Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
I KÖRÖS TÁJ ( _______________________________v ^í _________KULTURÁLIS MELLÉKLET___________ U j házakba otthonokat szép A felszabadulást követő időszaknak van egy olyan egészségügyi eredménye, mellyel vajmi kevés hivatalos beszámoló foglalkozott: főbb levegő jut az új otthonokba költözött falusi embereknek; nagy ablakokkal épül a paraszthá- zak legtöbbje. Azt már a statisztikák is számon tartják, hogy viszonylag milyen sok új épületbe kerül für- • dőszoba, mennyivel szaporodott az átlagosa paraszt- hajlékok helyiségeinek száma a régebbi építkezésekhez képest, stb. Arról — érthetően — egyetlep statisztika vagy jelentés sem adhat számot, hogy a nagy költséggel, rengeteg fáradalommal tető alá hozott épületeknek csekély részébe került csak ízléses bútor, szép szőnyeg, művészi dísztárgy, valóban gyönyörködtető • fénykép vagy festmény. Tagadhatatlanul fontos szerepe van ebben az ízlésbeli pallérozatlanságnak. A parasztember régebben otthona vagy a mező között töltötte az életét, legfeljebb katona volt ínás vidéken, vagy a házmestérlaká- sokba, külvárosi szoba- konyháikba szorult rokont látogatta Pástén. Ott nem alakulhatott jó irányba az ízlése. A régi idők falusi ezermestere, aki maga készítette a karoslócát csakúgy, mint a borotválkozó dobozt, ivócsanakot, vagy csizmahúzót, művész volt a maga nemében és ízlése, kézügyessége, valamint türelme határai között díszítette is otthona berendezését, használati tárgyait. Ennek a népi díszítő művészetnek, pingáló-faragó kedvnek az eredményéből már csak a régi lakások szobáiban láthatunk valamit. Az újak berendezése jelentős részben azokból a kombinált szekrényekből, heverőkből, toalett-tükrös hálószobabütorokból áll, amelyek Pesten egyes utcák asztalos-kirakataiban díszelegnek. Lehetséges: ezer meg ezer hasonló garnitúra kerül ki vidéki városaink asztalosainak műhelyéből is, ám dívatalakító Gaburek Károly Öreg néni szerepük elsősorban a korábban említetteknek van. S így terjed a „világító re- kamiék”, a behemót kombinált szekrények, a többnyire minden formaszépséget nélkülöző kárpitozott székek vagy fotelek divatja mindmáig. Annál inkább bosszantó ez, mivel éppen ezekben az években fejlődött nagyot, a magyar iparművészet, amelybe a kerámiák, szőnyegek, szobadíszek mellett a bútortervezés is tartozik. A nálunk járó külföldiek általában dicsérik ipari formatervezésünk teljesítményét. Olyan ízléses eszpresszógépeket, tv-dobo- zokat, olyan érdekes vonalú autóbuszokat, motorkerékpárokat nem mindenütt láthatnak, mint Magyarországon. Tudatos törekvés szülöttei ezek az eredmények >— hadd vegyék körül az embert élete minden időszakában szemet gyönyörködtető tárgyak. Abba -r- helyesen — senkinek sincs beleszólása, hogy ki mivel bútorozza be és díszíti otthonát. Viszont társadalmi kötelesség: minél több alkalmat teremtsünk főként a falusi lakosság számára, hogy megismerje, megkedvelje a korszerű formájú bútorokat, a ma igényeinek megfelelően tervezett művészi értékű használati tárgyakat. Érdemes megfigyelni, hogy például csak az evőeszközök formája mekkorát változott, egyszerűsödött, kecsesült az elmúlt évek folyamán! És hogy mennyi lelemény van a modem vázákban, kovácsoltvas szobaeszközökben. Utoljára említem, de nem kisebb aggodalommal, mint az előbbieket: noha a Képcsarnok Vállalat évente sok ezer képet, rézkarcot ád el falun, az új falusi otthonok falára mégis elmondhatatlan számban kerülnek a közönséges kontárok által mázolt giccsek: rózsaszínű tengerszemek; gitározó cigánylányok; galambot etető Madonnák; a tavon úszkáló hattyúk. Tapasztalható, hogy a szépre vágyó egyszerű emberek olykor az ügyeskedő kufá- rok „jóvoltából” szemétre való silányságokra adják ki nehezen megkuporgatott pénzüket. A utóbbi időben hallunk néha falura is elkerülő lakberendezési kiállításokról. Képeslapjaink is közölnek ilyen jellegű szemléltető képeket. A tv és a filmhíradó ugyancsak foglalkozik ilyen problémákkal. Mégis azt mondhatjuk minderre — kevés. Nehéz és hosszú folyamat ’ annak megértetése valakivel, hogy egyetlen szál élő virág milliószor több szépséget áraszt, mint egy csokor művirág'; hogy nincs az a színes fotográfia — bármilyen kedves rokont is ábrázoljon —, amely fölérne szépségében akár csak egv klasszikus festmény több- színnyomatú reprodukciójával is. Keserves és körülményes dolog befolyásolni azt az embert, aki esetileg húsz esztendeje vágyik egy olyan szobadíszre, amit valaha „Pesten látott” ... Nehéz megmagyarázni, hogy az a szobadísz már akkor ízléstelen volt, napjainkra pedig végképp túlhaladt stílusa fölött az idő. Vajon ki beszéljen erről az érdekelteknek? Mindenki, akinek ízlése, szava és alkalma van. A művelődési otthon igazgatója egy-egy vetítettképes előadással. A helybeli tanács azzal, hogy saját helyiségeit értő emberekkel rendezted be és nem tűr meg a hivatali szobák falán giccset. A földművesszövetkezet alkalmasint azzal, hogy kirakataiban méltóbb helyet biztosít a formás lakásdíszeknek, mint a dock rum palackjainak. És nem ártana talán egy képesfüzetben megférő tanácsadó, melyet esetleg ingyen nyújtanának át az építési engedéllyel együtt minden falusi embernek, aki új otthont teremt magának. Bajor Nagy Ent&Kamjén István: Hajnal Gábor: Tavi dalok Ibolyákkal teli rét gyenge ágú sárga fűzfa jöhet ujjongva eléd szíved táncra nem tanítja. Villoghat feléd a tó fáradtnak aludni jó bevánszorgok hát szobámba minden tagom álmom vágyja. 2. Sötét kontúrú erdős hegy alatt mezítlen törzsű fenyő áll sötéten zöld csúcsa meg se mozdul a homályban. Az ibolyáról csak tudom hogy ül a fűben rámnéz figyel és én nem látom őt. A csend mely észrevétlen dől szívembe a parkon átsuhan s hogy érthetőbb legyen kutyák ugatnak egykedvűn az estbe. 3. A víz hátán ideges remegések futkároznak fakó súlyos a tó a lélek boltozódik rá a tájra hegyen és vizen egyként ott vacog. A szomorúfűz leszegi fejét zilált fürtjei már a vízbe lógnak emlékek borzongatják testemet míg sűrűsödik körülöttem az este. 4. Toporgok nem találom a helyem nem vagy velem Édes, szerelmes verset írni hozzád mondják fonák huszonkét év után de hiányzol veszettül tétován indul mégis a versem s nem illik bár: Szerelmem jó volna megölelni téged — mondom az éjnek. Ez a hebehurgya változékony szeles reggeli ragyogás felhőket hurcol és az égbolt minden órában más ez a hebehurgya indulattal teli gyönyörű ragyogás játékos tünékeny szavakkal az újra kísértő ifjúság. Pultz Balázs felkelt. Mászkált az eresz alatt, majd kiment az utcára, s a kaput csendesen becsukta. A csillagok, mint egy helyben vergődő aranymadarak; vibráltak az égen, és a hold félkaréja suny- nyogva nézett, mintha kacsingatna, vagy álmosan pislogna, s kérdezgetné Balázst: „Öcsémuram, kit keres kigyelmed az utcán?” Váltogatva, hol az egyik, hol a másik tenyerét tette jobb felől ábrázatára. Az a nyavalyás fog nem hagyta nyugton, annyira fájt! Az ördög vinné el! A nyelve hasogatott. Fájt már a foga többször, de ilyen veszet-- tül még soha... Legalátyb akadna otthon egy kis, ító- ka! De míg volt néhány liter, mindig jött v4laki — és kínálni kellett/Sára néni, a felesége, .akinek az idő fehérre festette a haját, zsörtölődött1 is a pitvarban : — Meglátod, ha nem lesz pájinkád, nem lesz vendég».. — Nem a fészkes fenét — legyintett ilyenkor az öreg Pultz. Különösen Csekmő Gábor szokott oda, amíg italt érzett... Már korán reggel megzörgette a kaput. / — Biztos Csekmő kon^ő van itt már megint —.-hallom, ' zörget. f — Azt hittem, njeg alszol, édes komám J _ kiált otta, mikor meglátta Balázs abrazatát /az | eresz alatt.. — Egészségedre az éjszakai nyugodalmat _ köszönt, és Print aki ismeri már a járást, tartott a pit- v*r felé; {lelépett. Rögvest közölte óhaját: most bizony jólesne e-gy kis pájinka! Sára néninek lett igaza. AzóVá. ha arra vetődik is, csí /k a kerítésen köszön be: — Jó napot, komaasz- szony... Sára héni nem szól. legyint, mintha mondaná: „Eregyj a fenébe... Ugye nem jössz be, mert elfogyott.” De jó volna most abból a jófajta kisüsti bő) féldecit, vagy ha tetszik, egy decit szájban tartani. Zsibbassza azt a nyomorult fogat... 4Elfáradt a mászkálásban, újra lefeküdt, de a fog pem hagyta pihenni. Nyögött, nyöszörgött. Sára néni hiába kérdezgette: „Mi bajod, Balázs?” — Hümmögött, ííém szólt. Hogy szólhatott volna, hiszen a nyelve a • fogán volt... Mondhatják, hogy akinek a foga fáj, tartsa rajta a nyelvét! — nem ér az semmit. Sára néni sót, korpát melegített, az sem használt... Legalább az a Péter nyitna korábban. Olyan hosszúnak tűnt az éjszaka, mintha öt nőtt volna egybe... Nem bírta tovább, újra felöltözött — csendesen hagyta el az udvart, pihenjen a felesége, reggel hozzák az unokákat, egész nap lesz kivel bajlódnia. Odaért a földművesszövetkezet kocsmájához. Ügy tűnt, mintha nyitva volna az ajtó. De keresztvas is volt rajta, s azon irgalmatlan nagy lakat. Nem lehet bemenni!... dehogy lehet... Fene ette volna meg, még mindig nincs itt. Letelepedett a lépcsőre. Várt, mint valamikor Kollár bácsi, a harangozó. Annak is fájt a foga, gondolta, elmegy a templomhoz, hátha megszűnik a tömjénszagtól.... De lám, mar hallik a kopogás, köhécselés. Talpra ugrott. Mintha cseppet-, szűnt volna a fájás... de a következő pillanatban belenyilallott. majdnem elsi- valkodta magát.... — Adj isten, Balázs bátyám — köszönt a kocsmá- ros. — Istenfáját, jöhettél volna korábban — tenyerét szájára tartotta, mert mif
