Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

sm fditus s. Beszédünk, írószerünk Leas, ésszerű^ díszszemle, rossz-szírií Vasámaje Miért késik as üreggyári építkesés befejezése** A fenti címet rejtvénynek is felfoghatja az olvasó. Milyen összefüggés van a címbeli négy szó között? — kérdezi, amikor elolvassa: lesz, ésszerű, dísz­szemle, rossz-szívű. Könnyeb­ben rájön a köztük levő kap­csolatra, ha egymás után ki is mondja e szavakat: lesz, éssze­rű, díszszemle, rossz-szívű. Van egy közös hangjuk, a hosszú sz, de azt — érdekes módon — mind a négy szóban másképpen jelöljük. Nézzük meg őket egyenként, és vizsgáljuk meg, miért írjuk e négy szót négyféleképpen! Vannak olyan szavaink, szó­alakjaink, amelyeket másképp mondunk, másképp inunk. Ezek közé tartozik a lesz. Rokonai, a tesz és a vesz rövid sz-szel hangzanak, a lesz ellenben — legalábbis magánhangzóval kez­dődő szó előtt, valamint mon­dat végén — hosszúval („lessz”). írni persze egyformán írjuk őket, hiszen azonos ígetípusba tartoznak, ragozásuk is egyfor­ma: leszek, teszek, veszek; le­szel, teszel, veszel. Mindezeket rövid sz-szel ejtjüik, s ezért csak egy sz-szel írjuk. A többes számban ugyanígy: leszünk, te­szünk, veszünk; lesztek, tesztek, vesztek; lesznek, tesznek, vesz­nek. Az egyes szám 3. személyű lesz-1 — kivételes hangzása el­lenére is — úgy kell írnunk, mint „testvéreit” és legközeleb­bi „hozzátartozóit”: mindig csak egy sz-szel. Irodalmunkban is így hagyományos: „Törjetek szét minden láncot, Majd lesz elég vasatok” (Petőfi: Vasúton); „Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?” (Petőfi: A ma­gyar ifjakhoz); „Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?” (Ady: Dózsa György unokája). Ésszerű — ezt valaha így ír­ták: észszerű. Vagyis régen két sz-szel (szsz) kellett írni, mai helyesírásunk szerint pedig — 1954 óta — kettős sz-szel (ssz), azaz egyszerűsítve, mint pl. a hosszú vagy az asszony szót. „A magyar helyesírás szabá- iyai”-nak 10. pontja szerint a kétjegyű mássalhangzónak, ha Neves festők a hosszú, általában csak az első jegyét írjuk kétszer: ccs, ggy stb. (öccse, meggy stb.), ha azonban összetett szó tagjainak a határán azonos kétjegyű be­tűk kerülnek * egymás mellé, olyankor mindkét betűt külön- külön kiírjuk: cscs, gygy stb. (díszszemle, fénynyaláb, jegy­gyűrű; rossz-szívű). Igen, de hált az ésszerű nem ugyanolyan összetett szó, mint a díszszemle? Nem bizony! A dísz szóhoz járuló szemle önma­gában is használatos főnév, az ész szóhoz tett-szerű ellenben nem önálló szó, csak ún. kép­zőszerű utótag. Ez van az egy­szerű, nagyszerű stb. szóban is. (Szavak elején éppúgy nem for­dul elő a -szerű, mint általában a toldalékok: a ragok, jelek, képzők.) Ha tehát az ész-hez hozzáírjuk a -szerű-t, úgy kell eljárni, mint pl. a -val, -vei rá­gós ésszel, eggyel, hússzal, naggyal meg a -szór rágós hússzor szóalak írásakor: az ilyen szóalakokban nem az ösz- szetett, hanem az egyszerű sza­vak (pl. asszony) mintájára je­löljük a hosszú kétjegyű más­salhangzót. így egyszerűbb is, „ésszerűbb” is! Végül a rossz-szívű (a jószívű ellentéte) írásmódját az szabja meg, hogy a rossz szó kettős ssz betűjét is, a szív kezdő sz betűjét is jelölni kell benne. Mivel azonban három egyfor­ma betű furcsa volna egy szó­ban egymás mellett, az összeté­tel határán kötőjelet teszünk az ilyenekben: sakk-kör, futball- labda, alt-tartózkodás; össz-szö- vetségi, rossz-szívű. A kötőjel megkönnyíti e szavak olvasását és megértését. , A rossz szívű és a jó szívű természetesen két szó is lehet: ha nem belső tulajdonságra (rosszlelkűségre vagy jólelkűség- re) akarunk rámutatni, hanem a szív egészségi állapotának megjelölése a célunk, akkor kü­lönírjuk azt, hogy valaki rossz szívű vagy jó szívű. gyulai tárlaton A régmúlt idők eseményeiként emlegetik ma már az Orosházi Üveggyárban az ünnepélyes ava­tást, az üzemelés kezdetét. Azóta több millió forint értékű árut állí­tottak elő már az üzemben, s ért­hetően a város egyik központi té­mája lett az európai színvonalú gyáróriás. Lapunkban is gyakran írunk az üzem termelési eredmé­nyeiről, az egyes 'kollektívák mun­kájáról, de arról azonban még nem esett szó, hogy a program szerinti kivitelezés — amelynek a múlt év utolsó napjára kellett volna elkészülni — még ma sem ért véget. Valójában arról van szó, hogy at ÉM Békés megyei Állami Épi- tőipari Vállalat a mai napig sem fejezte be azokat a munkákat, amelyekkel az előbb említett idő­pontra kellett volna elkészülni. A gyár vezetősége, a városi szervek és a Beruházási Bank több alka­lommal sürgette a kivitelezőt, hogy a műszaki átadás során észre­vételezett hiánypótlásokat határ­időre végezzék el. Lassan egy esz­tendeje húzódik az ügy, jegyző­könyvek, levelek, átiratok tucatjai gyűltek már egybe, ígéretek hang­zottak el, valóra váltásuk azon­ban nem következett be. Legutóbb az üveggyár és a kivitelező igaz­gatója jegyzőkönyvben rögzítette a hiányosságokat, amelyek pótlá­sára megfelelő határidőt tűztek M. Nemrég körbejártuk a gyárat, s azt tapasztaltuk, hogy a 15 pont­ba foglalt javítási tennivalók kö­zül vajmi keveset végeztek el. © Az egyik legszembetűnőbb, hogy a három öblöshuta palafedésének állapota szinte kritikán aluli. A A két ember már második nap­ja piszmogott, tett-veit az udva­ron, A kerítés mellett, egész hosszában — ahogyan a kocsik­ról lerakták — garmadában állt a faanyag. Tegnap reggel kapták a csoportvezetőtől az utasítást, hogy kezdjenek a máglyázáslhoz, de tüstént és gyorsan, nehogy va­lami váratlan nyári eső így szét­szórtan lepje meg a drága anya­got. Ez volt tegnap reggel, azóta vannak itt, de csak úgy tessék- lássék mozognak, mint két mun­kaundor itiszes ólommadár és csak akkor elevenednek meg egy kis­sé, ha valaki éppen erre jön. De hát kevesen járnak az üzemud­varnak .ezen a tájékán. Amolyan „sehonnan jött” se­gédmunkások mind a ketten. Az egyik negyvenéves forma lehet, dülledt szemű, magas, keskeny vállú ember, hosszú, vékony, inas karóikkal, vastag ujjú nagy te­nyérrel; a másik valamivel fia­talabb és alacsonyabb, sunyi te­kintetű, amolyan rókaképű, amit ritkás vörös haja, sűrűn szórt szeplői csak kiemeltek. A kettő kőiül ő a dörzsölt, a dumás, egy­szóval: az „okos” vagány. — Ne tikásszá már magát any- nyira, fater — szólt oda a má­siknak. Cigarettát kotort elő a nadirágzsebéből, kivett egyet be­lőle, azután kínálásra nyújtotta a hervadt dobozt. — Tikassza magát az öregis­ten —, felelt a másik s ledobta öléből a< léchalrhazt. Nyűit a ci­garetta után, meggyújtotta a má­sik parazsáról s a leszívott füs­töt lapos pillantással kísérve fúj­ta ki a „Tilos a dohányzás” fel­iratú tábla felé. Körülnézett: vé­gig a kerítés mellett a garmada tetőszerkezet megrepedezett, da­rabokban hull lefelé a pala. Ez a műszaki hiba egyébként csaknem egy esztendeje áll fenn, s még mindig azon vitatkoznak, ki a fe­lelős. A beruházó a kivitelezőt, a kivitelező a tervezőt, a tervező a palát gyártó céget okolja. Az eső azonban eközben változatla­nul befolyik a csarnokokba, ron­gálja a gépeket, akadályozza a megfelelő minőségű munkát. A gyár udvarának útjai több évtizeddel ezelőtt létesítetthez ha­sonlítanak, melyek javítására a ki­vitelező június 30-dg kért pótha­táridőt, de a munkát nem végezte el. Hasonló a helyzet az iparvá­gány-meghosszabbítással, a fedett tároló padozatsüllyedésével a központi épület ablakainak javí­tásával, s az említett jegyzőkönyv­ben felsorolt valamennyi hiányos­sággal. © A továbbá felsorolás hiábavaló lenne, hiszen visszatérve újra csak azt írhatnánk, a hdánypótlá­Az Endrődi Cipész Ktsz kom­munistád a júniusi párttaggyűlé­sen tárgyaltak a 'kongresszusi munka verseny röä. Ezután a szö­vetkezeti bizottság kidolgozta azo­kat a szempontokat, amelyek sze­rint a brigádok vállalását javasol­ja. Legfontosabb az 1. osztályú termékek kétszázalékos növelése, az anyagtakarékosság és a selejt- csökkentés, valamint az éves terv lyalk magas során és az üres tér­ségen, ahol ők kezdtek munká­hoz. Melegen sütött a nap és a fűrészelt anyag jó gyantaillatot árasztott. Az egyik szárítómáglya tetejére feketerigó röppent, talán megpihenni vagy tollászkodni. Nézte a madarat, Rittyentett neki, a rigó felemelte a fejét, szárnyá­val egyet rebbent .és már el is repült. — No, ez elment, még üzenetet sem hagyott... — Hagyott az — szólalt meg a veres —•, én látom. Még meg is zavarta a fütyülésével. Hájjá, ez nem volt szép magától. —Ne­vetve dőlt neki a farakásnak, s látta, hogy a másik csak bámul azzal a kidülledt szemével, mivel nem értette ezt az üzenethistó- riát. — A magáé... Emez nézett, pislogott, azután lassan derengeni kezdett valami nehéz járású koponyájában. — Bo­lond maga — mordult oda — és elfordult, az üzemház felé nézett. Valami mozgást látott arrafelé, s eldobta a cigarettát. — Na, moz­golódjunk, mert jönnek tán ... — Ha jönnek, majd elmennek — hánya veti slkedett a másik, de azért megmozdult és odaállt a derékmagas máglyához. Egy-két sok határidejét nem tartották be, s különféle okokra hivatkozva a szükséges javítási munkák nagy résziét még el sem kezdték. Hiva­talosan természetesen úgy szere­pel, hogy a gyár már rég meg­kezdte az üzemelést, s így a nép­gazdaság is teljes termelést vár a létesítménytől. A huták tetőszer­kezetén befolyó víz az udvar és a termek aljzatbetonjának állapota és a, többi hiányosság napról nap­ra több gondot okoz, gátolja a fo­lyamatos termelést, amiért egye­dül a kivitelező a felelős. A jegy­zőkönyvek, levelek, ígérgetések sokasága helyett célszerűbb lenne végre befejezni egy olyan beru­házást, amelynek valójában fél esztendővel ezelőtt el kellett vol­na készülni. A hibák javításának halogatása könnyen súlyosabb szerencsétlenséget is okozhat, amelyért valakinek vállalnia kell a felelősséget. Akkor viszont már nem lesz elegendő egy jegyző­könyv, amely egy újabb póthatár­idő kérését tartalmazza!... háromszázalékos túlteljesítése. Az utóbbi azért szükséges, mert a (főleg az export) megrendelés olyan nagy, hogy a szövetkezet csak részben tudja teljesítepd. A nemrég megtartott küldött- gyűlés a javaslatot elfogadta, majd a brigádok a rájuk jutó részben lettek vállalást. Ennek tel­jesítésével több mint 100 ezer fo­rinttal növekszik a szövetkezet gazdasági eredménye. gást akarná behozni valamiképp, a veresiképű pedig csak imígy- amúgy. — Mondom, kitikkassza magát — - szólalt meg, miközben kínos pontossággal és lassúsággal igaz­gatta a máglya két sarkát. — Pedig még hol van a műszak vé­ge. — A másikra nézett. — Nyugi csak, fater* nem szalad ei ez a sök fa innen. Tudja, hogy van: több nap, több nap­szám ... Ez meg itt eltart egy hétig is, ha addig csináljuk. Vagy a készáruba igyekszik visz- sza? Trógerolni? Fa tarkám?!... — Nem én... Na. Csak már tegnap is... szóval tegnap se nagyon csipkedtük magunkat. Az­tán ... — Hát aztán? Nem tetszik va­lakinek? Akikor árevoá. Kiszti- hand. És egy házzal tovább... Nem vagyok én idenőve, nem is voltam soha sehoyá. Jól néznénk ki. \ — No hiszen ... Csak kapdos- suk, mert jönnék — mondta emez, mert látta, hogy az épület irányából erre tart két ember. Hunyorított, hogy jobban lássa: kik azok. — Hallja, az üzemve­zető meg a csoportvezető, a Ba­lázs. Fogadom, ide jönnek ... Rakták a léceket egymás mellé, nem szólt egyik sem. A veres is sűrűbben hajolt az anyagért és szuszogott hozzá a nagy igyeke­zetben, A két ember tényleg ide jött. Az üzemvezető új ember volt, talán két hónapja vagy két és Ma, július 3-án, vasárnap délelőtt 11 órakor nyitják meg Gyu­fán, a múzeumban ä II. Dél-alföldi Tárlatot.'A Magyar Képzőmű­vészek Szövetsége Dél-magyarországi Szervezete és a Gyulai Er­kel Ferenc Múzeum szervezésében megnyitásra kerülő kiállításon a legjobb ma élő alföldi festők műveit láthatják a képzőművészet rajongói. Megyénk festőművészeinek legújabb alkotásai is szere­peinek a tárlaton, amely több hétig tart nyitva. lécét arrébb lökött, aztán hátra­fordult és összehúzott szemmel nézett az üzem távoli, szürke épülete felé. — Ha jönnek, majd elmennek — mondta még fegy- szer, s lehajolva egy nyaláb anya­got emelt fel. — Addig is szar- galmatoskodjunk, mert nem le­szünk jó fiúk az új mechaniz­musnak. Rakni kezdtek a szárítómág­lyát. Az idősebb gyorsabban, kapkodva, mintha az iménti ló­fél, hogy kinevezték ide, valami nagy gyárban volt azelőtt, mű­szaki. Itt pedig üzemvezető. Azt. mondják róla, kemény ember, de nagyon ért ahhoz, amit csinál. Szeretik is ezért, de vannak, akik nem szívlelhetik. Mint például a két ember a máglyázásnál. Külö­nösen a veres. — Jó napot — köszönt rájuk az üzemvezető, s szeme végig­Dr. Pásztor Emil főiskolai adjunktus Autósiskola A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium autóközlekedési tanintéze tét tart fenn Békéscsabán. Hivatásos és magángépkocsivezetöket képeznek. Szabó József KRESZ-is méreteiről kérdezi Kiss Sándornét. Máglyázók faanyagokon, a régi szárítómág­Százezer forint értékű vállalást tettek az endrődi cipészek

Next

/
Thumbnails
Contents