Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-30 / 231. szám

1K6. szeptember 30. 4 Péntek Közös művészeit csoportéit---- Ötszáz áj i fjúsági klub megnyitása a tervekben Határozat a KISZ és a SZÖVOSZ együttműködéséről bek között építőanyagellátással, ' lehetőségeikhez mérten — hozzá - valamint takarékszövetkezeti köl- ! járulnak ahhoz, hogy 500 új ifjú- csönökkel. Nagyobb gondot fordí- I sági klub nyíljon az országban Szorosabbra fűzik a KISZ és a földművesszövetkezeti szervek kapcsolatait — határozta el a KISZ intéző bizottsága és a SZŐ- i tanak a falusi fiatalok ismereted- j Vendéglátóipari üzemeikben az VOSZ igazgatósága. Az együttmű- ' nek gyarapítására is. Támogatják '.eddiginél több lehetőséget és ked- ködés programjában olyan falusi j közös ifjúsági és szövetkezeti mű- ; vezőbb feltételeket teremtenek a ifjúsági brigádok megalakítását vészeli csoportok alakítását. A £iatalok szórakozására.Ezenkívül kezdeményezik, amelyek jobb; KISZ és a SZÖVOSZ együttes ren- olyan szolgáltatásokkal bővítik a minőségű, nagyobb hozamú gyű- ; dezésében bonyolítják le a falusi földművesszövetkezetek kölcsönző- mölcsök, zöldségfélék termeszté- j műkedvelők seregszemléjét. A hálózatát, amelyek iránt a fiata- sére, az exportkövetélmények tel-, földművesszövetkezeti szervek — iok érdeklődnek elsősorban. (MTI) jesítésére vállalnak kötelezettsé- i ____________________________________________ ge t. A jövő évtől pedig együtt hír- i detdk meg a zöldség- és gyümölcs- j tennesztő exportőrigádok verse-; Sarkadkeresziúr művelődésügye A KISZ-szervezeték a felvásár­lás dandárjának időszakaiban ké­szenléti rakodóbrigádokat alakí­tanak a kocsiállások csökkentésé­re. A földművesszövetkezeti szer­vek a jövőben még nagyobb gon­dot fordítanak a falusi fiatalok lakásgondjainak enyhítésére, egye­a járási tanács végrehajtó bizottsága előtt A Gyulai Járási Tanács Végre­hajtó Bizottsága Sarkadkeresztúr művelődésügyi helyzetéről tárgyal szeptember 30-án. Az előterjesztés az ülésre elkészült. A többi kö­zött szó esik benne arról, hogy Központi árszabályozás az új mechanizmusban Az új gazdaságirányítási rend­szerben is a gazdasági folyama­tok szabályozásának módját el­sősorban az határozza meg, hogy a termelési eszközök döntő ré­sze társadalmi tulajdonban van, s érvényesül a népgazdaságban a tervszerűség, a társadalmi tudatosság. A központi gazda­ságvezetés szigorúan kezében tartja a fő népgazdasági ará­nyok, a személyi jövedelmek és az árak alakulását Csakhogy megváltozik az a mód, ahogyan a központi irányí­tás érvényre jut. A vállalatok­nak szóló tervutasítások köre fokozatosan leszűkül. A vállala­tok maguk szabják meg konkrét termelési, gazdálkodási és mű­szaki fejlesztési feladataikat. Egy sor terméknél megszűnik a hatósági ármegállapítás. E ter­mékek ára a piacon alakul ki, érzékeltetve az előállítók és a felhasználók értékítéletét. A szabad árakkal kapcsolat­ban sok az aggály: ha olyan ter­mékek árát engedjük szabadon kialakulni, amelyekből a piacon hiány mutatkozhat, akkor a pia­ci feszültség ezeket felfelé hajtja. A szocialista állam kötelessége, hogy nem hagyja gyakori ár­emelkedésekkel veszélyeztetni a dolgozók életszínvonalát, a fo­rint értékállandóságát. Milyen eszközei vannak a központi gaz­daságvezetésnek a tömeges ár­emelkedések révén előóllható inflációs veszély elhárítására? A legfontosabb eszköz tovább­ra is a hatósági ármegállapítás. Rögzített ára lesz az alapvető nyersanyagok, mezőgazdasági termékek többségének, valamint az alapvető fogyasztási cikkek­nek és szolgáltatásoknak. Ezzel biztosítja a szocialista állam, hogy a lakosság és a termelő­üzem a legfontosabb termékek­hez változatlan áron jusson hoz­zá. De ezzel el kívánja érni azt is, hogy a rögzített árak stabili­tása kedvező hatással legyen a lazábban kötött és a szabad árakra is. Széles körben alkalmazásra kerül a maximált árak rendsze­re. Itt csak a felső (esetleg az alsó) árhatárt szabja meg az ár­hatóság. Ezen belül a vevők és eladók szabadon egyezkednek. A széles választékú cikkeknél csak egy-egy vezértípus árát rögzítik, vágj’ maximálják, a többiét sza­badra engedik, ügyelve arra. hogy a rögzített árutípusból mindig elegendő legyen. Ezzel megakadályozható, hogy a ro­kontermékek ára túlságosan in­gadozzon. Számos terméknél előírják az árkalkuláció szabályait, tehát azt, hogy a termelővállalat az árképzésnél milyen költségeket, mekkora nyereséget vehet figye­lembe. Kötelező lesz általában az árjegyzékek kiadása, amelyek érvényességük időtartamára megkötik a vállalatokat Ameny- nyiben pedig valahol a lazábban szabályozott árak spekulációs manőverek következtében emel­kednek, az államnak, mint a vállalat tulajdonosának, joga van az áremelést megtiltani. Általában csak olyan termé­kek ára tehető szabaddá, ame­lyek áremelkedése nem hat ki lényegesen a dolgozók bérjöve­delmének értékállandóságára, .vásárlóerejére. Ilyen termékek elsősorban a beruházási cikkek, kooperációs alkatrészek és fél­kész termékek. Ezek ugyanis a termelés körén belül vannak, a személyi fogyasztói piacra álta­lában nem kerülnek. A fogyasz­tási cikkek közül elsősorban a divatcikkek, luxuscikkek egy ré­szének lehet szabad ára, vala­mint azoknak a termékeknek, amelyek többnyire eddig is sza­badpiaci forgalomban voltaic Remélhető, hogy ez a kötetle­nebb árrendszer több előnnyel és kevesebb hátránnyal jár, mint a mindenre kiterjedő merev hatósági árrendszer. S tudjuk azt is, hogy a szocialista állam­nak a tőkés államénál több és hatékonyabb eszköze van az árak befolyásolására. így elejét veheti a gyakori széles körű ár­emelkedésnek. Néhány termék j ára valószínűleg növekedni fog. | Ez következik a piac aktív sze­repéből, a szükségletek gyors j változásából és a korszerű j gyártmányok időleges szűkössé- : géből. Ezek az áremelkedések j azonban nem érintik lényegesen az átlagos árszínvonalat és a dolgozók reálbérét. Alapvető elv, hogy a béreltnek lépést kell tar­taniuk az árral: a növekvő tel­jesítményhez emelkedő színvo- | nal társul. l>r. Pirityi Ottó | az általános iskolában igen sok a bukott tanulók száma, akik az optimális időben, nem tudják el­végezni a nyolcadik osztályt. Pél­dául az 1958-ban beiratkozott ta­nulók közül még hatan mindig a nyolcadik osztályba járnak., A népművelés tárgyi feltételei sem kielégítőéit. A községben egy igen elhanyagolt kultúrterem van csak, ahol esetenként 150 néző­nek tudnak filmet vetíteni;, ezen­kívül egy kisméretű klubterem, amely népművelési igények ki­elégítésére nem alkalmas. A rossz tárgyi feltételek felszámolására a községfejlesztési alap keretében több évre szóló tartalékolást kezdtek egy új kultúrház felépí­téséhez. Az előterjesztés foglalkozik az­zal is, hogy a községben igen nagy számban találhatók még analfabéták, főleg a cigányok között; ennek felszámolására sür­gősen alapfokú tanfolyamot kell szervezni. Szó esik az előterjesz­tésben a többi között a könyvtár munkájáról is. A 3 ezer 700 kö­tetes könyvtárnak 507 rendszere­sen olvasó beírt tagja van. A | jövőben ismeretterjesztő tevé- j kenységet is szerveznek itt, s az I új évadban író—olvasó-találkozó­kat tartanaik. Mindenese az iskolának A téten Zsa- iányban, a ter- uelőszövetkezeí 1 zárszámadó közgyűlésén a fotósnak is meg lékem is fel­tűnt egy baráz­dált arcú, kucs- más bácsi, aki úgy mindenki­től távol, a sa- -okiban nézett a villanyba egy pohár boron ke­resztül. Nem is ez tűnt fel, hi­szen más is, aki szakértője, a borkóstolásnak, fénnyel szűri annak a szí­nét, hanem az­ért tűnt fél, mert olyan ma­gányosnak lát­szott. Azt gon­doltuk, hogy a tsz tagja, meg­állapítottuk azt is: „jó karakter arc” — fotóz­zuk le! — Inkább egy minisztert fény­képezzenek le, mint. engem, mert én csak egy hivatalsegéd vagyok az iskolánál; ide. csak azért ve­tődtem be, mert meghívtak... — mondotta akkor. Aztán, amikor villant a vaku, volt egy olyan ér­zés benne (ezt szavakba is öntöt­te),'hogy mi csupán viccelünk ve­le és csak ijesztgetjük villanófé­nyünkké!. A napokban előkerült a kép kliséje s elhatároztam, megkere­sem Varjú Lajos bácsit, aki „csak” hivatalsegéd. Nem jó elnevezés ez: hivatalsegéd; a régi se jó: is­kolaszolga, talán a még régibb: pedellus? Nem tudni. De hogy — nevezzük hivatalsegédnek — igen fontos „kelléke” egy iskolá­nak, ezt senki sem vitathatja. — Lajos bácsi a hivatalában a pontosság mintaképe — mondja bevetve Kesztyűs Lajos, az iskola fiatalos külsejű igazgatója. — Mondhatnánk azt is, hogy nem csupán befűt, kisalakol vagy söp- röget, hanem egy kicsit pedagógus is. Nem fordít hátat a gyerme­keit nek a szünetben,, ha netalán hajiba kapnak vagy valami csínyt követnek el. Mindenütt ott a sze­me, és ami nagyon fontos: nem­csak hogy vi­gyáz az iskola bútoraira, szem­léltető eszkö­zeire, hogy azok ne rongálódja­nak meg, de a tudta nélkül még egy rajz­szeg sem cse­rélhet gazdát. Lajos" bácsit, délután lévén, nem találjuk az iskolában, de az igazgató, aki igen előzékeny, elkalauzol a la­kásukra. Az ud­varon vannak pp éppen a felesé­it;: il: gével. Így. a É,: ■, kucsma nélkül, az első pillan­tásra nem is­merem meg, hi­szen, bár hosz- szú szálú a ha­ja, erősen rit­kul már, én pe­dig jó nagy, bo­zontos kucsmá­ban képzeltem el. Megretten egy pillanatra, de amikor mutatom neki a klisét, megenyhül: — Na, nézd csak asszony, mi­ből lesz a cserebogár — forgatja kezében a kis fémlapocskát, aztán árnyékot tart a markával és úgy nézi. — Csak én vagyok ez! — Hát, akkor ha megengedi, Lajos bácsi, írunk a „miniszter­ről” néhány szót. — Nem csinálok én nagy dolgot abban az iskolában, és bíz’ isten, amikor reggél négy órakor kelek téten, morgolódva csinálom, és amikor valamelyik kályhában nem sikerül a begyújtás, meg is cif- rázon a mondókámait. Mert me­legnek kell lenni az iskolában! Mert rendnek lenni kell az isko­lában! Ott mindennek készen kell lenni, mire megjönnek a gyere­kek meg a tanítók! Varjú Lajos bácsi hatvanéves már. Nem miniszter, hivatalsegéd. Végzi mindennapi munkáját és amikor télen a hidegben korán kél, morgolódik, de nemcsak ezért — főleg azért —, ha nedves fával kell begyújtani. Meg azért is, ha az iskolában, aminek ő olyan mindenese, valami tudta nélkül cserél gazdát. Ternyák Ferenc TÓTH LAJOS 16. — És az ígéreted? Az adott szavad? — figyelmeztette Sán­dort a negyvenkilences kibúvóra Józsi bácsi. — Az csak vicc volt! Erre vesztette el türelmét az öreg. — Viccelj az öreganyáddal! — hagyta ott sértődötten. Nem szívesen mondott le erről az eszes, jól gazdálkodó ember­ről. Olyan teheneket nevel ez, mint a parancsolat. Az is ritka, hogy egy paraszt egyformán sze­resse a lovakat is, a teheneket is. Sándor pedig ilyen. S micso­da lóbolond! Urasági kocsis ko­rában is addig-addig mesterke­dett, hogy két szürkét pároztas- son össze. Sose volt másmilyen színű lova azóta se. — Adjon Isten, Józsi bátyám! — köszönt rá jó hangosan Sándor, majd megállította a — Kisregény — lovakat. Itt az ideje, hogy oda­dörzsölje az öreg orra alá, mibe akarta beugratni. — Üljön fel! — Kitalálok én magam is! — felelte foghegyen az öreg. — Na, üljön csak fel! — no- szogtatta Sándor, mert viszketett a nyelve, hogy kitálaljon. Ügy lerongyolódik a Haladás ebben az évben, hogy nehezen lehet felöltöztetni. Az öreg még mindig ott állt a szürkék mellett. — Ne kéresse magát, mintha nagylány volna! Józsi bácsi fanyarul elmosolyo­dott. — Könyörögtem már én is másoknak. — Ja! — kapcsolt rögtön Sán­dor. — Ez egészen más! Lépjen csak fel! — Elfogadom, de csak a bé­kesség kedvéért — kapaszkodott fel az öreg a kocsira. — Csavarja a derekára! — emelt ki az ülés mögül egy pok­rócot Sándor. — Hallom, bete­geskedik. — Mái’ kifele vagyok belőle. Elindultak. Józsi bácsi Sándor lovait gusztálgatta. Jó erőben vannak. A sörényük is be van fonva. Farkuk felkötve, ne fröcsköljék a sarat. Sándor a leckéztetésre gondolt, s mosolyogva figyelte az öreget, aki észrevette, bál­áimkor . ráemelte tekintetét, gyorsan elfordult — Min bazsajogsz? — kérdez­te Józsi bácsi. — Azon, hogy én csak nem adtam be a derekam még ma­gának se! — Azért hívtál, hogy vitat­kozzunk? — Azért. Most van miről — mutatott Sándor ostorával a sze- detlen kukoricatáblára. Az öreg önkéntelenül is arra- nézett, de nem szólt semmi. Sándor újabb tűszúrásra ké­szült. Juhos Ádám volt bejárójánál, a két nagy nyárfa mellett halad­tak, mikor eszébe jutott az öreg­nek, hogy e két, akkor még kisebb fa alatt döntötte el Su- hajdának, a járási párttitkárnak és Menyhértnek a versengését. Furcsa verseny volt. de akkori­ban ez járta divatját. ötvenkettő tavaszán nagyon nyakukra nőtt a répaegyelés. Majdnem úgy, mint most a sze-

Next

/
Thumbnails
Contents