Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-30 / 231. szám
1®66., szeptember 30. 5 Péntek Miből hogyan tudja kielégíteni az igényeket az AGROKER? Beszélgetés Gáspár István főosztályvezetővel A gazdasági év legnagyobb feladatát jelentő őszi szántás, vetés és betakarítás sikeréhez rengeteg gépre, szállítójárműre, ezek üzem- képességéhez alkatrészek és gumiabroncsok sokaságára van szükség. Már a kezdet sem volt zavartalan. A megye több szövetkezetének vezetője panaszkodott amiatt, hogy alkatrész, de főleg gumiabroncs hiányában állnak az erőgépek. Szóvá tették helyenként azt is, hogy nem kaptak elegendő műtrágyát és talajfertőtlenítö szert. A hiányzó gépek, felszerelések biztosításáért a javítóállomások is, a termelőszövetkezetek is az AGROKER-t ostromolják. Éppen ezért néhány kérdést tettünk fél Gáspár Istvánnak, az AGROKER, igazgatóhelyettes főosztályvezetőjének. — Hol tart a vállalat az éves terv teljesítésében? Vagyis mennyiben sikerült időarányosan megkapni és továbbítani a megye gazdaságai által igényelt erő- és munkagépeket? — Azt nem mondhatjuk, hogy teljesen elégedettek lehetnek megyénk gazdaságai, azt azonban állítjuk, hogy az érvényben levő keretgazdálkodás közepette megszereztük és továbbítottuk mindazt, ami tőlünk tellett. Évi 508 millió forgalmi tervünk jórészt külföldi erő- és munkagépekre, alkatrészekre van alapozva. Ezek megérkezését sok minden befolyásolja. Mi a magunk részéről elégedettek vagyunk. Tervünket négyszázhuszonhétmillió forintra teljesítettük eddig. Néhány munkagépből, többek közt magyar gyártmányú vetőgépből, továbbá sima és gyűrűsihengerből, magtakaróból és boronából raktári készlettel is rendelkezünk. A kukoricaszár betakarításához jelentős segítség lehet az, hogy az ez évre megígért 48 darab KS—69-es jugoszláv gyártmányú silózókombájnból 34 már megérkezett. Orkán szártépőbői az igénynek megfelelően 19-et kaptunk, SzK—4-es gabonaara tó kombájnból 35-öt kaphattunk volna, azonban csak 25-re érkezett igény. — Több szövetkezet Is keresi a gabonaarató kombájnokra szerelhető kukorica és napraforgó betakarításához alkalmas adaptert. Ezenkívül szántóeke- ■ hiányra is panaszkodnak. — Adaptert nem tudunk adni. Ez évre 40-re kaptunk ígéretet, de | helyette csak az akadályközlés ér- j kezett meg. A keresett ekék is leginkább külföldi gyártmányúak. Ezekből csak annyit tudunk adni, ahány lánctalpast rendeltek a szövetkezetek, vagyis 94-et. Az úgynevezett Tigar és Dipos mélyítőekékből is háromszor annyi az ; igény, mint ahányhoz évente hozzájutunk. A maglucema és vöröshere betakarításához nagyon keresték az idén a borsóarató gépet, azonban az igényelt hetven helyett csak negyven érkezett meg. Viszont 25 lóerős RS-traktorok- ból, s ezekhez néhány fontosabb munkagépből ki tudjuk elégíteni az igényeket. Szuper Zetorból is megkapták a szövetkezetek az igényelt 58 darabot. UE—28-as traktorból még mindig tudunk adni. Ellenben az MTZ-traktorok leszállítása akadozik: a III. negyedévre visszaigazolt 125 helyett eddig csak 72 érkezett meg. — Javult-e valamelyest az j erő- és munkagépek pótaikaí- részellátása? Egyes szövetkezetek lassan ott tartanak, hogy alkatrész hiányában kénytelenek lesznek új gépet vásárolni. — Az alkatrészellátásról azt tudom mondani, hogy jobb, mint a korábbi években. Még nem sikerült azonban elérni azt, hogy a külföldről behozott új gépek árának legalább 10 százalékáért alkatrészt is adjanak. Néhány géptípusnak, többek közt az RS— 09-eseknek, a bálázógépeknek és a trágya-markolóknak a garanciális járatásához szükséges alkatrész beszerzése is nagyon körülményes. A trágyamarkolók elkopott gumi tömésének pótlására csak az a biztos mód egyelőre, ha a gazdaságok megcsináltatják egy budapesti kisiparossal. — Milyen az ellátás az immár nélkülözhetetlen vontatópótkocsikból? — Szinte ez az egyedüli, amivel fenntartás nélkül dicsekedhetünk. Az ez évre megrendelt 532-ből már megérkezett 314. Ezen túl pedig terven felül 220 rornán gyártmányú pótkocsi szállítását kezdték meg, s ugyancsak terven felül dés. Éppen értekezleten volt bent a járási bizottságon, s bosszankodott, hogy miért a legnagyobb dologidőben kell ilyesmivel rabolni idejüket. Ráadásul még a Haladást is mocskolta Suhajda, hogy előbbre járhatnának a növényápolással. Akkor vágta ő oda: — Inkább segíteni jönnétek, mint folyton értekezletesdit játszotok! Maga se gondolta komolyan, hogy kijönnek. Még azon a szombaton, reggel hat óra sem volt, amikor Suhajda autója befordult a szövetkezet irodaépülete elé. Mi tagadás, a jószággondozókon kívül egy árva lélek se tartózkodott a központban, se a répaföldön. Fél hét félé értek ki hármasban Horváth Mihállyal és Menyhérttel. Suhajda a bejárón várta őket — Azért nem megy itt a munka, mert a párttitíkámak is meg az elnöknek is hasára süt a nap! — évődött Suhajda. Menyhért egyből magára vette az ugratást. — Neked se volna kedved au- tókázni, ha annyi bajod volna, mint nekem. Másképp beszélnél, ha kint izzadnál a napon! Egyikük se akarta elhinni, hogy Suhajda dolgozni jött hozzájuk. Amikor azonban az autóból kiszedte kopottas overállját, asm kételkedtek. — Gyerünk! — mondta Suhajda, mikor Horváth Mihály elrendezte a már össaegyülekezett tagságot. — Nem ez a te feladatod! — akarta Józsi bácsi lebeszélni Suhajdát, de hasztalan volt. A járási titkár beállt Hajdú munkacsapatába. Menyhért is követte, mert a titkár macerálta: — A személyes példa a legmeggyőzőbb. Igaz, elnök éivtárs? Egymás mellett haladtak az egy elésben. Suhajda derekasan állta a sarat. Délben alig volt le- j maradva Menyhérttől. Még vi- I zet is alig fogyasztottak a nagy \ kánikulában. Szokatlan meleg ! volt akikor a nyárelő. A két nyár- j fa alatt ebédeltek, Suhajda mu- | togatta koszos, felpüffedt tényé- S rét. — A rosszseb, aki beleesz —{ bosszankodott. — Nagyon kitt- 1 notnult a bőröm. Nehezen hin- j né el valaki, hogy ezzel a két te- nyórrel villázgattam legényko- \ romban a szénát a tehenek el<5 a Zselinszkyek uradalmában. Ebéd után pihenő nélkül folytatták a versenyt. A végén már mindenki Su- hajdának szurkolt, mert tetszett a tagoknak, hogy a titkár nem ! ijed meg a munkától. A versenyt Menyhért nyerte, ! de az igazi győztesnek mégis I Suhajdát tartották a répaegyelők, akik egész hazáig vitatták e különös vetélkedőt. (Folytatjuk) 1 kapunk jó néhány jugoszláv gyártmányú szervestrágyaszóró pótkocsit is. — Ezek az utóbbiak már inkább a gumiabroncshiányon segítenek. — A gumiabroncshiány megoldása még mindig késik. Ámbár most már nem olyan súlyos ez sem, mint amilyen a korábbi években volt. Lényegében már csak az MTZ hátsó és a személyi használatú Volga és Gaz gépkocsik'gumiabroncsa okoz gondot. Ezen egyelőre csak az segít, ha a gazdaságok megbarátkoznak a használt gumik félújíttatásával. — Év közben többször lehetett különböző vegyszerhiányról hallani. Előfordul-e ilyesmi most is? — Csupán arvalin- és i'ezgálichiány volt az év elején. De ezek sem abszolút értelemben, mert tudtunk adni hasonló vagy ezeknél hatásosabb szert. Ezektől azonban ismeret hiányárban húzódoztak. így vannak jelenleg egyesek a már jól ismert, de az igénynél még kevesebb mennyiségben rendelkezésre álló aldri- nos szuperfoszfát helyett kínált L,—7-es és a HCH talajfertőtlenítö szerrel is. Az, hogy a K—64-es vegyszerből sem tudjuk kielégíteni a keresletet, szintén nem a mi hibánk. Ebből ugyanis még mindig csak kísérleti mennyiséget adott ki az ipar. — Az eddigi gyakorlat eredményeként mindjobban terjed az a nézet, hogy a gabona fejlődéséhez szükséges műtrágyát hatásosabb egy adagban, úgynevezett őszi alaptrágyaként kiszórni. Mennyiben tudta kielégíteni a vállalat ezt a niegnö- vekedett igényt? — Bármennyire üdvösnek tartjuk is az őszi alaptrágyázási törekvést, mi csak a rendélkezé- sünkre álló készlettél tudunk gazdálkodni. Tőlünk telhetőén természetesen igyekszünk kielégíteni á gazdaságok műtrágyaigényét. A megye számára ez évre jóváhagyott 51 ezer tonna nitrogénigényből szeptember 7-ig 49 ezer tonnát adtunk ki. Kiszállítottuk már az ez évi foszforszük- séglet 85 és a káliszükségiet 78 százalékát is. Mi több, a jövő évre igényelt 58 ezer tonna nitrogén- műtrágyából is lehívtunk már előszállításként 35 ezser tonnát. Ez is bizonyítja, hogy mi nem tárolni akarjuk a rendelkezésünkre bocsájtott gépeket és felszerelési eszközöket, hanem mielőbb továbbítani rendeltetési helyükre — mondotta befejezésül Gáspár István főosztályvezető. K. I. A lermőszeltudományi Közlöny új száma A folyóirat szeptemberi számában érdeklődésre tarthat számot a napilapok hasábjain gyakran szereplő ország, Rhodesia földrajzi, gazdasági és politikai viszonyairól szóló összefoglalás. A folyóirat további cikkei a természettudományok új eredményeinek és a kutatásoknak színes mozaikját adják, beszámolnak például arról, hogy a delfinek mozgásának tanulmányozását miképpen hasznosítják a repüléstudományban, szólnak a molekuláris biológia egy érdekes problémájáról, továbbá a sugárvédelemről, a festékes anyajegyről, a kaptárkövek régészeti kutatásáról sfcb. A folyóirat közli Kiszely professzornak a televízióban tartott, s nagy érdeklődéssel kísért előadássorozatának anyagát az öröklődés kérdéseiről. Üj rovat a folyóiratban a televízió „Delta” tudományos híradója. Kunágoiai sertéshiz falók Szerény, biztosan elérhető célkitűzésekkel kezdte működését a Kunágota környéki,tsz-ek sertése hizlaló társulása. Korszerű és jól felszerelt új épületek, elegendő takarmány, megfelelő hízóalapanyag állt rendelkezésre. No és mindezekhez válogatott sertésgondozók. De hát számolni kellett a kezdet nehézségeivel s a különböző nem várható eseményekkel is. Ez így volt helyes. Évi hat, hat és fél ezer, a betegségekre és a gondos takarmányozásra nem j tékesítési átlaga 21 százalék, ön költségi átlaga kilónként 12,46 forint volt az első nyolc hónap alatt. Machnitz és Pécsik együttes eredménye ennél jobb. ök legalább 150—150 forinttal kérésnél; többet havonta, mint a többiek. Ugyanis a kereset attól függ. hogy milyen a takarmányértékesítés és az elhullás. Micsoda ördöngős tudományuk van, hogy öt gondozó közül en> - nyire kitűnnek? Nem cimboráinak ők semmiféle nemlétező túlPócsik Zoltán az önetető karbantartása közben. egyformán reagáló sertés esetében nem lehet vérmes tervekkel indulni. A.ztán meg a gondozók is. Mit lehessen tudni? Hátha az új feltételek, a más tartási, etetési viszonyok és a sokkal nagyobb falkák mellett nem tudják azt a teljesítményt elérni, mint amit addig a megszokott környezetükben elértek. Kellemes volt a csalódás. Az első évet jóval a tervezett fölött zárták. Együttesen 2,5 millió forint osztalék jutott a társszövetkezeteknek. Alacsony volt az elhullás, az önköltség és kiváló a takarmányértékesítés. Ebben főleg Machnitz Mihály és Pócsik Zoltán gondozók jeleskedtek. Tavilági hatalmasságokkal Annál többre becsülik a szakfolyóiratokat, a telep szakembereitől va.o kérdezősködést és vitát, a lelkiismeretességet és a pontosságot. Machnitz Mihályt vagy a kedve, vagy a kunágotai Petőfi Tsz vezetősége unszolta 1952-ben arra. hogy sertésgondozó legyen. Tény. hogy jól megállta helyét és ezért került a „válogatott” gondozókeretbe. Pócsik Zoltánnak hentes az eredeti szakmája. Évekig dolgozott Gyulán és Budapesten Megunta, hazavágyott és folytat5 akarta a sertésekkel való baji dást, mint odahaza gyerek- < serdülő korában. Egy szó, mint száz, a társul: vezetői nagyon meg vannak e’ Már befutóit az első süldőszállitmány, de ez nem zavarja Machnitz Mihályt a fertőtlenítésben. Fotó: Malmos valy a száj- és körömfájás 1,7 millió forintra csökkentette az osztalékot. Machnitz és Pócsik akkor is eredményesebben, kevesebb elhullás és takarmányfelhasználás mellett hizlalt, mint a többi három gondozó. Több a szerencséjük, a hozzáértésük, a lelkiismeretességük? Általában együtt jár az ilyesmi. Machnitz ez év első nyolc hónapjában 837, Pócsik 1029 hízott sertést adott át, a másik három gondozó együttesen 2889-et. A telep takarmányérI gedve munkájukkal, s mikor a i legjobb gondozókról érdeklőd- j tünk, ■ gondolkodás nélkül az é nevüket említették. Pócsik Zoltán épülete éppen kiürült, Machnitz épületébe pedig éppen akkor kezdték beszállítani a fiatal süldőket, A rövid egyheti váltásidői sem töltik soha tétlenül, ki javítgatják, bekátrányozzák az önetetőket, s fertőtlenítik az épületti. hogy a következő falkát is eredményesen hizlalhassák meg. K. I.
