Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
1*66. július 31. 7 Vasárnap Akkor tudunk majd örülni, ha Vietnam népe újra békében élhet Mekis Ádám evangélikus esperes nyilatkozata az amerikai imperializmus gyilkos vietnami háborújáról él a háborús cselekmények követTILT AKOZUNK! TILTAKOZUNK! Szüntessék meg gz agressziót! Munkatársunk felkereste Mékis Ádám evangélikus esperest, s a vietnami háborúval kapcsolatosain tett fel kérdéseket. Az alábbiakban közöljük a kérdésekeit és az egyházférfi válaszait: KÉRDÉS: A második világháború sebei még teljesen be sem gyógyultak és évek óta újra és újra fellángol a háború tüze a világ különböző részein. Mi erről az esperes úr véleménye? VÁLASZ: Amikor a második világháború véget ért, minden jő indulaltú és békeszerető ember mélyen fellélegzett. „Soha többé háborút!” — ez volt a győztes és a legyőzött országok tömegeinek őszinte óhaja. Az első aléltságból való íel- ocsúdás után azonban sajnálattal keületlt tapasztalni, hogy egyes imperialista körök korántsem tartják a maguk részéről befejezettnek a háborút, illetőleg nem akarják, hogy békében és nyugalomban éljen az emberiség. Ezért gondoskodtak arról, hogy a világ különböző részein újabb háborús gyújtópontok keletkezzenek. Ennek okéit abban, látom, hogy a) a háborúnak megvoltak és most is megvannak a maga vámszedői, akik mások elnyomásából, ha kell, szenvedéséből és pusztulásából akarnak minél nagyobb anyagi hasznot húzni. Gondoljunk a nyugati tőkés országok hadianyaggyárosaira! b) A háborús szándékok és agressziók mögött olyan hatalmi törekvések állnak, amelyek egyrészt arra irányulnak, hogy katonai támaszpontokat létesítsenek minél szélesebb területen s lehetőleg minél távolabb saját határaiktól, másrészt pedig lehetetlenné tegyék az önállóságukat elnyert, vagy a szocializmus útján elindult békeszerető népek egyre jobban fellendülő életét.c) A háborús pszichózis megteremtésével és állandó felszínen tartásával saját népük megoldatlan problémáiról is el akarják terelni a figyelmet. d) Végeredményben szűk uralkodó körök önző és hatalmi törekvéseikről van szó. Ezeket az elgondolásokat azonban a mai helyzetben rövidlátóknak kell mondanunk, mert nem számítanak komolyan azzal a ténnyel, hogy eddig még nem tapasztalt veszélyes játékot ű^nek olyan tűzzel, amely nemcsak egyes — általuk óhajtott — területeket érint, hanem lángba borítja az egész emberiséget (Az államvezetés és irányítás felelősségéről megfeledkezve vállalják és betöltik a felelőtlen Zaúberi eh rlingek kalandvágyó szerepét.) Nincs kétségem afféléi, hogy ha például megszavaztatnák az Egyesült Államok népét a vietnami háború kérdésében, maga ez a nép is óriási többségében a háború ellen fordulna. KÉRDÉS: Az esperes úrisvégig- éltc a második világháborút és ismeri annak következményeit. Az egyháznak milyen szenvedéseket okozott ez a szörnyű világégés? VÁLASZ: A második világháborút valóban átéltem magam is, annak minden szenvedésével együtt. Mint lelkész, mentesültem ugyan a katonai tényleges szolgálat alól, de a háború így is végigsöpört rajtam. Feleségemet és négyéves kislányomat veszítettem keztébem. így nagyon meg tudom érteni és át tudom érezni azoknak a fájdalmát és veszteséget, akiket akár a második világháború sújtott ilyen formában vagy akiknek a világ különböző részein ma is dúló háború okoz mérhetetlen és pótolhatatlan veszteségeket. S tény az is, hogy a második világháború nemcsak emberi életben okozott óriási károkat, nemcsak népek, féltve őrzött kulturális értékeit semmisítette meg, hanem a különböző egyházaiknak is kivétel nélkül nagy veszteséget és szenvedéseket okozott. Templomok és lel késxiakásdk százai dőltek romba, s ezrei szenvedtek kisebb-nagyobb károkat. Az emberéletben bekövetkezett károk mellett, a lakosságcserék folytán sok helyen csaknem teLjesen elnéptelenedtek templomok és gyülekezetek egyaránt. Az egyháznak is sok tekintetben a holtpontról kellett újból elindítania a maga életét, sokszor leküzdhetetl ennek látszó akadályokon keresztül. Hadd jegyezzem meg azonban — mert az igazsághoz tartozik —, hogy népköztársaságunk segítségére sietett egyházunknak az újjáépítés munkájában. Az állammal kötött egyezmény alapján s a mai időkben is nyújtott állami anyagi támogatás révén evangélikus egyházunk megtalálta a maga helyes útját és szolgálatát szocializmust építő társadalmunkban. KÉRDÉS: Az egyház emberszeretetről hirdetett igéje összcegyeztethető-e azzal, amit az amerikai uralkodó körök ma Vietnamban cselekszenek? VÁLASZ: E kérdésre teljes határozottsággal csak azt mondhatom: semmiképpen sem! Az egyház csak addig tekintheti magát egyháznak, amíg nemcsak hirdeti, de minden erejével megvalósítani is igyekszik a felebaráti szeretet krisztusi parancsát. Azzal is tisztában kell lennie az egyháznak, hogy a felebaráti szeretet köre és elkötelezése nemcsak a keresztyénekre vonatkozik. Éppen ezért végtelenül elszomorító és szégyenteljes az egyházra nézve, hogy olyan amerikai uralkodó körök intéznek pusztító háborút a vietnami nép ellen, akik ugyanakkor keresztyéneknek mondják vagy tartják magukat. A vietnami nép zömében nem keresztyén, de egyáltalán nem csodálkozom, ha a vele történtek után nem is óhajtana keresztyénné lenni! Bizonyára vannak a vietnami nép között is olyanok, akiket elgondolkoztat az amerikai keresztyén- ségnek és általában a világ ke- resztyénségének gyengesége, amely nem képes leállítani az ártatlan százezrek és milliók elpusztítására felemelt kezeket. A karácsonyi tűzszünetre tehát nem szabad úgy tekinteni, mint a krisztusi szeretet diadalára a vietnami frontokon, hiszen tudjuk, hogy a rövid tűzszünet után annál erősebben lángoltak fel újra a pusztító harcok. A felvetett kérdésre tehát azt felelem, hogy a vietnami amerikai pusztító háború nemcsak, hogy nem egyeztethető össze a felebaráti szeretetről hirdetett krisztusi tanítással, hanem éppen az egyház részéről egyenesen súlyos bűnnek kell nyilvánítani azt, hogy egy idegen nagyhatalom durva, erőszakos és kíméletlenül pusztító módon belenyúl egy tőle sok ezer kilométernyire távol lakó kis nép belső életébe. KÉRDÉS: Az evangélikus egyház mennyire tudja megindítani Békés megyében a híveket a vietnami hazafiak anyagi és erkölcsi támogatására? VÁLASZ: Evangélikus egyházunk hazai vonatkozásban erősen magán viseli a kisebbség jegyét, hiszen hazánk lakosságának legfeljebb 4—5 százaléka evangélikus. Itt Békés megyében azonban az evangélikusság száma viszonylag jelentős. Mi, Békés megyei evangélikusok a vietnami hazafiak anyagi és erkölcsi támogatásának kérdésére — még evangélikus egyházi vonatkozásban sem — tekintünk elszigetelten, hiszen ez a támogatás magához az ügyhöz méltóan már túlnőtt egy egyház vagy akár ország keretein. Jóleső örömmel állapíthatjuk meg, hogy a vietnami támogatás ügyét magukévá tették és felkarolták a Szovjetunió vezetésével a szocialista táborba tartozó országok, sőt azokon túl olyanok, akik valóban szívükön viselik a már eddig is kimondhatatlanul sokat szenvedett vietnami hazafiak sorsát. Országos evangélikus egyházunk is részt kért és vállalt a támogatásnak ebben a valóban krisztusi szolgálatában. Csatlakozó tt-a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának felhívásához, amely körlevélben fordult minden hozzátartozó gyülekezethez. Hadd idézzek ebből a körlevélből: „Népünk egy kórházat és egy iskolát ajánlott fel erkölcsi és anyagi támogatásul a szenvedések enyhítésére. Keresztyéni kötelességünk, hogy ebben az Istennek tetsző jó cselekedetben részt vegyünk.” Ezt a körlevelet püspökeink rendelkezése értelmében a július 17-i vasárnapi főistentiszteleteken felolvastuk hazánk minden evangélikus templomában, így Békés megyénk ösz- szes evangélikus gyülekezetében is. Ugyanakkor meghirdettük azt is, hogy a július huszonnegyedik! összes ■ templomi perselypénz a fentebb idézett nemes célt fogja szolgálni. Ezenfelül külön adakozásra is felkértük híveinket a vietnami kórház és iskola céljára. Templomba járó evangélikus híveink megértéssel fogadták ezt a kérésünket s már eddig is szépen adakoztak a fenti célra. Ezzel természetesen nem tekintjük a magunk részéről a támogatás kérdését lezártnak, hanem inkább csak megkezdettnek. Jól tudjuk, hogy ez a legkevesebb, amit a vietnami hazafiak támogatása vonalán meg kell tennünk. A további megsegítés módjára és mértékére vonatkozóan várjuk és kérjük felsőbb egyházi szerveink útmutatását és intézkedését. A keresztyén ember számára jóleső öröm, ha másokon segíthet és másoknak szolgálhat. Örömünk azonban akkor lesz teljes, ha az agresszorok megszüntetik szörnyű pusztításaikat Vietnamban, kivonják onnan katonáikat, s a sokat szenvedett vietnami nép újra békében élhet! — fejezte be nyilatkozatát Mekis Ádám esperes. V. T. Ezeket a kezeket ökölbe szorító szavakat olvashatjuk úgyszólván valamennyi tiltakozó levélben, táviratban, melyeket megyénk dolgozói eljuttatnak a Hazafias Népfront megyei bizottságán keresztül az Országos Béketanácsnak. A vietnami agresszió elleni tiltakozás jegyében vállaltak a dolgozók ezrei öntudatos, szorgalmas munkával vietnami műszakot. A szó és a tett egysége mutatkozik meg ebben. A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata felrázott lágyszólván minden egyes embert, akinek szentebb az építés, mint a pusztulás, a halál. Több ezerre tehető azoknak a tiltakozó leveleknek, Az Amerikai Egyesült Államok követségének a dombegyházi Petőfi Tsz KlSZ-szerveMindezek a tiltakozások csatlakozás a Varsói Szerződésben részt vevő államoknak ahhoz a nyilatkozatához is, amely az európai biztonság kérdésében teljes komolysággal figyelmeztette a földrészünk békéjét fenyegető erőket, mindenekelőtt az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársasági uralkodó imperialista köreit, hogy kontinensünk békéjének megbontására irányuló bármely lépésük a Varsói Szerződésben részt vevő államok egyeA folyóirat bevezető cikkét Tíz esztendeje harcol illegalitásban a Német Kommunista Párt címmel Max Reimann, a Német KP Központi Bizottságának első titkára írta. A szerző megállapítja, hogy a német imperializmus háborús készülődései mindig együtt jártak a hazai kommunisták üldözésével és elnyomásával, a reakciónak a német nép demokratikus jogai ellen intézett támadásával. A Német Kommunista Párt azonban a tíz éve tartó betiltás és üldöztetés ellenére is folytatja a harcot a demokratikus jogok megvédéséért, a „rendkívüli törvények”, a Bundeswehr atomfelfegyverzése ellen. Ib Norlund, a Dán KP Végrehajtó Bizottságának tagja Az európai biztonság és a munkásosztály című írásában elemzi a NATO válságának okait. A Szocialista építés elmélete és gyakorlata című rovat közli B. Balzsinnyamnak, a Mongol Népköztársaság földművelésügyi miniszterének A mezőgazdaság szocialista átszervezésének tapasztalatai a Mongol Népköztársaságban című tanulmányát. A monopóliumok és a munkásosztály címszó alatt három érdekes cikk található: B. Ra- melsonnak, Nagy-Britannia táviratoknak száma, amelyeket a megye lakosságának különböző rétegei: üzemi dolgozók, tsz- parasztok, állami gazdaság dolgozói, orvosok, pedagógusok, kisiparosok, háziasszonyok, fiatalok és öregek eljuttatnak az amerikai követséghez és nem kevesebb a szolidaritásukat kifejező levelek, táviratok száma sem, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagy- követségnek és a Dél-vietnami Felszabadítási Front budapesti irodájának elküldenek. Idézünk két táviratot, amelyet az Országos Béketanácsnak, valamint az Amerikai Egyesült Államok követségének juttattak eb zete az alábbi szövegű táviratot küldte: sült erőinek határozott vissza- csapását vonja maga után. Mindezek a tiltakozások, elsősorban csatlakozás a Varsói Szerződés tagállamainak tanácskozásán hozott oly értelmű nyilatkozatához, amely kimondja, hogy teljes szolidaritásáról, szilárd eltökéltségéről és testvéri segélynyújtásának fokozásáról biztosítja az Egyesült Államok imperialista agressziójával szemben a hazája szabadságát és függetlenségét védelmező vietnami népet Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottsága tagjának Az angol „jövedelempolitika” — elmélet és gyakorlat, F. Lager, a Svéd KP Végrehajtó Bizottsága tagjának A svéd munkás- osztály harca az üzemi demokráciáért és H. I. Klevennek, a Norvég KP KB titkársága tagjának Változások az észak-európai országok osztálystruktúrájában. E számban jelent meg W. Hollitschernek, az Osztrák KP KB tagjának Ideológia és utópia című írása, N. Chaoui, a Libanoni KP KB főtitkára A nemzeti felszabadító mozgalom új jelenségeivel foglalkozó cikke, O. Vargas A demokrácia kivívásának békés útja és a társadalmi haladás Costa Ricában című cikke, A. Levkovsz- kijnek a burmai helyzetről írt szemléje.' A vietnami nép harcol és győzni fog címmel közli a folyóirat Le Du Thonak, a Csehszlovák Kommunista Párt XIII. kongresszusán elmondott beszédét. A lap gazdag anyagából megemlítjük még A szovjet dolgozók életszínvonalának emelkedése című tanulmányt és A KGST tagországainak gazdasága 1965-ben című értékes tájékoztatót. „Országos Béketanács, Budapest. A KIOSZ békési járási szervezeténél megtartott békegyűlés alkalmával a résztvevő kisiparosok tiltakoznak a vietnami nép ellen folytatott embertelen háború ellen. A háború azonnali befejezését követeljük. El a kezekkel Vietnamtól”. „A dombegyházi Petőfi Termelőszövetkezet KlSZ-szerveze- tének tagsága és vezetői nevében elítéljük az Amerikai Egyesült Államok agresszióit, újabb barbár támadásait és követeljük, hogy a genfi egyezményt tartsák be, szüntessék meg bombázásaikat és vonják ki csapataikat a Vietnami Demokratikus Köztársaság területéről”. Megjelent a Béke és Szocializmus legújabb száma
