Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Utinapló-részlet Visegrádról egy más birodalmat fest lelkem az égre< A KIRALYLEANY: De hisz él itt minden! szep- — és A pásztor: digi volt. Az időknek leg- — Ugye, mennyi Es ha szememet lehunyom, aiáb'bis ez volt a célja... ség? Mennyi öröm, Hogy aztán a feszülő tragédia? erők mozgása először a Ez volt a második lec- múlt sok örökségét rombol- ke. (Rabit*: A második ének) ta szét ahhoZ> ho9V a JÖVŐ . ... . , .................... szépségei gyökeret eresztA zország szép vidékéin hessenek, ez a {e]lódés kö. Az esztergomi műemlék járva, elerzékenyülve a ternyörtelen törvénye volt és főtéren kora reggel fiatal föl: „Gyönyörű ez hazám!" meszet hraisagatól nem- ^arad örökké. Izzó láva és Pár ül a Szentháromság- egyszer^ sóhajtottam már tüzeső> égig csapó óriás szö_ szobor lépcsőjén. Érettségi kőkutak, pokolig hasadó bankett utáni szomorúságfelszín teremtették meg és Oal: nehéz elválni. Kis Ki- Ezt a gyönyörűséget lát- jelentették az újat; csupa rálynőm! Azt hiszem, mi is tam és éreztem most a Du- forróság, csupa magasság, tgy vagyunk. De éltessen na-kanyarban, a Duna-ka- csupa mélység: csupa ma- bennünket az újabb vi- nyar fővárosában, Visegrá- radandó szépség. szontlátások várható holdon. A természet bűvöletét _ . .... dogsága! sok-sok vonással meg Ez volt az első lecke, mit szép királynőmtől A nagy, bölcs folyó esti csillogása, a környék fényei és a háttérként sötéten magasló hegyek lánca kivételes élményt nyújtott. De szebbé és színesebbé tette a letűnt idők történeti romantikája, ami tulajdon- Aztán, ahogy a tájat így kappen tartalommal tölti átöleltem szememmel és meg a természet amúgy lelkűmmel, elindultunk, sem öncélú szépségét. hogy részleteit megismerve, szívemmel is meg tudjam szeretni. És ahogy sétáltunk, minden-minden megtelt mozgással, mozgalmas múlttal és ez a mozgalmas még ennél is maradandóbb múlt soha el nem ké~ az, amivel a hajnal és a szíthető Hímet pörgetett le. kora reggel megajándéko- Bemutatta először, hogy zott. Olyan kép várt a Du- <* vidéket, mint kiváló élet- na-partról, amiről a Petőfi lehetőséget adó természeti versének hasonlatában levő tájat már a történelem ködfátyolba burkolódzó előtti időkben is felismer- hölgy — hegy-völgyek ju- te és lakta az ember a matattak az eszembe. És míg ga primitívségével, folyó- a nagymarosi oldalon ál- hoz és erdőhöz kötött, almából eszmélő hölgy las- kotástól feszülő, de kiszol- san-lassan kezdte levetni a gáltatott, küzdelmes, rette- köd- és párafátylakat, a géssel teli életévei. Ható- nap feljottével a visegrádi r0zottabb emlékek marad- hölgyis ébredezni kezdett, tak ennél a rómamkrói, és királykisasszony lett be- aWfcnefc M voU a biroda_ lole, kinek koronám a fel- , , , , , „ légvár, mely a napsuga- lcm hatarat vedo ^ossege. rak játékos áttörésével me- Császárok és rabszolgák tűsébe illő, meglátni és meg- poshatták ezt a földet... szeretni, tisztelni és csodál- Majd jöttünk mi a nagy ni való egyéniséget alko- áramlással. És Visegrád — lőtt, ki hosszú útra indító Esztergom után századokon érzéseivel végigkísért az át az ország fővárosa. IV. egész kiránduláson. Béla _ FeUegvár_ Károiy Ahogy a part menti kor- Róbert — Dupa-parti paláihoz dőlve nézegettem iota; hazánk európai nagy-y vonzó alakját, úgy láttam, hatalom, királyok és követmegelevenedik és arca mintha barátságosan — de intő figyelmeztetéssel is — biztatott volna a közeledésre, az ismerkedésre. És én indultam felé. Tétova lépésekkel, kábítóBeck Zoltán OLVASÓNAPLÓMBÓL Jorge Semprun: A nagy utazás Tekintetbe véve gyors De úgy látszik, rosszul könyvkiadásunkat, ez a re- számoltam vagy pedig van- gény aránylag régen ki- nak napok, amelyek éjsza- adott. (Az Európánál jelent kává változtak” — írja az el- meg 1964-ben.) Egyre na- só oldalon - Semprun. És gyobb érvényű aktualitása ezeknek az éjszakává arra készteti az embert, változott nappaloknak hogy írjon róla. Nem mint- a milliónyi kom- ha nem kapta volna meg ponenséből írta tizenhat ez a könyv az őt megillető évvel későbbi bár inkább legnagyobb nemzetközi és tizenhat év alatt, ezt a re- hazai sikert is, de mégis gényt, végső eredőként, már kell, hogy minél többen távol azoktól a realitások- tudjanak róla, arról, ami tói. A külvilág az idő alatt tömbbé fagyott, hullák zuvolt és arról,- ami újból felépült, itt-ott mementó- hanása és pompás mosellei kezdi felütni a fejét ugyan- nak hagyott romok, későn bor, a legtisztább ünneplés felrobbant gránátok mutat- és a halálgyárak olajozott jak, hogy volt valami: a suhogása... a legkeményebb háború. fotópapíron kristályosulva A külvilág az idő alatt a legkeményebb kristályfelépült. De az ember, aki szerkezetté. * embertelen nagy munkával felépítette, eltüntette a pusztítás nyomait, nem tudta magában is eltüntetni ezeket a nyomokat. Aki elsimította a bombatölcséreket, a lövészárkok baráznélkül, a Borzalom templomának fekete-fehér freskóiként. Képek idő és tér nélkül — a legkonkrétabban, az egyeterpesség leg- expresszívebb módján. Ké- . pék, melyek e legkisebb érintésre élő hangosfilmmé változnak át, amelyen nem lehet látni a szereplőket, csak egymásba ivódó lábak, kezek és testek körvonalait végeláthatatlan vonszolódva a megsemmisülés felé, valami kráterszerű Schiitz- zsoltár tüdőszaggató hörgé- sére, emberi torkon ki se férhető monumentális felkiáltásokkal. A magnézium és az éjszaka villanásai, kicsapódó vagonajtókból jégott, ugyanazoknak az embereknek a vezetésével. Négy nap és öt éjszaka a nagy utazás, a compiég- ne-i gyűjtőtáborból Buchen- waldba. Semprun mellőzve minden más megszokottat, könyvében csak erre a négy napra szorítkozik, erre a négy napra sűríti le a háború minden borzalmát, de ezen a négy napon keresztül hatalmas látószögből, a legemberibb szemÉs számon kell tartani azokat a nappalokat. Egyre jobban. Tilos elfelejteni őket, mert nem is olyan messzire tűnt létük újra nagyon hallhatóan itt dobog. Akik pedig már csak dáit a szántóföldeken, nem történelemként ismerik ezt tudta magában is elsimítapontokból enged nézni ni e mély barázdákat. mindent — beláthatatlan látóhatárt nyitva. „Négy nap, öt éjszaka. b ségek találkozóhelye Visegrád. Aztáú a, lengyel követség hozza ide a koronát Nagy Lajosnak... Virágkor volt ez bizony. De jött a következő vi- an boldog vágyakozással, régkor, a teljes kiteljese- hogy megközelítsem, mégis- áés: Mátyás kora. Kulturá- merhessem és megszerethes- Us központ is a Duna menti sem. Kezemmel bátortala- kis főváros, hol a gyönyc- nul érintettem kezét, de fű reneszámz paiotának ö biztató szorítással, fel- háromszáz termében a kor séges mosolygással kezdett egész vüága megforduL kalauzolni az idők és a tér- Polmkai kötelességből is, mészet végtelenségében... meg hogy csodájára jár- Először arra döbbentett i°n- rá, hogy ami körülöttünk Aztán jön a rombolás, van, az valami örök nagy Hálából, amiért a közben zsongás, változás, megáju- kulturálódó nyugatot védiás. Az idők hatalmas táv- tűk a törökkel szemben, latai kellettek ahhoz, hogy derék királyunk — még az ősi nyugalomból felráz- vagy kétszáz másik várral zák, érzővé tegyék az anya- együtt — fölrobbantja a got, amelyben természeté- fellegvárat, nehogy a házánál fogva legyőzhetetlen fias eszmék, a nemzeti ösztönök feszültek és e függetlenségért folyó sza- feszültségek feloldódása — badságharc katonája lehes- robbanása — új elrendező- sen... désü életet teremtsen, Humanizmus, pompa és amelyben minden új, meg- elismerés — barbár, korlá- felelőbb, boldogítóbb helyet tokát szabó, halált oszto- talál magának, mint az ed- gató erőszak... Új Rezső: Nyugalom és nyugtalanság Végtelenbe omló a mozdulásod; járod az utcák karcsú hosszát álomlassú léptekkel lépve... Tőled a születésed napján nyugtalanságod elkobozták (Csak bent, agyadban vibrál a sok gond.) Bennem rohanás érted minden s tépi magával kezem, lábam; sodrás vagyok ebben az árban s nyugtalanít nyugalmad szirtje melyen — félek — semmivé freccsen a boldogságunk. A fakó Hold árnyéka Az emlékek éles karcolatú képekké kristályosultak a legkeményebb fotópapíron, az időnek minden jelzése a kort, nekik úgy kell a kezükbe adni ezt a könyvet, ahogyan az író is dedikálta: „Jaimének, mert tizenhat 'éves”! Zelei Miklós Laczkó Miklós: Nyilasok, nemzeti szocialisták 1935-1944 A harmincas évek dere- dál-kapitalista osztály veze- kától, amikor a náci kon- tőinek vak rövidlátását, junktúra hatására ismét fel- mellyel ki akarták fogni a éledt a magyar „fajvédő’ szelet a nyilaspártok hajógondolat, egészen az ország- jából. Felfedi a népáruló vesztő Szálasi-klikk hata- rendszer görcsös hatalom- lomra jutásáig tárgyalja ez vágyának rugóit, a Horthy- a könyv a nyilas és nem- fasizmus végszerű bukásá- zeti szocialista mozgalmak nak okait, majd a „nemzetkérészéletű történetét. Meg- vezető” Szálasi és híveinek mutatja a kalandorrá züllő páratlan ostobaságát és magyar dzsentri és a sáp- vállalkozásuk öngyilkos és kereső kispolgárság összefo- nemzétgyilkos jellegét. Szá- nódásából kialakult s kéz- mos ritka érdekességű fény- detben talajtalan mozgalom képfelvétel mutatja be a elharapódzásának társadat- magyar fasizmus dögkese- mi okait, az uralkodó feu- lyűit. (Kossuth) (—m) C zép szál meredtek kukoricák A lusta esőfelhők végleg a kaján, megülték a fakó Holdat, csonka Holdra. A dinnyé- _ Tolvajnak való idősen túl egy bagoly huho- gondolta, amikor nekive- gott el valakit, de az öreg tette a fejét a trázsafának: Balog úgy vette, mintha nem hallaná. Ásítozott, a mozdulatlan kukoricakatonákat hunyorogta. — így jó, ha nem fúj, akkor jó. Mert mire való, semmire se! Csak kiszárítja a földet... Meg az embert.. Lusta, hamuszín — Tán csak nem jön senki... mikor megpirkadt, úgy érezte, az öregségéből is fogyott valami az éjszakával. Komótosan felcihelődött és nekiindult a dinnyetáblának. Félúton se járt, amikor meglátta a felhő odaszólt neki hétfőn reggel: — Maga ne menjen már szénát gyűteni, Balog bátyám, hanem váltsa föl esténként a dinnyést. Köny- ’ nyebh lesz... Az a hétfő valahogy be- lefolvt ebbe a péntekbe, mindenre nagyon jól emlékezett. egy jottányit se hagyott ki erről az esze. Akkor nagyokat bólogatott az elnöknek: — jó, persze hogy jó, oda is ember kell, Bólintott: — Elnyomott a holdvilág. Semmi se vagyok már. — Megnézte, mennyit vihettek el? — nézett a dinnyeföldre a másik. — Felpakoltak két lóval... — motyogta az öreg. Az elnök a cigarettáját morzsolgatta, aztán megfordult, elindult, de hármat se lépett: — Hát... sejti-e, hogy ki volt? Az öreg nekitámaszkoha satnyább is, ha öregebb óott a tuskónak: is, de csak tesz valamit. A csőszség is munka. Munka, persze, hogy munka, csak jói csinálja az ember. Aztán eltűnt a tanya, mintha délibáb vette volna a báíáia Nagy homály lett minden; a dinnyeföld, a mászott’ a Hold elé. Olyas- ff abron^ melyen kukoricás meg a kiserdő, mi, mint a sűrű szalma- pernye a búbosból. — A felhő az nagyon jó. Abból eshet. Az kell — motyogta, amikor letápászbelevágott a homokba. Nézte a patanyomoikat. A lovak belerágtak a kövér tűk u zd in n yékbe, a maradék a porban csúfoskodott. Felvett egy szétmarcingolt kodott a nagykabátjára. darabot( a,ragacsos> homo. Féloldalt dóit, de az egyik Ros 1<§ befolyt az inge alá szemhéja negyedúton még megállt. A tanyában egy nagy hangú, izgága kaikas ébresztgette a többit. A krisztusát — káromkodott. Megint nagyon öregnek, semmirevalónak érezte magát. Már másodszor — Virizsol már — mér- lopják meg a héten, ko- gelődött. — Ez is olyan, csikkal. mázsaszám. Ahogy akár a szel: csak abajgat- végiggondolta, reszketni ja az embert! Nem hagy keadett az ina, leült egy szundítani. Az öregnek akáctuskóra, belehunyor- már minden ellenére van. gott á felcsúszó Napba, Még a föld is! Nyomja a maja £ tanyát leste. Az csontját, a fiaíűnak meg embereket is odaképzelte olyan, mint a pehelypár- az udvarbf a Fazekas gye- na. rákéi, az elnököt, ahogy minden. Felkelt, kétrét állt, hallotta, ahogy roppan a dereka, érezte, hogy sós a szeme. — Az vagyok, ami a szél. Olyan... Nem felhő, csak szél vagyok! ' ló arasznyit feljebb J húzott már a Nap, de még mindig ott állt a — Kocsis-féle lehetett! Ki csinálna más ilyet! A nagy darab férfi hünv mögött, hallgatott, mondani is akart valamit meg nem is, aztán csak kibukott belőle a szó: — Jő szimatja van, Balog bátyám. Az volt. Sin- ka, a fuvaros. Az öreg ember a botja után kapott: — Megfogtátok? Hé, megfogtátok?! — Meg — bólintott az elnök és elindult. — • Aztán elzavartok-e most, Pista? Segítni akartuskó mellett, akkor is, a tam én, csakhát... Leragadt amikor elébe lépett a Fa- a rossz szemem. zekas gyerek, az elnök. — Magának meg mi baja, Balog bátyám? Az öreg könnyei bajusza végén bizony talankodtak: — Megloptak, fiam! A száraz anyaföld se való már a markomba, vagy... csak az való. — Elaludt? — kérdezte az elnök. A férfi a kabáthajtókáját gyűrögebe. A dűlőút- ról, a bricskájától már kiabáltak: jöjjön már elnök elvtárs, elkésünk! Visszaintett, várjanak! Az öreg kétrét állt előtte, a kalapja széle mögül leste. Nagyokat . nyelt, összevissza szaladgált az ádámcsutkája. Az elnök érezte, hogy va-
