Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
N Szabó Fái: Mostanában történt összeszólalkozott a főagronómussal, és bizony durvább volt, mint ahogy az igazság és becsület megengedte volna. Most már érzi, tudja, bánja, de hiába. Eső után késő a köpönyeg. S ráadásul leváltották. A . tehenészetből áttették a mezőgazdaságba. Kapálhatja a cukorrépát, de annak is a forgóját, ahol a gép kőke- méninyé tapodta, vágta. Vagy villázhatja a szénát, rághatja a sárgarépát... De nem rágja. Ö nem úgy születet, hogy hangyja magát. Most! itt ül az állomás várótermében. várja a vicinálist és megy a városba. Vele aztán nem babrálnak ki... Tűnődik, gondolkodik, s néha vigyorgásra rándul a szája, kicsi híja, hogy el nem röhögi magát. Aztán nagyon is megkomolyodik. Talán mégse becsületes dolog, hogy egyszerűen csak úgy otthagy csapot papot... Legalább a 'kicsi asszonykától elköszönhetett volna! De majd ír neki, hogy... hagyja • a fenébe azt a hólyagot, vagy hogy csák ő csinál ebből az egészből nagy ügyet. Ezt a fiatalembert, aki itt a váróteremben ül magáno- - san, Baka Imrének hívják. Huszonnégy éves. Az történt, hogy Pintyéné, a fejőasszony, bevitt az irodába egy nagyon érdekes, sőt izgalmas női fehérneműt, hogy ott találta a szálláson. Le volt takarva vele az asztali égő. Neki nem kell, de nem is tudja, hogy kié. Mindenki más tudhatta, mert nagy az allami gazdaság, sok az alkalmazott, és elég pontos és szakszerű mosoda is működik, de meg kell jelölni monogrammal, vagy kezdőbetűvel a fehérneműt. Az egész iroda pár pillanat múlva derült, hiszen ez a ruhadarab a Kóró Andrásnéé, a zootech- ni'kius feleségéé! Baka Imrét pár nap alatt leváltották, s most indul a város felé, hátha ott lesz a leváltás nélküli jó világ... , Óráját nézi. A vonat érkezéséig még jó húsz vágj' huszonöt perc... Ha ugyan nem késik, a fene egye meg... A váróterem ajtaja nyitva, s bent árnyék és hűvösség, de kint ragyogó a nyári ég. Messze a falu tornya látszik, itt a betonon egy kis elcsorgatott tej vagy tejfel. A legyek ellepik a betont, aztán felröppennek, megint jönnek, s közben habzsolják a csörgést. S már azt nézi. Milyen érdekes. Most egy nagy. csaknem félökolnyi béka ugrál befelé a világosságról. Kissé balfelé ugrik, aztán jobbfelé, és a csörgéstől jó arasznyira megáll. Tokáját gyorsan meglebfeg- tetd, szóval, nyeli az éhkoppot, aztán csak egy parányit illeszkedik előrébb és száját kitátja. Ebben a pillanatban a szélső légy nem is repül, hanem egyszerűen belépattan a szájába. S utána a másik, harmadik, mintha zajtalan kis gépfegyver lőné ki őket. A béka tovább megy és ő pillanatok alatt beszívja az egészet. Mintha hipnotizálta volna a legyeket — Így szokta —áll meg egy idősebb ember az ajtóban. Pillanatig az is a békát nézi, aztán szatyorját leteszi a padra, majd melléje ül. S közben tovább mondja: — Ehető. Kilója harminc forint. Kivitel. A franciák is nagyon szeretik. — Mit? — kérdezi Baka Imre meghökkenve. — Hát ezt a... békát. A békacombot. Tudja, magam is nagyon szeretem rántva... — magyaráz, s közbein a két keze ide-oda jár. Baka Imre a békát nézi, a békát, ami e^yet fordult a betonon s szinte büszkén ugrál kifelé, miután rendet csinált. S Baka Imre a tegnapi és tegnapelőtt! derengő estékbe és hajnalokba hallgatózik, amikor is felzen- dül tavasztól őszfeléig az ezer és ezer skálán hangzó zene, amint a békák ezrei és százezrei rákezdenek. Gólyák, gémek, sasok és más madarak eszik őket, eszik, de annyi van a mocsarakban, tavakban, hogy mindet nem lehet meglenni. Méghogy harminc forint kilója. Méghogy szeretik- a. franciák. Hallott már erről, hallott, de ilyen közvetlen közelről még soha. — Hát a... magyarok miért nem szeretik? — Miért szeressék? Jobb a hal, mint a béka... Ámbár a városban is van olyan vendéglő, ahol békacoimb van az étlapon és ha külföldiek jönnek, izeéé... — A szó elnyúlik, mert a vonat csattogva befut az állomásra. Az idegen ember Hirtelen felkapja a szatyrot. Baka Imre ellenben tétován ácsorog az ajtóban, s nézi, hogy a, mozdonyból alól is, félül is szinte mérgesen iö- kődik ká a gőz. Méghogy harminc forint kilója, r. ég - hogy őt tették által a mezőgazdaságba. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy Kóró Andrásné utána jönne á városba, hiszen melyik asz- szony az, aki minden körülmények között állja a sZa- vát,»vagyis hát... Á vonat indul, s Baka Imre is indul — visszafelé... A világon semmi sem fenékig tejfel, vagyis meg kell fizetni a tandíjat, bármilyen új munkához kezd hozzá áz ember. Csütörtöki napon történt, délután egy óra tájban, amikor Baka Imre biciklivel s a biciklire kötött vesszőkosárral ment a város felé. kosárban tizenöt, ha pontosan mérik, tán tizenhat kilogramm kecskebéka, s a zsebben egy levél cégjelzéssel, amelyben az áll. hogy mától kezdve bármennyi mennyiségben átveszi ez és ez a cég a békát harminc forintért kilónként. Tízszer harminc, az háromszáz... hatszor harminc, az... száznyolcvan... r.égv- száznyolcvan... ha... tizenhat kiló... L Abbamarad a számolás és gondolkodás, mert egy falu közepén járt már ekkor és andalítóan hallik, hogy hívogatóan csobog az artézi kút. Megáll, lelép a bicikliről, s egy akácfának támasztja. Megy a kúthoz, s közben zsebkendővel tö- rölgett az arcát, homlokát. Kutya meleg van. Eléggé népteien az utca, hiszen dologidő járja széliében. Csupán az apróbb gyermekek hamcúroznak valamivel odébb, rongyosoméból labdát göngyöltek, kötöztek, azt rugdosták. Fél szemmel sandít rájuk. Iszik, aztán rágyújt, s az árnyék felé húzódva fújja a füstöt. Sgy szippantás, még egy, még, még, de ekkor már valami olyasmit sejdített, hogy baj v.n. igen nagy baj, s szin e félt oldalt ícr- dítani a fejét, ahol a gyermekek ordítoztak, ugráltak: — Itt is van egy! Itt is! Elébe! Hóha, hó! Csak akkor ijedt meg így, amikor egyszer a Ráró bika megvadult, mert az állatorvos mesterségre megtermékenyítés émzelé'; ügyében kerülgette. A bicikli eldőlt, a kosár lefoid'üt, a celo'án kipukkadt és a tizenhat kt- ló béka sugaras alakjában szóródott szét. De olyan is akadt, amety.k errefelé jött, mert megszagolta vagy meghallotta, hogy itt csobog a víz. — Gyertek már, fiúk, gyertek már... — kiáltja csaknem rimánkodva, aztán ide kap, oda kap... A gyermekek jöttek, s diadalmasan ordítoztak, mikor sikerült valamelyiket elkapftiuk. ,Nagy nehezen összeszedtek vagy tízkiló- nyit. Ez is valami. Háromszáz forint... S nem is olyan soká, tán jó három hét múlva, már motorbiciklivel száguldozott a városig meg vissza. Hogy az oldalkosárban mi van, inkább csak sejtették, mint tudták némelyek. Csupán egyszer ült a háta mögött egy nő, de azt is jóval az állami gazdaság központján túl ültette fel. A fiatal nő élhelyezkedett, s nagyon bájos mozdulattal és puhán ölelte át a derekát, s fejét a harmadik, vagy negyedik kilométernél gyengén ráhajtotta a vállára. Két hír járja mostanában a falut. Az egyik, hogy Baka Imre motorbicikiit vett, a tatásak, hogy Kóró Andrást otthagyta az asz- szony — gépírónő az állami gazdaság központjában — és albérletbe ment egy özvegyasszonyhoz. Válni akar, és ha a válás meglesz, hozzámegy Baka Imréhez. Kóró András nem vesz be mindent olyan könnyen. Mert hát... hogyan is lehetne békából motorbiciklit venni, sót, amint hallja, most meg házat akar építeni. Halból igen. De békából? Mondja ezt a bolondnak. Egy szép, koromsötét éjszakán messze nyúló fény feküdt a távoli tavak felett. A halászmester felkeltette Bagit, az itteni éjszakást: gyerünk, megfogjuk az orv- halászokat. Minél közelebb érnek, annál inkább zajtalanul, lábujjhegyen mennek, és íme, mit látnak. Vakító fényesség, itt is, odább is, apró, meredt fény csillog belé a messzeségbe. Víz csobog a gumicsizmák alatt, sok béka, özön béka áll mozdulatlanul, beléder- medve a fénybe. Nem tudnak megmozdulni. Egyenként, páronként potyognak belé az egymást váltogató kosarakba. \ — Ügyes ez a Baka... — suttogja Baginak a halászmester s a fényen túl próbál tájékozódni. Ott a kosaraknál babrál még valaki, de az mintha nem is férfi-, hanem nőszemély lenne. Ihász-Kovács Éva: Plakátok Szörnyű! Fekete plakátok az utcán: mindenütt ez a mindennapos gyászfelirat: Vietnam! Vietnam! Vietnam! Meddig tart még — meddig, ti URAK; a kényelem fény-, kocsijain-suhanók? Dollárkötegek mögül — ki — sem — látszok! Napalmbombáitoktól feslik a drága, emberi bőr; kezetektől egyre több ugyanott az egyszerű domb, melyek felett esküt mond a tétova szél; nem emlékezet-csöndes rekviemet! (Ne nézze tétlenül, aki él! Fekete plakátok az utcán, fekete bogok a szívekben; szétoldhatatlan, sötét tömegű iszonyat; „Hanoitól délre az ellenséges gépek...” szinte elképzelhetetlen mindez egy ebédszünetben, a kávé jó ízével a szánkban, a parkban, ahol hóbatisztok közt álmodik tejszagú délről a Béke; szemében egy egész ég nefelejcse virágzik...) > — S a falon újra plakátok: a Rettenet fekete hírnökei, s a szemrehányó, mélységcsen-emberi bánat neked is mond valamit.... • l Szokolay Károly: Az időről • A napokat már észre sem veszed, úgy suhannak el, mint az űrrakéták. És olyan sűrűn. S újra este van. Nincsen napod. Csak reggel, s este van. S a dátumokra nem szeretsz figyelni. Csodálkozol, ha egy-egy rég kivágott Újsághír kerül újra a kezedbe. — Három éve, hogy meghalt? — kérdezed. Hiszen tegnap volt, hogy karonfogott, s lelkendezett saját elképzelésein. Most kezded megismerni az időt.- Elfutsz előle és őbenne futsz, Nem akarod, hogy az eszedbe jusson, s ő hagyja ezt. Csak egy-egy pillanatra döbbent meg néha. Tükröt tart eléd, emlékezeted édes tükörét. Ott van mögötte: És titkon figyel. Befele fordulsz, s nem tudsz elaludni.
