Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-27 / 176. szám
ÍJták Julias 27. 3 Szerda Miért alázzák meg őket? | Nem sok, amit kérnek _ ___-.i__.7_.___ ............. ' H a nem is zengtünk dicshimnuszt, de- elismeréssel írtunk már jó néhányszor azokról a földművesszövetkezeíi éttermi szakácsokról, akik a napi főzés fáradalmai és hősége után nem sietnek haza, hanem tartósítják az ebédtől kimaradt, vagy az étterem vezetője által direkt e célra vásárolt zöldség- és gyümölcsféléket. Nem vártak ők ezért ki tudja milyen magas órabért, hiszen jórészt családanyák lévén, vérükben' van a télire való befőzés s az is, hogy bármilyen savanyúságot, főzeléket vagy befőttet kérnek a vendégek, csak igennel válaszolhassanak. Ha nem is várnak ezért a különmunkáért nagy összegeket, azt azonban mégis lealázó- nak, mindenről való gondoskodásuk, igyekezetük, fáradságuk semmisbe vevésén ak tartják, hogy 150 kisebb-nagyobb üveg savanyúságért, befőttért mindössze 100 forintot utal ki számukra a földművesszövetke- zet pénztára, mit sem törődve azzal, hogy a befőzésen hányán és mennyit fáradoztak. Annál is inkább furcsállják ezt, mert ők a befőzést akkorra ütemezik be, amikor a lehető legolcsóbban vásárolhatják meg a hozzávalót. Ennek ellenére minden befőttfajtát olyan áron kell raktári készletbe venni, mint amilyen áron a konzervgyári termékeket adja a nagykereskedelmi vállalat. Erre aztán természetesen még rá kell számítani a bizonyos kezelési, forgalomba hozási és más egyéb rezsiköltséget. A kérdés az, hogy igényt tart-e a földművesszövetkezet arra, hogy az étteremben dolgozó szakácsok minél több savanyúságot, zöldfőzeléknek valót és gyümölcsöt tartósítsanak télire? Véleményünk szerint szükséges ez. A földművesszövetkezetek is szükségesnek tartják s azért ösztönzik erre a szakácsokat — de csak szóban, mert az olcsóbb. Ez igaz, de akkor mondják meg kerek-perec, hogy ne számítsanak egy fillérre sem. Ez sokkal jobb, mint a munkájukat lebecsülő borravaló. K. I. Jó szerencsét — fogadják az érkező köszöntését a kútjavító berendezés körül szorgoskodó csupa olaj emberek. Fekete itt minden, a gép, a vas- bódé vagy 50 méter körzetben a kukorica szára, levele, még a sár is. Amikor a fúrótorony csigáján felhúzott, olajtól csöpögő drótkötél mint a húr megfeszül, fekete gyöngyszemek permetként szállnak szét a levegőben. Aki a gépnél dolgozik, tűrnie keM, hogy a fejére, arcára, ruhájára hulljon. Nem ki .'akutba való munka. Molnár Árpád, a fiatal brigádvezető mégis ide kérte magát. Még akkor, amikor elvégezte az olajipari technikumot. Aztán letöltötte a katonaidőt és tavaly ősszel, leszerelése után kérvényt írt a Nagyalföidi Kőolajtermelő Vállalat címére: helyezzék a régi beosztásába. A hixtonságérxet s ax ötletek tanműhelyében Csengő hasít az Eleki Mezőgaz- i a beszélgetés során Pótári Mihály, dasági Szakmunkásképző Iskola az orosházi Vörös Csillag Tsz ju- epületének minden zugába s kissé hásza is, aki elmondta, hogy a ásitozó lányok, asszonyok, férfiak foglalják dl helyüket a tantermek padjaiban. Az óra reggel hatotj mutat. Ilyen korán kezdődik s este 7 óráié tart az elméleti és a. gyakorlati foglalkozás mindennap. A juhászok azzal vigasztalják magukat az erős iramért,1 hogy csak két hétig tart. A szarvasmarhatenyésztők pedig azzal, hogy ötheti megfeszített tanulás után szakmunkásbizonyítványt kapnak. Végighallgatunk egy-egy. órát mind a két tanfolyamon s aztán a szünetekben igyekszünk megtudni a továbbképzés szükségességét az előadóktól és a hallgatóktól. Dr. Hrabovszki Mihály, a Békéscsabai Mesterséges Termékenyítő Főállomás igazgatója, a tanfolyam egyik előadója azt válaszolja, hogy a szövetkezeti juhászok közül több mint száz in- szeminátort képeztek ki eddig. Azonban meg mindig kevés a számuk. Egyrészt azért, mert a tavalyi 38 ezer anyajuh helyett az idén 51 ezret akarnak mesterségesen termékenyíteni s főleg a nagytestű, nagy gyapjúhozamú aszkóniai fajtával. Másrészt azért kevés a számuk, mert az eddig kiképzett juhászok közül többen foglalkozást cseréltek vagy a szövetkezetben, vagy azon kívül. Az eléggé gyakori vándorlás miatt kényszerült juhásznak menni egy évvel ezelőtt a 60 éves Felföldi József is a kötegyáni Petőfi Tsz-ben. A tanfolyamra is azért jelentkezett, mert nem szenvedhet csorbát a juhok mesterséges termékenyítése csupán azért, mert az a juhász, akinek tudása, gyakorlata volt ehhez, átment a sertéstenyésztésbe, mondván, hogy ott jobb a kereset. Gulyás György is ezért ment el Töviskesre jó két évvel ezelőtt a szeghalmi Petőfi Tsz-ből, mert kevesellte ott a jő-? vedelmet. Most visszajött, mert jobb az anyagi érdekeltség. Faragó Lajos meséli ezt, aki 15 éves kora óta tanulja a juhász-szakmát s akinek apja, apósa és a sógora is juhász. Azt mondja, hogy eddig afféle kísérletezés számba ment a mesterséges termékenyítés a szeghalmi Petőfiben. Az idén már' kiterjesztik mind a kétezer anyajuhra, mert így nemcsak szaporulat lesz több, hanem a fajta is jobbá válik. Ezt bizonyította természetes termékenyítés nyomán 347, a mesterséges termékenyítés után pedig 410 bárány született 330 anyajuhtól. Egyszóval, nyomós indokkal tanulnak a juhászok, de cseppet sem kisebbel a szarvasmarhatenyésztők, s most július 25-től öt héten át ugyancsak Eleken a sertéstenyésztők. Kára Menyhért, megyei állattenyésztési felügyelő, aki vezetője és előadója is a tanfolyamnak, érdekes esetekkel bizonyítja a tanulás szükségességét. Többek között a medgyesbodzási Egyetértés Tsz- ben az idén vezették be a gépi fejést, hozzáértő emberek hiányában, „majd belejönnek” jelszóval. Ám az ilyen tandíj túl költségesnek bizonyult: napról napra csökkent a tej mennyisége és zsír- tartalma is. Már-már abba akarták hagyni a gépi fejést. Erre Kára Menyhért kiment a szövetkezetbe két szakemberrel 48 órára elméleti és gyakorlati előadásokat tartani. Utána néhány nappal jelentette a szövetkezet vezetősége, hogy elérték a korábbi zsírszázalékot s a tejhozam is emelkedik... Az egyenkénti tanítás nehéz és lassú. A gyorsabb az volna, ha tanfolyamra küldenének legalább egy-egy tehenészt a fejőgépekkel rendelkező termelőszövetkezetek. De se egyiket, se a másikat nemigen csinálják, így aztán a megye több minf 20 szövetkezetében állnak kihasználatlanul « fejőgépek, pedig nagy költséggel külföldről vásárolták. így áll többek között immár két éve a köröstarcsai Petőfi és a battonyai Dózsa Tsz- ben is. S ki tudja, meddig állnak még, hiszen egyik szövetkezetből sem küldtek senkit erre a mostani tanfolyamra sem. Az itatásos borjúnevelés sem valami gyors ütemben terjed a megyében. Ámbár az 1963. évi 34 százalék helyett most már így nevelik a született borjak 62 százalékát. Ahol még nem vezették be, bizonyára meg tudják magyarázni ennek okát. A magyarázat azonban nincs olyan értékű, mint az a 800—1000 forint, amit az itatásos neveléssel borianként meg tudnának takarítani a szövetkezetek. S mennyi sok közvetett haszon származna még abból, ha minden szövetkezetben csak szakmunkásbízonyítvánnyal rendelkező állatgondozók dolgoznának. A tudás ugyanis nemcsak biztonságérzetet ad, hanem szüli áz' ötletek sokaságát is, amelyekkel eredményesebbé lehet tenni az állattenyésztést. , K. I. Most is mosolyog, amikor visz- szagondol: — Soha még olyan gyorsan nem kaptam választ. Kimondták az igent. Az emberek persze már nem a régiek voltak. Cserélődtek. Az ilyen munkát senki sem vállalja szívesen. Ő azonban inkább dolgozik az olajmezőn, mint az íróasztalnál. Különösen a kútjavítás érdekld. Tulajdonképpen a föld mélyében, az emberi szem elől rejtetten végbemenő fizikai változásokat kell — helyes következtetéssel — felismerni. Ez határozza meg, hogy milyen módszerrel lehet, egy-egy kutat „megfiatalítani”, újra termelővé tenni. De hát ehhez stabil gárda kell ! „Vándormadarakkal” nem lehet máshol sem jó eredményt elérni, hát még ennnél a szakértelmet, összeszokottságot kívánó nehéz és balesetveszélyes munkánál?! Molnár Árpádnak az a legnagyobb gondja, hogyan tudná összekovácsolni a 15 tagú brigádot. Menne is ez, de a munkafeltételeken kellene javítani. — Nincs mosdása lehetőség — mutat/köirbe a brigádvezető, ahol a szemhatárig kukoricásnál és nagyfeszültségű vezetéknél egyebet nemigen lehet látni. Csak az a vasbódé van a közelben, amit öltözőnek használnak, a vihar elől pedig ebben keresnek menedéket. Az emberek munkaruhájából a szó szoros érteleimben csavarni lehet az olajat, Dénes Sándor fúrómesternek, a brigádvezetőhe- iyettesnek a bőrén még kiütések is látszanak. Érthető, hogy senki sem dolgozik szívesen ilyen viszonyok között. Pedig — ahogy Eddiíf 17 millió forint értékű árut értékesített az eleki Lenin Tsz Erre az évre 46 millió forint bevételt tervezett az eleki Lenin Tsz. Hatalmas összeg ez. Különösen, ha figyelembe vesszük: jórészt olyan árut kell ennek ellenében termelni, ami az időjárás szeszélyeitől függ, vagyis különféle zöldséget. Nos, az idén töb- bé-kevésbé kedvezett az időjárás, s ehhez nagy akaraterő és vasszorgalom párosult a szövetkezet minden gazdájában. Az év első hat hónapját több mint 17 millió forint bevétellel zárták. — Ehhez bizony , még jó sokat kell hozzáadni, hogy 46 millióra kerekedjen — mondhatják erre. Ez így igaz. Azonban igaz az is, hogy az év első felében bevételi forrás lényegében csak az 1100 hízott sertés, a 108 hízott marha, s a 18 ezer néhány száz csirke, no meg a különféle zöldség, többek között a primőr karalábé, a korai káposzta, a konzervgyári borsó értékesítése volt. Az áruértékesítés zöme most kezdődött az uborkával, a paradicsommal, a zöldbabbal, s így folytatódik a búzával és sok minden mással. Búzából eredetileg 7700 mázsára kötöttek szállítási szerződést. Még odébb van az aratás és a cséplés befejezése, de az eddigi 18—19 mázsás holdanként! átlagon felbuzdulva máris pótszerződést kötöttek 2500 mázsára. Ezután következik majd a kender értékesítése, amely holdanként 45 mázsát ígér, a cukorrépa. amely holdanként 200 mázsa körüli termést ígér, s így sorolhatnánk a kései káposztát, sárgarépát, a cukorrépamagot és a lucernamagot, amit 250 holdon kísérelnek megfogni. Ezeken kívül hátra van még 2400 hízott sertés, 179 hízott marha s a tervezett 26 és fél ezer baromfi helyett legalább 37 ezer darab értékesítése. mondják — már nemegyszer szóltak, javaslatot is tettek, hogy valamilyen víztartállyal felszerelt pótkocsit rendezzenek be mosdásra. Ha változik a munkahely, azt magukkal vihetik. — Meghallgatnak bennünket, aztán elmennek. Mi pedig várjuk hogy mi lesz — jegyzi meg kesernyésen Molnár Árpád, aki tudja jól, hogy a brigád jövője elsősorban ennek a kérdésnek a megoldásán múlik. Van azonban más is, ami sérti a brigádot. Nemrég került ide az egyik társuk, aki egyébként jól dolgozott, s itt sincs ellene kifogás. Az előző munkahelyén azonban egyszer ittasan jelent meg, azért helyezték át. Azt mondták neki, hogy büntetésből. Jogosán vetik fel a többiek: hát ez valami büntetőexpedíció? Molnár Árpád fiatalos lelkesedése és felnőttekre jellemző komolysága, mellyel a brigádot hónapok óta igyekszik együtt tartani, eddig mégis sikerrel járt. Egyedül Tóth István nem vesz rész^1 szívesen a munkában. Bántja, hogy a közelmúltban a jutalmat nem azok kapták, akik megérdemelték volna. Nehezen tudja megértetni vele a brigád vezető, hogy az órabérémelés is az ő megkérdezése nélkül történik. Pedig — véleménye szerint — az egész brigádnak meg kellene tárgyalnia az ilyen kérdéseket, s akkor megszűnne az egyenlősdi, ami tulajdonképpen kialakult. Az kapna többet, aki jobban dolgozik. Az igaaságérzet senkiből sem hiányzik, s egy-egy tanácskozás jó nevelőiskola lenne. Az emberek most várakozó álláspontra helyezkednek. Lesz, nem lesz változás? Nem sok, amit kérnek, ez Miha- lovics Jánosnak, az orosházi üzem párttitkárának is a véleménye. Cserébe máris kimutatható eredményeik vannak. Egymagában is sokat jelent, hogy amióta a szocialista cím elnyerését célul tűzték, baleset még nem történt. Vagy az, hogy az egész vállalatnál nem lehetett dugattyúzó gumit találni, s ők hulladékból készítettek. Csak ezért nem állt le a munka. Lehetne még sorolni, hogy mi mindent értek él, de talán a legtöbbet jelent: most már azért szeretnének együtt maradná. Még így, csupa olajosán is. Mert megvan ennek a nem éppen kirakatba való kútjavításnak is a maga érdekessége, szépsége, csak törődjenek az emberrel és becsüljék meg jobban a munkáját. Itt, ebben a széles pusztaságban is. Pásztor Béla Versenyeznek az ország halászcsárdái A szolnoki Halászcsárda versenyre hívfá az ország valameny- nyi halászcsárdáját a párt IX. kongresszusának tiszteletére. A vetélkedés főbb pontjai a termelési és értékesítési terv túlteljesíA BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR az 1966. évi szezonidőszakra nőt és férfi dolgozókat vesz fél. Jelentkezés mindennap délelőtt a gyár felvételi irodáján. A felvételhez az alábbi okmányok szükségesek: munkakönyv, MIL-iap és társ. bizt. igazolás, egészségügyi könyv érvényes vér-, tüdő- és baeülusgazda-vizsgálati eredményekkel. 67682 tése, az ételforgalom növelése és az általános költségek csökkenté- tése. A versenykihívást elfogadta a békéscsabai Halászcsárda is. Egyrészt azért, mert csábító a kilátásba helyezett 5 ezer forintos első díj, a 4 ezer forintos második díj és a 3 ezer forintos harmadik díj. Főképpen pedig azért, mert a csárda dolgozói sem akartak kimaradni a kongresszusi versenyből, amelybe szinte egy emberként kapcsolódtak be az üzemi, állami gazdasági, gépjavító állomási munkások és termelőszövetkezeti gazdák. Az ételforgalmat növelni akarják a csabai pontytokánnyal is, amellyel a csárda egyik szakácsnője. Varga Piroska első díjat nyert a bajai országos halfőző versenyen.
