Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
/ I 18€6. szeptember 25. Vasárnap \ Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási HivataMnák vezetője szombaton a Magyar Sajtó Házában sajtótájékoztatót tartott az amerikai hírszerző szervek tevékenységéről. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala nevében üdvözlöm önöket összejövetelünkön. Köszönöm, hogy eleget tettek meghívásunknak — kezdte beszámolóját, majd hangsúlyozta: A sajtókonferencián olyan tényekkel és dokumentumokkal kívánom önöket és önök útján a hazai és külföldi közvéleményt megismertetni, amelyek újabb bizonyítékai annak, hogy az Egyesült Államok hírszerző szervezete — kormánya céljainak, törekvéseinek megfelelően — az utóbbi években fokozta tevékenységét, a Magyar Népköztársaság, általában a szocialista, valamint a fejlődés nem kapitalista útját járó országok ellen, de még az USÁ- val szövetséges államokban is kémkedést folytat. Csak röviden utalok azokra a hatalmas változásokra, amelyek a nemzetközi helyzetben bekövetkeztek. A szocialista világrend- szer létrejöttével és állandó erősödésével, a gyarmati rendszer szétesésével, a béke erőinek egyre nagyobb térhódításával együtt világszerte mindinkáibb elterjed á különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének helyeslése, mint a harmadik világháború megakadályozásának egyetlen lehetséges alternatívája. Az imperializmus legiaigiresszn- vebb erői azonban nem adták fel világuralmi terveiket, egyre újabb területekre terjesztik ki mind a nyílt agressziót, mind a felforgatás különböző módszereit. Ezek az erők mind nagyobb befolyást gyakorolnak az Egyesült Államok politikájára, s ennek következményeként az USA a hivatalos állami politika szintjére emelte és totális módon folytatja a felforgató és kémtevékenységet. A Magyar Népköztársaság természetesen nem szabad vadász- területe az amerikai kémeknek és diverzánsoknak. Illetékes szerveink megteszik ellenük a szükséges intézkedéseket, leleplezik őket, s bíróságaink ítélkeznek fölöttük, ahogy ez dr. Egedy és társai ügyében is történt. Lehetőségem van arra — tisztelt kollégák —, hogy bejelenthetem: a Legfelsőbb Bíróság ma délelőtt nem egészen egy órával ezelőtt hirdetett ítéletet dr. Egedy Lehel és bűntársai ügyében. Az ítélet: dr. Egedy Lehel 15 évi szabadságvesztés, Asbóth László 14 esztendei és dr. Egedy Elemér 9 évi szabadságvesztés. Ök tehát megkapták megérdemelt büntetésüket. Szocialista rendszerünk mélységes humanizmusa jut viszont, kifejezésre abban, hogy jogrendünk büntetlenséget biztosít mindazok számára, akik az imperialista hírszerzés részéről történt beszervezésüket önként és kellő időben jelentik az illetékes hatóságoknak. Módomban van önöknek néhány olyan magvar állampolgárt bemutatni, akik időben informálták szerveinket arról, hogy hazájuk elleni kémtevékenységre akarták őket beszervezni az amerikai hírszerző szervek. Itt ül körünkben Kiss Nándor, aki mint hálókocsikalauz éveiken át gyakran utazott Ausztriába. Kiss Nándor 1959-ben idehaza bejelentette, hogy régebbi ismerőse. Dworschák József osztrák állampolgár megismertette őt egy magát Werner Róbertként megnevező férfival, aki az amerikai hírszerzés nevében a Magyar Nép- köztársaság elleni kémtevékenységre szólította fel őt. Hatóságaink kérésére Kiss Nándor késznek mutatkozott arra, hogy az amerikaiakkal „együttműködjék”, ami célszerűnek is bizonyult, hiszen ezen az úton megismerkedhettünk az amerikai hírszerző szervek hazánk elleni aknamunkájának természetével, céljaival, eszközeivel, főbb módszereivel. Ez az együttműködés egészen a legutóbbi időkig tartott, vagyis Kiss Nándornak hét esztendőn keresztül volt lehetősége arra, hogy SAJTOTAJKkOZTATO az amerikai hírszerző szervek tevékenységéről közvetlen tapasztalatokat szerezzen az amerikai hírszerzésnek, pontosabban: ausztriai részlegének tevékenységéről. E hét esztendő alatt az amerikai hírszerzés személyesen vagy fedőcímekre küldött levelek, valamint futár útján tartotta vele a kapcsolatot. Egyik alkalommal a futár érkezéséről Werner titkosírással írt levelében értesítette Kisst. Amikor a futár megérkezett, felhívta őt telefonon, s előre közölt jelszóval üdvözölte, ..szívélyes üdvözlet Johnnytól és Margittól”. Ezután megbeszélték mikor találkoznak az akkor még álló Nemzeti Színház előtti randevú-óránál. Miután a futár meggyőződött partnere személyazonosságáról, magyar, valamint osztrák bankjegyeket és utasításokat adott át Kiss Nándornak. Erről a találkozóról több fény- képfelvétel is készült. Ezek közül az egyiket bemutatom önöknek. Kiss Nándort több alkalommal részesítették kiképzésben és ellenőrizték megbízhatóságát is. Munkájával és az ellenőrzések eredményével valószínűleg elégedettek lehettek, mert havi javadalmazását időközben fel is emelték. Kiss Nándor első alkalommal Bécsben az Európa Szállóban találkozott Wemerrel, további beszélgetéseik a Bauer Markt 6. sz. ház VII. emeletének 19. számú lakásában zajlottak le. Ezt a lakást az amerikai hírszerzés bécsi részlege az ilyen találkozások céljára tartotta fenn. Kiss Nándorral — hat hónap kivételével — mindvégig Werner Róbert tartotta fenn a kapcsolatot. Ezt csupán 1960-ban vette át hat hónapra egy magát Bauemek nevező amerikai hírszerző, akinek fő feladata Kiss Nándor megbízhatóságának ellenőrzése volt Werner azonban titokban ez idő alatt is érintkezett Kiss Nándorral, s a hasznosat a másik hasznossal összekötve, különböző „üzletinek” mondható szívességeket kért tőle. de nyomatékosan a lelkére kötötte, hogy Bauernek ezt semmiképpen ne árulja el. Ennek ellenében viszont megtette azt a szívességet, hogy figyelmeztette Kiss Nándort: B^tuerrel szemben legyen óvatos, mert annak az a feladata, hogy őt ellenőrizze. Werner urat külön köszönet illeti azért is, hogy Kiss Nándort más esetekben is jó előre figyelmeztette az amerikai hírszerzés tervezett ellenőrző intézkedéseire. Nemcsak Kiss Nándor, hanem az amerikai hírszerzés bécsi csoportjával hasonló módon kapcsolatba került más magyar hazafiak is segítettek abban, hogy megt ud - haltuk: Werner Róbert igazi neve Bánsági József, aki 1928-ban Békéscsabán született, anyja leánykori neve: Baski Etelka. Bánsági 1944-bein szüleivel távozott Nyugatra. Rövid ideig Nyugat-Németor- szágban tartózkodott, majd az Egyesült Államokba vándorolt ki 1957-ben már mint az amerikai hírszerzés tisztje került Ausztriába, ahol egyébként Rita Pruckner osztrák állampolgárral házasságot kötött. Kiss Nándor és más becsületes magyar állampolgárok információi alapján össze lehetett állítani a listát arról, hogy a Magyar Népköztársaság mely objektumai állnak az amerikai hírszerzés érdeklődésének homlokterében. Ez: az érdeklődés igen széles skálán mozog. A listán szerepelnek közismert nagyüzemeink, mint például a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, a Gamma Optikai Művek, a Magyar Optikai Művek, a Magyar Hajó- és Darugyár, a diósgyőri, miskolci, csepeli, ózdi, dunaújvárosi vaskohászat és szerszámgép- gyártás, a tiszapalkonyai, kazincbarcikai és a péti vegyipari létesítmények, továbbá az ország különböző részein elhelyezett katonai objektumok. Enyhén szólva feltűnő azonban, hogy az amerikai hírszerzés különleges figyelme olyan létesítményekre is kiterjed, amilyenek például a védőgátak, a folyó- és patakszabályozások, a mesterséges víztárolók és az öntözőcsatornák pontos helye, úgynevezett földrajzi koordinátái. Felvetődik — teljesen jogosan — a kérdés: vajon az amerikai hírszerzés miért tanúsít oly nagy érdeklődést a népünk élet- és vagyonbiztonságát szolgáló ilyen létesítmények iránt? Erre a kérdésre az amerikai agresszorok megadták a választ maguk azzal, hogy — mint közismert — ördögi terveket dolgoztak ki arra, hogyan akarják a gátak felrobbantásával, bombázásával a békés vietnami lakosságot árvízzel elárasztani, s gyalázatos terveiket naponta ismétlődő bőm ba támadásókik a.l vég- re is akarják hajtani. Mindez nagyon fontos figyelmeztetés: az Egyesült Államok imperialist^ uralkodó körei a mi magyar népünknek is ezt a sorsot szánják. Jelentek meg már a hazai és a külföldi sajtóban cikkek és más bizonyítékok arról, hogy az Egyesült Államok kormánya a hadseregen belül létrehozta az úgynevezett különleges haderőt (Special Force), amelynek tagjait más országok területén végrehajtandó diverziós, szabotázs- és terrorakciókra képezik ki. Ezeknek az alakulatoknak az állományát a legkülönbözőbb országokból odakerült fiatalokból toborozzák, közöttük — sajnos — vannak disz- szidált magyarok is. Ennek a különleges haderőnek „belső ügyeiről" is sokat lehetne mondani, mert az utóbbi években több olyan személy is tért haza végleg Magyarországra, akik ott teljesítettek szolgálatot „Mutasson nekünk alkalmas rejtekhelyeket, üregeket, barlangokat, helyeket ezen a környéken, ahol anyagot tudunk elrejteni, tárolni ideiglenesen vagy hosszabb időre”. „Ügy vezessen minket, hogy elérhessük azt a területet napkelte előtt, hogy felderíthessük, hogy harcolhassunk." „A vasútvonal melyik szakaszán járőröznek nappal, éjjel, hány órakor?” „Melyik vasúti berendezéseket őrzik? Mutassa meg a térképen!” „Hol vannak a kiserő- dök, az erődítések?” „Hol volna a legalkalmasabb hely rombolásra, telefonvezetékek átvágására?” Nem akarom hosszan igénybe venni szíves türelmüket. Megjelöltem itt még jó néhány olyan dolgot, amit érdemes idézni ebből. „Hol van az ellenség, a munkásőrség, a rendőrség?” stb.l vagy ilyen „társalgás” kellemes lehet: „lépjen előre!”, „állj!”, „emelje fel mindkét kezét!”, „álljon meg!", forduljon meg!” és így tovább. Sok minden egyéb is található, mint társalgási anyag az amerikai kátonák tervezett magyarországi tartózkodásának időszakára. Egyébként ebből a könyvből az eredetiből felnagyította» rendelkezésükre fogunk bocsátani majd a bevezetőből néhány oldalt. Ez a „társalgási anyag” kétseg- onhatatlanul bizonyítja az rikai hadsereg és benne a inleges haderő kiképzésének agresszív jellegét. S hozzáteszem, mint érdekességet és mint fontosat, hogy ilyen nyelvkönyvek angol—magyar változatban, tehát nemcsak magyarul, hanem számos más európai, ázsiai és afrikai nép nyelvén is készültek. Az amerikai hírszerzés magyar Amerikában készült angol—magyar nyelvkönyv. Felmutathatom önöikinek azt a fcis könyvecskét, amely a különleges alakulatok kiképzésével függ ösz- sze. Ez egy igen sajátos szókincset tartalmazó angol—magyar— hogy úgy mondjam — társalgási zsebkönyv, nyelvkönyv, amelyet az amerikai hadsereg vezérkara 1962 júliusában adott ki Decker tábornok, vezérkari főnök jóváhagyásával. Az előszóból kitűnik, hogy ez a „nyelvkönyv” a különleges alakulatok azon tagjai számára készült, akiknek a Magyar- ország területén folytatandó, hogy úgy mondjam „missziót” szánták feladatul. S hogy milyen különleges „misszióról”, küldetésről van szó, annak illusztrálására csupán néhány mondatot idézek ebből a társalgási zsebkönyvből: és más nemzetiségű ügynökeinek feladatává nemcsak,, a Magyar Népköztársaság titkainak kikémlelését teszi, hanem azt is, hogy hazánkon keresztül — ahogyan ők megfogalmazták — megfelelő csatornákat hozzanak létre a Szovjetunió elleni kémtevékenységre. Bánsági-Werner állandóan a legerőteljesebben szorgalmazta, egy ilyen „csatorna” kiépítését. Ebben személyes becsvágyának is nagy szerepe lehetett, mert — amint Kiss Nándornak elfecsegte: „Sokan foglalkoznak a csatorna megszervezésével, jó volna, ha ez nekünk sikerülne”. Az USA hírszerző szervei és kémügynökei igyekeznek kihasználni olyan, az emberi haladást és a népek barátságát szolgáló kapcsolatokat, amilyen például a kulturális, tudományos együttműködés, vagy az idegenforgalom. Kiss Nándor esete csak egy példa a sok közül arra, hogy az amerikai hírszerzés megkülönböztetett figyelmet szentel az Ausztriába látogató magyar állampolgároknak, ottani ügynökei útján tanulmányozza őket és megkísérli, hogy beszervezze azokat, akiket ilyen tevékenységre alkalmasnak ítél. Meghívásunkra volt szives eljönni megbeszélésünkre dr. Hackl Lajos, a szegem József Attila Tudományegyetem adjunktusa, aki a Német Szövetségi Köztársaságban ösztöndíjasként egy évet töltött, s ez idő alatt az amerikaiak szintén kémtevékenységre akarták rábírni. Ezt kereken visszautasította, s emiatt megfenyegették. S A szintén jelenlevő Radnóti Ágoston, a közelmúltban végleg hazatért volt bécsi egyetemista — kívánságukra — beszámolhat arról, hogy az USA Jürszerzésének milyen fedőszervei működnek Ausztriában, hogyan próbálnak az oda utazó gyanútlan magyar állampolgárokból különböző adatokat, információkat kiszedni. Tisztelt Sajtóértekezlet! Mint a bevezetőben rámutattam, az amerikai hírszerző szervek nemcsak a szocialista országok ellen, hanem barátaik és szövetségeseik ellen is kémkednek. Hadd támasszam alá ezt a megállapítást szintén dokumentummal. A Lee vezérőrnagy, főhadsegéd által aláírt utasítás — rajta a titkos jelzés: Secret — leplezetlen nyíltsággal azt írja elő, hogy az Egyesült Államok katonai missziói még az Egyesült Államok szövetségesei ellen is folytassanak hírszerző tevékenységet. Ennek az utasításnak a 3. pontja a következőképpen hangzik: „bár a katonai missziókat nem hírszerző ügynökségekként hozták létre, az Egyesült Államok katonai parancsnokai felhatalmazták őket ilyen tevékenység végzésére, mivel beosztásuk természeténél fogva lehetőségük van az USA számára nagy jelentőséggel bíró titkos információk megszerzésére. Az információk megszerzése és Kellő időben való továbbítása legalább olyan mértékben elősegítheti az USA nemzeti érdekeinek szolgálatát, mint normális funkciójuk betöltése. Nemzeti érdekeink megkövetelik, hogy az USA állampolgárai által megszerzett titkos információk hozzáférhetők le-, gyenek az USA hírszerző ügynökségei számára. Ezért el kell érni, hogy a katonai missziók tagjai és az USA katonai attaséi a gyakorlatban maximálisan együttműködjenek a fentiek megvalósítása érdekében”. Ezt a dokumentumot rendelkezésükre bocsátjuk, módjukban lesz tartalmával részletesen is megismerkedni. A amerikai hírszerzés a Német Szövetségi Köztársaságban nemcsak a szocialista országok odautazó állampolgárait igyekszik kémkedésre rávenni, hanem más, az Egyesült Államokkal szövetségest viszonyban levő, vagy általa hivatalosan barátinak ítélt országok — ezek sorában az Osztrák Köztársaság — állampolgárai közül is igyekszik kémeket szervezni. Felmutatok fotókópiákat néhány olyan amerikai ügynök nyilvántartási kartonjáról, akiket az amerikai hírszerzés a Német Szövetségi Köztársaság és Ausztria állampolgárai közül szervezett be. E fotókópiák közül néhányat át is adunk majd önöknek, továbbá magyar fordításban annak a terjedelmes listának néhány oldalát, amely ezeknek a személyeknek a születési helyét, időpontját, foglalkozását. lakáscímét tartalmazza. Bocsánat, hogy foglalkozást is említettem; nos, egyeseknél ezt nem találják a listában, hanem azit, hogy foglálkozásnéllküli, illetve —■ munkanélküli... Rendkívül érdekes lenne, ha önök vagy éppenséggel a szóban forgó országok illetékes hatóságai meginterjúvolnák őket. Nézzük a további dokumentumokat. Ezek egyértelműen bizonyítják, miszerint az amerikai titkosszolgálat arra törekszik, (Folytatás a 3. oldalon.) \