Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
UK& július 31. 5 Vasárnap Eltűnt aggodalmak, új remények Sarkadon Korszerűsítik a 47 -es útvonal körösladányi szakaszát Első lépésként átvágják a Sebes-Körös híd és a templom közötti veszélyes kanyart. Az útszakasz építése előtt több kisebb épületet lebontanak, mert a tervezett útvonalba esik. A még felhasználható építőanyagok eltávolítása után földgyaluval tisztítják meg a területet. Fotó: Esztergály Vendégek Békésen Csendesebb Sarkad főutcája, mint volt járási székhely „korában”. Kevesebb ember az utcán, kevesebb gépkocsi a középületek előtt. Nem kihalt, csupán kihaltabb, mint azelőtt. A középületek bejáratainak kilincsei szürkültek, a küszöbök járatlanabbak. Az emberek Szeghalomra mag Gyulára mennek a volt járás községeiből, ha megkörnyékezi őket a baj, s az „orvosság” a községben nem elég hatásos. A sarkadiak is mennek Gyulára, ha ügyük van a járással. A közigazgatásban majdnem csak ennyi a változás. Kényelmesnek nem mondhat^, de hogyne érné meg az ilyen területrendezés, ha a nagygazdaság jól jár? Kevesebb a felesleges! A hatását is különbözően érzik az ottaniak. Jól is, rosszul is. Aggodalommal is meg reménykedve is. Emberek vagyunk, kötve munkahelyhez, ahol alkotunk, dolgozunk s közben „ebből élünk”. De ha a munkahely megszűnik?! Ha „megy” a szerv?! Mi lesz .a családdal? Ha megyek a munkahellyel, marad a család; ha nem megyek, új munkáhelyről kell gondoskodni. De hol? Nem mindenkit, de sok embert így is érintett a székhelymegszűnés. Az a család, amelyiknél a férjet Szeghalomra, a feleséget Gyulára helyezték a rendezés folytán — hát mit mondjon? Üj gondok a családban, új problémák a munkakör ellátásában. A tanácsháza előtt váltok szót az egyik volt társadalmi vezetővel. Két éve vállalta ezt el. Nehezen, de kötélnek állt. A húszéves mozgalmi munka után most, a területrendezés során meg kellett válnia beosztásától. Kissé kesereg. Nem azért, mert nem vezetheti tovább ezt a társadalmi szervet; azért sem, mert keresete néhány száz forinttal csökkent. Inkább erkölcsi meg- bántottság szól belőle. — Legalább jött volna' ide valamelyik elvtárs a megyei bizottságtól és mondta volna meg, hogy „ez van’A De egyik sem ijött. A megyei pártbizottságtól viszont vettek fáradtságot, hogy beszéljenek velem. Legalább őszintén megmondták, hogy „nézd elvtárs, nem tart rád igényt a megyei szerved...” Rosz- szul esett, de örültem, hosy őszintén megmondták az igazat. Amazok meg egy szót sem szóltak... Talán igaza van. Azért egy járási társadalmi bizottság vezetőjével — még ha területrendezés miatt váltak meg tőle — szót kelleti volna váltani — nemcsak a párt megyei bizottságának' Megtalálja így is a helyét a társadalomban. Szereti is az új munkakörét, s hiszi, hogy ha megismeri még jobban, elégedettek lesznek munkájával. Aki akar dolgozni, az tud bármilyen feladat elé állítják is. De ez a kis hiányolt szóváltás mégis kellett volna. Az elkeseredett szavak helyett talán most elégedettebb mondatok hangzottak volna el ajkáról. Ez meg nem mindegy! Szóval, ilyen is van. Azért mondom, hogy ilyen is, mert ez az eset nem példáz semmit. Semmiképpen sem bizonyítja, hogy „no, ezekkel jól elbántak”. A területi rendezés során — nem hiszem, hogy túlzók — talán többször került az illetékesek füzetébe az „emberek” szó, mint az, hogy melyik község hova tartozzék. De mert ez az eset is előfordult, s mert mégiscsak érintette a területrendezés az embereket egyenként is, hát el-, mondtam az esetet. A tanácselnök helyettese, Sajti Sándor már az egész község szívét önti ki. — őszintén mondjam? — kérdez vissza, amikor szót kérek tőle annak a községnek a jövőjéről, amely most adta le a járásszékhelyi rangját, ő sem vár választ, mert kérdése is csak szokásos gondolkodó-szünet. — Aggódtunk az elején. Féltünk, hogy ázok a fejlesztési beruházások, amelyeket még székhelykorunkban kaptunk, most „rangon alul” füstbe mennek. Nevet, s mondja, hogy ez az aggodalom nem tartott tovább, mint a tiszavirág. Olyan emberi érzelmektől elfogadható, következtetéstől mentes, hirtelen ijedelem volt az egész. Miért ne épülne fel az, amit annyira akartak a sarkadiak? Az 1 millió 300 ezer forihtos KÖFÁ-juk, meg a 4 millió 60 ezres állami „pénzük” azért mégsem fog elszívódni. Meglesz Sarkadon az új posta, kiegyenesítik a Vasút utcát, derekán az új híddal, felépül az fmsz-áruház, vizet ad a .törpevízmű a 2500—3000 létszámú újtelepi embereknek. Persze, hogy mosolyognak most a hirtelen aggodalmakon. Sokkal több már ennél a jövő reménye. Magam sem hittem, hogy a mellékesnek szánt kérdés a tanácselnökhelyetteshez, éppen az egész falu holnapjait tele-fotóz- za elém. Ezért is maradtunk meg a témánálr Hogy: mi lesz a járási középületek sorsa? Olyannyira mellékesnek tűnik, hogy még le is akartam beszélni Sajti elvtársat, amikor sóhajtva sorolni kezdte. Gondoltam, ha nincs még eldöntve, hát hagyjuk. Nem olyan fontos. — Dehogynem fontos! — intett le 6 engem. — Mondjam csak: a járási tanács emeletes épülete az egyik. Három gondolatunk van rá... Sorolja őket. Az egyik szerint eladnák az fmsz-nek, hogy ott áruházat alakítson ki. Sarkad ugyanis a környező falvaknak továbbra is kisebbfajta kereskedelmi centruma marad, s a jelenlegi üzlethálózat olyan, mint elefánton a gyereknadrág. Túlságosan is kevés ahhoz, hogy kielégítse az igényeket. E megoldás esetén a pénzre igényt tartanának, amiből építtetnének egy egészségügyi intézményt, ahol vizsgáltatni és gyógyíttatni tudnák a betegeket. Ha ez nem megy, vagy nem áll rá a megye, akkor az épületet alakítanák át gyógyintézménnyé. Ez az utóbbi viszont nagyon költséges. A harmadik megoldással nem barátkozik a tanács sem. A gimnázium szeretné diákotthonnak megkapni, de a tanácsiak azt mondják, hogy inkább a gimnázium mellett meglevő kollégiumot kell bővíteni. A másik használható és felszabadult épület a kiegészítő parancsnokságé volt. Itt kötik erősen az akaratukat. Bölcsőde legyen! Van most is a legapróbbaknak két kis otthonuk, a harmadik meg most épül, de ezzel is úgy vannak, mint az üzlethálózattal: kevés! A járási pártbizottság épületébe gondolják a tömegszervezeteket, valamennyit, vagy esetleg ezt alakítanák át áruházzá. Van még egy épület, a rendőrségé. Mivel most már kisebb az apparátus, nem bánnák a tanácsnál, ha a belügyi szervek odavinpék a szolgálati lakásokat, melyek most a falu különböző részein vannak. Így a felszabadult helyeken még lakást is nyernének. Áruház, bölcsőde, rendelőintézet, diákotthon, lakás — ennyi minden kerül asztalra, ha a megüresedett középületek közül variálnak. Még pont nincs a végén, a megyének is van szava, de remény van, hogy mégiscsak jól járnak a sarkadiak — ez esetben a rangfosztottság miatt. A művelődési házzal és a könyvtárral meg egyenesen rosszul jártak. Nem azért, mert ottmaradt a művelődésnek e járási fellegvára, hanem, mert fáj a fejük a működtetésért. Eddig mind a könyvtár, mind a művelődési ház járási rangot viselve, három-négy függetlenített emberrel szervezte a sarkadiak okosodását. Most, mint falu, egyet-egyet hagytak meg. Viszont mindkét intézménynek maradt a munkája ugyanannyi. Hiszen nagyjából eddig is 70—80 százalékban csak a helyiek „koptatták” azokat. A járás községeiből ritka az az ember, aki a járás székhelyére, megy a könyvtáriba, vagy a művelődési házba. Így tehát feladatuk alig változott — mondták a végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén —, a kultúra függetlenített terjesztőinek létszáma pedig egyharma- dára csökkent. Közük majd ezt a járási tanáccsal is, Gyulával... Lám, lám: azt hinnénk, hogy csak a várossá előlépett helység szorul segítségre, mankóra. S itt van: kisebb a rang, mégis nagyobb a gond. És még mennyit produkál ezután is az élet! Minden nap, holnap is, jövőre is. Új és más gondok, fejtörések — hogy a fejlődés. meg ne álljon a sar- kadiak feje felett sem. A remények viszont erőt adnák, az erő meg gazdagodást. A sarkadiaknak. A békési és a Balti-tenger mellett fekvő ribnitz-dam.gar- teni gimnázium szakközépiskolás tanulói között két éve alakult ki a barátság és tavaly már kölcsönösen meglátogatták egymást. Az idén a találkozás megismétlődött. Huszonöt diák pedagógusok és a békési Kossuth Tsz elnöke kíséretében 14 naKét évvel ezelőtt nyitotta meg kölcsönzőboltját a Déva- ványa és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet. E rövid idő alatt jó szolgálatot tett ez a bolt a község háziasszonyainak. A 15 féle kölcsönözhető eszköz értéke ma már meghaladja a 126 ezer forintot. Sok segítséget jelent a bolt a házi és zártkertek gazdáinak is, ahonnan permetezőgépeket és egyéb eszközöket kölcsönözhetnek. A mosógépek, táskarádiók, falihengerek, gyermekikocsik, s Az orosházi Üj Élet Tsz-ben — ahol az ország legnagyobb libatörzsét állították be évekkel ezelőtt — különleges látvány fogadja a határszemlére érkező vendégeket. Kinn a mezőn mesz- szire fehérük a búzatarló a rengeteg víziszárnyastól. Nem kevesebb, mint 34 ezer liba szedi fel az elhullott magvakat, s legeli le a sűrű gabona alján nőtt zsenge füvet. Az Üj Élet Tsz ugyanis ötvenezer libát nevel eladásra ebben az esztendőben. A saját libatojásokból keltetett naposlibákat vásárolják vissza a keltetőállomástól. Maguk nevelik a kislibákat, egy részét pecseneyeli bakén! értékesítik, legalább 15 ezret meghizlalnak, s a legnagyobb gondossággal válogatják a szép pót töltött az NDK-ban, majd velük együtt utazott Magyar- országra hét német fiú és 18 lány, valamint néhány pedagógus. Augusztus 6-án vesznek búcsút magyar barátaiktól és már most elhatározott szándékuk, hogy jövőre ismét találkoznak. az edények múlt évi forgalma különösen megnövekedett. S ez arra ösztönözte a Dévaványa és Vidéke Körzeti Földművesszo- vetkezet vezetőit, hogy a korábbinál több ilyen eszközzel álljanak a község lakosságának rendelkezésére. Azonban még így is csaik részben • tudják kielégíteni a községbeliek szolgáltatási igényeit. A szakvezetők véleménye szerint még egy kölcsönzési bolt megnyitására is szükség lenne Dévaványán. > B. L egyedeket a törzsálomány bővítésére, felfrissítésére. A leleményes orosháziak a tarlólegeltetéssel naponta fél vagonnál több abraktakarmányt takarítanak meg. Egyébként az Üj Elet Tsz libatenyészete ebben az esztendőben rekorderedményeket hoz. A tojáshozam például 47,3 volt libánként. Mivel több ezer tojó termelését értékesítik, nagyüzemi felárat is kaptak a tojásokért. Toliból például 18 ezer kilót adnak a népgazdaságnak. Kiszámolták az orosházi Üj Élet Tsz-ben, hogy 1866-ban a libatenyésztés legalább 9 millió forinttal emeli a kollektív gazdaság bevételi mérlegét. Ezért pedig érdemes dolgozni szakembereknek, fizikai dolgozóknak egyaránt. —A—> A BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR az 1966. évi szezonidőszakra női és férfi dolgozókat vesz fel. Jelentkezés mindennap délelőtt a gyár felvételi irodáján. A felvételhez az alábbi okmányok szükségesek: munkakönyv, MIL-lap és társ. bizt. igazolás, egészségügyi könyv érvényes vér-, tüdő- és bacillusgazda-vizsgálati eredményekkel. 67682 Hartnincnégyezer liba legel az orosházi íj Elet Tsz tarlóján — Rekord tojáshozam az ország legnagyobb libatenyészetében — Százhuszonhatezer forintos készlettel rendelkezik a dévaványai szolgáltatóbolt Varga Tibor
