Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-17 / 194. szám
M66. augusztus 17. Szerda Az ipartelepítés új útjai Gazdasági módszerekkel meggyorsítható a költözés —Küzdelmek magaslatán, de nem babérokon Miért nein megy az ipar a, fővárosiból vidékre, ha mindenki — legalábbis elvileg — egyetért, hogy jó lenne, ha menne? önmagában a vidéki ipartelepítés előnyeit, népgazdasági jelentőségéit nem kell részletesen bizonyítani, hiszen ez már évek óta foglalkoztatja az ország közvéleményét, Tény, hogy jelenleg Magyarország első helyen áll Euró- páfoap azzal az aránytalansággal, hogy az ország iparának legnagyobb hányada tömörül a fővárosiban — például: a gépipar több mint 60, a vegyipar 56, a textilipar több mint 50 százaléka — és miközíben itt komoly munkaerőgondokkal küzdenek, ugyanakkor az ország több vidékén jelentős számú munkaképes dolgozó teljes vagy időszakos foglalkoztatása fáidítja az illetékesek fejét Ha tárgyilagosan ítéljük meg ezt a helyzetet, természetesen figyelembe kell venni a történelmi előzményeket is: Budapest népességének az ország lakosságához mértem kóros felduzzadása húsz év előtti örökség, s összefügg azzal is, hogy a főváros kialakulása, s fejlődési kamaszkora idején a Habsburg-birodalom ..tájegységi” centruma volt. Nyilvánvaló, hogy ezen csak hosszú idő alatt évtizedek munkájával lehet lényegesen változtatni. Kétségtelenviszont. hogy a termelőerők arányosabb elosztására tett intézkedések eddig bizony eléggé vontatottan valósultak meg. Ismeretes például, hogy a hatvanas, évek elején a kormány gazdasági bizottsága kategóriákba sorolta a butái pesti ipartelepeket és kimondta, hogy a harmadik csoportba sorolt üzemeket vidékre kell telepíteni. E határozat alól azonban, valljuk meg, minden érvet, kifogást megragadva próbáltak kibújni az érintett üzemek, intézmények. S jóllehet, a vidéki városok, megyék igyekeztek az üzemek költözése „elé menni”, olykor épületet, s általában munkaerőt ajánlva a fővárosból távozásra ítélt vállalatnak, a végeredmény mégis a várakozás alatt marad. Jellemző, hogy a második ötéves terv időszakában hozzávetőleg 7—8 ezer munkahely szűnt meg ilyen vidékre költözések nyomán Budapesten, miközben az új, fővárosba települőkkel csaknem hét-nyolcszor ennyivel duzzadt a pesti foglalkoztatottak számai Olyan, az ország különböAugusztus 15-ével megyénkben befejeződött a mezőgazdasági' szakmunkásképzés szervezése. A járási tanácsok mezőgazdasági osztályai és a termelőszövetkezetek az általános iskolát végzett fiatalok között folytattak felvilágosító munkát, adtak tanácsot a pályaválasztásra. A fiatalok közül 405-en — a szakmunkásképzéshez szükséges férőhelynek megfelelően — jelentkeztek a mezőgazdasági szakmákra. Különösen a gyulai járás mezőgazda- sági osztálya és termelőszövetkezeteinek munkája volt a legeredményesebb. A szarvasi és az orosházi járásban viszont elmaradtak a szakmunkásképzés szervezésére kötött megállapodás teljesítésétől. A megye szakmunkásző területein is fejleszthető ágazatnak, mint például a vegyipar, a jelentős vidékre település ellenére nagyobbik fele tömörül még most is a fővárosban: a műanyag- feldolgozás 95. a gumiipar 72, a jlalck- és festékipar * 63 százaléka Budapesten működik. Úgy tűnik. a vidéki ipartelepítés, illetve az ezzel összefüggő fejlesztés megközelítési módjában volt eddig a hiba, abban ugyanis, hogy nem számoltunk eléggé a tényleges gazdasági folyamatokkal, törvényszerűségekkel. Más szóval: csupán az érvelés, a vidékre település népgazdasági előnyeinek bizonyítása önmagában kevés, ha nem támasztják alá a gazdasági ösztönző módszerek is. Tegyük hozzá: természetesen ez kevésbé vonatkozik az ország tájegységéinek központi tervekben, például az ötéves tervben rögzített fejlesztésére; ebben ugyanis nem kevés eredményt mutathatunk fel. Olyan jelentős iparág például, mint a híradástechnika, a második ötéves tervben létesített valamennyi üzemét — összesen tízet — .vidéken helyezte üzembe, s amíg a tervidőszak elején az iparág termelésének húsz százalékát adták a vidéki üzemek, 1965-ig ez az arány 35 százalékra bővült, s 1970-ig eléri az 50 százalékot. A vidéki iparfejlesztés intézményes és gazdasági folyamatokra alapozott rendezése azonban az új gazdaságirányítási rendszerre vár. Szakértői körökben széles köm vita bontakozott ki erről, s általában megegyeznek a vélemények abban, hogy új elvi alapokra kell helyezni a területi tervezést. Lényegében a következőképp foglalhatók össze ezek az új elvek: a rábeszélés önmagában kevés, különösen azért, mert ma még a minisztériumoknak s a vállalatoknak rendszerint előnyösebb Budapesten fejleszteni az ipart, semmint vidéken! Előnyösebb mégpedig azért, mert a jelenlegi szabályok alapján a fővárosban általában nem, vagy alig terhelik a minisztériumot a közművesítési, kommunális költségek — ezek „más számlára", a tanács keretébe tartoznak —, pedig ma már egy-egy új munkahely létesítése a fővárosban az említett járulékos beruházásokkal együtt átlag mintegy 200 ezer forintba kerül. A jövőben azonban a gazdasági ösztönzés differenciált módszereit alkalmazzák majd ebben is. Olyan képzés-terve mégis teljesítve lett, mert a gyulaiéval együtt még több járásban pótolták a szarvasiak és az orosháziak mulasztását. Vámos László, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának főelőadója arról is tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a 405 Szakmunkásnak készülő fiatal jelentős része a növénytermesztő- gépész szakmát választotta. Ez helyes törekvése a fiataloknak, mert növénytermesztő gépészből megyénkben hiány van. örvendetes viszont az a tény is. hogy az állattenyésztő szakmák iránt — különösen a szarvasmarha tenyésztés iránt — megnövekedett a fiatalok körében az érdeklődés. módszereket, mint az ország tájain, megyékben eltérően megállapított telekárak, a földrajzi fekvéstől függő kommunális adó. az állóeszközökért, gépekért, berendezésekért a vállalati nyereségből fizetendő használati díjak ugyancsak vidékenként különbözően megálllapított kulcsa, a dolgozók után fizetendő vállalati illetményadó — területfejlesztési elvektől függő — eltérései. Különösen érdekes az az elgondolás, hogy az országban mind jelentősebb társadalmi problémát okozó ingázás költségeinek egy részét — például a vasúti c|íj meghatározott hányadát — a vállalatra hárítanák át, ami gazdaságilag ugyancsak előnyössé teheti az üzemek munkaerőforráshoz való közeledését. Az új gazdaságirányítási rendszer — amelynek fő irányéi/ei és bevezetésénk időpontja már tisztázottak ugyan, de részletintézkedéseinek kidolgozása még tart — kétségkívül fordulatot hoz a vidék általános fejlődésében is azzal, hogy a gazdasági törvényszerűségek terelő-ösztönző hatásának áramlatába kapcsolja be az ipartelepítés folyamatát is. Természetesen túlzás, lenne — még a lehető legjobb ösztönzés esetén is — egyik napról vagy egyik évről a másikra látványos változásokat várni ilyen rendkívül bonyolult, s az anyagi eszközök env- nvire széles körét érintő feladat megoldásában. Budapest és környékének roppant hatású „tömegvonzását” mérsékelni és az erre alkalmas vidékek, városok „ellenhatását” jelentősen növelni természetesen csak milliárdos beruházásokkal és hosszabb távon lehet. Ám az is rendkívüli jelentőségű, ha megtaláljuk a vallóban hatékony, hosszú távon is célravezető módszereket e — túlzás nélkül — történelmi folyamat megoldására. A gazdasági ösztönzés mellett fontosak természetesen a többi területfejlesztési módszerek is. Az például, hogy a harmadik ötéves tervidőszak végéig elkészül az ország városainak, illetve fontosabb városias településeinek rendezési terve. Lényeges az is, hogy mind határozottabban önálló tudománnyá válik nálunk is a területi tervezés. Éppen a közelmúlt napokban alakult például külön szakcsoport a Magyar Közgazda- sági Társaságban, amely ezeket a szakértőket tömöríti, s munkához látott a Magyar Urbanisztikai Társaság is, a városfejlesztés e társadalmi szervezete. Mindez együtt reményt keltő ígéret arra, hogy az ipar — ismét csak egyszerűsítve — erőteljesebben „megindul” majd a fővárosból az ország különböző vidékeire! , A román határtól egy ugrás- nyira találjuk az erdők övezte kicsi falut: Gesztet. Apró tornya, a házak piros teteje megbúvik a hatalmas fák között Csak amikor az ember közelebb ér, akkor látja, nem is olyan kicsinyek. A legtöbb új, egyik-másik villának is beillene. Proksz Béla párttitkár megjegyzi: „Hosszú küzdelem előzte meg, míg eddig jutottunk”. A beszélgetés máris a közelmúltra terelődik. — Nyolc éve vagyok párttitkár a községben, de ebből csak az utóbbi kettőre mondhatom, hogy most már jobb, könnyebb a munkánk. Megteremtettük az egységet, és a gazdasági eredményeink sem megvetendők. Észak és dél párharca — Három termelőszövetkezet volt itt hat évvel ezelőtt — folytatja. — Az egyiknek az elnöke voltam. Kettőben főleg a volt nincstelenek, a föld nélküli agrárproletárok tömörültek, egy pedig a jobbmódú gazdák közössége volt. Az első kettőnél az egyesülés simán ment. Bár voltak itt is kemény viták és sok-sok érv kellett, hogy helyes útra tereljük a gazdaságot, azért ez mégsem volt olyan nehéz. Proletárok egyesültek, akik tele voltak munkakedvvel és a közös akarat hamarosan eredményeket is hozott. Két tsz volt most már a községben, az Űj Tavasz — a szegény parasztoké és az Előre — a jómódúaké. Ahogy nőttek az eredmények az előbbiben, úgy nőtt a szakadék is a kettő között. A falut szinte kettéosztották, északra és délre. S mivel mindkét tsz-nek volt az északi, illetve a déli részen is területe, ez olyan nehézségeket okozott, hogy mi magunk sem gondoltuk volna. AZ emberek egyszerűen nem akartak azon a részen dolgozni, ahol szomszédosivolt a másik tsz földje. Talán elképzelhető, milyen nehéz volt a községi pártszervezet munkája. Hogy ezen változtassunk, 1961-ben javásoltuk a két tsz egyesülését. Egy pillanatnyi szünetet tart, s bár hűvös a szoba, ahol beszélgetünk, a forró napokra való visz- szaemlékezés mintha meleg áramlatot hajtana körülöttünk, amely tele van vibráló feszültséggel. — Párjtitkárságom legnehezebb időszaka volt ez. A szervezés ideje alatt Békéscsabán tanultam a pártiskolán, de hazajártam. Esténként forró hangulatú gyűlések, viták zajlottak le. Az Előre tagjai nem akartak egyesülni, illetve eluralkodott az az elv, hogy ha mégis egyesülnek, a pozíciók őket illetik. Az érv így szólt: a nagyobb földet én adtam, hát én vagyok a gazda is. Sok vita árán választottuk meg az új vezetőséget és a tsz nevét is megváltoztattuk : Egyetértés lett. Persze, ez csak perspektíva volt, mert a valóság egészen mást mutatott. Észak és dél párharca még fokozódott. A hullámok mégis elcsitulnak — Egyetértésről, de még munka- fegyelemről sem igen lehetett beszélni eleinte. Az ellentétek hulláma olyan magasra csapkodott; hogy alig tudtunk rendet tartani. A tsz és a párt vezetősége természetesen összefogott. Szerencsére akadt néhány józanabbul gondolkozó ember, akikkel ezután együtt küzdöttünk. Tsz és párt, párt és tsz, így váltakozik a titkár szavaiban a kettő és ez érthető. Egy szövetkezet van a faluban, a párttagok száma csekély és néhány kivételével a szövetkezet tagja mind. A község, a tsz és pártszervezet gondja tehát egy. — Fári Pál főagronómus volt a legjobb segítőtársam — folytatja a titkár —, ma már pártvezetőségi tag. Együttesen szerveztük meg a munkát. Nehéz lenne minden erőfeszítésünket felsorolni, csak egyet a sok közül: a pártcsoportokat úgy osztottuk be, hogy tagjai a napi munkájukat az északi vagy a déli területen végezték, így lehetőséget adtunk a felvilágosító munkára is. Ez volt a pártfeladatuk. A célunk ezzel az volt, hogy közelebb hozzuk egymáshoz az embereket. Mit mondják még? Kétévi szívós munka után sikerült, s a hullámok elcsitultak. Termelés, tanulás, kultúra — Ma már egészen más a helyzet. Az egységet megteremtettük, s bár most sem vitamentesek a gyűléseink, de ez csakis a jobb munkáért, a termelés növeléséért történik. Párttagjaink * többsége példát mutat. Jó néhá- nyan kimagasló eredményeket érnek el, de a többi is becsülettel teljesíti kötelességét és csak kevésnél van szükség ösztönzésre. A tanulást szív-gyüknek tekintik. Néhány évvel ezelőtt a pártvezetőság javasolta, hogy akinek 50 éves korig nincs meg az általános iskolai végzettsége, az szerezze meg. Ez év áprilisában e javaslat megvalósítását taggyűlésen értékeltük és kiderült, hogy a legtöbben vállalták a tanulást és becsülettel helyt is álltak. A nők is példát mutattak ebben. Csak dicsérni lehet Brányik Sándor- nét, Bálint Istvánnét, Fábián Sándornét szorgalmáért. Az ötvenhat párttag közül tizenketten végezték el az általános iskolát, húszán pedig a közép- vagy magasabb fokú végzettséggel rendelkeznek. Még az ötvennyolc éves Erdei Imre bácsi is tanult. — Persze, ehhez hozzátehetjük, hogy a példamutatásból a párttitkár sem maradt ki. Jelenleg a Karcagi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum levelező hallgatója. A nagy összeütközések, küzdelmek után sem pihennek tehát. A román határtól egy ugrásnyira van az erdő övezte Geszt. Apró tornya, a házak piros teteje megbúvik a hatalmas fák között. Csak amikor az ember közelebb ér, akkor látja: nem is olyan kicsik e házak. A legtöbb új, egyik-másik villának is beillene... Kasnyik Judit Tábori András \Z ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT kubikosokat vesz fel AZONNALI BELÉPÉSSEL. Jelentkezni lehet a vállalat központi irodáján, Békéscsaba, Kazinczy utca 4. 67990 Befejeződött a mezőgazdasági szakmunkásképzés szervezése
