Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-27 / 176. szám
1366. július 27. x 2 Szerda Lépéseket kell tenni a Szíria elleni agresszió megszüntetésére — Jelentés a Biztonsági Tanács üléséről — New York Az ENSZ Biztonsági Tanácsa — mint már jelentettük — hétfőn délután, magyar idő szerint 20.30 órakor Szíria állandó ENSZ-kép- visélőjének kérésére összeült, hogy megvitassa az izraeli repülők által július 14-én szíriai terület ellen végrehajtott támadást. Izrael ENSZ-kép viseleté követelte, hogy tűzzék az ülés napirendjére Izrael panaszát is szíriai haderők és „diverzánsok fegyveres csoportjai” által Izrael ellen folytatott bizonyos akciók miatt. A tanács úgy döntött, hogy először a Szíriái Arab Köztársaság állandó ENSZ-képviselőjének levelét vitatják meg, amely szerint Izrael fegyveres agressziót követett el Szíria ellen, ezután tárgyalják az izraeli „panaszt”. Tohieh szíriai delegátus felszólalásában rámutatott arra, hogy az izraeli repülőgépek olyan körzetet bombáztak, amely életbevágó fontosságú az arab országok számára, minthogy e körzet teszi lehetővé a Jordán-folyó vizének felhasználását öntözési célokra. Izrael a Jordán vizét tékozolva, Moszkva Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kedden a Kremlben1 fogadta U Thant ENSZ-fótitkárt. Koszigin és U Thant szívélyes, meg akarja akadályozni az arab országokat a Jordán és mellékfolyói vizének felhasználásában. Az izraeli légitámadások nagy anyagi károkat okoltak és veszteségeket követeltek a szíriai polgári lakosság körében. A Szíria ellen élőre megfontolt szándékkal végrehajtott agressziós cselekmények komolyan veszélyeztetik a békét és biztonságot. Comay izraeli küldött felszóla-' lásában azt bizonygatta, hogy Izrael nem felelős a Szíria és Izrael határán kialakult feszült helyzetért. Az izraeli delegátus lényegében megismételte kormányának korábbi érveit, amelyek igazolni kívánták a Szíria és más arab államok ellen izraeli részről végrehajtott ellenséges cselekményeket. Fedorenko, a Szovjetunió képviselője hangoztatta, hogy az Izrael részéről elkövetett leplezetlen agresszió nem egyeztethető össze az ENSZ alapokmányának elveivel, a nemzetközi jog általánosan elfogadott elemi előírásaival, valamint az Izrael és Szíria között kötött fegyverszüneti megállapodásbaráti beszélgetést folytatott. A beszélgetés alkalmával az ENSZ tevékenységére vonatkozó kérdésekről tárgyaltak és érintették a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány problémáját. (MTI) sál. 1948 óta a Biztonsági Tanács átlagosan minden ötödik ülését kénytelen volt Izrael és az arab államok viszonya megvizsgálásának szentelni. Fedorentko ezután megállapította, hogy agressziós cselekményeinek elkövetésében Izrael nem csupán saját belső erőire támaszkodik, hanem a nyugati hatalmak támogatását is élvezi. Izrael cselekedetei e hatalmak és azok közel-keleti reakciós ügynökségei imperialista politikájának felélénkülését tükrözik vissza. Természetes, hogy a Szovjetunió nem maradhat közömbös a határainak közvetlen szomszédságában elkövetett békebontási kísérletekkel szemben. A Biztonsági Tanácsnak, agresszorként kell megbélyegeznie Izraelt, amiért légierejét Szíria elleni provokációkra használja fel. Siscoe amerikai delegátus felszólalásában Izrael álláspontját támogatta. „Sajnálkozását” fejezte ki a szovjet küldött felszólalása miatt, aki elítélte a Szíria elleni izraeli agresziót. Hasonló szellemben szólalt fel Comay izraeli delegátus is. Fedorenko válaszában rámutatott arra, hogy az izraeli és az amerikai küldött kijelentései kép- mutatóak. Nem sajnálkozást kell kifejezni, hanem haladéktalanul lépéseket kell tenni a Szíria elleni agresszió megszüntetésére. (MTI) U Illant - Koszigin-taiálkozó Moszkvában A jóslat nem vált be... Az alexandriai Mindan Man- chia téren százezernél több arab hallgatta az egykori gyapottőzsde balkonjáról szónokló Gamal Abdel Nasszert. Az egyiptomi hadsereg egykori tisztjéből lett államfő a tíz évvel ezelőtti júliusi estén arról beszélt, hogy 1952-ben ugyanazon a téren köszöntötte a nép a korrupt Faruk király bukását. Azután egy szónoki fordulattal az egyiptomiak nagy reménységéről, a Sadd el Ali-ról, az asszuáni Nilus-gát építéséről beszélt. Feltárta előttük, hogy a létfontosságú objektumhoz ígért kölcsönöket Washington és London nem adta meg. mert Egyiptom az antikolo- nialista erők oldalára állt. Azok az országok támadták tehát az “j Egyiptom politikáját, amelyek évszázadok óta kizsámányolták a Nílus mentén élő népet. Ugyanabban az órában az egyiptomi hadsereg különleges egységei megszállták és állami kezelésbe vették a Szuezi-csator- nát. Az államosítás híre bombaként robbant Londonban és Párizsban, a két „csatornatulajdonos” országban:- mégis, minden tiltakozás ellenére 1956. július 27-én már az új egyiptomi csatorna hivatal irányította a hajó- forgalmat a világ egyik legfontosabb tengeri átkelőhelyén. Az érdekelt nyugati fővárosokban azonnal megjósolták á Szuezi- csatoma „tönkremenését”. Amikor azonban kénytelenek voltak látni, hogy az államosítás után minden a legnagyobb rendben van, négy héttel a történelmi dátum után, 1956. augusztus 22- én 115 angol és francia révkalauz — vagyis az összes révkalauz fele — abbahagyta a munkát és azonnal hazautazott. Az Egyiptomot kolonialista elnyomás alatt tartó hatalmak a révkalauzok váratlan távozásától várták az államosítás csődjét és befolyásuk visszaszerzését. Ahogyan azonban az asszuáni gát építéséhez a Szovjetunió adott gyors és feltételek nélküli segítséget, úgy a „révkalauz-csatában” is akadtak barátai Egyiptomnak: a szocialista országok azonnal elküldték a révkalauzi munkában jártas hajóstisztjeiket és az imperializmus ezt á csatát is elvesztette. Egyiptom kirablói 1956 őszén újabb kísérletet tettek: angol— francia—izraeli agresszió indult az országra, de a Szovjetunió erélyes figyelmeztetése nemcsak megállította, hanem szégyenletes távozásra is késztette a betolakodókat. A Szuezi-csatorna dolgozói, de egész Egyiptom ma már az államosítás tizedik évfordulóját ünnepli. Az elmúlt évtizedben nemcsak korszerűsítették, mélyítették a csatornát, hogy immár 50 ezer tonnás tartályhajók áthaladására is alkalmassá tegyék, hanem forgalma is rekordnagyságot ért el: az 1955. évi 14 466 hajóról tavaly 19150-re emelkedett a forgalom. Port Said kikötőjét is bővítették. A 220 révkalauz között már csupán 53 külföldi dolgozik, s a csatorna 11 ezer alkalmazottjának életviszonyai alapvetően jobbá lettek. A másod'k évtizedre pedig a csatorna további mélyítését és szélesítését tervezik, hogy a 120 ezer tonnás tártályhajók is áthaladhassanak rajta! Az eredmények és a tervek adják a leg- csattanósabb választ azoknak, akik tiz évvel ezelőtt „megjósolták”, hogy az „egyiptomiak sohasem lesznek képesek jól igazgatni a csatornát”. Nemcsak a Szuezi-csatomát fejlesztették nagymértékben, hanem az egész országot. Az asszuáni gát első részét már felavatták. s az Egyesült Arab Köztársaság ma az árab világ legdinamikusabban fejlődő országa. Sebes Tibor- 1 ------------ 1 ~ ............... . Vie tnami jelentések A magyar-francia kapcsolatok fejlődése Saigon Kedden hajnalban tüzérségi tűz és bombák robbanása remegtette meg az ablakokat Saigonban: az amerikaiak a főváros közvetlen közelében támadták a partizánok feltételezett állásait. Hétfőn a 17. szélességi fok szomszédságában folytatódott az amerikaiak Hastings ■ nevű hadművelete, a VDK déli területei ellen pedig újabb bombatámadásokat intézett a légierő. Az amerikai szóvivő elismerte, hogy a légelhárítás egy gépet lelőtt. Bonni jelentés szerint Von Hase nyugatnémet kormányszóvivő hétfőn cáfolni igyekezett a Pravda jelentését, amely szerint nyugatnémet katonák is harcolnak Vietnamban, s Bonn közreműködik a vietnami nép ellen bevetett vegyi fegyverek előállításában. (MTI) Couve de Murvilíe prágai tárgyalásai Prága Couve de Murvilíe francia és Vaclav David csehszlovák külügyminiszter kedden folytatta tanácskozásait fontos , nemzetközi kérdésékről. A megbeszélések során elsősorban az európai biztonság, a vietnami háború és az ENSZ-szel összefüggő problémák kerülnek szóba. A tárgyalások hétfőn kezdődtek. nem sokkal a francia államférfi megérkezése után. Az első eszmecsere központi témája a két ország közötti kölcsönös együttműködés volt. Megállapodtak, hogy kiszélesítik országaik politikai kapcsolatainak körét, továbbá fejlesztik at árucsereforgalmat és a'gazdasági együttműködést. (MTI) Brüsszel új székhelyet javasol a NOTtMohadiszállás számára Brüsszel A belga kormány hétfőn este úgy döntött, hogy a Brüsszeltől 50 kilométernyire délnyugatra fekvő Chievres-Casteau-t javasolja az új NATO-főhadiszállás székhelyéül, A döntés indoklásaképpen a . belga kabinet azt hozta fel, hogy Chievres közvetlen szomszédságában katonai repülőtér található és a Moms—Brüsszel autóút jó összeköttetést, biztosít a belga fővárossal. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy ezen a vidéken az állam több telekkel rendelkezik, s ennek következtében lényegesen olcsóbb lesz a berendezkedés. ’ A kormány végül azzal érvelt, hogy a NATO-székhély áthelyezése fellendítheti e vidék gazdasági életét. (MTI) A lig fél évvel azután, hogy a ** Quai d'Orsayon. a francia diplomácia „fellegvárában", a francia külügyminisztérium épületében a magyar külügyminiszter látogatását .fogadták — Magyarország látja vendégül Couve de Murvilíe francia külügyminisztert. Franciaország és Magyarország kapcsolatainak történetében a piagyár külügyminiszter párizsi látogatása volt az első találkozó a két ország diplomáciájának vezetői között. Ebből következik, hogy’ a látogatás viszon-' zása is különleges esemény: az első eset, hogy francia külügyminiszter érkezik Magyarországra. Természetesen helytelen lenne pusztán’ ezeken a mégoly fontos hivatalos látogatásokon mérni a magyar—francia kapcsolatok hőfokát és intenzitását. éhány nappal ezelőtt egy ■ ’ Párizstól nem messze fekvő község határában ünnepséget tartottak a franciaországi magyarok a grosbois-i Rákóczi-em- lékműnél: a községben van eltemetve II. Rákóczi Ferenc szíve. A nagy fejedelem itt töltötte száműzetésének egy részét. Szimbólumként is felfogható ez: évszázadokon keresztül Párizs, a francia felvilágosodás, a francia repúblikanizmus felé tekintettek a magyarság legjobbjai a haza sorsának megjavításáért vívott "v-héz és vereségekkel terhes '•’delmükben. Ennek a nem hi- alos, de voltaképpen soha nem szakadt szellemi-poli- affinitásnak a következmé...e talán, hogy a kulturális ' /■ ólatok és értékcsere akkor is endkívül eleven és hatásos ve! a két. ország között, amikor rr- viszonylatban a kapcsola- I volról sem, voltak kielégí- íőek. Jelenleg valóságos kivi- i rágzását éljük a magyar’—francia kulturális kapcsolatoknak: a párizsi Petit Palaisban most ért véget a magyar képzőművészet ezer évének legszebb alkotásait bemutató kiállítás, ami voltaképpen a magyar képzőművészet nagyszabású „nyugati premierjének” volt tekinthető. Több mint negyedszázados szünet után a közelmúltban járt Magyarországon Franciaország első színházának, a Comédie Francaise-nek az együttese, s jóformán lehetetlen felsorolni a francia tudományos, művészeti élet kiválóságait, akik csak az utóbbi néhány héten jártak Magyarországon — a Sorbonne kilenctagú delegációjától a dijoni egyetem dékánjáig. Mindez arról tanúskodik, hogy a francia—magyar kulturális egyezmény eleven és egyre erősödő kapcsolatokat teremtett a két ország között. Ua a nem hivatalos történel** mi és érzelmi-politikai kapcsolatok a kulturális csere folytonosságának fenntartását megkönnyítették — a gazdasági és politikai viszonyok terén a helyzet már lényegesen bonyolultabb. Emlékezetes, hogy a két világháború között a Horthy- rendszer külpplitikája a német szövetségre épülj., Franciaország pedig a mesterségesen szított ellentétek kihasználása jegyében az akkori úgynevezett „kisan- tant”-államokra alapozta középeurópai befolyását. A felszabadulás után hosszú ideig a hidegháború és a francia politikának az atlanti vonalhoz való „simu- lása” akadályozta a gazdasági- politikai kapcsolatok kibővítéséi. A változást végül .is a nemzetközi enyhülés periódusa indította el. A francia külpolitika irányváltozása\ az amerikai politikai és gazdasági vonaltól való függetlenedés pedig akkor is lehetővé tette a fejlődés kibontakozását, amikor a nemzetközi helyzet újra feszültebbé vált. Diplomáciai síkon 1963 végén bekövetkezett a két ország kapcsolatainak nagykövetségi szintre történő emelése. Ezt követte a magyar külügyminiszter párizsi látogatása, majd néhány nappal ezelőtt, a francia külügyminiszter látogatásának küszöbén a két ország között kötött konzuli egyezmény. Magától értetődően a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok jelezték legszélesebb körűen a viszony fejlődését. A pozitív fordulatot itt az 1966 februárjában aláírt magyar—francia hosszú lejáratú árucsereforgalmi megállapodás jelentette. Ennek értékelésénél nem is annyira az egyébként tekintélyes mennyiségű árucserenövekedést kell kiemelni, mint inkább azt, hogy a fra.' cia politikai álláspont változása! az egyezmény feltétéleiben is tükröződtek. A francia kormány ugyanis a magyar ipari exportcikkek egész sorára megszüntette a behozatali mennyiségi korlátozásokat, ami lehetővé teszi a magyar exportstruktúra megjavítását. Emellett megállapodás jött létre, ipari üzemek kooperációjában és gyártási kapacitások egyesítésében, hogy lehetővé váljék a termékek harmadik piacon történő elhelyezése. Ez az egyezmény módot ad s a gazdasági kapcsolatok kiaknázatlan tartalékainak hasznosítására, s arra, hogy a nyugat-európai üzletfeleink sorában hatodik helyen álló Franciaország erőteljesebb partnerünkké váljék. A kapcsolatok egész skálája arról tanúskodik, hogy a két ország kulturális, politikai, gazdasági viszonylataiban minden lehetőség megvan a további gyors fejlődésre.
