiben 195, az utóbbiban 238 török fegyveres állomásozott. Az állandósult ostromállapot miatt egyre néptelenedő falvak nagy többsége a harcban érdemeket szerzett lovas katonák (szpáhik) tímárjává, a zsoldot jelentő adományává vált; néhány helység — Ványa, Békés, Szent- andrás stb. — állami belső, khász birtokként a gyalogos janicsárok és a különböző szintű adminisztráció eltartását szolgálta. A nép fizette a rendes és a rendkívüli kincstári adót, a török földesúrnak járó adókat, emellett a katonai helyzettől függően számon tartották tartozásaikat a királyi Magyarország vagy Erdély területére menekült magyar birtokosok is. A Gyula vidéki török vásárokon felvonult egész Délkelet-Európa akkori technikája s a helyi mezőgazdaság termékei is új kultúrákkal bővültek: dinnye, dohány, paprika, kukorica. Megjelentek az itt eleddig ismeretlen ipari termékek: paplan, papucs, kötött gomb stb. Nem csodálható, ha e vásárok messze vidékről csábították ide a fizetetlen királyi katonákat és erdélyi hajdúkat vásárütésre. Dóczy Gergely — Tokaj várában szolgáló — Csongrád megyei nemesről tudjuk, hogy 1566. szeptember 3-án Gyuláról élve szabadult, majd 1572-ben Debrecen alatt elfogták a törökök egy nagyobb csoporttal együtt, miközben visszatérőben voltak a gyulai vásáron szerzett zsákmánynyal. A Sárospataki magyar krónikából tudjuk, hogy 1600 június közepén is jártak Gyulán a felsőmagyarországi végvárak harcosai. A várat ugyan nem tudták elfoglalni, de a város török elemeit alaposan megvámolták. Négy évvel később egy nagyobb hajdúegységet szedett rá a kassai kapitány, hogy a gyulai török vár ellen vezeti őket, de a hajdúk Bocskai István bihari várai előtt tudták meg: ki a kassai generális „török”-je. A török szultánnal szemben határozott magatartást tanúsító két erdélyi fejedelemmel, a Rákóczi Györgyökkel szemben tett török katonai akciókban is jelentős szerepet játszott török- Gyula 1636 őszén és 1658—59- ben. A XVII. század 70-es éveiben, a Wesselényi-féle összeesküvés után tömegével éltek a királyi Magyarországról elmenekült kurucok az időközben török kézre került Váradtól nyugatra és délre. Kecskemét város krónikájának lapjaira 1679. január 23-án a következőket jegyezték be: Csongrádi, Szarvasi törökök most jőnek Huszonötén lévén letelepedőnek Estve Szőke Jánossal veszekedének Reggel Csongrád felé tíz szánon menőnek. Ugyanazon napon kurucok jövőnek Ök is szokás szerint nem is éhezőnek; Azonban egymás közt itt öszveveszének Egyiknek kezébül pecsenyét ejtének. Majd Bécs • sikertelen török ostroma után, a törököt kiszorító egyesített erők elől a törökkel együtt visszavonulva Gyulára érkezett Thököly Imre, a felsőmagyarországi kurucfejedelem. Innen tett kísérletet megfogyatkozott seregével a feleségétől — Zrínyi Ilonától — védett munkácsi vár felmentésére. Hiába! 1688-ban hagyta el Thököly Gyulát és húzódott biztonságosabban török területre, Péterváradra. , törököt kiűző császári ^ csapatok a kiéheztető taktikához nyúltak Gyula környékén, hogy megadásra szorítsák a vár török őrségét. Éppen Thököly Imre egyik — 1692. december 8-án kelt — leveléből tudjuk, hogy milyen tragikusan hatásos volt a kiéheztető, kitelepítő taktika. „Serdült hadnagyunk is megérkezék — írja Thököly Üjvidék környékén — Gyuláról, ki mind Szegeden s Csongrád felé s mind pedig Tokaj között próbálván s Szerencsen is járván, jó sereg labanc katonákkal, ónodiakkal szaporodott; de hogy Gyulán az élelemnek és abraknak nemléte miatt nem maradhatott — egy óráig való szé- nájok, kit etethessenek, nem lévén — nincs más remédium, vagy az gyalázatos eloszlásra és az német császár hűségére való visszamenetelre.” 1694. december 11-ón jött létre a 10 pontból álló egyezmény, amelyet a gyulai török őrség nevében Ibrahim Mahumet és Oda Mehemed pasák, a császári hadvezetőség megbízásból báró Ha- ucihni János József császári vezérőrnagy, szegedi várparancsnok írtak alá. Néhány nap múlva — , 1695. január 9-én szabad elvonulással kiköltöztek a törökök a várból. A törököktől elhagyott, elnéptelenedett vidéken Vásárhely felduzzadt lakossága legeltette jószágait, és szüretelte Kovácsháza, Dombegyháza, Mezőhegyes, Csorvás stb. szőlőskertjeit. Az elnyomás alagútjának fullasztó levegőjéről kiérve, a népre új elnyomás várt, amelyet ezen a tájegységen a Rákóczi-szabadSágharc sem tudott átmenetileg sem feloldani. A gyulai tornyos vár minden téglája súlyos harcokról beszél, ezért vette gondozásba a hálás utókor. Az 1954-ben kezdett restaurálás visz- szaadta a régi formáját — a magyar Alföld egyetlen ilyen műemléke lett —, kiegészítve a Várszínházzal és a Várfürdővel országos rangú kulturális központtá fejlődött; falainál évente százezrek idézik emlékezetükbe a hajdani erőd terhes és dicsőséges múltját. (Vége) Dr. Virágh Ferenc
