Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-28 / 229. szám
IMS. szeptember 28. 5 Szerda A hűség katonái A minap beszélgettem a közelgő Fegyveres Erők Napjáról egy munkásőrrel. Hangsúlyozom, egy munkásőrrel beszélgettem, de valamennyit értettem általa. Minden egyes munkásőrt, akik a napi szorgos termelő- munka után önként vállalják a nehéz kiképzést azért, hogy valamennyien nyugodtan hajthassuk álomra fejünket. Ez a beszélgetés arra késztetett, hogy a Fegyveres Erők Napjára néhány sorban emléket állítsunk azoknak, akik immár kilenc éve ténykednek mint a munkáshataiom védelmezői, akik eggyé kovácsolódva fegyverbarátságban élnek a többi fegyveres erő tagjaival az államrendünk védelmében. ök azok, akik 1957 tavaszán a párt hívó szavára járásokban, városokban megalakították a munkásőrséget. Munkások, termelőszövetkezeti parasztok fogtak fegyvert, hogy részt vállaljanak a rendellenesség felszámolásában, hogy segítséget nyújtsanak népi demokratikus állam- rendünk védelmében és megszilárdításában. A rendhez hű lakosság már az első lépéseiket is büszkén, örömmel szemlélte; a munkáshatalom védelmezőit, barátokat, harcostársakat, a párt hű katonáit látta bennük. Bátor és határozott magatartásukkal erőt, megnyugvást, bizalmat öntöttek olyan emberek leikébe is, akik az események láttán pillanatnyilag meghátráltak. Mindezt önzetlenül tették, fizetség nélkül, egyedül a hűség kovácsolta egybe őket. Munkásőreink megjelenése, határozott és fegyelmezett kiállása, a népi rendszerbe vetett hite és elszánt akarata félelmet is jelentett azoknak, akik a felforgatás utóvédéként tevékenykedtek. Becsülettel helytálltak a párt. a munkás-paraszt kormány intézkedései nyomán a termelés beindításában. Ott voltak a párt újjászervezésénél és készen álltak arra is, hogy a pártot, mint társadalmunk vezető erejét, ha kell, fegyv errel is megvédjék. Azóta is tapasztalható, hogy munkásőreink kapcsolata a tömegekkel jó, élvezik a lakosság, a dolgozók bizalmát. Ott voltak munkásőreink a megismétlődő árvízveszély elhárításánál is, amikor segítséget kellett nyújtani több családnak. Nem nézték párttag vagy pártonkívüli. Ök csak a bajba jutott embert látták. Segítettek! De a fárasztó gyakorlatok után és előtt becsülettel vesznek részt a termelésben is, üzemben, termelőszövetkezetben, hivatalban egyaránt. Ezért nő irántuk a bizalom is. A munkásőrség iránti bizalom erősödését mutatja az is, hogy a dolgozók legjobbjai — munkások. parasztok, idősek és fiatalok kérik felvételüket a munkásőrségbe. Ez érthető is, mert ma már tisztán látják, hogy a munkásőrök élete és munkája összefügg és elválaszthatatlan a dolgozók életétől. Ügy érzem, hogy a hűség katonáinak érdekében le kellett írnom e néhány sort, mert ők igazán kiérdemelték a társadalom megbecsülését. Rocskár János A kevermesiek kabalája A kevenmesieknek úgy látszik, kabalájuk a 10-es szám. Az ország tízmilliomodik állampolgára itt született és itt jár iskolába. Ez az esemény néhány évvel ezelőtt egy csapásra híressé tette a falut. Foglalkozott vele a sajtó és a rádió, és azóta is már több híradás jelent meg a kis Takács Marika életéről. Most újabb esemény előidézője lett a 10-es szám. Kevermesről ment Debrecenbe a termelőszövetkezeti üdülőbe pihenni Heveri Ferenc, a Lenin Termelőszövetkezet műhelyvezetője, aki az üdülő tízezredik beutaltja lett. Ez alkalomból az Állami Biztosító egy rádióval ajándékozta meg. és újabb beutalót is kapott, kétszeresen töltheti tehát pihenéssel egész évi fáradalmait. Természetesen Kevermes nemcsak erről híres. A Lenin Tsz kiváló eredményeket ért el az évek során a termelésben. Az idén például a kalászosok i i holdanként 22,5 mázsás átlag- I termést adtak. Ötven vagonnal jtöbb búzát tudott így adni az | államnak a szövetkezet a terve- i zettnél. Kiváló a hagyma-, a ; cukorrépa- és a burgonyater- | més. Mindez a tagság szorgal- ! mának köszönhető, az olyanok- I nak, mint a tízezredik beutalt I is, aki fáradtságot nem kímél- | ve helytáll, s becsülettel teljesíti j feladatát. Hevesi Ferenc ha- I vonta általában 60—70 munka- : egységet teljesít, s a tsz többi tagjai is sok szép eredménnyel j dicsekedhetnek. Köztük nem jegy eléri az évi 300—350 munkaegységet. A Tsz-tagok Bizto- ! sítási és Önsegélyező Csoportja révén a legjobb dolgozók, He- ! vési Ferenc példájához hasonló- j an, minden évben üdüléssel I tölthetik szabad idejüket. A I termelőszövetkezet vezetői mindig megtalálják a módját annak, hogy megfelelően jutalmazzák a kiváló dolgozókat. K. G. Ülésezett a TIT filozófiai szakosztálya A TIT Békés megyei szervezete filozófiai szakosztályának vezetősége a közelmúltban tartott ülésén megvitatta a szakosztály munkatervét, majd elfogadta azt. A munkaterv értelmében a filozófiai szakosztály békéscsabai klubjának programját színesebbé és eredményesebbé kívánják tenni azzal is, hogy elmélyítik az I együttműködést a többi szakosztályokkal. Ügy döntöttek, hogy Szarvason filozófiai szabadegyetemet szerveznek, Battonyán pedig j ifjúsági szabadegyetemet filozó- | fiai témák megvitatására, i A szakosztály vezetősége ne- I gyedévenként ülésezik és ezeken j az üléseken rendszeresen értéke- j lik majd a munkatervből addig : végrehajtott feladatokat. ÉRTESÍTJÜK KEDVES VEVŐINKET, HOGY LERAKATUNK 1866. október 3—14-ig elszámoltató leltárt bajt végre Ez idő alatt az árukiszállítás szünetel. ÜVEG ÉS PORCELÁN NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT 53. sz. békéscsabai lerakata. 85389 Szeretünk művelődni tény: nagyon szeretünk művelődni. Szeretjük egymást, de közösen ritkán jutunk el moziba, színházba. Ha letelik a munkaidő, elköszönünk egymástól, hiszen mint mondottam, tíz gyerekünk van. De nincs olyan tagja brigádunknak, aki valamilyen formában ne tanulna tovább: senki sem marad ki olyan kulturális eseményből, vagy szakmai, politikai továbbképzésből, amely a mindennapi életet teszi szebbé, senki sem akar elmaradni azoktól a szakmai jellegű friss eseményektől, amelyeket a mindennapi élet ad. — Igen, túlnőttünk azon (hiszen időnk sincs rá), hogy szinkronban közös programot tervezzünk és valósítsunk lója. — Mi felhívjuk egymás figyelmét egy-egy jó tv-filmre s a következő napon megtárgyaljuk: „tetszett, nem tetszett, miért tetszett, miért nem tetszett.” Számtalan külföldi élménybeszámolót is hallunk, hiszen közülünk sokan járnak külföldre. Ha valaki visszatér, annak be kell számolnia élményeiről! — Én úgy érzem, hogy nem csupán az a kultúra, amikor az ember azért megy színházba, hogy ízlését formálja; vagy azért megy szakmai, politikai továbbképzésre, hogy „fejlődjék”. Azt mondom: minden olyan fogalom a kultúra szó jelentésébe tartozik, amely a modern embert jelentheti. Például én már 30-' Azt a „.nullát” nekem is oda írják... Azért „Május 1” a neve Békéscsabán a DÄV számviteli osztálya szocialista brigádjának, mert május 1-én határozták el még 1962-ben, hogy megszerzik a megtisztelő címet. A ..Május 1” brigád így mondja: — Túlnőttünk azon. hogy közösen menjünk minden rendezvényre. Azért, mert így is művelődünk, tanulunk. Sokszor hiányzunk egymásnak, mert jó lenne egy filmvetítés alatt odasúgni a másiknak: „ugye szép?...” Nekünk jó érzés: a „Május 1” friss, reagál minden jelentős kulturális eseményre, szakmai újdonságra. — Találó a nevük: „Május 1” brigádnak hívják ezt a csoportot. Szöveg: Ternyák Ferenc — Tizennégyen vagyunk a brigádban; 12-en nők, 10 „gyermekünk” van, a brigádvezetőnk férfi, ö most Bécsben tartózkodik — Honti Ferencné helyettes vezető kezdi így. Egy férfi van jelen. Radnai László. Nemigen lehet szava ennyi nő között. — Nem szeretném —. folytatja Hontiné —, ha a fejünk fölé aranykarikából glóriát rajzolnának. Egy a Szeretjük a Jókai Színházat. meg, de különben is szerintem ott van szükség a közösen szervezett tárlat-, színház-, mozi-, könyvtárlátogatásra, ahol a közösség viszi magával a közömbösöket. — Pető La- josné mondja ezt gondolkodva, a brigád egyik bérelszámoszor adtam vért, mert arra gondoltam: „Azzal, hogy én vért adok, nem kerül veszélybe az életem, de akinek a véremet adják, annak az életét mentik meg”. — Halmágyi György né mondja ezt csendesen s „cinkos” mosollyal vág a szemével Márta Margit felé, aki eddig „csak” háromszor adott vért, de életkorát tekintve még „hozzáírhatja” a „nullát”. A könyv olyan, mint a mindennapi kenyér.. Fotó: Demény Gyula
