Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

1966. július 17.

5

Vasárnap

Változások

rsoo-abaúj

Zemplén

ÍÍSKOIC f

/&X. ' Péterváslra#, * r ( NÓGRÁD / '

T’SZ ABOLCS-SZATMáR j

n

TiszaszHerkényl

5»AS2CC1

^ V--\ GYŐR-SOPRON C .WbWj^ ni

sr „.{

____J KOW^/ŰS

* l *-v {” '.L /R /í

\ f As. Kincsesbánya fii wg

I V A S } *.,ZU

r-$ fejér \

■y >'N.---,

/ # n,~ vy,

^-tebé^^Ff

r® hajdú-.•■' BIHAR;

—•-.SBdöllä IUDAPEST .

.OCSONGRÁD.-j«

SZEKóAé^.

SOMOGY V

W©

pPícylraj!

?£$/) S^J>

LGyönqyíaü C

Országhatár Megyehaiér és Megyei jog* város halara

Magyarország térképén

A elmúlt években hazánkban végbement politikai és gazdasági változások térképeinken is jól tükröződnek. Számos községet és járást a közigazgatás egyszerűsítése érdekében összevontak, új városokat avattak és új .nevek váltották fél a korábi elnevezéseket. 1965 júliusától az alábbi jelentősebb változásokat vezethettük rá

járás- (minden községe az egri járáshoz került). (12) Gyomai járás (községeit a szeghalmi és szarvasi járáshoz csatolták). (13) Sarkadi járás (községei a szeghalmi és gyulai járáshoz kerültek). (14) Su- mony és Györgyfa helységeket a siklósi járástól a pécsi járáshoz csatolták.) (15)

Oj városok:

Gödöllő (5), Tapolca (6), Tisza- szederkény (8) és Szarvas (13) járási jogú város lett.

A közigazgatási változásokon

kívül a tatai út új elágazása (9), valamint az M—7 múút Budapest— Martonvásár között elkészült szakasza vezethető rá térképeinkre.

Magyarország térképére.

Névváltozások:

Esztergály és Nagyhorváti Esztergályhorváti néven egyesült. (1) Guttamási nevét Kincsesbányára változtatták. (3) Bia és Torbágy közigazgatásilag Biator- bágy néven egyesült. (2)

Megszűnt járások:

Aszódi járás (községeit a váci és gödöllői járáshoz csatolták). (4) Sümegi járás (községeit a devecse- ri, keszthelyi és tapolcai járáshoz csatolták). (7) Pécsváradi járás (községeit a pécsi és mohácsi járáshoz csatolták). (11) Pétervásári

A legfontosabb jogi kérdésekre ad választ a Mindenki jogi kézikönyve

A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent dr. Bartus Imre és dr. Kilényi Géza Mindenki jogi kézikönyve című könyv, mely nem a jogászok számára készült, hanem a lakosság legszélesebb rétegeinek érdeklődésére tart számot.

A szerzők olyan népszerű kézikönyv megírását vállalták, amely

a mindennapi életben tömegesen előforduló legfontosabb jogi kérdésekben ad felvilágosítást.

Különösen hasznos segítséget nyújthat a könyv a tanácstagok, a lakóbizottsági tagok, párt- és szakszervezeti tisztségviselők, egyszóval, mindazok munkájához, akikhez sokan fordulnak tanácsért különféle ügyes-bajos dolgaikban.

iskola igazgatója jelezte mindig, kik maradtak el az órákról, vagy vizsgák idején ki szeku-ndázott.. Üjra és újra pótolni az idősebb nemzedéknek, amit a múlt rabolt el. Előfordult, hogy a mühelypa- don segített megoldani egy-egy számtani műveletet a mérnök, mert este nem sikerült otthon. És de sok mindent kell pótolni! A régebbi jó szakmunkások morogtak, hogyha ők már így nem tudnak megélni, akkor egye meg a fene. Szenczi Géza is így volt és ma már a gépészeti technikumba jár. Van is most már három mérnöke a gépjavítónak, vannak technikusai és van 170 szakmunkás. És mennyire kell ez! Az idénymunkák során a dolgozók létszáma eléri a háromszázötvenet, van a termelőszövetkezetek erőgépeivel együtt 536 erőgépük, 84 kombájnjuk. És mennyire jé, hogy így van. Mennyire jó, hogy évi termelési értékük 36 millió; 1957- ben csak 6 millió volt.

Persze a milliók sok részről gyűlnek össze. Olyanból is, amit évekkel ezelőtt Oláh Ferenc és Varga János elvtárs párttaggyűlésen kezdeményezett, mégpedig, hogy alakuljon szocialista brigád. Meg is alakult. Igaz, akkor még csak öten veselkedtek ennek neki, de megérte, mert tavaly és az idén is tizennyolc brigád verseng a szocialista címért és háromszáznál többen vesznek részt ebben. Tavaly tíz brigád el is nyerte a címet.

Bizony, hogy megérte. Csak vegyük az ifibrigádot, amely a megye öntözőszivattyúinak nagy részét javítja. Gondjuk volt, mert nem volt vizük, nem tudták a szivattyúk teljesítményét mérni, és furdalta lelkiismeretüket, hogy nem ellenőrizhetik, tudják-e jólhasználni a mezőgazdaságban a szivattyúkat. Nem kaptak senkitől ukázt, hanem nekiláttak és társadalmi munkában a műhely mellett kutat ástak, a műhely sarkában pedig betonvájatot csináltak s két cső segítségével cirkulációs módon mérik a teljesítményt. De még valami megelőzte az ilyen dolgokat. Régebben egyedileg javították a gépeket. Amikor szalagszerben kezdődött meg náluk a javítás, sokat morogtak, hiszen mindent precízebben szükséges megszervezni, többek közt mindig ott kell lennie az anyagnak, mert ha valamelyik munkás megakad, a többi sem tud haladni. Morgott mindenki, a művezetők is. A régi, begyakorlott munkások pedig valahogy úgy voltak vele: most már csak egy bizonyos részét csináljam a gépnek, amikor bármely részét meg tudom csinálni?

S eleinte több időbe is telt ugyanaz a szerelés, mint amikor egyedileg javítottak. Volt, hogy öt napig nem dolgoztak, mert nem volt elegendő anyag, hiszen ebben a javítási metódusban előbbre kell gondolkozni, negyedévre, fél évre szükséges az anyagot biztosítani. Most pedig az öntözőszi- vattyűk javítói kutat ásnak, mások szerelőállványokat csinálnak, hogy könnyítsék, gyorsítsák a munkát. Mert a tapasztalat itt is bizonyított, Az 1963—64. évi nagyjavítás idején hét hónap alatt 45 DT-t hoztak rendbe, 65—66-ban pedig 4 és fél hónap alatt hetvenkettőt. De hát most már, ha mondjuk kevés fogaskerék van, a munkások szólnak, hogy szükség van alkatrészre. Nincs is különösebb hiba, 4—4,5 milliónyi

értékű alkatrész van a raktárban.

Sok mindent le kellett gyűrniük, hogy jól képviseljék a falvakban a munkásosztályt, hogy a szocialista társadalmi rend alappillérét, a munkás-paraszt szövetséget jól ápolják! Le kellett gyűrniük még természeti körülményeket is, melyek nehezítették munkájukat. Környékük kötött talajú s ha beesősödik, mozdulni alig lehet, rátapad a kocsi és más jármű, kerekeire s az isten sem mozdítja ki onnan. SZ—100-asok- kal húzatták a műhelyekbe ilyenkor a gépeket. Most már beton- utak futnak a műhelyekbe s a lapályos részeket feltöltötték, tízezer köbméter földet hordtak az állomás udvarára. Tavaly 4800 óra társadalmi munkával segítettek a javító munkásai, hogy vonzóvá tegyék az udvart, a műhelyeket. Horváth János elvtárs párttaggyűlésen indítványozta, olyan rend legyen a műhelyekben, az udvaron, hogy a virág is szépen díszeljen. És igazodnak is ehhez a munkások. Ebben is ott van a 113 kommunista, hiszen a szépnek, a jónak a katonái s akikkel együtt gyűrtek le a „gépesek-’ eddig is mindent, ami gátolta őket az előrelépésben. Nem kell ma már olyan hirdetést a lapoknak adni, hogy szakmunkásokat keresnek, megvan a jó munkás- és műszaki, gárda. Tizenhat szövetkezet 57 000 katasztrális hold szántóján morgó-pöfögő gépek hű sáfárai lettek, itt tanulta meg a traktorvezetést 90 százaléka annak a 600—700 embernek, akik a szövetkezetek tulajdonában lev traktorokat vezetik. Sokat tette- azért, hogy szeressék és ne köpjék le a gépeket a parasztemberek. S az idén a gabona nyolc van százalékát kombájnnal arat ják le. És mindig több és töb’r gépet szeretnének...

Cserei Pál

Ami meg nincsen ma, majd

meglesz holnap. így is tolmácsolhatnánk a kötegyániak óhaját és törekvését, de különösen most, amikor már-már méricskélik; ki mennyire szolgálja munkájával a község érdekeit.

Mi is az óhaja ennek, a ma- gyar-r-román határmenti községnek? Borbély Ferenc, a községi tanács elnöke találóan fogalmazta meg: „Nyugodtan, biztonságosan munkálkodhassunk jövőnk formálásán. És, hogy mit kell tennünk? Felejteni a múltat, ám nem úgy, hogy ne beszéljünk róla, de úgy, hogy beszéljen az új!”

Kötegyánban sem volt másként, mint más faluban, a lakosság így határozta meg tájait: „Alvég, Felvég, Főutca, Hosszú utca”. A Főutcán volt a templom, a jegyzo- ség, csendőrség, a nagy kocsma, hússzék, no meg a szatócs. Az Alvégen vagy a Hosszú utcában lakott a szegénység.

Régen volt ez. sokan már el is felejtették, hiszen annyi minden megváltozott Kötegyánban is, hogy az ilyen „apróságok” nem is maradtak meg az ember fejében. Hol van már az az idő, — hogy mást ne említsünk, csak a legutolsó jegyző idejét —, amikor csendőrök noszogatták olykorolykor a parasztokat a jegyző- ségre. Azóta, 1945. március 17-én, a helybeli földosztó bizottság 1500 kataszteri hold földet osztott ki a szegénységnek. A lakosság óhaja a községi tanács falut formáló tevékenységében tükröződik. Annak eredménye az is, hogy a kiosztott 107 házhelyből öt év alatt 80-at beépítették. Azonkívül ott, ahol a társadalmi Összefogás erejét nem ismerték, társadalmi munka hozzáadásával készült a vízvezeték. Vízvezeték! Ott; ahol a feljegyzések szerint az iható vizű kutak száma is elégtelen volt. Borbély Ferenc elvtárs, tanácselnök meg is jegyzi:

— Nem most kezdtünk hozzá, még 1959-ben, a tanácsülés határozata alapján, a lakosság közreműködésével.

fl lakosság jó szándékáról,

a falu iránti szeretettről egyre több bizonyságot szereztünk. Mi mást mondhatunk elöljáróban, mint a tanácsi beszámolókat. A 41 tanácstag ezeken gyűjtötte össze az igényeket. A végrehajtó bizottság számításba vette korábban a reális lehetőségeket és ehhez a lakosság által választott tanácskozó testület jóváhagyását kérte. A türelmetlenség így is gyakori volt a lakosság részéről. Megtörtént, hogy négy évig jóformán minden tanácsülésen szóba jött a Kossuth utcai út feljavítása, portalanítása. Persze a jő szándék megvolt mindenkinél, csupán a pénz hiányzott. Most már az 508 ezer forint is megvan, így az 1750 méteres utat javítják, portalanítják.

Mi előzte meg? A teljes villamosítás és a járda építése! Többek nemtetszésüket nyilvánították az útépítés késése miatt — noha, jól tudták, hogy a járdák a húszas években készültek. Ám most már ők is büszkék, hogy a község 27 utcájából 26-ban van járda és az út is meglesz. Ám, ez már ennek az évnek a feladata, csakúgy, mint a vízvezeték- továbbvezetése és ebben egyetért az egész község. Megtanácskozták, megértették. Ilyenfajta közszellem • kialakítására irányult a pártszervezet tevékenysége is. Ügy mondják, a kommunista öntudat fokmérője legyen: hogyan dolgozik és hogyan tudja magával ragadni a pártonkívülieket a szocializmus építéséhez.

Ennek a politikának az eredménye, hogy a sok-sok nyugtalan ember megnyugodott. Az egész község egyetlen termelőszövetkezet. A nagy közösségben formálódik és születik meg az egységes paraszti osztály. Már-már elmosódnak a réteghatárok. Egészséges viszony alakult ki paraszt és paraszt között. Olyan viszony, ahol mindenki érzi emberi méltóságát és értékét. A régen egymástól távollevők együtt vannak munkában, szórakozásban. Ami nagyon örvendetes, hogy az eredmények láttán egyre inkább jönnek vissza a faluba a korábbi „kivándorlók”.. Ennek örül az egész község, hiszen 1949 óta egyre apadt a lélekszám. Míg 1949-ben a község 2622 lakost számlált, ma még mindig 2283-an lakják Kötegyánt. Most már sokan térnek vissza, közöttük fiatalok is, ami az ottaniak véleménye szerint annak tudható be, hogy nincsenek már a világtól elszigetelve, s ez már magában is tágítja a látókört. Idősek és fiatalok jutottak el az „arra neki nem te- lik”-től a könyvtár, a mozi látogatásáig, szerették meg a rádiót, a tv-t — több mint száz, tv van —, a nyomtatott betűt. És így szívesen mosolyognak egyetértőén a bajusz alatt a kormánypolitikára. a termékek felvásárlási árának növekedésére. így mondják: „Jön a piac”. Kereslet, kínálat. összefogott erővel, okos munkával, jó szándékkal közelednek a piaci lehetőségek felé! Ez valóban így van, hiszen ez évre csupán sertésből 2400 darabra kötöttek szerződést, noha a községben csaknem minden család sertést vág. A háztájiakból is 700 sertés értékesítését vállalták.

Sorolhatnánk lovább igyekezetüket. s szorgalmukra írandó, hogy a városnak is piacoznak gyümölccsel: meggyet és málnát Gyulára szállítanak. Ügy mondhatnánk, kicsiny község, nagy akarattal. Minden jel arra mutat, hogy a kötegyániak igyekeznek hasznosítani a tapasztalatokat és újabb eredményekre törekszenek. Ezeknek az eredményeknek elérését, lehetőségeit szorgalmas kezek, megelégedett emberek biztosítják. Rocskár János

Darálót kérnek a szarvasiak!

Zsomba György, Szarvas, Liszt Ferenc utcai lakos levélben kereste fel szerkesztőségünket. Arról ír, hogy Szarvason kevés olyan daráló van, amely a háztáji gazdaságok kiszolgálására hivatott. Véleménye szerint a termelőszövetkezet jelenlegi darálója kevés erre a célra. Szarvas központjában volt egy daráló. Mivel zavarta a lakosság nyugalSnát,. leszerelték. Zsomba Györgynek az a kérése, hogy a leszerelt darálót az

illetékes 'szervek olyan helyen nyissák ismét meg, ahol a lakosság azt igényli.

Zsomba György kérését ezúttal továbbítjuk a szarvasi tanács vb mezőgazdasági osztályához. Kérjük,, vizsgálják meg a város lakosságának kívánságát. Ha mód van rá, teljesítsék, hiszen a városbeliek Szarvason ezért kémek darálót, mert több sertést akarnak hizlalni, mint a korábbi éveikben.