Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

Egy hét a világpolitikában Péter János tárgyalása Gromikóval — Tovább gyűrűzik a bukaresti tanácskozás világvisszhangja — Indira Gandhi Jugoszláviában, az EAK-ban és a Szovjetunióban — Erhard tekintélyének csökkenése — Szaloniki tanulságai —A kurd felkelés vége 1366. július 17. Vasárnap fiz amerikaiak sem mennek Amerikáért” Vietnamba Helyzetjelentés ff Hanoi A vietnami néphadsereg fó­parancssnokságának összekötő bi­zottsága táviratban tiltakozott a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottságnál amiatt, hogy az amerikai légihaderő repülőgé­pei gátlástalanul bombáznak vá­rosokat, falvakat, gátakat és ön­tözőberendezéseket. A dél-vietnami szabadságharco­sok Saigon közvetlen közelében is nagymértékben fokozták tevé­kenységüket. Pénteken este a szabadsághar­cosok sikeres fegyvertényt hajtot­tak végre. Saigontól 12 kilomé­ternyire felrobbantottak egy igén fontos, nemrégiben épített közúti hidat. A hidat és a környező vi­déket ae amerikaiak mind ez ide­ig „biztonságos övezetnek” tar­tották, és az amerikai gépkocsi­karavánok errefelé védőkíséret nélkül haladtak. Pénteken a Fort Dixi haditá­maszponton bebörtönözték James Johnson, Dennis Mora és David Samas amerikai közkatonákat, Wilson Moszkvába érkezeit mert nem voltak hajlandók he­lyet foglalni azon a repülőgépen, amely őket a támaszpontról Dél- Vietnamba szállította volna. MÍhdhármukat „parancsmegtaga­dás” címén katonai bíróság elé állítják. , Két héttel ezelőtt Móra, John­son és Samas sajtóértekezletei tartott New Yorkban, s ezen nyíltan kijelentették, hogy nem hajlandók részt venni az Egye­sült Államok „igazságtalan, er­kölcstelen és törvénytelen” viet­nami háborújában. Nem sokkal később őrizetbe vették őket. A három közlegény emiatt fellebbe­zett a szövetségi bírákhoz. Han­goztatták, hogy a Pentagonnak nem áll jogában Vietnamba kül­deni őket, mert a kongresszus nem üzent hadat. A szövetségi bíróság elutasította keresetüket. Pénteken mindhármukat kien­gedték a védőőrizetből és paran­csot adtak nekik a hadba indulás­ra. A parancs teljesítését ismét megtagadták. Hangoztatták, hogy inkább a börtönt választják, sem­mint az agresszív háborúban való részvételt. Az elmúlt hét nemzetközi po­litikai eseményeinek sorában szá­munkra természetesen a magyar vonatkozású esemény az első: Péter Jánosnak, a Magyar Nép- köztársaság külügyminiszterének moszkvai látogatása. A külügy­miniszter hivatalos látogatást tesz a szovjet fővárosban és minde­nekelőtt tárgyalásokat folytat Gromiko szovjet külügyminiszter­rel. A szocialista országok test­véri kapcsolatában rendszeresek az állami és a pártvezetők sze­mélyes látogatásai és nyilvánvaló, hogy a magyar és a szovjet kül­ügyminiszter mostani megbeszé­lései tovább mélyítik és erősítik majd a két ország, a két nép, a két kormány és a két párt őszin­te és testvéri barátságát. Az egész világsajtó vezető he­lyen és igen nagy térj edel e miben foglalkozik azokkal, a világpoli­tika aktuális kérdései szempont­jából rendkívül fontosságú hatá­rozatokkal, amelyeket a „szocia­lista csúcsértekezlet” fogadott el Bukarestben. A vietnami ameri­kai agresszióval kapcsolatos nyi­latkozatról a legilletékesebb, a vietnami nép véleményét a Ha­noiban megjelenő Nhan Dán így foglalja össze: „A nyilatkozat a szocialista testvérországok hatal­mas kollektív támogatása a viet­nami nép számára.” A londoni Sunday Times a véleményazonos­ságot hangsúlyozza: „A résztve­vők egyhangúan megegyeztek Amerika vietnami politikájának elítélésében" — állapítja meg a lap. A két nyilatkozatot — a Vietnamról szólót és az európai biztonság kérdéseit' taglalót — együttesen értékeli a belgrádi Politika című lap: „A közzétett két deklaráció a célok tekinteté­ben egységes, mindkettő a békét sürgeti és a béke megvalósítását tűzi ki célul a saját módja sze­rint. Az első, amely az Egyesült Államok dél-vietnami agresszió­jával foglalkozik, lényegében és szellemében következetes szem­beszegülést hirdet, a másik köz­lemény pedig ragaszkodik az eu­rópai biztonság út útjainak meg­találásához.” Az európai kérdé­sekről szóló bukaresti nyilatko­zat egyik legérdekesebb vissz­hangja az angol alsóház külügyi vitájában hangzott el. Stewart angol külügyminiszter, ha né­hány fontos kérdésben vitába is szállt a szocialista országok ve­zetői számos megállapításával, mégis úgy nyilatkozott a' javasolt európai biztonsági értekezletről, mint olyan célról, amelynek el­érésére törekedni kell. A nemzetközi feszültség enyhí­tésének lehetséges lépéseiről egy­mást követően három országban is tárgyalásokat folytatott Indira Gandhi indiai miniszterelnök. Kairóban — az indiai—ÉAK kö­zös közleményben — mindenek­előtt a más országok belügyeibe való be nem avatkozás és a bé­kés egymás mellett élés( politiká­jának fontossága kapott erőtel­jes hangsúlyt. Jugoszláviában a kiadott közös sajtóközleményben a békeszerető országok egybe­hangolt erőfeszítésének szüksé­gességéről van sző az új. világ­méretű katasztrófa elkerülése cél­jából és a nemzetközi együttmű­ködés és a békéért folytatott po­litikai tennivalók kérdése volt a tárgya azoknak a megbeszélések­nek is, amelyeket Indira Gandhi Koszigin szovjet miniszterelnök­kel folytatott Európa kellős közepén, Nyugat- Németország legnagyobb tarto­mányában, Eszaikrajna-Vesztfáli- ában látszólag helyi jelentőségű esemény volt a 17 esztendeje többséggel rendelkező keresztény- demokraták választási veresége. Ám, már az első kommentárok rámutatnak, hogy a szociáldemok­raták előretörése amellett, hogy Erhard kancellár személyes tekin­télyének rendkívül gyors csökke­nését eredményezi majd, kihathat az egész német belpolitikai fejlő­désre és így az európai politika szempontjából sem közömbös. A megfigyelők jó részének az a véleménye, hogy a szociáldemok­raták előretörésének egyik alap­ja: a választók alkalmasabbnak tartják Brandt pártját a feltét­lenül szükséges párbeszéd lefoly­tatására a két Németország kö­zött. Az elmúlt vasárnap véres ese­mények színhelye volt a görögor­szági Szaloniki. A környékbeli parasztemberek és a város dolgo­zóinak egy része tüntetett rész­ben gazdasági követelésekkel, részben pedig a demokratikus szabadságjogok védelmében. Az összecsapás feltárta, milyen sú­lyosak az ellentétek Görögország népe és a jelenleg uralmon le­vő Sztefanopoulosz-kormány kö­zött. Az Egységes Demokratikus Baloldali Párt, az EDA megbízot­tai felkeresték a miniszterelnököt és követelték, mondjon le a kor­mány és haladéktalanul írjanak Jci új választásokat. Hasonló állás­pontra helyezkedett a Centrum Unió elnöke, Papandreu volt mi­niszterelnök is. A görög kormány a békés tüntetést és néhány más mégmozdulást egyébként ürügy­ként használ fel a demokratikus mozgalmak, több ifjúsági szerve­zet és mindenekelőtt a kommu­nisták ellen. öt esztendeig tartó tragikus és több tízezer ember életét követe­lő polgárháború végére tett pon­tot az a megegyezés, amely az iraki kormány és a kurd felke­lők vezetője, Musztafa Barzani között létrejött. A másfél milliós kurd nemzeti kisebbség a megál­lapodásban lényegében elnyeri mindazokat a jogokat, amelyekért öt esztendővel ezelőtt fegyvert fogott. A megállapodás szerint külön törvényben rögzítik a kurd nemzetiség elismerését; a kurdck nemzeti jogait, az önkormányzati­ba való személyi bevonásukat, a kormányban való részvételüket és a számarányuknak megfelelő be­vonásukat a legkülönbözőbb iraki intézmények tevékenységébe. ■ A megállapodás jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha arra gondo­lunk, hogy a gazdag iraki olaj­vidék lakói kurdok, és hogy a jelenlegi iraki kormány elleni legutóbbi puccskísérletben részt vevő tisztek éppen azt hangoz­tatták: ..El kell venni a kurdok- tól az olajat”. A fegyvernyugvást a megállapodás aláírása után egyszerre hozta nyilvánosságra az iraki kormány és a kurd felkelők parancsnoksága. G. M. Szovjet—indiai közös közlemény , Moszkva '' A közlemény hangsúlyozza, hogy az utóbbi időben a nemzet­közi helyzet kiéleződött és foko­zódott a háborús veszély „az im­perialista és más reakciós erők agresszív cselekményeinek követ­keztében.” Haladéktalanul meg kell szüntetni a Vietnami De­mokratikus Köztársaság bombá­zását — jelenti ki a Szovjetunió és India. — A vietnami problé­ma megoldását csupán a genfi ■egyezmények keretein belül le­het megtalálni. A felek hangsúlyozzák, hogy az' európai biztonság szavatolásában és a nemzetközi feszültség eny­hítésében fontos szerepet töltene he a német kérdésnek az euró­pai és a világbéke érdekeinek megfelelő rendezése. A német kérdés 'rendezését „csupán a való helyzetből kiindulva” lehet építő módon megközelíteni. A felek felhívtak minden kor­mányt, mondjon le az erőszak alkalmazásáról és az államközi kapcsolatokban szigorúan tartsa magát a békés együttélés elvei­hez. ________________l_______________ M oszkva Harold Wilson, Nagy-Britannia miniszterelnöke szombaton meg­érkezett Moszkvába. Az angol kormányfő megtekinti a brit ipari kiállítást. Wilson és úti társait Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, Andrej Gromiko és Nyikolaj Pa- tolicsev miniszterek, valamint más hivatalos személyiségiek fo­gadták a vniukovói repülőtéren. Mint az MTI londoni tudósító­ja jelenti, Wilson miniszterelnök moszkvai „békekezdeményezésé- vel” a kétarcú vietnami politiká­ja ellen fellázadt munkáspárti képviselőket iparkodik megbékí­teni. Látogatásának formális in­dokolása: a Moszkvában bemuta­tott brit ipari kiállítás megszem­lélése. Londonban nyílt titok, hogy a brit kiállításra hivatkozva Wilson mégis vatta magát a szov­jet fővárosba, miután Hanoi és Haiphong bombázásától való „el­határolódásával” sem sikerült le­szerelni belső pártellenzékét, amely gyökeres szakítást követel az Egyesült Államok „mindvégig hibás vietnami politikájával”. A francia lapok aláhúzzák, hogy a brit miniszterelnök az észak-vietnami városok bombázá­sát óvatosan bíráló, de lényegé­ben Washington politikáját tá­mogató álláspontjával nem érhet el eredményt a szovjet vezetők­nél. (MTI) A Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front Központi Bi­zottságának elnöksége július 7-én és 9-én kibővített rendkívüli ülést tartott — jelenti a VNA a Felszabadítása hírügynökségre hi­vatkozva. Megvitatták, hogyan váltják valóra a front politikai irányel­veit, és körvonalazták a DNFF- nek az elkövetkező időszakra vo­natkozó útmutatásait, politikáját. Saigoni hivatalos bejelentés szerint az amerikai légierő és a hadiflotta repülőgépei pénteken összesen 121 bevetésben támadták a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területét. Az amerikai kalózrepülőgépak egyetlen nap alatt ilyen sokszor még sohasem hatoltak be Észak-Vietnam légi­terébe. (MTI) Ezen a napon reggeli ébredés­kor észrevettem, hogy szomszé­dom, Igor Konsztantinovics Gromov elsőosztályú kapitány, szemét a fülke mennyezetére függesztve, erősen koncentrálva gondolkodik valamin. Megörül­tem, hogy végre láthatom Igor Konsztantinovicsot. A tenger­alattjáró természetesen nem nagyváros, de valahogy sose tudtam találkozni Gromovval. Napokon át járkált a szelvé­nyekben, nem mulasztott el egyetlen tanácskozást, egyetlen ülést sem. Gyanítottam, hogy minden röplap az ő közvetlen közreműködésével készül, hogy ő foglalkozik a kérdezz-félelek játékok szervezésével és készíti a rádióújságot. Általában cso­dálatosan mozgékony és kime­ríthetetlen energiatartalékkal rendelkező ember volt. Most pe­dig itt van a kajütben. Valami szemmel láthatóan rendkívül foglalkoztatja. — Min tűnődik, Igor Konsz­tantinovics? — Verset költők, Koreckij fő­hadnagy 25 éves. És hol? Az óceán kellős közepén. Igen kel­lemes mélységben. Elképzelhe­tő, hogy ilyen esetben az ünne­peltet valamiféle elcsépelt pró­zában üdvözöljük? Ebéd alatt a társalgóba ünne­pélyesen behoztak két tortát. Az Gennagyij Sxaviesev: T engeralattjáró val a világ körül ív. — Tengeralattjáró. Peleng— 227. — S hozzáteszi: amerikai atomtengeralattjáró. A következő pillanatban ria- diót fújnak. A hangszóróból fel- hallatszik a parancsnok hangja. — ..Most állapítják meg az irányt és a sebességet” — gon­dolta Razin, és tovább figyeli a műszerek mutatóit. A tengeralattjárók közeled­nek egymáshoz. A csavarok okozta zaj lassan növekszik. „Miért nem térünk ki?” — villant fel Razinban az aggódó gondolat, de azonnal meg is nyugtatja magát: a parancsnok természetesen ismeri a helyze­tet. Nemhiába mondta a flot­taparancsnok, hogy a hajó pa­rancsnoka tapasztalt tengerész. A zaj állandóan növekedett. A pleng hirtelen változni kez­dett. De még ihennyire! A szembejövő tengeralattjáró haj­tócsavarjának ritmusa erősö­dött. A hajó éles fordulatot vett, majd sebességét növelve más irányba elhúzott. A zaj még sokáig hallatszott. Razin elsőosztályú tizedes még egyszer gondosan lehall­gatta a környező ténséget és je­lentette a központi ügyeletnek: — 22 óra 5 perc. A horizont tiszta. Moszkvai idő! A világ körüli út során a le­génység 19 tagja a tengeralatt­járón ünnepelte a születésnap­ját. Az első ünnepelt az egyik alosztály parancsnoka, Jevge- nyij Alekszandrovics volt, aki­nek tiszteletére a hajó 31 méter magasságra emelkedett fel az ünnepelt korának megfelelően. Ezt rádión közölték a többi -ha­jóval. Maga az ünnepelt ezalatt a központi ügyeletén teljesített szolgálatot, s így mindenki fel- köszönthette. Amikor a mélységmérő mu­tatója 31 méternél megállt, a hajóparancsnok felköszöntötte Jevgenyij Alekszandrovicsot, s egy celofánba csomagolt pezs­gősüveget nyújtott át neki. A megilletődött és kipirosodott ünnepelt alig győzte viszonozni a baráti kézszorításokat. I

Next

/
Thumbnails
Contents