Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-07 / 159. szám
Ä66, július 7. 5 Csütörtök Mennyiség? Minőség? Jlf inden vezető elvileg jól tudja a szocialista vállalatok alapvető feladatát, hogy tartalékaikat maximálisan mozgósítsák és hasznosítsák a társadalom fizetőképes szükségleteinek kielégítésére, Csakhogy a bázisszemléleten alapuló éves tervezési rendszer sokszor az ellenkező irányba ösztönöz — a tartalékok elrejtésére, a „visszatartásra”, a tervalkura stb. Az eszmeiség, a szocialista tudat és a gazdasági viszonyok kölcsönös kapcsolatáról van tehát szó; arról a bonyolult összefüggésről, amelynek végső eredménye maga a gazdasági cselekvés. Még a népgazdaság helyreálli- ását követően, az 1950-es évek elején is gazdasági feladataink végrehajtásában szinte kizárólag j tudati, gondolkodásbeli tények fontosságát hangsúlyoztuk. S akkoriban alakult ki az az álláspont, amely az emberek anyagi érdekeltségére való erőteljesebb pámaszkodást az anyagiassággal azonosította, s ezért el is utasította E vélemény több tekintetben is tiibás: Először azért, mert nem szánolt azzal az objektív ténnyel, logy á tudat alakulása nem követi mechanikusan a lét, a társa- lalmi környezet változását; előb- >i: t. i. a tudati elemek általá- >an csak később reagálnak az myagi, társadalmi viszonyok változására. ) Másodszor azért, mert tévhit ízt gondolni, az objektíve létező érdekek „kikapcsolhatok” — nem étezövé tehetők — azáltal, hogy izerepüket korlátozni igyekeznek. Yz érdek objektíve létező kategória. Az emberek cselekvését a ■endkívüli helyzetektől eltekintve na még döntően érdekeik motiválják, szabályozzák. Ez a felismerés öltött testet 957 után abban a törekvésben, >ogy gazdasági céljaink megva- ósításában az addiginál fokozot- abban támaszkodjunk a dolzo- ók anyagi érdekeltségére. E termetben eddig elértünk ugyan rész- íredményeket, de még mindig zámos ellentámadás létezik a tu- lati elemek, az öntudat és az ériekéi tsóg között. 2V1 i hát a megoldás? Talán az egyének és a kollektívák vállalatok) érdekének teljes alá- endelése a társadalom érdekeiek? Ez ma még általánosan és artósan aligha lehetséges. Ilyenre sak rendkívüli esetekben (elemi sapás stb.) kerülhet sor. És ebiói a szempontból helyes, ha uta- unk az 1956. évi nagy árvízre, mikor tíz- és százezrek tettek anúságot áldozatkészségükről, az n tudat igen magas fokáról. A gazdasági élet hétköznapi kö- ülményei között is szép számmal annak olyanok, akiknek öntuda- a nagyobb az átlagosnál és ezért épesek a társadalmi érdek képviseletére, még ha egyéni érdekeik ezzel nincsenek is mindig összhangban. A gazdasági életben azonban a tipikushoz, az átlagoshoz kell igazodni. Ezért az érdekeltségi formákat és módszereket a tömegek cselekvésének célszerű befolyásolása alapján kell meghatároznunk. A megoldás tehát az egyéni és a vállalati érdekek összehangolása úgy, hogy ez az összhang végső soron a népgazdaság érdekeinek — céljainak — megvalósulását szolgálja. A gazdasági mechanizmus reformjának lényeges vonása éppen az érdekek összehangolása. Olyan gazdasági viszonyok kialakítását tervezzük, melyben a vállalatnak az a jó, ami a népgazdaságnak is hasznára válik. Az új mechanizmusban a vállalat közvetlen célja nyereségének növelése lesz. Ám a központi irányítás által kialakított „játékszabályok”, közgazdasági eszközök — jövedelemszabályozás, kamat- politika stb. — lehetővé teszik, sőt biztosítják, hogv a vállalati cél: a nyereség növelése főként és mindenekelőtt csak a társadalmi cél, a szükségletek kielégítése révén valósuljon meg. Gyakorlatilag szinte kizárttá válik annak lehetősége — ami ma még nem ritkaság —, hogy bármely vállalat rendszeresen, termékeinek minőségrontásával anyag- és technológia-,,spórolással'’ csökkentse termelési költségeit, növelje nyereségét. A felhasználó, a fogyasztó bizalmának eljátszása könyörtelenül maga után vonja azt, hogy az adott gyár termékei raktáron maradnak és ennek következtében súlyos gazdálkodási nehézségei lesznek. A vállalatok mai és holnapi érdekei is majd azt kívánják, hogy áruik minél kevesebb kárt, bosszúságot okozzanak vásárlóinak, mert csak a vevők bizalma, a gyár jó hírneve lehet az alapja a piacon való helytállásnak, a legyártott termékek nyereséges értékesítésének. I tt van például a mezőgazda■* sági gépek és alkatrészek ügye. Nincs ma jóformán olyan állami és társadalmi szerv Magyarországon, amelyik ne foglalkozna a gépekre vonatkozó panaszokkal, az alkatrész- és szervizhiányosságokkal. A mezőgazdasági üzemeknek teménytelen kárt, bosszúságot okoz ez az áldatlan helyzet. Ma már tudjuk jól, ez nem istencsapása és nagyon hatásos gyógymód is kínálkozik a bajokra. Rövidesen a mezőgazda- sági gépgyártó vállalatok abba a helyzetbe kerülnek, hogy csak a célnak megfelelő, tartós, termelékeny, könnyen kezelhető gépeiket értékesíthetik, de ezeket is csak akkor, ha használatuk egész idejére gáranciát vállalnak az alkatrész- és szervizellátásra. Ameny- nyiben enriek a követelménynek eleget tesznek, lesz nyeresége a vállalatnak, jó fizetés, jutalom és prémium a dolgozóiknak. A társadalmi, a vállalati és az egyéni érdek összhangja kedvezően hat az alkotó munka kibontakozására, a kezdeményező készségre. Elhárítja az útból az eszmei érdekeltség fejlődésének materiális akadályait és „zöld utat” biztosít az öntudatból fakadó cselekvésnek is. (Gondoljunk például az újítómozgalomra.) Természetesen a mechanizmus reformja megköveteli a gondolkodásmód reformját is. Az eddigi gazdasági viszonyok ugyanis a „maguk képére” formálták az emberek szemléletét, gondolkodásmódját. Tény, hogy ez új gazdasági viszonyok is előbb-utóbb ezt. teszik majd. De azt akarjuk, hogy a reform minél előbb kedvezően éreztesse hatását, s azt, hogy az új mechanizmus minél kisebb zökkenővel lépjen működésbe, akkor a tudatformáló munkát már most fokozni kell. A . reform révén — éppen az érdekek jobb összhangja következtében — az egyén számára áttekinthetőbbek, világosabbak lesznek a termelési viszonyok. így az egyén jobban megérti — és érzékeli — helyét, szerepét a társadalmi munkamegosztás bonyolult rendszerében. Mindez növeli a személyiség rangját, s az egyéniség szerepét a társadalomban. Az út, amelyre most lépünk, társadalmunk erkölcsi, politikai színvonalának emelkedését és a szocialista eszmeiség fejlődését is nagymértékben elősegíti. Dr. Varga György Takács Marika vagyok, a tízmilliomodik magyar állampolgár. Így szoktam bemutatkozni a Ke- vermesre érkező idegen néniknek és bácsiknak, mert még nem mindenki tudja rólam, hogy én ki vagyok. Pedig akkor... mikor is? Hát persze, hat évvel ezelőtt, pontosan 1960. július 23-án nagy hírem volt. Jöttek a fotósok, újságírók és rendeztek a tiszteletemre olyan ünnepséget a tanácsházán, hogy csoda! Persze, akkor én nem értettem, hogy miért van ez és mit jelent az, hogy tízmilliomodik. Még nagyon pici voltam. Igaz, most sem értem. Csak azt tudom, hogyha bárki is jön hozzánk, mindig azt mondják, én vagyok a tízmilliomodik. Hát ezt jól megjegyeztem és így is mutatkozom be. Anyuci mindig mondja, hogy milyen jó nekem, mert az állam gondoskodik rólam és amíg nagykorú nem leszek, segít is. Már jól ismerem azt a rózsaszín takarékbetét-könyvet, amit anyuci év végén borítékba szokott tenni és felküldi Pestre. Azt mondja: az én Ha napjainkban figyelemmel kísérjük az újságok híradásait a versenymozgalomról, nem értesülünk több száz százalékos vállalásokról, csinnadrattás eredményekről, hanem inkább arról adnak számot, hogy milyen gazdasági eredményeket érnek el az egyes munkahelyeken. Mivel lehet magyarázni ezt az egészséges változást? Mindenesetre azzal, hogy a vállalások egyre jobban az egyének, brigádok, termelőegységek kezdeményezéseire, reális felajánlásaira épülnek. Ezek megvalósítására az üzem, munkahely, termelőegység vezetősége biztosan számíthat. A kölcsönös meg. beszólás és megértés alapján történő vállalások eredményezik azt, hogy a dolgozók magukénak érzik a vállalásukat és nem válnak közömbössé felajánlásuk iránt. Ezek a vállalások a vállalat vezetőivel egyetértésben olyan termelésre irányulnak, ami szükséges, és amik éppen a tervfeladatokat segítik elő. A teljes igazság az, hogy a frázison alapuló formális vállalások felszámolása nagy lendítő erőt ad a munkaversenymozgalomnak. A kongresszusi verseny nagy pozitívuma, hogy a mindenáron való mennyiségi szemlélet helyett inkább nagyobb teret kap a minőség, a gazdaságosságra, a célszerűségre való törekvés. Ugyanis akkor jó a versenymozgalom, ha menet közben is rugalmasan alkalmazkodik a tervben beállott esetleges változásokhoz, a termelésben előre nem nevesm van rajta. Én még nem tudok olvasni, de ha anyuci mondja, az biztosan úgy is van. Szóval, beteszi a borítékba a takarékkönyvet és elküldi az Országos Nőtanácshoz. Ott aztán mindig 500 forintot íratnak az OTP-ben a könyvecskémbe. Anyu mondja, hogy már 3 ezer forintnál több van benne és mire nagykorú leszek, sok pénzem lesz. Egyelőre még kicsi vagyok, most megyek az első osztályba. Igaz is, majd elfelejtettem. Az óvodában nagyon szép búcsúztató volt, a nagyokkal ballagtam, mert már én is az iskolások közé fogok tartozni. Egy picit pityegtem is, mert olyan szomorú vólt. Azt mondták, búcsúzzam el a játszópajtásaimtól és a babáktól is, mert elmegyek és az iskólában csak könyv meg füzet lesz és tanulni kell. Nem értem mi az, hogy iskola és mit jelent tanulni. Biztosan az, amit Feri bátyám csinál, ö hatodikos és mindig a könyveket bújja. Ilyenkor nem szabad zavarni, azt mondják, tanul. Pedig én úgy szeretek vele játszani. A magnó a legkedvesebb. látott zavarok leküzdéséhez. Ez jelenti menet közben a vállalások módosítását — mint azt most a kongresszusi verseny időszakában sok helyen tapasztaljuk, hogy a legfontosabb célokra átcsoportosítják a rendelkezésre álló erőket. Éppen ezért ezen belül lehetséges, sőt bizonyos területen szükséges a mennyiség növelése, vagy bizonyos időszakban annak előtérbe helyezése. Mindezt azért, hogy számszerüségben is utolérjük magunkat. Ennek biztosítása két szempontból is fontos. Egyrészt a tervek és nem utolsósorban az exporttervek teljesítése biztosítja a fizetési mérlegünk egyensúlyát. Másrészt pedig így lehet elérni, hogy az életszínvonal emelkedésének tervét teljesíteni tudjuk. Mindezek megvalósításához — a minőség javítására való törekvés, a termékek önköltségének csökkentésére irányuló tevékenység mellett — a munka- verseny-mozgalmunkban • a mennyiség növelésének is szerepe van, ahol a helyzet és a lehetőség ezt megkívánja. Az ezer százalékokra emlékeztettünk és a mához értünk; a minőség és a mennyiség elválaszthatatlan szerepéhez. Jó, hogy igyekszünk a múlt tapasztalatain okulni és szerény, de szorgalmas munkával építeni szocialista hazánkat. Ennek van helye minden versenyvállalásban. Igaz, még nem is mondtam, hogy Lajcsi bátyám — aki már dolgozik — vett egy Calypsot. Ezen meg kell nyomni egy gombot és akkor olyan kis barna szalagok forognak rajta. A bátyus kezembe ad egy szögletes micsodát, azt mondják, mikrofon, és nekem beszélni kell. Elmondom, ki vagyok meg verset szavalok és dalolok is. Aztán ismét megnyomnak egy gombot és akkor hallom a hangomat. Hát ez csuda érdekes játék. Persze nem lehet mindig ezzel játszani, csak akkor, amikor Lajcsi meg apu itthon van. Aput nagyon szeretem, csak az a baj, hogy messze dolgozik. Két hétig nem is látom. Pesten van, valami geodéziai és térképészeti vállalatnál. Jaj olyan nehéz volt ezt kimondani! Amikor hazajön, nagy az örömünk. Ilyenkor egész nap Ferivel együtt erre készülünk. — Anyuci azt a szép ruhát add rám. Meg szalagot is kössél a hajamba — mondom anyunak —, hogy szép legyek. Aztán szaladok a vonathoz, itt van nem messze... Az utca végén. Jaj, de boldogok vagyunk, amikor apu hazajön. Olyan a ház, mintha ünnep len- ■ne. Anyu csirkét vág, süt, főz és mindenki örül. Most is nagy lesz az örömöm. A születésnapom közeledik és arra apuci megint hazajön. Azt mondják, életem nagy fordulópontjához értem, mert most már iskolába megyek. Én egy kicsit félek ettől a fordulóponttól. De majd igyekszem jól tanulni, hogyha nagy leszek... fagyis lehessek. Igenis, az szeretnék lenni. Mindenkinek megmondom, aki kérdi, de hát csak nevetnek rajtam. Ázt mondják, tanító néni vagy orvos leszek és nem fagyis. Pedig én nagyon szeretem. De hát ők a nagyok, csak tudják!... Marika helyett lejegyezte: Kasnyik Judit Lecjyre.szunyogra es tninaen káws toi/ai+a aCHEMOTOX aecosolos 577 Rocskár János A tízmilliomodik Most búcsúzom a me se könyvektől, a játékoktól. Vajon milyen lesz az iskola?
