Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
1966. július 17. I 6 Vasárnap A megálmodott tábor Beszédünk, írásunk A nyári napsütésben, zöld lombok alatt kis, házikó alakú sátor- falucskát lehet látni Békéscsabán, a Lencsés! úton, ha lenézünk a gát tetejéről. Főutcája aszfalt; frissen van locsolva, hogy a „házak” között óvatosan keringő szellő hűvös levegőt legyintsen a pihenő gyerekek arcába_ — Mi ezelőtt négy esztendővel megálmodtuk ezt a tábort — A ,, megálmodtuk” szó furcsának hat a jól megtermett, erős arcélű Garaguly Lászlótól, a tábor vezetőjétől. — Megálmodtuk azért, hogy a gyerekeknek jót tegyünk. Mert a napközis, az — napközis: egész tanévben az ezerszer elunt iskola épületében van, mindennap reggel nyolctól délután ötig. Nyáron is ott legyenek? Éppen azoknak a szülőknek a gyermekei, akik mindketten dolgoznak? Tudja, milyen érzés az nekünk, nevelőknek, amikor láthatjuk, hogy az az igazi csóró cigánygyerek odaáll repetáért és aztán eszik? De hát mindig csak én kérdezek — teszi hozzá kicsikét zavartan. — Megnézem... — válaszolok. X A hatalmas ebédlőben éppen az első turnus, kétszáz gyermek, ebédel. Az egyik asztalnál befejezték már. „Egészségünkre”! — mondja az ügyeletes. — „Köszönjük” — hangzik harsányan. Egy kis cigánygyerek marad még. — Repetázok — szól tömören. majd megyek a zuhanyozóba, aztán pedig jön a csendes pihenő... Megnéztem később a sátrát: társai csendben játszottak, ő aludt már, kicsit nedves hajjal, a megrágott piros alma mellett... IA táborparancsnok őt is beleálmodta a kis lakók közé meg Fodor Palit is* —- Mi itten öten vagyunk kint a testvéreimmel.„ — abbahagyja az evést és feláll. Nagy darab gyerek, túlfejlett végtagokkal Égye- lőre okozott vagy hatszáz forintnyi kárt, de nem rossz szándékból, hanem, mert 14 éves, és nem tud mozogni a térben, minden beleakad kezébe, lábába. — Ülj csak le, és egyél tovább... — Szemérmes mozdulattal a jó szándékú, nagy testű, de a jó kétkezi munkásokat jósló határozottsággal harap bele a csirkecombba Gajdács Pál, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője mindennap megnézi a napközisek táborát: — Igazat adok annak, aki ezt mondja: üdülőtábor ez, bár üdülőtábor sok van az országban. Hogy miért látogatok ki gyakran? Azért, mert itt napközisek üdülnek. Nem merem elmondani mekkora támogatást ad a városi tanács, mert talán sokan kétségbe vonnák. De ha valakik megérdemlik, akkor ezek a gyerekek igen. Mert ezek napközisek* Találkozik az a szép gondolat itt is, amit a tábor vezetőjétől Váll — vállal — vállalat (Egy érdekes szócsalád) ha nem eszem meg a kolbászt, akkor megtöm, mint a libát— Hát igen, a tanács segítsége.» A gyerekek pontosan annyi térítést fizetnek, mint a tanítás idején. De itt naponta ötször étkeznek és olyant, amilyent talán a legfényesebb üdülőben, napközit sohasem látott, saját gépkocsijával furikázó szülők gyermeke sem fogyaszt. X Lassan lemegy a nap, és már csak szűrve érkeznek a sugarad a sűrű lombú fák között. A kicsinyek lepihennek. Halk zene árad a hangosan beszélőből, utána pedig Karkalik Marika, kitűnő tanuló, meleg, duruzsoló hangja hangzik: „Jó estét, gyerekek, remélem mindnyájan ágyban vagytok már...” S mire lemegy a nap a megálmodott táborban, négyszáz gyerek álmodik: Boros Pistike arról, hogy a sántikáló-verseny győzteseként nagy ováció közepette, átveszi a csokoládét... A kis hatéves elsősök arról, hogy jövőre már ők is igazi sátorban, kint al- hatnak... A nevelők, az ifivezetők pedig arról, hogy jövőre kibővítik a tábort és még több napközist üdültetnek itt, a Lencsést úton, hogy minden kétkezi munkásszülő gyermeke elfelejtse egy kicsit az iskola épületét, és szeptember 1-én épp olyan barna- pirosan, vidáman, frissen álljon az iskola udvarán a többi gyerek között, mint azok, akik a Balaton partján üdültek. Nyelvünkben igen gyakori szó a váll főnév (az illető páros testrésznek, jobb váltunknak és bal váltunknak a neve). Beszélünk besüppedt, csapott, csontos, egyenes, keskeny és széles vállról. Ha ezt a szót halljuk, magunk előtt látjuk Toldi Miklóst, akinek — mint Arany János írja: — „Szörnyű vendégoldal reng araszos vállán...” Vezényszóként is hangzik: Valihoz! Vállra! És hányszor mondunk ilyeneket a mindennapi beszédben: valakit vállon vereget, felad valamit valakinek a vállára, két vállra fektet valakit. Nemegyszer látjuk, halljuk és olvassuk, hogy valaki vállat von. (Ez éppúgy két szóba írandó, mint a következők: kezet fog, fejet hajt, szemet vet. ujjat húz.) Jó másfél száz évvel ezelőtt Csokonai Vitéz Mihály is azt panaszolja egy szép versében: „Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek.” Több ezer esztendős szava nyelvünknek a váll. Ügynevezett finnugor eredetű szó, melyet őseink még a finnugor őshazából hoztak magukkal. Onnan vitték mai hazájukba északi nyelvrokonaink, a finnek is — más változatban. Gyakran képes (átvitt) értelemben használjuk a váll szót Gondoljunk csak Petőfi Szülőföldemen e. versére: „... vállamon huszonöt év van már... »Cserebogár, sárga cserebogár!«” De akár Kölcsey Ferencet és tőle a mindnyájunk által ismert Himnuszt is idézhetjük, abban is érdekes szerepe van a váll szónak: „Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk.” Prózai szövegekben sem ritka az ilyesmi. Levélben írta Madách Imrének a szabadságharc idején öccse, Madách Pál: „Eperjesre értünk. Ez hegyek alatt fekszik, mellyeknek (!) vállai- kon által tekintve az óriás havasokat látni.” Vállal igénk a váll főnévből származik. Amit vállalunk, annak terhét — legalább jelképesen — váltunkra vesszük. Eszünkbe jut Petőfi Sándor, aki az István öcsémhez című versben testvérét arra kéri, hogy vállalja továbbra is agg édesapjuknak segítését: „Légy jó fiú, és gyámolítsad őt. Vedd vállaidra félig terheit...” A XIX. század költői című versében már a vállal igével írja: „Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz.” A váll persze igen sok összetett szóban is előfordul: vállbő- ség, vállfa, vállfájás. vállmagasság, vállpánt, vállrándítás, vállszíj, vállvetve stb. Ilyen az ing- váll is, meg a félvállról (pl. félvállról beszél valakivel). Nyilvánvaló, hogy mindezekben kettős l betűvel kell írnunk a váll szót. Ugyanígy írandó a belőle képzett vállas melléknév, a vállal ige és az utóbbiból származó vállalat főnév. (A vállalat tudniillik olyan üzem, amely ellenértékért termékek előállítását, értékesítését, szállítását vállalja.) Kettőzött l van természetesen a vállalás, vállalkozik, vállalt (pl. vállalt feladat) írott alakjában is. Dr. Pásztor EmiI főiskolai adjunktus TernyáSt Ferenc vvwwvwwwvww WW*A<WWWV\/VWWWV Csokoládébarna kezében világít a tányér, aztán fehér kenyérrel mártogatjá a piros zaftot Védőén átöleli a tányért, meztelen lábal vidáman ■ harangoznak az asztal alatt Megvárom, míg befejezi. Feláll, s harsogva harap bele egy nagy almába: — Megnyertem a „sántikáió versenyt”.« apuka a tanácsnál dolgozik, olyan söprögető. Most hallottam. X — Miért sírsz, kisfiam? — lép az egyik nyolcéves forma gyerekhez egy csupa egészség ifivezető lány. — Azért sírok — hüppög —, mert itt mindig enni kell! Mert azt mondta az ügyeletes, hogyBátorságból kitűnő Pirkadt már, amikor Kerner József tizedes kilépett az őrs kapuján. A rét felett egészen az erdőszegélyig tejszerű pára lebegett, homályba burkolva * a távoli tárgyakat. A tizedes frissen lépdelt a gyalogösvényen, ügyelve, hogy léptei zaját elnyelje a süppedő homok. Talán száz métert tehetett meg, amikor két árnyat vett észre a már oszló ködben. Megállt, lehúzódott az út szélére, úgy figyelt tovább. Amikor közel értek, a tizedes eléjük állt. — Jó reggelt! Kérem az igazolványokat! A két hajnali vándor előbb döbbenten nézett a határőrre, majd egyikük, a férfi, kotorászni kezdett a zsebében. Elővett egy papírt és átadta a határőrnek. A tizedes már tudta, hogy engedély nélkül itt tartózkodó lailföldiek. •— Velem jönnek! — szólt rájuk, de inkább kézmozdulatának volt hatása, mintsem szavainak. Száz métert, vagy csak ötvenet mentek talán, amikor a fiatal külföldi mondott valamit társnőjének, s éppen szólni akart, hogy ne beszéljenek, amikor az idegen hirtelen hátraugrott és jobb tenyerének élével feléje vágott. A hirtelen támadást a tizedes alig tudta kivédeni. ösztönösen hátralépett, s a dzsú- dósok életveszélyes ütése éppen csak elzúgott a torka előtt. Géppisztolyához kapott, de szerencsétlenségére megbotlott egy gödörben s hanyatt vágódott. Támadója úgy ugrott rá, mint egy vérszomjas tigris. Ököllel az arcába csapott, majd a géppisztolyt akarta kiragadni a tizedes kezéből. ölhessen és menekülhessen. A katona nem engedte, s jobb kezének acélos szorításával tartotta, míg a baljával a támadót próbálta ledobni. A nő kimeredt szemmel figyelte a két férfi küzdelmét. Nem mert közeledni, félt a fegyvertől. Egy erős ütés után ismét a támadó került felülre. Most két kézzel ragadta meg a géppisztolyt, hogy végleg elvegye a határőrtől. A tizedes azonban érezte, hogy ellenfele szorítása gyengül. Minden erejét összeszedve, a két marokra fogott géppisztollyal elnyomta magától a lihegő, vad arcot, majd egy ugrással megszabadult támadójától. A felugrásnál már ő volt a gyorsabb, s az előbb még harcias támadó a rámeredö fegyver láttán megvadul dulakodni^ értette, hogy legyőz- kezdtek. A támadó a téfc. fegyvert akarta, hogy Halász Kálmán Ezüstkoszorúért a levegőben Készül a napló. A vitorlázó repülők legutóbbi táborozása Békéscsabán azért is érdemel figyelmet, mert a fiatalok közül többen — hosszútávon és önállóan — ekkor .repültek először. Kruchió Gábor, a klub vezetője, kérdésünkre elmondotta, hogy az önálló repülést igen alapos tanulás előzte meg. Lipták Mária az ezüstkoszorú megszerzéséért rajtolt. Az volt a feladata, hogy öt órát töltsön el Lipták Mária C vizsgás légtérben. Ez nem könnyű feladat. Egyedül, több száz méter magasságban nagyon nehéz és szokatlan is az első repülés. Amikor felszállt, hosszasan figyeltük. sportrepülő a Góbéban. mennyire ura gépének. Jól ki is használta a levegő felfelé áramlását, de sajnos, vétett a szabályok ellen. így csak másfél órát tölthetett a levegőben. Az ezüst- koszorúért neki még gyakorolni kell a vitorlással való egyedüllétet. Ehhez a feladathoz — amint az idősebb repülők elmondották — csak jól kipihenten vághatnak neki a fiatalok. Sa.jbcn sá»"lor a gépbe szálláskor. Kissé izgatott volt. Korcsok György és Varga József, a klubtársai, a felszí'' V" lég néSajben Sándor nem kis feladatot oldott meg. Bár neki is csak a harmadszori rajtja sikerült. Most azt a feladatot kapta, hogy — Pilis gépével — az algyői repülőtéren érjen földet. Ezer méter fölé emelkedett, majd a felhők alatt nekivágott a 80 kilométeres útnak. A sportrepülői utasítást teljesítette, így ő most már büszkén viselheti az ezüstkoszorús jelvényt. hány jó tanáccsal is ellátták. Kép, szöveg: Dupsi Iá. /
