Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

W68. június 26. 4 Vasárnap Ki hogyan és miben segíthet, hogy megelőzzük a tragédiákat Az újságok hasábjain nap ról napra több, nem ritkán sú­lyos, halálos kimenetelű baleset­iül olvashatunk. Kényelmes meg­oldás lenne arra következtetni, hogy minden elsősorban az újsá­gok „hibája”, mert most már töb­bet foglalkoznak a rendőrségi kró­nikákkal és balesetekkel. Sajná­latos, hogy a megnövekedett bal­eseti híradások mögött nem saj­tópolitikai tényező, hanem meg­növekedett számú közlekedési baleset — mint legfőbb ok — ta­lálható meg. Elegendő talán, ha csak arra utalunk, hogy 1965-ben megyénk területén 645 közlekedési baleset történt Az ez évi adatok szerint június 1-ig már 228 baleset volt. Elgondolkoztató számok ezek. A közúti közlekedés nagyará­nyú növekedéséről beszélve sok­szor hajlamosság mutatkozik, hogy mentségkeresésként a na­gyobb forgalomra hivatkoznak, arra, hogy évről évre több gép­jármű vesz részt a közúti közle­kedésben. Senki sem vitatja: ez valóban igaz. Ez azonban önma­gában még nem elegendő indok. Sok baleseti krónika igazolja, hogy el lehet kerülni a balesete­ket, ha járművezetők és gyalogo­sok figyelmesebbek, ha betartják a KRESZ szabályait. Tehát a köz­lekedésben részt vevőkön múlik elsősorban, hogy elkerüljék a bal­esetet, hogy megelőzzék a tragé­diákat. Az altalános és középiskolákban oktatják a legfontosabb közleke­dési szabályokat. Más formában ugyan, de hasonló megoldásra lenne szükség a gyárakban, üze­mekben, intézményekben, hogy lényegében szervezett lenne ez az összefogás, hiszen a balesetek nemcsak anyagi kárt jelentenek elsősorban. Emberek élete és tes­ti épsége forog kockán. Társadalmi összefogásra van szükség, amelyen keresztül egyaránt el kell jutnunk a gépko­csik volánjánál ülők, a motorke­rékpárosok, a lovaskocsit hajtők, kerékpárosok és a gyalogosok tu­datáig, hisz mindannyian részesei a közúti közlekedésnek. A közúti balesetelhárítás érde­kében teendő társadalmi akciók­ban az üzemek, hivatalok, a mun­kahelyek vezetői, társadalmi szer­vezetek vállaljanak fontos részt azzal, hogy a rendelkezésükre ál­ló eszközökkel a szabályos közle­kedésre oktassák dolgozóikat, ér­zékeltessék azt a súlyos veszélyt, amit a figyelmetlen, szabálytalan közlekedés okozhat. Ki hogyan és miben tud segí­teni? A gazdasági vezetőknek min­denkor számolniuk kell a közúti közlekedéssel, mint a terv telje­sítését jelentősen befolyásoló kö­rülménnyel. Helytelen gazdasági érdekekre hivatkozva megfeled­kezni a gépjárművek megfelelő műszaki állapotának biztosításá­ról. Különösen jellemző ez terme­lőszövetkezeteink jelentős részére, Húzzák a hálót Biharugrán Elkezdődött a nyári halászat az ország második legnagyobb halgazdaságában, Biharugrán. Kozma Lajos, a halgazdaság igazgatója arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy au­gusztus közepéig húsz vagon halat értékesítenek. Júniusban 500, júliusban 1000, augusztus­tusban pedig 500 mázsa halat zállítanak Budapestre és a du­nántúli üdülőtelepekre. A nyári lehalászást azért is kedvelik Biharugrán, mert eb­ben az időszakban kilónként 2—3 forinttal értékesebb a hal. Ugyanakkor — különösen a kül­földiek — szinte versenyt fut­nak a magyar konyhában ké­szülő halételért. i Miskolc-Tapolcán táboroznak a legjobb kunágotai úttörők A nyári hónapokat kellemesen töltik a kunágotai általános is­kola úttörői. A pedagógusok gondoskodtak a pajtások tábo­rozásának megszervezéséről és egyéb szórakozásról. Többek kö­zött a legjobb úttörők összesen 22-en, július 25-től augusztus 3-ig Miskolc-Tapolcán táboroz­nak. A költségeket részben az úttörőcsapat fedezi, de segíte­nek a helyi termelőszövetkeze­tek is. A Bercsényi Tsz például minden évben kétezer forintot ad az úttörők táborozására. A többiek helyi váltótáborokon vesznek részt. Ezenkívül őrsve­zető- és kisdobosképző táborba megy hat pajtás. Csillebércen pedig a legjobb nyolcadikos ta­nuló: Magyar Vilma tölti a szünidő egy részét Hét pajtás a békéscsabai ifjúsági vezető­képző táborba megy. ahol csak azt nézik: „képes-e még mozogni” — a többi nem lé­nyeges. Minden gazdasági vezető­nek biztosítani kell, hogy az irá­nyítása alá tartozó gépjárműve­ket a közúti forgalomban való kiindulása előtt felülvizsgálják, az előírt ^szervizeket, revíziókat vég­rehajtsák azokon. 1965-ben megyénk területén 27 esetben volt, mint balesetet előidé­ző ok a műszaki hiba. Meg kell j érteni, hogy a közúti forgalom jelenlegi telítettsége megköveteli, hogy csak kifogástalanul felsze­relt gépjárművekkel biztonságos a közúti forgalomban részt vermi. Fontos feladat a hivatásos gépjárművezetők továbbképzésé­nek rendszeres biztosítása, mely el­sősorban a gépkocsielőadók ha­táskörébe tartozik. Megyénk te­rületén alig van olyan szerv, vál­lalat, üzem, intézmény, ahol a gépjárművezetők rendszeres KRESZ-továbbképzése biztosított volna. Pedig a gazdaságvezetők személyesen is meggyőződhetnek arról, hogy egyes gépjárműveze­tők mennyire hiányosan ismerik a KRESZ szabályait, ami néha emberéletet követel. Mindebből is kitűnik: a közúti közlekedés biztonságának javítása nem kizárólagosan hatósági fel­adat, hanem az egész társadalom ügye, s mint ahogy számtalan fel­adatot oldottunk meg eddig is si­keresen célirányos, közös munká­val, úgy a közlekedési balesetek száma, a közúti forgalom bizton­sága is javítható, ha mindenki ké­pességeihez, lehetőségeihez mér­ten kiveszi részét a balesetelhárí­tási és megelőző munkából. A közúti forgalom egyre növek­szik. Ha mi nem vigyázunk ma­gunkra, embertársainkra, a nép­gazdaság vagyonára, akkor a bal­estek száma továbbra is növeked­ni fog. A balesetek emelkedését tehát közös összefogással meg le­het állítani. £1 kell érni, hogy egyetlen egy család otthonába se költözzön be a szomorúság, a gyász! Békési Imre r. szds. Rejtett tartalék! Külön gondot vett a nyakába az orosházi Üj Élet Tsz vezető­sége, amikor évekkel ezelőtt lét­rehozta a közös gazdaság kísér­leti telepét. Ez azért különös, mert a megyében nincs még egy olyan szövetkezet, ahol a közös­ség holnapját, jövőjét üzemi kí­sérleti telepen kutatnák. Itt pe­dig ez van, most már évek óta és nem is akármilyen eredmény­nyel. A kukorica-fajtakísérlet a bevétel több millió forinttal va­ló növelését eredményezte. Azt kutatják, hogy milyen növény­fajtákkal érdemes a következő években foglalkozni. A sok mi­nősített fajta közül melyik dísz­ük a legjobban, melyik hozza a legtöbb termést, a legtöbb bevé­telt. A külön gond tehát megtérül, ezt vallja az orosházi Üj Élet Tsz vezetősége. Az itteni ered­mények azonban mindjobban túlnőnek a szövetkezet határán. Budapestről, a Földművelésügyi Minisztériumból szinte rendsze­res a járat Orosházára. Osztály- vezetők, főigazgatók, miniszter- helyettesek jönnek, tájékozód­nak, perspektívát állítanak a fontosabb fajtáknak. Csakhogy nem valószínű, hogy az orosházi klímában jól díszlő növények máshol is jól vizsgáznak! Helyes lenne adott helyen erről meg­győződni. Hasonló kivitelben máshol is lehetne ilyen kísér­leti telep. Az orosháziak mód­szerével máshol is kutathatnák a jövőt! Ezzel önmaguk gazdái lehetnének a fajta kiválasztásá­ban, s akkor év végén kevesebb lenne a meglepetés. A növény- termesztés egyes, még nem is­mert területein tisztulnának a nézetek, a termelés biztonsága mindjobban megvalósulna. Vég­ső soron ez a célja minden szö­vetkezeti gazdaságnak. Az itt folyó tudatos és jöve­delmező munka — mert a kísér­leti telep is jövedelmező — ered­ményeként ezt a tsz-t megszakí­tás nélkül, évek óta az ország legjobb szövetkezetei között em­legetik! Megyénk járásaiban, vá­rosaiban az orosházi Üj Élet Tsz termelésszervezésének mintájára lehetőség lenne fajtakísérletek beállítására. Bár a munka meg­szervezése gonddal járhat, de a telepen versenyt futó fajták leg­jobbjai milliós nagyságrendben növelnék a bevételeket s több ezer vagonnal az árualapot. Dupsi Károly Felelőtlenség Békéscsaba, V., Kolozsvári ut­ca 27. Ez a cím. A házban átépí­tés folyik: ruházati és rövidár u- bolt lesz ezen a helyen. Ez ön­magában üdvös és dicsérendő dolog, hiszen a jövőben nem kell Erzsebetheflyröl a belvárosba utazni kétforintos buszjeggyel azért, hogy a dolgozó elszakadt cipőpertlijét pótolja ;.. Az építkezés szemmel látha­tóan halad, hiszen naponta reg­gel fél nyolctól délután fél ötig dolgoznak rajta. A baj ott kez­dődik, hogy a munkaidő után őrizetlenül marad a ház és az udvar. A nagykapu tárva-nyit­va, az udvart bárki akadálytala­nul megközelítheti. Az udvar közepén betongyűrűs kút — fe­detlenül. A földfelszínből kiemel­kedő betongyűrűhöz homokku­pac simul,, amelynek tetejét alig ötven centiméter választja el a betongyűrű peremétől. A kútban két méter ötvenhat centiméter mély víz van. A környéken sok az apró gyermek ... Ezek a tények, amelyek alap­ján a következtetés nem nehéz. Baj ugyan nem történt ez ideig, de történhet! Bűnös feieJőilen- ség fedetlenül hagyni a veszé­lyes kutat Napközben bizonyá­ra használják a tanácsi kivite­lező részleg dolgozói, de munka­idő után csak veszélyt jelent a játszadozó gyermekekre! Nézelődés közben, vasárnap délelőtt döbbentem rá az apró­ságokra leselkedő veszélyre. Ak­kor az állványozáshoz használa­tos anyagokkal lefedtem a tá­tongó veszedelmet — mintegy mementóként. Azóta is, nap mint nap fedetlenül találom a kutat. A kivitelezés irányítói és az ott dolgozó munkások között al­kalmasint vannak olyanok, akik­nek apró gyermekeik vannak. Miért maradtak hát közömbösek az emlékeztető ellenére?! Az még talán megérthető, hogy a munka lázában erre senkinek nem terjedt ki a figyelme. De ha már egyszer külön is felhívták a figyelmet, akkor miért nem járnak el gondosabban? (—zár) Fekete ágyak... A z elhagyott, árva gyerme- beknek napfényes, derűs otthont, nyugodt fejlődést, tanu­lást biztosit államunk gondos­kodó szeretető. Gyermekotthona­inkra ez a jellemző, mégis van, amit szóvá kell tenni, a/mi mel­lett nem mehetünk el közöm­bösen. A megyei gyermekvédel­mi tanács ülésén hangzott el: ja­vasoljuk, hogy a megyei tanács rendezze a gyulai csecsemőott­hon helyzetét. Tűrhetetlen az az állapot, ami ott tapasztalható. Az otthon sürgős bővítésére van szükség, mert most olyan szű­kösen vannak, hogy már két és fél éves gyermekeket is kényte­lenek nevelőszülőkhöz kiadni, helyhiány miatt. Nekünk, a tár­sadalomnak egyetlen gyermek sorsa sem lehet közömbös. \I illaszerű ház: Gyula, Ady ’ u. 8. Festői környezet és gyermeksírás. Nem is egy... több! Apró emberpalánták az udvaron, mint kis madárfiókák a puha fészekben. A színes ke­rítés rácsai mögött a naptól vé­dett helyen 25—30 gyermek kú­szik, fekszik, szunyókál vagy éppen sír, jogait követelve. Jogait? Anyátlan, apátián el­hagyottak. Állami gondozottak. Ki törődik velük? Az áMcvm. Az adja a jogot is. Mit tudnak a jogról? Semmit. Az a fontos, hogy enni kapjanak, tegyék tisztába, s ha fáj valami, segít­senek, vigasztalják, törődjenek velük. A legtöbb az anyának nem kell, az apának még úgysem. Marad a nővér, az állam al­kalmazottja. És 14 gyermek — ennyi jut egyre — sír, követelő­zik. Sír a kis Zsuzsi, könnye po­tyog. Reggel van. Zsuzsi éhes és így adja tudtul. — De hol a nővér? Kilencet már megfürdetett. Éppen a tizediket teszi tisztába. Nem ér rá odafigyelni. Pedig Zsuzsi sírása keserves. Hiába, várnia kell... A nővér fiatal asszony. Neki is van otthon saját gyermeke. Fáj hallani a sírást. Igyekszik hát, siet. Még négy van hátra. Zsuzsi sír... Nem érti, nem is értheti, miért nem adják már azt a reggelit. A nővér siet, kapkod... — No, kész az utolsó is. Jö­het a reggeli. Jaj, melyiknek is adjam előbb! Most már Kati is megszólal. Oá, oá... oá... Azután rázendít Pisti, Sári, Jutka. Mindegyik kö­veteli, ami jár. Hiába, nem lehet. Egyszerre nem lehet... Bágyadtan ejti le a kezét. Már fáradtak a karjai, még a tejesüveg is nehéz. Nagyon ne­héz... Még tizenhárom várja tü­relmetlenül a reggelit. Almikor az utolsóval is végez, kezdheti az ápolást. Katinak fáj a szeme. Gyógy­szert kell csepegtetni. Péternek a foga jön, nyűgös. Sárika mohón evett, ki is buggyant belőle a fölösleges tej. Tiszta inget kell felhúzni. Józsi, Pisti, Erzsi, Klá­ri mind, mind azt szeretné: tö­rődjenek vele. Csak vele. Sze­ressék is egy kicsikét... Tizennégy gyermek édesanyját kellene pótolnia a nővérnek. Tizennégy apxóság. Ki győzi ezt? És még neki is van otthon, a sa­játja. Annak mi marad, ha itt elosztja erejét, figyelmét, szere- tetét? Az emeleten kis ágyak. Mind­egyik szobában tizenhárom-ti- zennégy, hat-nyolc helyett. A teraszon járókák, mindegyikben hat-nyolc gyerek, három-négy helyett. Az egyik hanyatt fek­szik, a másik oldalt, a harmadik hasra fordul. Most csendesek. Jóllakottak, pihennek. Árnyékos a terasz.. Nyár van és ez jó. Mert télen!... Mit törődnek ők a téllel, a nyárral, a világgal? Csak helyük legyen benne. Helyük? — A múltkor hét gyermeket átadtunk a kastélyba a nagyob­bakhoz — mondja az egyik nő­vér. — Fellélegeztünk. Hét gyer­mekkel kevesebb. Két nap múl­va már nyolc újabbat vettünk fel. Megteltek még a fekete ágyak is. Most jó, mert nyár van, a szabadbari lehetnek. Ott van hely bőven. Télen? Arról

Next

/
Thumbnails
Contents