Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-26 / 175. szám
ltM. július 26. 4 Kedd Az új egyúttal a jót is jelenti ^ héten tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága a kebelébe tartozó vállalatok műszaki irányításáról. Szerénytelenség lenne ugyan, ha most itt dicsérgetnénk az ülés tartalmasságát, azonban mégis szólni kell róla. hiszen annak hozzászólásai, •a végrehajtó bizottság tagjainak végtelenül meggondolt, mindent áttekintő megnyilatkozásai nagyszerű példája, hogyan kell érteni az új gazdasági mechanizmust, és hogy miről van szó, amikor a szemlélet mechanizmusáról beszélünk. Nem elvekről akarunk most szólni, minthogy az ülést sem az elvi kinyilatkoztatások jellemezték. A gyakorlatról, vagyis arról: milyen legyen a tanácsi vállalatok gazdálkodása. hogyan gondolkodjanak a műszaki irányítók, tanácsi iparvezetők, gyárvezetők és mérnökök. Néhány elhangzott gondolatról: Sokat beszéltek ezen az ülésen a termelés fejlesztéséről, beleértve a gyártmányok, a termelőeszközök bővítését is. De hogyan és mit, miért? — ez volt az egész vita motívuma. Azt már az ipari osztály jelentése is hangsúlyozta, hogy a gyártmányok fejlesztését felül kell vizsgálni. Éppen azért, mert a gazdasági irányítás új módszere nem engedheti meg a fejetlenséget. Ügy intézkedtek, hogy amire valóban szükség van, csak azt gyártsanak a termelő- vállalatok. Az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalatnál ezért terveztettek új hordozható csempekályhákat, a faipari vállalattal pedig az új lakások beosztásának és méretének megfelelően, új konyhabútor-típust. Viszont a szőrmeiparban, a kötőiparban a termékek számának (különbözőségének) csökkentését határozták el. Ennek megfelelően aztán a szükséges termékeknek nagyobb mennyiségű sorozatgyártását kezdeményezték. Amikor szó esett a szőrmeipar kapacitásából, nagyon is sokrétűen variál tak: mivel többnyire hulladéknyersanyagból -dolgozik a vállalat és még ennek ellátásában sem dicsekedhetnek bőséggel, így szőrmeáru-gyártásban nem szabad gondolni fejlesztésre. Ugyanis jórészt emiatt volt most ls|8,‘Síszázalékos lemaradás a terv- téíjesítésbenúM'it lehet akkor ten- irfi3ÍHelyes az, amiről beszéltek, '■j'toftei ’kereskedelem felszívóké- pess^ge nagyba Ikonfekciós áruk- banj*sá#szőrme- és kézműipari váHstfaw kapacitását konfekciói clfckekfgyártásábam kell növelni. E igyptmásikMiémánál viszont a \vegrehrajt6 bizottság tagjai aztfcmondtáfo*az ipari osztálynak: egyáltalán pnerauiyugtatja meg őket, hogy az Orosházi Vasipari Vállalat 3,4 százalékkal túlteljesítette a tervét, ugyanis egy fontos termék, sőt exporttermék termelési tervét meg nem teljesítette. Ez történt a közvetve exportra gyártott satuknál is. Ha nem megy párhuzamosan a termékek előállítása," hiába dicsekszünk a terv túlteljesítésével, mert hiszen egyenlőtlenség állt elő: az egyik termékből a szükségletnél jóval többet, a másikból meg a szükségletnél jóval kevesebbet gyártottunk. Ilyen termelésszervezéssel csak káoszt lehet okozni a gazdálkodásnak. Tehát ne a sok „ördöge” kísértsen bennünket, hanem a szükség „ördöge”. Tudott dolog például az, hogy a hordozható cserépkályhából egy évben 9 ezret képes gyártani a vállalat. Ugyanakkor a kereskedelem 25 ezer darabot is átvenne. Nyilvánvaló, hogy a lehetőségekhez mérten a hoidozható cserépkályha gyártásának kapacitását kell növelni. 1 gázfűtéses hordozható cseÄ répkálvhák körül elhangzott gondolatok is az előrelátást példázzák. Az vitathatatlan, hogy amikor majd bekötik a gázt, rendkívül hasznos lesz a gázfűtés még csea-épkályhákban is. Csakhogy óva intett a végrehajtó bizottság, amikor arról volt szó, hogy a kályhaipar hozzáfog ezek gyártásához. A gázfűtéses cserépkályhákkal ( ugyanis még baj van. Az ország más részében néhány robbanás is bekövetkezett. Tehát: amíg ennek technológiája nincs pontosan és megbízhatóan kidolgozva országosan is, ne fogjanak a sorozatgyártásához! Kinek kell az, hogy tömeges gyártás után szemétbe dobjuk az elfuserált készárut? Amellett, hogy megmondták a műszaki fejlesztési alap felhasználásának gátló gyakorlatát is, vagyis azt: egyre tűrhetetlenebb, hogy a vállalatoknak az igényléstől sokszor fél évet kell várniuk az engedélyezésig — értelmezték a vállalati önállóságot is a fejlesztésben. Kimondták, azit a szemléletet kell meghonosítani, hogy kisebb fejlesztési feladatokat a vállalatok minden további nélkül maguk hajtsanak végre. Készítsenek rá tervet és azt önállóan, felsőbb szervek „patro- nálása” nélkül valósítsák meg. A z úgynevezett tanácsi érde” kéltség címen eddig különböző összegeket juttattak a vállalatoknak. Csakhogy ezt általában nem kötötték semmihez. Ez így nem volt valami kitűnő elosztási módszer. Lehet mondani, hogy aki jobban .tudott „sírni”, Tíz év könyvmérlege: 1100 magyar mű külföldön Termékeny exportőre a rpagyar irodalomnak a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat és a Corvina Kiadó. Együttműködésükkel az elmúlt tíz évben mintegy 1100 mű — klasszikus és kortárs-szerzők megannyi alkotása — sokféle nyelvre átültetett változatban jutott el külföldre, az öt kontinens számos -országába. Nemrégiben-, jelent meg — hogy csak néhányat említsünk a közelmúlt terméséből Ady Endrének a vei-s-válogatása Gatz Föh- raaín, esi Heina Kahl au avatott műfordításai pyomán. A berlini Verlagr'Volkr und Welt vállalta — «»»■teljesítette sikerrel — a kötet közös-gondozását a magyar cégekkel. Ugyanez a kiadó rendezte sajtó alá József Attila verseit is. Magyar novellákból két kötetre valót válogattak össze és adtak ki Berlinben az Aufbau Verlag közreműködésével. Angol nyelvű válogatást terveznek szintén még idei megjelentetéssel — Hungarian Short Stories címmel — az Oxford University Press- szel karöltve. Nagy elbeszélőink közül Mikszáth Kálmán regényeit hat kiadásban Berlinben, Gárdonyi Gézától az Egri Csillagokat négy kiadásban Lipcsében vitték a könyvpiacra, Móricz Zsig- mond írásainak neves kiadó-pat- rónusa Párizsban az Editions Pierre Horay cég. az kapta. Az a szemlélet a helyes, amely most a vb-ülésen megerősödött. Ha nem gazdálkodik jól a vállalat, lemarad a tervteljesítésben, ne kapjon az „érdekeltségből”. Hasonlattal élve: „rosszul emésztő gyomorba, kár az étel”. Azt hisszük, ez a szemlélet áll közelebb a gazdálkodás irányításának új módszeréhez. Végül az egyik végrehajtó bizottsági tag egy fontos mondata is ideillik: „Ahhoz, hogy jól gazdálkodjunk, gazdasági és műszaki koncepciót kell kialakítani”. Világos, hogy ez mit jelent. Elgondolást a termelésre, üzemszervezésre, az új gyártmányok bevezetésére, az igény szerinti előállításra, a takarékos termelésre, vagyis igen egyszerűen: értelmes gazdálkodást kell mindenütt megkövetelni. Mert hisz tudjuk, hogy milyen káros következménnyel jár, amikor „elfelejtünk” gondolkodni, mielőtt hozzáfogunk a termeléshez. A felesleges készleteket is ennek „köszönhetjük”. Igaza van az ipari osztálynak: csak érvényes szállítási szerződés alapján engedi a termékek előállítását1 És ha meghonosodik a vállalatoknál ez a szemlélet, nyilván nem lesznek felesleges „tartalékaink”. supán néhány gondolat az említett vb-ülésről. Egy csepp abból, ami már kissé sejteti, hogy az új gazdasági mechanizmust körülbelül hogyan kellene értelmezni. De ha minden gazdasági tevékenységet irányító, szervező ember megérti, hogy itt az új egyúttal a jót is jelenti, akkor van kilátásunk a fokozatos előrelépésre. Varga Tibor Javnülaümk... A feketekávé visszavonhatatlanul bevonult immár a falusi emberek mindennapi életébe is. Elengedhetetlen használati tárggyá vált a főzőgép, hogy rövid úton jussanak a kávéhoz, amikor megkívánják. Csakhát, mint minden, időnként elromlik és javításra szorul a főzőgép is. Egyik gerlai ismerősöm is hiába kért feketekávét nemrégiben vacsora után a feleségétől, csak azt a szomorú hírt kapta tőle, hogy elromlott a főzőgép, meg kell javíttatni. Ennél egyszerűbbnek nem sok minden látszik kerek e világon. Ismerősöm másnap táskába tette az Unipresst s felszállt vele a városba induló buszra. A GEEKÁ-nál azonban1 fontoskodva nézegették a gépet s aztán közölték, hogy a betét égett ki belőle, amit csak Pesten tud pótolni a főzőgép gyártója. Az érdeklődésre, hogy mennyi idő alatt kapja vissza és mennyibe kerül a javítás, az volt a válasz, hogy legalább két hét múlva 100. forint ellenében. Mert ugyebár a nemigen kapható új betét, a beszerelés és a posta- költség ára... Ismerősöm ennek hallatára azzal vitte haza azon nyomban a gépet, hogy egy kis toldással inkább vesznek egy újat. Nem került rá sor. A főzőgép sorsát ugyanis elpanaszolta ismerősöm felesége a gerlai községi tanács titkárának, aki két új betétet vásárolt 50 forintért (az egyiket tartaléknak) s percek alatt ingyen megjavította a családban immár nélkülözhetetlen Unipresst. Ha a GELKA a jövőben rör vid úton akarja megjavítani a hozzá bevitt kávéfőzőket, nem ártana, ha néhány szakembere elmenne a gerlai tanácstitkárhoz, aki szívesen közölné velük az új betét beszerzésének forrását s a gyors javítás módját. —ki— A szakszervezeti politikai iskolák szervezéséről és előkészítéséről tárgyal az SZMT kultúr,- agitációs és propagandabizottsága Az SZMT kultúr-, agitációs és propagandabizottsága július 29-én délelőtt 9 órai kezdettel megtartásra kerülő ülésén tájékoztatja a szakmák kultúríelelőseit az 1966 —67. évi szakszervezeti politikai iskolák szervezéséről és előkészítéséről. Az új oktatási évben az SZKP XXIII. és az MSZMP IX. kongresszusának anyaga, valamint a harmadik ötéves terv célkitűzései és a gazdasági mechanizmus reformja képezi a tematikát, egyúttal megismerik a hallgatók, hogy mi a szakszervezetek szerepe a feladatok megoldásában. A továbbiakban az üzemi oktatási és ismeretterjesztési tanácsok megalakításával és munkájával kapcsolatos kérdéseket tárgyalja meg a bizottság, ezen belül a felnőttoktatás, a szakmunkásképzés, a tudományos ismeretterjesztés és a műszaki propaganda tennivalóit. Gödrei Tamás egy nyári reggel borotválkozás közben észrevette, hogy jobb szeme baj sarkában vércsíkok húzódnak meg. Megrettent s forgat-’ ta a szemét, homloka szinte rátapadt márafür- dőfülke falára erősített tükörre, ugyan mi lehet, nem emlékszik, hogy akár egy porszem is »beleesett volna. Talán az erősen tűző nap ártott tneg neki? Mindenesetre ma felteszi a sötét szemüveget és majd meglátja. De nem nyugodott a hivatalban sem, fel-feltolta a szemüveget és a platinaszőke hajú statisztikustól, Katókától elkérte a rózsaszín tokba illesztett ovális tük- röeskét. és bele-belenézett, hogy halványulnak-e a vércsíkok. De biz’ azok nem halványultak, hanem mintha szétfolytak volna és délfelé már véres folt terítette be jobb szeme egész bal sarkát. Kartársai ujjúkat tördelték, hogy nem kéne ezzel tovább várni, menjen el az orvoshoz délután. A platinaszőke hajú Katóka azon a véleményen volt, hogy a langyos kamillás víz biztosan jót tenne, de a többiek lehurrogták, hogy mit gondol, egy műszaki rajzoló csak nem ke- negeti a szemét holmi vénasiszony csinálta lével. Katóka felhúzta az orrát, duzzogott, hogy a kamillás víz nem vénasszony csinálta lé, emlékszik, amikor az ötödik általánosba járt s egy reggel beragadt a szeme, langyos kamillás vízzel áz- tatgatta és rendbe jött. Gödrei pedig újra és újra belenézett az ovális tükröcskébe és délután fél egy felé már úgy járt-kelt a keresztbe-hosszába rakott íróasztalok között, mint akit. elhagyott a szerelmese. Azután legyintett, lesz, ami lesz, megy az orvoshoz. A várószobában nem volt senki, akkor lépett ki a rendelőből egy férfi, akinek be volt pályázva az egyik szeme. Még jobban megrettent, mint reggel, amikor meglátta szemén a vércsíkokat. Hogy kuncognak majd a háta mögött kartársai, hiszen a pólya olyan nagy, hogy a szemüveg nem tudja eltakarni. Ez a platina- szőke Katóka, hogy pukkadozik majd... Nem volt ideje a gondolatsort befejezni, mert íz asszisztensnő beszólította. — Á, egy kis gyulladás, nem kell mindjárt vészes dolgokra gondolni — lépett íróasztalához z orvos. — Fölírok magának gyógyszert és néhány nap múlva már rendbe is jön. Mintha valami nagy tehertől szabadult volna meg, úgy lépett ki a rendelőből. Nem vihognak rajta a kartársai, hogy ökölnyi pólyát tapasztottak a szemére, s újra feltette a sötét szemüveget és egy pillanatra végignézett magán, még jól is illik a rövid ujjú fehér inghez, a szőke hajhoz„ Kihúzott nyakkal lépett ki a várószobából a folyosóra. A bukott gavallér — Jó napot kívánqk, doktor úr — csoszogott fői az utca felőli öt lépcsőn hunyorogva egy idős férfi. — Nem — akarta mondani Gödrei, hogy nem orvos. jAmaz nagy szóáradattal közeledett, nem hagyta, hogy tovább akár egy szót is ejtsen ki. — Ugyan kérem, hát a szemem világát adta vissza a doktor úr és ne tessék félreérteni, én csak szerény köszönetemet szeretném kifejezni na:gy tudományának. Milyen jó, hogy éppen ki tetszett jönni, nem kell zavarnom a rendelőjében — s kicsit matatva, kezébe nyomott Gödreinek egy kék borítékot, s máris sarkon for. dúlt, s csoszogott le az utca felőli öt lépcsőn. — Áldja meg a jó isten, doktor úr... Gödrei állt és bámult néhány pillanatig, azután nadrá-gzsebébe dugta a borítékot és lesietett az öt lépcsőn, ki az utcára. Hátra-hátra nézett s jóval távolabb az orvosi rendelőtől óvatosan előhúzta nadrágzsebéből a kék borítékot, kissé remegő ujjaival feltépte, s gyorsan zsebre is vágta, mert- néhány százast látott benne lapulni. Meg^vorsitotta lépteit, szíve hevesebben vert. majd azután lecsillapodott. Ma nem modiák kartársai, hogy milyen skót ez a Gödrei. Meghívja fpind hivatalzárás után. Ez a platinaszőke hajú Katóka annyira szereti a fagylaltot, hogy nyolc gömböt is megeszik egyszerre. Hát egyen tízet is vagy ha akar tizenötöt. Tejszínhabbal. ,Kamarás meg, ez a... ez a hájas alak. arról álmodozik mindig, hopv milyen :ió volna ebben a nagy melegben hűtött, pezsgőt inni. Berregi pedig mindig puncsot za- bálna. Korcsok a szegedi szalámiért van oda, s hogy milyen jó egy kis sörrel leöblíteni... Este tíz óra körül gomolygott már a füst a vendéglőben. Gödrei előtt a sötét szemüveg nélkül is szürke homályba borult minden. — Fizet! — intett a pincérnek. Gyorsan futott a ceruza a szápnolótömbön, majd letépte a pincér a teleírt lapot. — Tessék, 450 forint — s az asztalra tette. Gödrei elsápadt. Kartársai arcán kérdőn legeltette végig a szemét, de azok, mintha összebeszéltek volna, másfelé fordították fejüket. Még ez a platinaszőke Katóka is valahová a zenekarra bámult, mintha csak neki egyedül muzsikálnának. S óvatosan megbökte a karját. — Katóka, adjon kölcsön ötven forintot, nincs nálam annyi pénz. Katóka ölébe vette reti-küljét, belekotorászott s markába nyomta Gödreinek az ötvenest. — Jó kis gavallér maga — biggyesztette el az ajkát. — Nővel fizetteti a cekket... Cserei Pál
