Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-12 / 163. szám
1MÍ- július 12. 4 Ked'l A reform szellemében A szemlélet reformja A gazdasági mechanizmus re** tornájáról hozott párthatározat bőven ad alkalmat arra, hogy már most, az előkészítés időszakában hozzájáruljunk a végrehajtandó változtatások sikeréhez. Bízvást vonatkoztathatjuk ezt a megállapítást gazdasági életünk minden területére, közöttük a mezőgazdaságra, az agrárpolitikára is. Mi az. amit ebben az évben és jövőre tehetünk a reform érdekében, például a mező- ga zdasági tér melőszővetk ezetek jobb gazdálkodásáért, gyorsabb erősödéséért? A szükséges és lehetséges gazdasági intézkedések kidolgozásán, végrehajtásának előmunkálatain kívül elsősorban az, hogy minél előbb megérleljük azokat a szemléletbeli változásokat, amelyek nélkülözhetetlenek az új mechanizmus bevezetéséhez. A termelőszövetkezeti mozgalomban jelentkezett problémák egy része ugyanis nem az eddigi vagy a mostani „mechanizmusból” fakad. Nem, hanem abból, hogy néhány, már régóta közismert, helyes agrárpolitikai elv, tétel, nem vagy nem tisztán érvényesült a gyakorlatban. Az ilyen természetű hibákat pedig anélkül Is ki lehet, s ki kell javítani, hogy előbb — mondjuk — az ár, az adó- és a hitelrendszer vagy az ipar és a mezőgazdaság együttműködésének egyébként rendkívül nagy jelentőségű tökéletesítését megoldanánk, kJ em csupán a termelőszövet- ™ kezetekre, hanem minden vonatkozásban érvényes, hogy a reform egyik célja: kedvezőbb feltételeket teremteni a szocialista demokrácia további fejlődéséhez. Elérni, hogy a dolgozó emberek kezdeményezőbbek legyenek, tevékenyebben vegyenek részt a gazdasági folyamatok irányításában és ellenőrzésében; Csak így valósíthatják meg „uralmuk megerősítését a dolgokon és saját társadalmi viszonyaikon". Az új mechanizmusról, s azzal kapcsolatban a termelőszövetkezeti vezetésről szólván némelyek azt mondják, hogy mezőgazdaságunk csak akkor tud megfelelni a hazai és az exportigények támasztotta követelményeknek, ha „felhagyunk az úgynevezett szövetkezeti demokrácia próbálgatásával”. Szerintük „nem szabad, hogy magas képzettségű termelőszövetkezeti vezetők, szakem betek alkotó lendületét, tudását gúzsba kösse hozzá nem értő, ósdi elveket valló, maradi parasztok gán- csoskodása”. A szövetkezeti demokrácia — állítólag — menthetetlenül ide torkollik. Ebből vonják le azt a következtetést, hogy a termelőszövetkezetekben nem lehet testületi vezetést meghonosítani. Ismerős ez az eszmefuttatás, * létezik szelídebb fajtája is. Az. amelyik nem veti el a választott vezetőség gondolatát, lehetőségét. de oda lyukad ki, hogy a gazdaság valóságos irányítója ne az legyen. E szerint a felfogás szerint az elnöknek afféle köszö- nő-ember, értekezleteken, összejöveteleken reprezentáló szerepe lenne. S a tagoknak, azoknak a bizonyos „maradi gáncsoskodók- nak”? Nem szükséges hofcaá nagy képzelőerő, hogy a vázolt logikát követve, az említett felfogás hirdetőinek mi a válasza erre a kérdésre. Az ilyen álláspontot vallókkal vitatkoztunk a múltban is, de a reformelképzelések ismeretében még inkább vitatkoznunk kell velük ma és a jövőben. Világosan tudtukra kell adni, hogy a gazda joga — és persze, a kötelessége is — a szövetkezeti tagságot együttesen illeti meg. s ezt a jogot ezután az érintettek erélyes tiltakozása nélkül mind ritkábban lehet majd csorbítani. Akik agrárpolitikával foglalkoznak, azok jól tudják, mennyi nézeteltérés volt. van és — miért áltatnánk magunkat? — lesz is a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdálkodását illetően, s milyen sok gond származik ebből. Vannak, akik meg-megújuló erővel fújják, hogy a háztáji „nem szocialista” képződmény, „akadályozza a közös gazdaság erősödését", „nehezíti a tagok szövetkezeti öntudatának kifejlődését”. Mindebből levonják a következtetést, hogy korlátozni kell a háztáji lehetőségeket, és minél előbb meg kell szüntetni ezt a „szükséges rosszat”. S erélyesen hozzáteszik azt is, hogy ők ezzel a törekvésükkel a szocializmust erősítik. Ebben aztán benne van az is, hogy azok, akik ővelük nem értenek egyet, gyengítik a szocializmust. A Központi Bizottság határo" zata remélhetően beláttatja velük tévedésüket, hiszen igazan félreérthetetlen és könnyen felfogható okfejtés után mondja ki egyebek közt azt. hogy Tervgazdálkodásunkat a szocialista tulajdon mindkét formájának, az állami és szövetkezeti tulajdontormának (beleértve a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságát) együttes fejlesztésre alapozzuk.” Más helyütt pedig azt tűzi feladatul, hogy' a reform „segítse elő a háztáji gazdaságok indokolt mértékű differenciált fejlesztését. Ezért országosan egységesen csak a háztáji földterület kiterjedésé; célszerű meghatározni.” S épipen mai problémáink és később megvalósítható céljaink felelősségteljes mérlegelése és lehetőségeink gondos számbavetese utÉ«r belefoglalták a határozatba a következőket is: „ott, ahol a korszerű nagyüzemi termelés feltételei kedvezőtlenek és rövid . időn belül nem is tehetők kedvezővé, a háztáji állatállományt e körülmények figyelembevételével célszerű kialakítani, illetve növelni.” Évekkel ezelőtt, amikor itt, is, ott is kezdték alkalmazni a tizekben a terméseredményhez, az előállított termelési értékhez szabott munkadíjazás, részesedés, premizálás különféle változatait, rögtön elhangzott az „ideológiai” kontra. Többen kifejtették, hogy például a százalékos részesedés feudális csökeven.v, nem felel meg az elosztás szocialista elvének, tehát üldözendő, megtiltandó. Azóta sok előbbre vivő változás következett be agrárpolitikánkban is. de ez az üres és hamis szólam még mindig fel-felcsendül. Van továbbfejlesztett változata is. amely szerint a családi művelés és a hozzá szervesen kapcsolódó százalékos részesedés fékezi a gazdálkodás korszerűsítését, kiváltképpen a gépesítést. B izonyítékokat nem nehéz találni arra, hogy milyen nagy előnyei vaunak a szóban forgó munka díjazásnak. Könnyű belátni | azt is, hogy az adottságokhoz. ( egyebek között a munkaerőhelyzethez, a gépesítettség fokához mindig lehet igazodni és természetesen kell is. Magától értetődik, hogy nem illeti meg ugyanannyi kukorica a tagokat, ha a kukoricát vegyszerezik, tehát nem kell kapálni, mint amikor az első kapálástól a góréba rakásig minden munkát emberi erővel végeznek el. Miért van hát mégis olyan makacs tiltakozás helyenként a közvetlen anyagi ösztönzés említett módszerei ellen? Részint azért, mert a közös és közvetlen személyi érdekek összeegyeztetése nem minden esetben egyszerű dolog. S akár könnyebb, akár nehezebb feladatot jelent, jól megoldani csak akkor lehet, ha hozzáértéssel csinálják, képesek felismerni a különféle tényezők gazdasági, társadalmi szerepét, hatásait. Alapvető követelmény természetesen az is, bármilyen rangú vezetőről legyen gyen a termelőszövetkezeti tagokkal. a tulajdonosokkal egyetértésben határozni. Abban a szellemben. amit röviden ugyan, de fél- remagyarázbatatlanul így fejez ki a határozat: „A jövedelemelosztás formáinak megválasztása az egyes szövetkezetek belső ügye.” Ezt elfogadtatni és a gyakorlatban érvényesíteni — akármilyen kézenfekvő — nem lesz könnyű dolog. Ámde hiábavaló volna a fáradságéit minden egyéb más megoldást keresni. A reform sikeres megvalósííá** sa nem utolsósorban attól függ, hogy mennyire tudjuk közüggyé tenni, milyen erős egységben dolgozunk érte. Ahhoz pedig. hogy az új mechanizmus lényegét, társadalmunk túlnyomó többsége világosan lássa, bevezetését tevékenyen támogassa, le kell győznünk helytelen, ártalmas szemléleteket is. Gulyás Pál Fürdőzők Gyulán Vasárnap igazi strandidő volt. Megtelt a gyulai fürdő. Itt több ezren töltötték a vasárnapot pibenővel. Fürödtek, napoztak. Képünk a 40 fokos medence látogatóiról készült. Sokan vesznek részt külföldi társasutazáson—Nyáron és ősszel további lehetőség nyílik belföldi autóbuszkirándulásra — Augusztus 20-án indul a második Béke és Barátság különvonat Békéscsabáról Kijevbe és Leningrádba Az IBUSZ békéscsabai irodája által szervezett külföldi társas- utazáson az idén eddig mintegy 1200 személy vett részt. A Béke és Barátság különvonat nyitotta meg a nagyobb utazások sorát, amely Kijev és Leningrád megtekintésére nyújtott lehetőséget. Jól sikerült a megye pedagógusainak háromnapos noviszád—belgrádi autóbuszkirándulása, majd Zakopane—krakkói autóbuszutazások következtek, melynek során több mint 200-an (főleg tsz- tagok) jutottak el Lengyelország legszebb vidékeire. Három csoport látogatott a jugoszláv tengerpartra, Opatijába (az egvik Tótkomlósról, a másik kettő Kétsopronv- bói). A békési Kossuth Tsz tagjai közül 33-an Csehszlovákiában az Alacsony-Tátra vidékét és a Vág völgyét nézték meg. A belföldi utazások közül legjelentősebbek azok a tanulmányi kirándulások, melyeket az iskolások szerveztek. (Ezeknél az IBUSZ csak a tényleges költségeket számolja fel.) Nagv élményt jelentett az ÁB önsegélyző csoport 15« tagja részére az a hatnapos hajóút, amely lehetővé tette a i>una-Kanyar megtekintését is. A most következő időszakban % nyolc különjáratú autóbuszon — váltott turnusokban — az ország legszebb vidékeire juthatnak el a jelentkezők. Hatnapos utat szervez az IBUSZ Sopron, Kőszeg, Szombathely nevezetességeinek a megtekintésére, 3—4 napos úton pedig Szegedre, Pécsre. Siófokra, Dunaújvárosba lehet ellátogatni. Több járat indul a Balatonhoz, továbbá az ország északi vidékeire. A Szegedi Szabadtéri Játékokra eddig 70« jegyet igényeltek a megyében. Ebből 400-at az ÁB önsegélyezési csoportja vesz át, amely kétnapos szegedi látogatással kapcsolja egybe az utazást. A gyulai várjátékokra — ha kellő jelentkező van — az IBUSZ különvonatot vagy buszt közlekedtet. és Barátság különvonat, amely 300toál több utassal augusztus 20-án indul Kijevbe és Leningrádba. A pedagógusok Zakopanébe terveznek autóbuszkirándulást. Vonattal utazik az NDK-ba a Békési Kosáripari Vállalat egy csoportja. A békési járásból ötvenötén Moszkvába, 35-en pedig az NDK-ba utaznak. Augusztus 20- án háromnapos csehszlovákiai autóbuszkirándulás kezdődik, amelyre még lehet jelentkezni. A Lipcsei őszi Vásárra szeptember 3-án Békéscsabáról indul egy csoport. Ősszel további tervek: az igényektől függően néhány napos utazás Csehszlovákiába. Romániába, Jugoszláviába. Lengyelországba A vidéken lakók helyzetét megkönnyíti, hogy a földművesszövetkezetekncl tavaly tavasz óta működő IBUSZ társasutazási kirendeltségeknél is éppen úgy lehet jelentkezni, mint más IBUSZ-irodákban. A statisztika alapján megállapítható, hogy a külföldi egyéni utazás az első fél évben némileg csökkent, a társasutazások számában változás alig vart, lényegesen többen jelentkeznek azonban az IBUSZ és a TIT által szervezett Ismerd meg hazádat mozgalom keretében belföldi utakra. Megkezdődött a Nemzeti Színház új otthonának műszaki átadása A Középületépítő Vállalat dolgozói befejezték a Nemzeti Színház újabb átmeneti otthonának, az egykori Magyar Színház épületének korszerűsítését, átépítését. A munka ütemére jellemző, hogy az elmúlt év nyarától már éjjel-nappal dolgoztak az építők Tervek szerint az újjáalakított színház műszaki és díszletezési próbáit aug. SO-ig végzik el, majd a művészek is megkezdik a próbákat és október elején kerülhet sor a megnyitásra. A második fél év külföldi utászé, hogy tudjon és hajlandó le- zásai közül legjelentősebb a Béke Kötelező-e a kézfogás? Sok, magát műveltnek tekintő ember, akinek öltözéke és társaságbeli magatartása kifogástalan, könnyen túlteszi magát az egészségügyi illemtan alapvetőbb szabályain is. Pedig nemcsak a: sérti meg a társadalmi .együttélés szabályait, aki az ajtóban félrelöki az előtte átlót, aki a villamoson durván sértegeti utas. társát, aki rágalmaz, sikkaszt vagy lop. Éppígy megsérti embertársa személyét, illetve testi épségét az is, aki az üzletben piszkos kézzel kezeli a csomagolatlan élelmiszert, vagy aki köhögéssel, tüsszentéssel megfertőzi környezetét. Az ilyen fertőzés útján terjedő betegségek — még ha nem is tartanak soká —, de testi szenvedést és anyagi kárt idéznek elő, sőt olykor még maradandó egészségkárosodáshoz is vezethetnek. Alapvető illemszabály az, hogy tüsz- szentéskor, köhögéskor a zsebkendőt vagy legalább a kezünket szájunk elé kell tartani. Azt azonban már kevesebben veszik komolyan, hogy azzal a kézzel, amellyel a fertőző váladékot tartalmazó zsebkendőt összehajtottuk, vagy amelyre néhány perce ráköhögtünk — nem illendő kezet fogni. Azt is kevesen tudják, hogy köhögéskor nem a tenyeret, hanem a kézhá- tat kell a szánk elé tartani, hiszen a tenyérrel minden kézfogásnál továbbítjuk a fertőzést. (Influenza- járványos időben egyébként igazán elhagyhatnánk az örökös kézfogást is!)
