Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-06 / 185. szám

I860, anffusítus 6. Szorul) at Hány vietnami gyermek holttestével készíti elő Johnson a választásokat ? Párizs Vajon hány vietnami gyermek holttestére van szüksége . John- sonnak a választások „jó előké­szítéséhez”? — ezzel a főcímmel jelent meg a l'Humanité pénteki száma. A lap Vietnamba küldött tudó­sitójának, Madelaine Riffaud- nak megrázó helyszíni tudósítá­sa mellett Yves Moreau vezércik­két közli. Moreau megállapítja, hogy amit a bombázás szemtanújaként át­élt francia újságírónő megtávira­tozott, az lesújtó az amerikaiak­ra. A gépek halált osztó terhüket vaktában dobták le lakóházakra és szalmakunyhókra. Riffaud ha­lott vagy megcsonkított gyerme­kek tucatjait látta kihúzni a ro­mok alól... Az a magyarázat vi­szont) amit Washington fűzött eh­hez a támadáshoz, felháborító. Cinizmusában odáig jutott, hogy kijelentette: katonailag nem volt szükséges Haiphong bombázása, Johnson választási meggondolá­soknak engedett. A három hónap múlva esedékes szavazás köze­ledtével. amelyen az amerikai ve­zetőket választják meg, Johnson meg akarja mutatni, hogy nem hátrál meg semmi elől. Tudtul akarja adni af eszkaláció fokozá­sát. A cikkíró a továbbiakban hang­súlyozza, hogy az ismételt táma­dások a demilitarizált övezet el­len, a genfi egyezmények újabb súlyos megsértései és esetleg elő­játékát jelentik az Észak-Vietnam elleni szárazföldi agressziónak, amit a saigoni bábok követelnek. Határozott és mértéktartó nyi­latkozatában a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa is levonta a kö­vetkeztetéseiket ebből a/veszélyes helyzetből. Ez a nyilatkozat al­kalmas rá, hogy kedvét szegje az eszkaláció híveinek. E/gy ilyen pillanatban — írja Moreau — rendkívül károsak a kínai veze­tők megosztó lépései. Johnsonnak se legyenek azonban illúziói. Johnson nem lesz abban a hely­zetben, hogy bebizonyítsa az amerikai választóknak: agresszi- ós politikája győzelemhez vezet. Kállai Gyula fogadta az indiai kongresszus párt elnökét Kállai Gyula, a Miniszterta-' nács és a. Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke pénteken fogadta Kumaraszva- mi Kamairadzsot, az indiai kongresszus párt elnökét és Ra- maswami Venkataramant, az indiai Madrasz, állam iparügyi miniszteréi. A találkozón részt vett Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese, Szarka Ká­roly külügymindszterhelyfettes, Nagy János hazánk delhi nagy­követe, valamint J. C. Kakar, az Indiai Köztársaság magyaror­szági nagykövete. (MTI) Anglia saját gyarmatosító céljaira akarja felhasználni a Biztonsági Tanácsot New York Csütörtökön este ismét össze­ült a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa Anglia panaszát, amely szerint a Dél-arábiad Államszö­vetség légiiterébe két repülőgép hatolt be Jemen területéről és ál­lítólag bombázta az angol gyar­mat egyik városát. N agy - B ritannia képviselője fel­szólalásában országának a közép- keleti béke és biztonság fenntar­tására irányuló törekvését han­goztatta és azt állította, hogy a két repülőgép az EAK tulajdoná­ba tartozik. Az angol küldött állításait meg­cáfolta az EAK, Jemen, Jordánia és a Szovjetunió képviselője. El- Kony, az EAK képviselője kágú- nyolfca Angliának azt a szándékát, I Pravda vezércikke a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakáról A Pravda pénteki száma ve­zércikket szentel a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa legutóbbi ülésszakának. Mint az ülésszakon megálla­pítást nyert, gazdasági tekintet­ben az ország előtt az a feladat áll, hogy gyorsabb ütemben fej­lessze az ipar és a mezőgazda­ság vezető ágazatait. Továbbra is gyors ütemben fog fejlődni a nehézipar, de nagy gondot for­dítanak a fogyasztási cikkek és a mezőgazdasági termékek elő­állításának gyorsabb ütemű fejlesztésére. , Az ülésszakon nagy figyelmet szentelnek a külpolitika kérdé­seinek is. Az egyetemes békét különösen veszélyezteti az Egyesült Álla­mok vietnami agressziója, A Szovjetunió egyre növekvő gaz­dasági és katonai, anyagi és er­kölcsi segítséget nyújt a hősie­sen harcoló vietnami népnek. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának szónoki emelvényéről ’ erélyes szavakkal ítélték el az amerikai agressziót. A szovjet kormány utasítást kapott arra, hogy dolgozzon ki és tegyen újabb intézkedéseket a vietnami nép megsegítésére, az általános béke és biztonság megszilárdí­tására. A Pravda befejezésül megál­lapítja, hogy a Legfelsőbb Ta­nács most véget ért ülésszakának eredményeit minden szovjet em­ber nagy megelégedéssel fogad­ta. (MTI) hogy magát „az arabok védőjé­nek” tüntesse fel és kormánya ne­vében kijelentette, hogy az EAK repülőgépei nem sértették meg Dél-Arábáa légiterét. Jemen kép­viselője számos olyan esetet so­rolt fel, amikor angol csapatok és repülőgépek megsértették Je­men határait, békés falvakat, bombáztak és foglaltak el. Kérte a Biztonsági Tanácsot, halassza el ülését mindaddig, amíg kor­mánya ki nem vizsgálja az inci­denst. Fedorenko szovjet küldött rá­mutatott, hogy a Biztonsági Ta­nácshoz intézett angol levélben semmi bizonyíték sincs még a gépek hovatartozását illetően sem. Anglia a Biztonsági Taná­csot saját önző céljaira kívánja felhasználni, hogy elterelje a fi­gyelmet a déi-arábiai félszigeten uralkodó feszültség valódi okai­ról. Ennék a feszültségnek a for­rása — mutatott rá Fedorenko — az angol kolonializmus jelenléte, a gyarmati népek és a szomszé­dos Jemen ellen elkövetett ag- ressziós cselekedetek, az adeni katonai támaszpont fenntartása. Fedor-enko kérte, hogy a Bizton­sági Tanács ítélje el Anclia dél- arábiai gyarmatosító politikáját. A jordániai küldött kérésére a Biztonsági Tanács ülését hétfőig elhalasztották. Hir n Tokióból utaztunk Fukuóká- ba. Az expressznek délután 4- kor kellett befutnia Hirosimá­ba. A naptár augusztus hete­dikét mutatta... Akkor Japán már túl volt az augusztus hato- diki emlékezéseken. Kevés szó esett az atombombáról, amely huszonegy esztendővel ezelőtt Hirosima felett robbant és pusz­tított. Az expressz légkondicio­nált kupéjában az utasok önfe­ledten tréfálóztak. Odakint a rizsföldek zöldjét piros színű reklámtáblák törték meg: „Vá­sároljon Toyota gépkocsit!”. Vo­natunk alig félórányira Hirosi­ma előtt a tengerpart mentén száguldott... Milyen lesz ez a vá­ros, amelyről nyomban a bom­ba, a pusztulás, a szenvedő em­berek, kétszázezernél több ha­lott jut eszünkbe? Hogyan fo­gad majd bennünket Hirosima, a pályaudvar? Tokióban, Oszaká­ban Nagojában, az északi Sapporo ban, s mindenütt, ahol megfordultunk a japán szigete­ken, rengeteg prospektust, rek­lámfüzetet kaptunk. De Hirosi­ma és N agaszaki egyikben sem szerepelt. — Milyen arca van ma ennek a városnak, amely fölött 1945. augusztus 6-án, hétfő reggel 8 óra 15 perckor elszabadult a poklok pokla? Mi, magyarok, ott szorongtunk az ablakoknál, óránkat nézve vártuk, mikor bukkan fel a vá­ros, ahol három napon keresz­tül dühöngött a tűzvész, ahol kilcméteres körzetben minden a lángok martaléka lett, ahol a kőházak is elégtek. Hányszor ol­vastunk erről, s a bujdosó élők­ről, akik elrejtőzve várták a ha­lált! És azokról, akik megmene­kültek, de magukban hordozták az ismeretlen kórt és hirosimai létüket eltagadva kerestek élet­társat maguknak... ■ És pár perccel négy előtt a vo­nat szinte befutott a házak kö­zé. a földszintes és egyemele­tes faépületekkel szegélyezett utcákon át vágtázott be Hirosi­ma központjába. A kalauz ép­pen olyan szenvtelenül kiáltotta Hirosimát, mint korábban Ko­be vagy Okayama nevét. A pero­non szörpöket és fagylaltot kí­náltak az árusok, odafönt egy repülőgép zúgott... S mi kérdőn tekintettünk egymásra: hol van Hirosima, a pusztulás városa?... Csak a félig romba dőlt ipar- csarnok kiégett kupolájának vasváza tűnt fel a távolban, az­után Szaszaki Teiko, a kórház­ban papsrdaruka-t hajtogató kis­lány szobrával, tetejében az atombomba gyermekeinek em­lékműve. Teiko úgy tudta: az ősi monda szerint a darvak ezer évig élnek. Amikor tizünkéi éves korában kitört rajta a lappan­gó „atombomba-betegség”, a kórházban elhatározta, hogy ezer paoírclárvát hajtogat — és akkor ő is meggyógyul. Teiko azonban a 644. papírdaru után örökre lehunyta a szemét. Neki és az atombomba gyermekeinek állít emléket a bronzszobor. De hányán akadnak, akiket ma is rombol a szörnyű kór, az atom­bomba hatása és hányán hal­nak meg napjainkban is Hirosi­mában, a romokból felemelke­dett, de lelkében azóta is • beteg városban? Amikor Akihito japán trón­örökös meglátogatta az atom­bomba rombolását megörökítő múzeumot, a kiállított borzal­mak nagy részét előre letakar­ták, hogy óvják az ifjú herceg idegeit. Pedig ezeket a szörnyű emlékeket, az összeégett csont­vázakat, a 8.15 órakor megállt órákat, az összeolvadt rohamsi­sakokat, a hamuvá lett iskolás- füzeteket éppen azért gyűjtöt­ték össze, hogy vádoljanak és emlékeztessenek! 1945 augusztu­sában Japán sorsa már megpe­csételődött, a háború napjai meg voltak számlálva. De az ameri­kai stratégák a japánokon még kipróbálták ezt a szörnyű fegyvert, hogy azuián zsarolja­nak atombombáikkal... Ma már mindez a múlté. Hi­rosima újjáépült, mégsem felejt, s mi sem feledhetjük azt a hu­szonegy esztendővel ezelőtti augusztus hatodikál. Azért em­lékeztetünk rá, hogy ne legyen több Hirosima, ne legyen több Nagaszaki és a darvak valóban ezer évig éljenek... Sebes Tibor II Gyulai Háziipari Termelőszövetkezet a lakosság szolgálatában VÁLLALJA: női és gyermekruhák alakítását és újak készítését, ágyneműk, fehérneműk javítá- . sát. valamint hímzéseket és gombbehúzást \ Vállaljuk továbbá kosarak javítását és méret utáni készítését. Felvevőhely: , GYULA, HÉTVEZÉR U. 4. • TELEFON: 174. ELŐZÉKENY KISZOLGÁLÁS! PONTOS MUNKA! Város az o*£árofb Útijegyzet 9. — Nem lehetetlen feladat. A A parancsnoki hídon a műsze- budapesti földalatti is negyven- reket magyarázzák. A mélység- öt ven méter mélyen van. Ezt mérő 50 métert mutat, előttünk pedig hatvanra számítják levin- hajók. Szabad szemmel nem lát­ni, csak a radar képernyőjén raj­zolódnak ki. — Ez mi? — Ez a robotkormányos — mondja a kultúrtiszt. — Nyugod­tan rábízhatja magát az ember, de azért tartalékban itt van a régi nagy kormány is. A La Manche csatornán uta­zunk. Helyenként háremszáz ki­lométer széles, a legkeske­nyebb része pedig 32 kilométer. A hossza 500 kilométer. — Csak azt’tudnám, hogy mi­ért nevezik ezt csatornának? — Azt ni. A La Manche csatornán is sze­rencsénk volt. Nem volt vihar. Az idő hűvös. Messze járunk már Afrikától. Az úticél Hollandia, pontosab­ban Rotterdam. Hollandia az az ország, ahol állandó és kitartó harcot vív az ember a tengerrel. A partvidék alacsonyabb, mint a tenger. Em­berek alkotta gátak védik a te­rületeket. Milyen hatalmas a tenger és még hatalmasabb nála az ember. Meglovagolja a ten­gert, az óceánt. Rámerészlkedik én sem tudom. Min- . az ember szemében hatalmasnak denesetre itt nagyobb biztonság- pjnő hajókkal, amelyek az óce- ban érzem magam, mint az At- áhhoz viszonyítva akkorák, mint lantin, ahol öt-hat ezer méter egy szalmaszál a Balatonban. Es mély volt a víz. a rettenetes erő ellen gátakkal A part egyik oldalán Anglia, védekezik eredményesen. Sőt, a másikon Franciaország. Dower évről évre mindig nagyobb és fehér szikláinál piegjegyzi valaki: nagyobb területet hódítanak el — Itt építik meg az alagutat a roppant tengertől. Franciaország és Anglia között. Rotterdam a világ legnagyobb kikötője. Hajónk majdnem a vá­ros központjában köt ki. Dok­kok, daruk, hajók mindenütt. — Évente 25 000 hajó köt ki ebben a kikötőben! Számolni kezdek. Majdnem hetven naponta. És egy-egy hajó több száz vagon árut hoz vagy visz. Roppant mennyiségű áru érkezik ide, vagy indul innen. A kikötőtorony 190 méter ma­gas. Fent a magasban mfpt a szabálytalan gomba, kiterebélye- sedik. Irodák vannak ott. — Három hét alatt építették! Tévedésnek véljük. Szokatlan ez a gyorsaság. Tévedésről szó sincs. Valóban ennyi idő alatt épült fel ez a to­rony. A ma csaknem egymilliós vá­rost tönkrebombázták a néme­tek a második világháborúban. Ennek nyomai ma már csak így érződnek: — Sajnos, kevés a régi, ere­deti épület. Bár nagy részét ere­deti stílusban építették újjá. De ezek már újak. Itt e|y régi templom. Olyan, mint a mieink, de nem messze egy új, modern. Ha nem mon­danák, az ember sportpalotának nézné. Egy szobor áll a téren. A há­ború emlékére állították. Egy

Next

/
Thumbnails
Contents