Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-24 / 174. szám

1968. július 24. 5 Vasárnap ]\e csak A Békés megyei Ipacikk Kis­kereskedelmi Vállalat legutóbb tartott összevont termelési ta­nácskozást Békéscsabán, ame­lyen mintegy 200-am vettek részit. Ez alkalommal a vállalat igazgatója tájékoztatta a dolgo­zókat a tavalyi esztendő ered­ményeiről és meghatározta az idei terveket, feladatokat. A be­számolóhoz tizeoketten szálltak hozzá, ami — mondhatná valaki — rendjén is volna, hiszen egy- egy értekezlet eredményességét nem a hozzászólások száma, hanem inkább a tartalma hatá­rozza meg, legfőképpen pedig az, hogy mii válik valóra a he­lyes javaslatokból, elképzelések­ből. A tanácskozáson felvett jegy­zőkönyvből azonban kiderült, hogy a hozzászólók — egy ki­vételével — osztály- és boltve­zetők voltaik. Zimimermainn Mi­hály, a vállalat párttitkára en­nek okát egy mór élőbb kiala­kult szokásban látja, abban ugyanis, hogy a boltók dolgo­zói együttesen megbeszélik a gondokat, bajokat és a vezetőt megbízzák: a termelési tanács­kozáson mondja el és tegyen ő javaslatot. Dr. Bácsmegi Gábomé, az üvegboit dolgozója véleménye szerint másoknak is lenne mon­danivalója, a legtöbben azon­ban tartózkodnak, gondolván: „Hallgatni arany”. Sokaknak ta­lán nincs kellő politikai kép­zettségük sem, hogy a nyilvá­nosság előtti szereplést „meg- kodkáztassák”. A politikai sze­mináriumok rosszul működnek, sok a hiányzó. A kereskedelmi dolgozók munkaidőbeosztása is közrejátszik ebben. Reggeltől estig elfoglaltak, nem akarják elhúzni a termelési tanácsko­zást. Régebben aktívabbak vol­tak. Ügy gondolja, azért nagy baj nincs, mert a vállalat a ta­valyi eredmény alapján elnyer­te a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. Adamák György, a vas- és edénybolt vezetője megerősíti Zimmermann Mihály megálla­pítását. Náluk megbeszélik a problémákat és általában őt bízzák meg a hozzászólással. Egyébként, mint szakszervezeti bérfeiélősnek, amúgy is mindig van mondanivalója. Gyurkó Pálné, annak a terme­lési tanácskozásinak egyetlen el­adó hozzászólója úgy védi, hogy a vállalat vezetőd jó néven ve­szik, ha valaki felveti a hiányos­ságokat. A bírálat miatt senki­nek sem kell attól tartania, hogy hátrány éri. A véleményekből aligha le­het olyan következtetést levon­ni, amelynek alapján valakit személy szerint el kellene ma­rasztalni. Az azonban bizonyos, hogy a termelési tanácskozáson helytelen egy szűkebb és egy tá- gabb kört kialakítani. A keres- kedelmi munka „frontján” az eladók, a kiszolgálók, a pénz­tárosók dolgoznak. A legközvet­lenebb kapcsolatot tartják a vásárlókkal, akikért tulajdon­képpen létezik a vállalat. Mun­kájuk során számos probléma vetődik fel, mélyekből hasznos tapasztalatokat lehet levonná. Kik tudják ezeket a legérzékel- hetőbb módon a vezetők elé tár­ni, ha nem éppen az eladók? Egyébként azért sem jó, ha a termélésd tanácskozás előre megbeszélt hozzászólásokból áll, a w mert az eleve lemondás a vitá­ról. Pedig bizonyára egyeseknek volna, kiegészíteni valójuk vagy talán ellenvéleményük is, de hát a boltvezetőire bízták magukat, arra, a.ki beosztásánál fogva ke­vésbé törődhet az apró részle­tekkel. Figyelembe kell venni azt is, hogy a termelési tanácskozás az üzemi demokrácia fóruma, amelynek erősítenie kell a dol­gozók öntudatát, a vállalat munkájáért való felelősségérze­tét. Akinek meghallgatják a vé­leményét, elfogadják a tanácsát, nyilván jobban maigáénak érzi azt a közösséget, amelyhez tar­tozik, mint az, aki csupán vég­rehajtó szerepet tölt be. A napokban ismét termelési tanácskozásra kerül sor, amit már most elő kell készíteni. A pártesoportók tagjai és a szak- szervezeti bizalmiakra hárul a feladat, hogy megértessék a dol­gozóikkal, saját maguk mondják el a véleményüket és tegyenek javaslatot, ne adják ezt a jogot „albérletbe”. Érdemes időt is szakítani rá, hiszen egy jól si­került aktív tanácskozás a to­vábbiakban sók tíz-, vagy száz­ezer forinttal növelheti a válla­lat gazdasági eredményét, ami a dolgozók egyéni érdeke szem­pont jából sem mellékes. Pásztor Béla Három nevelői és egy orvosi lakást építenek Nagyszénáson A pedagógusok lakásgond­ján Nagyszénáson az utóbbi években sokat enyhített a községi tanács. Csupán az el­múlt három évben 12 lakást adtak át rendeltetésének. Az idén újabb három építését kezdik meg, melyek átadásá­ra a jövő évben kerül sor. A megyei tanács erre 150 ezer forintot biztosított, a többit a községi tanács a községfej­lesztési alapból fedezi. A két és fél szobás közművesített lakások építését a tatarozó vállalta. Ezenkívül egy orvosi lakást is építenek, ugyanis szeptemberben a községben az eddigi két orvos helyett, három lesiz és jövőre egy fo­gászati szakrendelés is meg­kezdi működését. Megalakult a Magyar Bibliofil Társaság Csongrád megyei csoportja A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Csongrád me­gyei szervezetének székházá­ban (Szeged, Kárász utca 11.) július hó 26-án este 6 órakor tartja alakuló ülését. Jani bácsinak már egy menyecske is elég (Életkép) Megszokott hétköznap délelőtti kép a bisztróban. Az asztalok zöme foglalt, de a ven­dégek gyorsan váltogatják egy­mást. Itt-ott lehet csak látni idejét egy kis trécseléssel agyon­ütő nyugdíjast. Azt már nehéz lenne megállapítani első látás­ra, vajon városi vagy a megye távoli sarkáról érkezett vendég fogyasztja tízóraiját. A pult mö­gött hol gyorsabban, hol lasab- ban mozgó kiszolgálónők. A szomszéd asztalnál fiatal házas­pár kávézik. Rajtuk látszik, hogy vidékiek, hiszen a két szék mellettük csomagokkal tele. Az asszony pici babét tartogat a karjában, s néha szeretettel kí­nálja meg egy-egy kávéba már­tott kifli véggel. Egy másik asz­talnál két férfi mérgelődik. Be­szédükből akaratlanul is meg­tudjuk, hogy szintén vidékiek: — Negyven kilométert moto­roztunk ezért a nyomorult alkat­i-észért, s hiába. Nem tudnak adni. Mit mondunk otthon, mi­kor kezdheti meg Jóska a kom­bájnnal ismét a munkát... Az asztalok között hir­telen kis árva, fekete macska tű­nik fel. Először félve nézeget kö­rül, de azután látva, hogy senki Kongresszusi verseny az Orosháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetnél Miután az első fél évet lezárták, sor került a kongresszusi verseny eredményeinek összesítésére. A számok azt bizonyítják, hogy fel­vásárlási üzemáguik kivételével a szövetkezetiek jól startoltak e mozgalomban, A 'kiskereskedelmi üzemág dol­gozói hónapokkal ezelőtt éves áru­forgalmi tervük egyszázalékos túlteljesítésére tettek ígéretet, ami kereken 100 ezer forint -többlet- forgalomnak felél meg. Az első fél évet szemügyre véve 27 mil­lió 549 ezer forintos forgalmi ter­vüket 32 millió 86 ezer 900 fo­rintra teljesítették, ami 116,5 szá­zaléknak felél meg. A vendéglá­tóipari üzemág kollektívája vi­szont vállalta, hogy év végéig 5 százalékkal növeli a saját terme­lésű étel forgalmait A félév során márts elérték, hogy 30 ezer fo­rintos saját termelésű ételforgal­muk 46 ezer 900 forintra növeke­dett. De összességében ez az üzem­ág féléves szinten 128,7 százalé­kos tervteljesitéssel dicsekedhet. Sajnos, kevésbé örvendetes a felvásárlás első fél évének ered­ménye. Számos, rajtuk kívül álló ok miatt ez az üzemág csak 43,8 százalékos eredményt mutat. Ugyanis a 350 mázsa baromfi he­lyett az idei első fél évben alig több mint 153 mázsát tudtak fel­vásárolni. Kemény munkára' lesz | szükség, hogy ezt a lemaradást a második fél évben pótolják. A to­jás felvásárlásban már jobb ered­ményt mondhatnak magukénak, noha a 3 millió 554 ezer tojás fel­vásárlása is csak 93,5 százalékot mutat. Ennek az üzemágmak te­hát van mit tenni ahhoz, hogy az év végéig teljesíteni tudja tervét és ezzel egyidőben kongresszusi felajánlását. A különböző gazdasági felada­tok mellett az Orosháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet dol­gozói szép felajánlásokat tettek a szövetkezetpolitikai munka javí­tására is. ígéretük között szere­pel többek között, hogy az első fél évben negyvennel növelik a szövetkezetiek tagságát. Vállalá­sukat 63-ra -teljesítették. S ezzel párhuzamosan a tervezett 2006 forint helyett 3166 forint értékű részjegyet jegyeztettek le. E szö- vetkezetpofláti'kaá tevékenységgel egyidőben jelentő® eredményt ér­tek el a társadalmi munkában is. Éves szinten 4500 forint értékű társadalmi munkára tettek válla­lást. S az év első hat hónapjában már 3938 forintot dolgoztaik le. Berta Antal rákóczitelepi lakos például fogatával a közelmúltban 466 forint értékű fuvarozást vég­zett a földművesszövetkezetnek. De a szocialista címért verseny­ző bolti kollektívák és a központi iroda dolgozói is kiemelkedő vál­lalásokat tettek a pártkongresszus tiszteletére. Jelenleg hat kollek­tíva küzd a Szodaílista brigád cím elnyeréséért. Közülük az árufor­galmi, a könyvelési, a terv- és pénzügyi osztály, valamint a me­zőgazdasági szaküzlet és a házi­lagos építőbnigád már több alka­lommal elnyerte a Szocialista bri­gád címet. Míg a könyvesboltiak az idei első fél évben kapcsolód­tak be e mozgalomba. Az Orosháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet dolgozóinak van mivel dicsekedniük. S, ha a felvásárlásban is előbbre lépnek ebben a fél évben, minden bizony­nyal a megye többi szövetkeze­tei között megszerzik az előkelő helyet, amelyre a SZÖVOSZ és a KPVDSZ vándorzászlaja, vala­mint az ötödszörre is elnyert „Ki­váló Földművesszövetkezet” cím bizonyos értelemben kötelezi is őket. Balkus Imre A BÉKÉSCSABAI ÉPÍTŐIPARI KTSZ kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat továbbá kőműves ipari tanulókat keres FELVÉTELRE Mielőbbi jelentkezés Békéscsaba, Kinizsi utca 12. sz. alatti központunkban. x A BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR az 1966. évi szezonidőszakra női és férfi dolgozókat vesz fel. Jelentkezés mindennap délelőtt a gyár felvételi irodáján. A felvételhez az alábbi ok­mányok szükségesek: munkakönyv, MIL-iap és tárS. bizt. igazolás, egészségügyi könyv érvényes vér-, tüdő- és bacillusgazda-vizsgálati eredmé­nyekkel. 67682 sem törődik vele, megbátorodik. Valami táplálék után szaglász a vendégek lába alatt, s mikor ta­lál egy kis harapnivalót, szem­mel láthatóan, boldogan kuporo­dik le mellé. A környező asz­talnál ülők élvezettél figyelik a kis jövevény csellengését, a jö­vő-menők közül olyan is akad, aki lehajol egy pillanatra, • megsimogatja a cicát... Kávém már elfogyott, ciga­rettázva szemlélem ón is a kis fekete vendéget, kollégám még egy adag sertéskolbásszal bir­kózik (ő lett a győztes). Arra le­szünk figyelmesek, hogy megáll valaki az asztalunknál. Idős bá- csáka, hófehér hosszú ujjú ing­ben. Hajlott, alacsony kis ember, de úgy látszik, a meggyfabotját csak megszokásból sétáltatja. Ritkás bajusza alatt huncut mo­soly, de szemében is végtelen derű. — Ki ez a sok fiatal — kérdi tőlünk bizalmasan —, úgy látom, nem csabaiak. Milyen jó étvágy- gyal esznek, isznak. A beszéd könnyen indul, s Ja­ni bácsi kéretlenül is boldogan mesél. — Hívtak engem a nagyszéná­sa „szocialista otthonba”, men­jek oda az utolsó hónapokra. De én nem megyek. Csabai vagyok, itt akarom leélni azt, ami még hátra van. Innen megyek majd... s botjával bizonytalanul int va­lamerre. A halál, az örök elmúlás ke­rült hirtelen szóba, de azért nem telepedett ránk borús hangú- lat. Jani bácsi — elmondta azit is, hogy így hívják és nyugdíjas kertész — olyan végtelen egy­szerűen beszél t a „nagy kaszás­ról”, hogy nem a halál emlege­tése, hanem az egyszerű bele­nyugvás markolt kissé a szi­vünkbe. És az — lehet, hogy a kifejezést tudatlanul használta rosszul, de nagyon találóan —, amikor azt mondta, hogy „szoci­alista otthan”. Amikor kifejezte, hogy ismeri őket, tudja, hogy milyen jó sora van ott a magára maradt öregeknek. — No, ne is beszéljünk most erről — vágta ketté gondola­tainkat vidáman az öreg. — Van még idő erre gondolni. — Hány éves, Jani bácsi — kockáztatta meg a jelen pilla­natban kissé indiszkrétnek tűnő kérdést a kollégám. — Mit gondol öcsém, mennyi lehetek? — Hetven?! Hangosat kacagott erre az öreg, olyat, hogy még a ká­véfőzőnő is oda pillantott egy percre. — Hej, amikor én hetvenéves voltam — hajlott kissé köze­lebb, nehezen fojtva ed a neve­tést —, még három szeretőt tar­tottam. Most már nyolcvanöt éves koromban elég nekem egy menyecske is. No, minden jót — emelte kezét kalapjához új­donsült ismerősünk, s meglehe­tősen fiatalos lépésekkel balla­gott ki a bisztróból. Egymásra néztünk, s bizony pár pillanatig nem tudtunk mit modani egymásnak. De vajon mit is mondhattunk volna? Ügy gondolom, e pár perces beszélge­tés korunk történetének, hazánk életének egy ici-pici darabkája is lehetne. Opauszky László

Next

/
Thumbnails
Contents