Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
1966. június 26. 3 Vasárnap Pillanatfelvétel az ülésteremből mmsmmmm g§|gggg*g( »■ WMmk m. I ’'W 'Wm m :: .... v '■ Dobi István, Kállai Gyula és Fock Jenő elvtársak. (Folytatás a 2. oldalról.) volt képes, hogy a budapesti üzemek kitelepítésének, valamint vidéken új ipari üzemágak létrehozásának anyagi és pénzügyi akadályai vannak. Nehéz volna ezzel vitatkozni és szembeszállni, mert kétségtelen, hogy a lassúságnak és vontatott- ságnak ilyen okai is vannak. De véleményem szerint nem az az elsődleges és nem objektiv tényezők képezik az alapvető akadályokat. A vontatottságnak, a határozat nem megfelelő végrehajtásának nemcsak anyagi és pénzügyi, hanem elsősorban szubjektív okai vannak, amelyek a helytelen szemléletbe-h, bizonyos személyeknek! vagy intézményeknek az egyéni, vagy vállalati érdekek népgazdasági érdek fölé helyezésében mutatkoznak meg. És mondjuk meg őszintén: ennek a vontatottságnak és lassúságnak az íróasztalokért folytatott harc is oka. Például maga az a tény, hogy hazánkban csak egy főváros van . (és hosszú időn át ez így is marad), mint egy mágnes tart visz- sza bizonyos embereket, intézményeket a vidékre való telepítéstől. Legyen szabad e tények alátámasztására konkrét gyakorlati példával is szolgálni: Békés megyében az Orosházi Üveggyár további bővítése, egy új síküveggyár létrehozása került napirendre, melynek minden szempontból megvannak a kedvező gazdasági adottságai. Ezzel az elgondolással a Politikai Bizottság, az Országos Tervhivatal, az Építésügyi Minisztérium — mindenki egyetértett. Mégis két év alatt a megye és Orosháza város vezetőinek több munkanapjába került annak szorgalmazása, hogy lesz-e, épül-e új síküveggyár, vagy sem? Az „utóvéd”-harcok ebben a kérdésben az utolsó hetekben fejeződtek be. Az Üvegipari Tröszt részéről nem mondta ki, nem fogalmazta meg egyértelműen senkisem úgy, hogy erre az üzemre nincs szükség. A beszélgetések során érezni lehetett, hogy ez a téma, ez a gondolat nem is olyan egyszerű még akkor sem, ha bizonyos fórumok kifejezték egyetértésüket ebben a kérdésben. Egy új síküveggyár vidéken való telepítése ugyanis annyit jelent, hogy az üvegipar termelése vidéken folyik — és ha ez így van — lehet, hogy egyesek később fel fogják vetni azt a gondolatot: ha az üvegipar vidéken van, mi szükség van arra, hogy a törszt székhelye Budapesten legyen? De lehetne még más hasonló példákat is felhozni! A törvényjavaslatban nem szerepel ugyan, de előző anyagokban találkoztunk olyan javaslattal, hogy egy bizottságnak ismét meg kell vizsgálnia: Budapesttől 50 km távolságban milyen ipari üzemeket telepítettek. Ez egyben elismerése is annak, hogy itt valami nincs rendben. Véleményem szerint nem azt kell megvizsgálni, hogy 50 vagy 40 km-es körzetben Budapesttől települt-e üzem vagy sem, mert lehetséges, hogy 30 km-es körzetben is minden vonatkozásban Indokolt, helyes egy üzem telepítése. Hanem azt kell megvizsgálni, hogy miért lassan és ixmtatottan telepítettünk üzemeket azokba a megyékbe, amelyekre elsősorban vonatkozik a határozat, amely megyék a leggyengébben iparosítottak, mint például: Szabolcs, Somogy, Zala, Vas és Békés. Másrészt bizonyos ellentmondás is látszik a törvényjavaslat 24. oldalán, amely kimondja: „a vidéki ipart elsősorban nagyobb városokba (Győr, Miskolc, Székesfehérvár stb.) és másodsorban 20—25 kisebb vidéki városba kel) telepíteni. A gyengébb kalóriájú gáz hasznosítása a mezőgazdaságban A másik kérdés, amivel foglalkozni kívánok, az alföldi megyékben (Békés, Szolnok, Csong- rád, Hajdú) feltárt és feltárás alatt álló gáz hasznosítása. Egy része ipari célokra, illetve lakossági fogyasztásra, és a mezőgazdasági üzemekben, termelőszövetkezetekben, valamint állami gazdaságokban kerül hasznosításra. Konkrét javaslatom az volna, hogy egy bizottság — az illetékes megyék bevonásával együtt — tanulmányozza a földgáz gazdaságos hasznosításának lehetőségét. A következőkre gondolok: ismeretes az országgyűlés előtt, hogy hazánkban úgy a belföldi fogyasztás, mint az exportra való termelés szempontjából állatállományunk számszerű növekedése, a húshozamok, valamint az állati termékek hozamának növelése igen lényeges kérdés. E feladat végrehajtásának az .alapját szilárd takarmánybázis megteremtése adja, amit egyelőre hazai termésből fedezni nem tudunk, hanem behozatalra szorultunk és szorulunk még a harmadik ötéves tervben is. Ugyanakkor őszintén meg kell mondani azt is, hogy a megtermelt takarmány tárolását (főleg kukorica) tárolóhelyek és szárítóüzemek kapacitásának hiánya miatt és egyéb okoknál fogva nem tudjuk megfelelően megoldani, annak tápértékét megtartani. Javasolom annak megvizsgálását, tanulmányozását, hogy az említett megyékben feltárt és feltárás alatt álló, nem első osztályú, hanem gyengébb kalóriájú gázt hogyan lehetne hasznosítani kukoricaszárító üzemek működtetésére. Véleményem szerint ennek a bevezetésével nagyon komoly mennyiségű takarmányt tudnánk megóvni. Például Békés megyében 1965-ben kb. 800 vagon kukorica ment tönkre, illetve komoly mértékben veszített tápértékét»! a nem megfelelő tárolás, illetve szárítás miatt. Ügy tudom, hogy országos szinten — az elmúlt gazdasági évben — tetemesre rúg az a kukorica- mennyiség, amely komoly mértékben veszített tápért ékéből. Ezzel összefüggő kérdés a gázra mint fűtőanyagra épített haj- tatóházak, primőrtelepek létrehozása. A törvényjavaslatban is komoly szerepet kapott a zöldségkonzerv termelése. Szántóföldi zöldségtermelésünk 1970-re az 1963/64-es évekhez viszonyítva 45—50 százalékkal kell, hogy növekedjék. Növelni kell zöldségből a belföldi fogyasztást, valamint megfelelő árualappal biztosítani kell az exportra történő szállítást. De a belföldi fogyasztás szempontjából sem közömbös, hogy a bérből és fizetésből élők a korai zöldségféléket milyen áron vásárolják, például 1 darab zöldpaprika 2,40-be vagy 1,20-ba kerül. A hajtatóházak számának és kapacitásának növelése tovább fokozná zöldségtermelésünket, annak mennyiségi és minőségi alakulását. Szükségesnek látszik, letékes szervek egységesen rendezzék az ipari üzemekhez hasonlóan a termelőszövetkezetekhogy ezzel összefüggésben az il- ben felhasznált földgáz árát. A beruházások átcsoportosításával, az üzemek kapacitásának bővítésével is növelhető a műtrágyaellátottság A harmadik kérdés — amivel foglalkozni kívánok — a műtrágyaellátás fokozása, a műtrágya gyártásának gyorsabb ütemű növelése. A törvényjavaslat 19. oldalának utolsó oldala előtti bekezdése bizonyos vonatkozásban megnyugtatóan hat, „a műtrágyafelhasználás 1965 és 1970 között lényegében kétszeresére növekszik”. Ami viszont nem megnyugtató, a következő mondat, amely így szól: A műtrágyatermelés növelésének évi üteme lényegében a termelő- kapacitások üzembe helyezésétől függ.” Ezek szerint a műtrágyatermelés növekedése számottevően csak a tervidőszak végén következik be. Hogy ez így vari, akkor a műtrágyának termésfokozó hatása csak az ötéves terv végén, vagy a negyedik ötéves terv elején fog jelentkezni. Lényegében tehát a tervidőszak alatt számottevő növekedésre, termésfokozó hatásra számítani kevésbé lehet Ismeretes az a tény, hogy hazánk komoly fejlődést ért el a műtrágyaellátás tekintetében az utóbbi években, ezt kétségkívül figyelembe kell venni, ugyanakkor azonban egy sor országgal szemben van még pótolni valónk. A műtrágyafelhasználás hatóanyagban egy hektár szántóra vetítve a következő képet adja; NSZK 304 kg • NDK 201 kg Csehszlovákia 106 kg Magyarország 53 kg Az adatok az 1963. évi Statisztikai Évkönyvben szerepelnek, igaz ugyan, hogy két esztendő óta van bizonyos javulás, de alapvetően nem változtak az arányok. Javasolom a meglevő beruházások átcsoportosításával a műtrágyaellátás további növelését és fokozását, a meglevő üzemek kapacitásának bővítését úgy, hogy ne a terv végére, hanem előbb növekedjék a mezőgazdaság jnű- trágyaellátottsága. Másrészt javaslom ismét elővenni és tanulmányozni a tervidőszak vége felé egy új műtrágyagyár építésének lehetőségét. Annál is inkább, mert azt tudjuk, hogy 1970-ig a műtrágyaellátás milyen lesz, de hogy 1970 után milyen legyen, arra kész elgondolásunk és terveink országos szinten még nincsenek. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül engedjék meg, hogy néhány adattal számot adjak megyénk gazdaságpolitikájának fejlődéséről, annál is inkább, mert a második ötéves terv során az országgyűlés előtt is vállalásokat tettünk arra vonatkozólag, hogyan kívánjuk megyénk ipari, mezőgazdasági fejlődését gyorsítani. A második ötéves terv alatt a szocialista iparban a termelés 66, a foglalkoztatottak száma 30 százalékkal emelkedett. A BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR 1966. évi szezonmunkára előjegyzéseket vesz lel Jelentkezni a vállalát felvételi irodájában lehet mindennap 8-tól 16 óráig. j 67274 A megye sajátosságának megfelelően módosult a megye iparának szerkezete. Az országos beruházások révén több nagyjelentőségű ipari üzemet létesítettünk a megyében. Ilyenek: az Orosházi Üveggyár, a Békéscsabai Konzervgyár, a Hűtőház, de jelentősen fejlődött megyénkben a földgáz- és kőolajtermelés is. Megyénk ipari fejlődésének szükségességét az Országos Tervhivatal nemcsak megértette, de tevőleges segítséget is nyújtott hozzá. Ennek alapján Békés megyében a foglalkoztatottak száma az iparban a tervidőszak alatt 10—11 000 fővel növekedett, vagyis felére csökken az elvándorolt munkások száma. Mezőgazdaságunk is tovább erősödött a tervidőszak alatt; nőttek a mezőgazdasági termelés hozamai a növénytermelés és állattenyésztés területén egyaránt. A tervidőszak alatt búzából 3,1, kukoricából 5,4, cukorrépából 23 mázsával növeltük a holdankénti átlagokat. öt év alatt a növényi termékek felvásárlása 66, az 'állatok és állati eredetű termékeké együttesen 30 százalékkal emelkedett. Mindezek a számok jobbak, mint az országos átlag, de a valóság az, hogy Békés megye adottsága, sajátos természeti viszonyai is jobbak. Ezért érezzük és tudjuk, hogy a harmadik ötéves terv során további erőfeszítéseket kell tennünk a mezőgazdasági termelés fokozására és a még meglevő rejtett tartalékok népgazdaság szolgálatába való állításárára. A hozzászólásomban elmondott észrevételekkel és javaslatokkal együtt a törvényjavaslatot elfogadom és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Utána az elnöklő dr. Beresztó- czy Miklós szavazásra tette fel a terv- és költségvetési bizottság, valamint a Varga Károly és Németh Károly képviselők által javasolt módosító indítványokat. A módosításokat az országgyűlés elfogadta. A népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot — a megszavazott módosításokkal — szintén egyhangú határozattal fogadta el az országgyűlés. A határozathozatal után szünet következett. Szünet után az országgyűlés Vass Istvánné elnökletével folytatta munkáját. Ekkor került sor a második napirendi pontra, az ipari bizottság jelentéséire. Az országgyűlés 1965. november 13—i ülésén Klujber László képviselő interpellációt terjesztett élő a bauxitbányászok szervezeti hovatartozásának tárgyában. Dr. Lé- várdi Ferenc nehézipari miniszternek az interpellációra adott válaszát a2 országgyűlés nem fogadta el, ezért ez az ügyrend alapján tanulmányozás végett az ország- gyűlés ipari bizottsága elé került. A bizottság jelentését Gácsi Miklós képviselő ismertette, s azt az országgyűlés elfogadta. Ezután került sor a harmadik napirendi pontra, dr. Szénást Géza legfőbb ügyész beszámolójára, amelyet az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vett. A negyedik napirendi pontként — került sor Kántor Lajosné, Borsod megyei képviselő interpellációjára. Az ülésszak ezzel befejezte munkáját. Vass Istvánná erőt, j egészséget kívánt a képviselők- I nek, s az ülést bezárta, (MTI)
