Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

1966. szeptember 4. 4 Vasárnap Ä választ az élet adja meg — Megjegyzések egy párttaggyüléshez Áfeilcfceí a Pamuttextiknű- Bizonyára nem. Nekik összefüg- vek mezőberényi gyára pártalap- gésekben és előrelátóan kell vizs­szervezete taggyűlésének szüne­tében beszélgettem, úgy nyilat­koztak, hogy nemigen szoktak fel­szólalni az ilyen nagy nyilvános­ság előtt. Félnek, hátha felsőinek. Egyébként, ha van mondanivaló­juk, azzal nem várnak a taggyű­lésig, hiszen megtárgyalják me­net közben, bent az üzemben. A bírálattal sem maradnak adósak. A taggyűlésen azonban alig hangzott el bírálat, vagy önfoírá- iat, de még’ hozzászólás is csak néhány. Igaz, a vezetőség beszá­molója kritikával kezdődött. A tagságot bírálta a taggyűléseken való passzív magatartás miatt. Aztán önkritika következett: „A pártvezetőség hibát követett el abban, hogy nem adott kellő pártmegbízatást az elvtársaknak” — mondotta Holman András párttitfcár, majd a következőkben arról is szó volt, hogy a vezető­ség nem mindig kérte számon a kiadott feladatok végrehajtását. Ugyancsak a vezetőségnek cí­mezte: „Rendkívül kevés volt a vezetőségi üléseken és taggyűlé­seken hozott határozatok száma, holott a jelenlegi helyzet ennek fordítottját tette volna indokolt­tá”. Végül a bizalmiak munkájá­val kapcsolatban"elmondta: „Fel­adatukat végrehajtották, amely el­sődlegesen tagdíjbeszedésből, el­számolásból és különféle rendez­vényekre történő mozgósításból állt. Természetesen nem csupán ennyi lenne a feladatuk, hanem ennél sokkal több. Sajnos, hosz- szú évek óta még mindig csak itt tartunk.” Az idézetekből látható, hogy azok általánosságokra utalták, hi­ányzott belőlük a konkrétum. Név pedig egyáltalán nem szere­pelt a beszámolóban, s így alig­ha vehette valaki magára a bírá­latot. Érthető ezek után, hogy kevés volt a hozzászólás. A taggyűlés végén ugyan egye­sek azt mondták, hogy a névre címzett bírálat rontaná a hangu­latot. Mert jól megy a munka a gyárban, amit a kitűnő eredmé­nyek bizonyítanak, s ebben elvi­tathatatlan érdemük van a párt­tagoknak, akik példamutatóan dol­goznak. De elég-e, ha a kommu­nisták csak a szőkébb munkate­rületük kérdéseivel foglalkoznak? gálniuk a problémákat. Amikor pedig bírálatot kapnak, akkor nem szabad megsértődniük, hi­szen azzal nyilvánvalóan a mun­kájukat akarják segíteni, amiért pedig csak köszönet jár. A beszámoló a továbbiakban jól tükrözte az üzem fejlődését, belső helyzetét, közhangulatát, fe­gyelmét, feltárta a hiányosság,o- kat, nehézségeket is, A felszóla­lások leginkább ehhez kapcso­lódtak. Helyesen foglalkozott pél­dául Kóta György osztályvezető a tagfelvétel kérdésével, amikor azt javasolta,1 hogy azokban az üzemrészekben erősítsék a pár­tot, ahol még kevés a párttag. Megjelölte ennek a módját is. Kóta Ferenc főkönyvelő a műsza­ki klub létréhozásához kérte' a pártalapszervezet segítségét’ és az új vezetőség figyelmébe ajánlot­ta a kérdés megoldását. A többi felszólaló is igen hasznos javasla­tokat tett, de jó lett volna, ha legalább néhány fizikai dolgozó is hallatja szavát. Ők azonban mintha elnémultak volna. Pedig tevékeny az élet a gyárban. A szocialista brigádmozgalomban. a kongresszus tiszteletére indított muükaversenyben szép sikeyek születnek, amelyeknek ők is' cse­lekvő részesei. Szinte várta az ember, hogy dicsérjék meg a leg­jobbakat — akár párttag, akár ' pártonkívüli — itt a taggyűlés előtt, mert megérdemlik. Erről sajnos, egy szó sem esett és ar­ról sem, hogy mi gátolja a mun­kájukat. Pedig bizonyos, hogy akad ilyen, még ha általánosság­ban jól is mennek a dolgok. Hol nincs javítanivaló? Vitathatatlan, hogy minden­kit elsődlegesen a munkája sze­rint lehet megítélni, ami vonat­kozik a kommunistákra is. Ne­kik azonban jobban, kell politi­zálniuk; mondhatnánk kötelessé­gük. Feltehefő ezek után a kér­dés: elérte-e a beszámoló, vezető- sógújjáváilasztó taggyűlés a cél­ját? A választ erre természetesen majd az élet adja meg. Egy azonban bizonyos, hogy nem lesz könnyű az új vezetőség munkája, mert nem kapott kellő útmuta­tást a beszámolóban is említett és más hiányosságok kijavításá­hoz. Valahogy közelebb kellene kerülnie majd a tagsághoz, job­ban együtt dolgozni vele. Nem arról van szó, hogy valami sza­kadék tátongana közöttük, de a kapcsolat mintha egy kissé sab­lonos lenne. A gazdasági mechanizmus reformjának érvényre juttatása különösen szükségessé teszi majd az összeforrottságot, minden kom­munista nagyobb aktivitását. A munkahelyen, de a közös ügyek megvitatásában, intézésében is. Pásztor Béla Miért nincsen zöldkoszorűs „Szocialista brigád’’-jelvény ? Az idén április 4-én a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat tíz szocialista brigádjá­nak 187 tagja kapta volna meg a zöldkoszorús „Szocialista bri- gád”-jelvényt az oklevél mellé. A jelvényt, mely bár apróság­nak tűnik, de mégis az erkölcsi megbecsülés egyik szép meg­nyilvánulása, hiszen viselője a szocialista brigádmozgalom rész­vevője, sajnos, nem tudták jogos tulajdonosaiknak átnyújtani. Nem, mert sehogyan sem tud­ták beszerezni. Pedig jó előre rendeltek belőle, csak éppen nem kaptak egy levélen kívül egyebet. Ezt a Fővárosi Papir­és írószerkiskereskedelmi Váll. 5.14-es Dekorációs Áruháza küld­te az idén június 13-án, mely­ben arról értesíti a vállalat szak- szervezeti bizottságát, hogy a zöldkoszorús jelvényeket 1966. negyedik, esetleg 1967 első ne­gyedévére várják. Az áruház dolgozói valószínűleg nem is te­hetnek arról, hogy nem tudták az igényt kielégíteni, hiszen ha nincs készletük, akkor nem Is árusíthatnak. Inkább másutt, ta­lán a jelvények készítőinél tör­ténhetett mulasztás. S mivel a vállalat szakszer­vezeti bizottsága nem juthatott hozzá a jelvényekhez, így a 187 szocialista brigádtag sem kap­hatta meg az erkölcsi megbecsü­lésnek ezt az apró figyelmessé­gét, jól megérdemelt jutalmát. Nem nagy ügy — mondhatják többen is. Hogy mégis |szólunk róla, azt azért tesszük, mert bi­zonyára nemcsak a Békés me­gyei Tégla- és Cserépipari Vál­lalat szocialista brigádtagjai es­tek el önhibájukon kívül egy időre a jelvénytől. Lám, olykor milyen bosszantó apróságon múlik az emberek küzdelmének méltó megbecsü­lése. (Podina) Méltóan a munka hőseihez Vallástörténeti kiállítás készül a Múzeumi Ismeretterjesztő Központba^ kig a különböző vallások létre­jöttek. A tervek szerint a három őskori kiállításrész mellett az egyiptomi, babilóniai, zsidó, gö­rög, kínai, arab, távol-keiéti, ó- keresztény, bizánci, pravoszláv és református ’ vallásokat egy-egy, a katolikus vallásokat pedig hat részben mutatják be. Múzeumi és egyetemi szakem­berek közreműködésével a Mú­zeumi Ismeretterjesztő Központ­ban vallástörténeti vándorkiállí­tás összeállítását kezdték meg. A vándorkiállítást, a tervek szerint az idei Múzeumi Hónap kereté­ben először Miskolcon, az ottani múzeurjjban mutatják be, majd valamennyi megyében kiállítják. A nagyméretű vándorkiállítás huszonegy részből áll, s ezék ke­retében 'diorámákkal, szobor- és szövegmásolatókkail, fotókkal és tárgyi anyagokkal illusztrálják azokat a társadalmi viszonyokat, melyekben az őskortól napjain­A GYULAVÁRI LENIN TERMELŐSZÖVETKEZET FATALEPÉN^ pyulavári, II. üzem, kerítésoszlopnak, épületanyagnak alkalmas kemény és lágy rúdfák, 3—14 centiméteres vastagságig, folyóméterben; rönkfák ipari munkákra köbméterben, és cserépléc kapható. Fűrészüzemünk a fa feldolgozását is vállalja ugyanott. Gyulavári, 1966. szeptember 2. 136031 A BÉKÉSCSABAI ÉPlTŐ- ÉS ÉPÜLETKARBANTARTŐ KTSZ sürgősen keres azonnali felvételre rakodómunkásokat TEHERGÉPKOCSIRA. . Jelentkezés a Békéscsaba, Kinizsi u. 12. sz. alatti központban. 422 A koimibájnosókat is illeti, s teljes joggial, a munka hősei cím. Ugyanis nekik köszönhető, hogy az időjárás sok viszontagságá­nak Mtett, az ár- és belvíz súj­totta gabonát rövid idő alatt, ke­vés veszteséggel és gyorsan ta­karították be az idén. Néhány évvél ezelőtt még álmodni sem mert senki arról, hogy országos átlagban egyenként 380 hold gabonát aratnak le. Ez nem kis mértékben köszönhető a kifo­gástalan, nagy teljesítményű, szovjet gyártmányú kombájnok tervezőinek és kivitelezőinek. Azonban ezeknek a nagyszerű gépeknek a teljesítményét a ve­lük dolgozó csupa szív, csupa lel­kiismeret, a szakmájukat jól ér­tő kombájnosofc növelték ma­gasra. Megyénkben is többen toét-háromszor annyi földiről aratták le a gabonát, mint amennyit a gépek normájaként megállapították. A komibájnosdk megbecsülése s a róluk való gondoskodás nem fejeződhetett be az aratással. A kombájnok ugyanis nem idény­jellegű, csupán a gabona beta­karítására szorítkozó célgépek már, mint a korábbi években voltak, hanem sok irányú feladat megoldására képes, univerzális gépek. Egy kis leleményességgel átalakíthatok és több helyütt át is alakították eddig is a borsó, . a len, a maghere, a virág’mag, a rizs, a napraforgó és a kuko­rica betakarításához. Ez indokolt is, mert a növekvő munkaerő- hiány közepette csaik így . gyor­sítható meg az említett növé­nyek veszteségmentes betakarí­tása. A nyár izzasztó forrósága he­lyett ezután késő őszig gya­kori eső és vacogtató hideg te­szi próbára a kombájnnal dol­gozókat, de azokat is, akik az arató-cséplő gép helyett a trak­torok nyergébe ültek. Helytállá­sukéit ne csak elismerő szavak illessék őket ebben az időben, hanem fokozott gondoskodás is. Kapjanak naponta legalább egy­szer meleg főtt ételt s kívánsá­guk szerint többször is forró teát vagy tejet. Legyen lehetőségük arra, hogy családjuktól távol is egészséges, fűtött szálláshelyen pihenjék ki egész napi vagy egész éjszakai munkájuk fáradalmait. Az idő gazdasági tényező Az ipari fejlődésnek sok ösz- szetevője van. A két legfonto­sabb: a társadalom szükségletei­nek, keresletének változása, a tu­domány és a technika fejlődése. Ezek azok a hajtóerők, amelyek a legaktívabban mozgatják, ösz­tönzik az ipar fejlődését. Az egyik azt igényli, hogy az ipar időben reagáljon a szükségletre, a kereslet változásaira, annak meg­felelően alakítsa termelését; a másik, a tudomány és a technika haladása pedig azzal a követel­ménnyel lép fel, hogy az ipar mi­mékek már születésük pillanatá­ban megméretnek az időtényező mérlegén s a későn' érkezetteknek csak a sor végén jut hely. Az idő a gazdasági munka min­den fázisában pénzt jelent. Gon­doljunk például a beruházások lassú megvalósítására, amely minden esetben nemcsak idő-, ha­nem pénzveszteséget is okoz, mert növeli a kivitelezés költségeit. Másképpen, de ugyanilyen hatá­sa van az időtényezőnek a gyárt­mányfejlesztés területén is, mert a korszerűség nem elvont, avagy nél gyorsabban alkalmazza a tu- kizárólag műszakl togsüom, a kor­szerűségnek mindig az idő az domány és a technika új vívmá­nyait. Időben reagálni, gyorsan egyik legfőbb komponense alkalmazni — mindez azt jelenti, hogy az idő gazdasági tényező. van szó. A műszer- és a híradás- technikai iparban a gyártmány- fejlesztés átfutási ideje — a fej­lesztéstől a sorozatgyártásig — mintegy három esztendő, a gép­ipar egyéb ágaiban általában en­nél is hosszabb. 1961—1965 kö­zött a gépiparban a prototípusok alig kétharmada jutott el a null- sorozatig s a kifejlesztett minta- példányok — összesen 3634 proto­típus készült — 47 százalékából lett új gyártmány. A gyártmány- fejlesztés üteme csak az elmúlt évben javult, amit a gépipar egészére vonatkozó statisztika az­zal fejez ki, hogy a nullsoroza­tok aránya a prototípusokhoz mérten 75,4 százalékra, a sorozat­gyártmányoké pedig 53,1 százalék­ra emelkedett.1 A gyártmányfejlesztés átfutási idejét, az azonos jellegű külföldi A Magyar Tudományos Akadé- és hazai termék sorozatgyártásá- mia Közgazdaságtudományi Inté- nak időtávolságát egyebek között Az időtényező nem új fogalom, zete a közelmúltban a műszer- ép az növeli, hogy a kutatók és a hiszen bizonyos vetületben — híradástechnikai ipar 79 új gyárt- fejlesztők nem tájékozottak a vi- például erkölcsi kopás — régóta mányát vizsgálta az időtényező lágpiaci helyzetről — az említett hat a piacra termelő gazdaság- tükrében. Ennek során kitűnt, vizsgálat esetében például csak ban. Korábban azonban az időté- hogy a gyártmányok hazai fej- nyező szerépe sokkal -Jcorlátozot- lesztése átlagosan 3—4 évvel a tabb volt, nemcsak a termelő- hasonló jellegű külföldi termé- eszközök, hanem a fogyasztási kék megjelenése után indult meg, javak korszerűsége is tovább áll- az üzemszerű gyártást pedig 6— bevezetés a legfőbb időrabló té- ta az idő próbáját. Napjainkban 6,5 év választatta el a.külföldi nyező. Külföldi piacokon törté- azonban, amikor az egyes orszá- termékek piacra kerülésének nő értékesítés esetében a piacku- gok iparát a szálak ezrei fűzik időpontjától. tatás, az árajánlat, a rendelés­a világgazdasághoz, az ipari tér- Korántsem kirívó példákról visszaigazolás lassú folyamata minden második kutató, fejlesztő tudta, mikor jelent meg az azo­nos jellegű külföldi termék a vi­lágpiacon. A termelőknél a lassú

Next

/
Thumbnails
Contents