Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-22 / 146. szám
IMS. június 22. 4 Szerda Öt televízió - Jól felszerelt szertárak - Új sportlétesítmények — Már a jövő tanévre készül a tótkomlósi iskola — A tótkomlósi iskola igazgatóját kerestük meg, tájékoztasson bennünket, hogy az 1966—67-es tanévre, hogyan tudják megteremteni az iskola tárgyi feltételeit. — Aktuális az érdeklődés, mert gondokkal küzdünk. A körzetesítés miatt mintegy nyolcvan gyermek kerül be a községbe, akiket kollégiumokban kell elhelyeznünk. Ez tanteremhiányt von maga után, mert a felső tagozatos tanulócsoportjaink száma növekszik, meg a kollégistáknak is kell a hely. Hogy a váltakozó tanítást elkerüljük, legalább négy tanteremre lenne szükségünk. A község párt- és állami vezetői ennek megoldásán fáradoznak most. — Más területen igen jónak mondható az iskolánk felszerelése: az audio-vizuális szemléltetésre iskolánk 5 televíziós készüléket szerzett be. A kémiai és fizikai szertár felszerelése kifogástalan, minden kísérletet be tudunk mutatni. — Tervünkben szerepel egy szakközépiskolai osztály megnyitása is. Van nagyon jól karbantartott, jól műveit gyakorlókertünk. A tanács melegházát valószínű megkapja az iskolánk, s akkor ott a nagyüzemi gazdálkodással a tanulók saját kísérleteik alapján ismerkedhetnek meg. Itt ki tudunk alakítani egy előadótermet is, s a gimnázium négy osztályával párhuzamosan mezőgazdasági szakközépiskolát nyithatunk. — Milyen terveik vannak még a jövő tanévre? — Az iskola területén építünk tenisz- és röplabdapályákat, s kosárlabdapályát is. A tálaló kor- ihadt padlóját cementre cseréltetjük ki. Tovább szeretnénk gazdagítani a fizikai szertár felszerelését is, mert egynémely kísérleti eszközből többre van szükségünk. Nagyon nagy gondot okoz, hogy az IFÉRT-nél nem lehet kapni úgynevezett optikai padokat, pedig kettőre még feltétlenül szükség lesz, hiszen a felső tagozatos tanulócsoportjaink növekedése folytán a szemléltetést akadályozza ezeknek a hiánya — fejezte be tájékoztatóját Szokolay Sándor, a tótkomlósi iskola megbízott igazgatója. Az asszonyok kezdeményezték a szocialista munkaversenyt A faluból kiérve a puszta csendje ölel körül bennünket. Csak az égen villan néha egy- egy fényes csík, melyet fenyegető morajlás követ, jelezve: perceken belül vihar lesz az úr a föld felett. A távolban színes, tarka pontok látszanak. Talán virágok? Vagy mégsem? Csalókát játszik a szemünk, mert ezek a pontok mozognak. Közelebb érve már halljuk a csacsogó beszédet, vidám hangokat. Iskolás lányok és fiúk, asszonyok és férfiak sokasága szedi a borsót. Sietni kell, közeleg a vihar. A kis Műk papucsa Csattog a mérleg karja, megtelt zsákok huppannak a földre s a kicsi asszony, aki ott áll kezében füzettel, hogy bejegyezze, ki mennyi borsót szedett, szinte elvész a sürgő-forgó felnőttek és gyermekek között. A nagy igyekezet viszont hiába-, való most, mert a vihar gyorsabb. Már itt is van a nyakunkon. A kis Műk csodálatos papucsa sem lenne elég gyors ahhoz, hogy elfussunk előle. Segít azonban a technika. Vontatók pöfögnek a tábla szélén. — Gyorsan!... Siess már!... Kapaszkodj!... — biztatják egymást a gyerekek és már indulnak is a faluba az utasokkal megtelt von- 1 tatók. Mi is indulunk és hívjuk Fekete Pannónia motorkerékpár OTP-íiiteilevélre is kapható a Mezöberény és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet műszaki boltjában 79716 Furka Zsigmondmét, a mérleges asszonyt, tartson velünk, hiszen éppen őt kerestük, a dévaványai Lenin Termelőszövetkezet nőbizottságának titkárát. Néhány perc múlva már barátságos kis otthonában vagyunk. Beszélgetésünkhöz zenei aláfestést nyújt a vihar elől a folyosó sarkába bújt kiscsirkék csipogása, esőcseppek kopogása és az ég zengése. Meglepetés... — A termelőszövetkezetbe 1961- ben léptem be — mondja Furká- né. amikor a nőbizottság munkájáról kérdezzük. — A titkárrá választásom meglepetés volt. Igaz, segítettem én már korábban is a községi nőtanácsnak, de azért nem gondoltam, hogy a tsz asszonyainak mindjárt rám esik a választása. Ez nagyon jólesett és örüllem. hogy bíznak bennem. S hogy mennyiie rászolgált azóta is erre a bizalomra, hadd idézzük Trézing Ferenc párttitkár szavait, akivel korábban beszélgettünk: „Igen sokat küzdött a tsz pártszervezete azért, hogy a nőbizottság létrejöjjöh. Nehéz volt szót érteni az asszonyokkal, pedig a munkájukra nagyon is szüksége van a szövetkezetnek. Olyan ez, mint a kis háztartás, amely nincs meg asszony nélkül. Hát itt sem lehetünk meg nélkülük. Amióta Furkáné a titkár, megváltozott a helyzet. A munkában példát mutatnak és sokszor férfi módjára dolgoznak. A szocialista munka verseny is azóta bontakozott ki, amióta nőbizottság működik. A versenyt az asszonyok kezdeményezték. Ök alakították meg az első két brigádot is. Furka Zsigmondné és Dékány Zsigmondné csapata azóta elnyerte a Szocialista brigád címet. Az idén már hét kollektíva versenyez s ebből öt női brigád. Emellett a nőbizottság aktíváit minden megmozduláson ott találjuk...” Furkáné nagyon szívesen beszél munkájáról. A „hadvezér” és csapata — A hivatásomnak tekintem ezt a munkát. Szívesen csinálom, mert örömet szerez. Az asszonyok és lányok nagyon tudnak lelkesedni és dolgozni. Szép szóval pedig mindent el lehet érni náluk — mondja. Azután élményeikről beszél. — A nemzetközi nőnap, az április 4-i ünnepség, a május 1-i felvonulás mindig a legnagyobb élmény számunkra és njindegyi.ken teljes létszámmal megjelenünk. Szép ez a munka és akkor különösen szép, amikor másoknak örömet szerzünk. A szociális otthon lakóit rendszeresen meglátogatjuk. Olyan boldogok ilyenkor. És a gyermekotthon kis lakói is, akik szülők nélkül nevelkednek. Ide szintén rendszeresen ellátogatunk. A gyermeknap, az öregek napja, a karácsony, minden rendezvény, amit tartunk, örömet szerez. Mi itt, a faluban más szórakozást úgysem találunk, hát ezt csináljuk teljes szívvel. Igaz, a férjek nem mindig értenek meg bennünket, kifogásolják a sok gyűlést, összejövetelt. De azért nincsen baj. Őket is meghívjuk egy-egy rendezvényre — teszi hozzá huncutkás mosoíy- lyal — és akkor megbékélnek. Nagy öröm az is, hogy a tsz és a község vezetői, no meg a járásiak megbecsülik a munkámat Tagja lehettem a pártnak, sót a vezetőségbe is beválasztottak. Ezenkívül már többször kaptam jutalmat «« voltam Hévízen is üdülni. Mindez nagyon jólesik, de higgye el, nem a jutalomért teszem. Egyszerűen: szeretem az asszonyokat Nélkülük nem is érhetnénk el eredményt, mert (Jgye amilyen a csapat, olyan a hadvezér is. Hiába lennék jó szervező. egyedül semmit sem érnék el. Nálunk éppen ez a legszebb, hogy mindent együtt csinálunk, egységbe forrtunk. Ez ösztönöz a további feladatok megoldására. Az eső még erősebben kopog a tetőn. A vihar odakint most kezd igazán tombolni s mi itt a békességről, a megértésről beszélgetünk, amit Furkáné a társaival együtt teremtett meg. Éles kontraszt ez a beszélegtés a kinti viharral. De van valami hasonlatosság is. A nőbizottság munkája sem mentes kisebb viharoktól — vita a férjekkel, küzdelem valami cél eléréséért —, de mint a termeszeiben, itt is kitisztul az ég s győz a megértés, egymás segítése. Ez az öröm. akár vihar után a nap, beragyogja mindnyájuk életét. Kasnyik Judit Önkormányzat a gyulai leánykollégiumban B kollégiumi életben mindig valami újat, valami nagyon érdekes dolgot ígér az önkormányzati nap. Nem kei! azért félreérteni az önkormányzati napok értelmét. Nem azt jelenti, hogy mindenki önmaga „kormányozza” önmagát. Itt sem tűnik el a közösség, nem jön elő csak az egyéni érdek, az egyéni időbeosztás. A kollégium rendje szilárdan, rendíthetetlenül megmarad, csak az újonnan kinevezett „nevelők” változnak meg. Az ő munkájukat elég egy mondatban jellemezni: Méltó helyettesek voltak. Az ellenőrzések során ezt, azt hiszem, tényleges nevelőink is észrevették. És mi milyenek voltunk? A reális bírálat szerint: meglátszott, hogy nem nevelőink vannak velünk, például ebédné1. No de miben? Abban, hogy az ember sokkal felszabadultabban mondta ki azt a pár szót, amit amúgy is kimondott voüna. A fegyelmezetlenségnek, a hivatalos visszaélésnek nyoma sem volt a három nap alatt. Mintha mindenki magán érezte volna a sikert vagy éppen a balsikert. Először kellett volna beszélnem a tanulásról, hiszen a legfontosabb feladatunk mégis az volt. Egyik legnemesebb célja az önkormányzati napoknak az öntudatos tanulásra való nevelés. Vagyis: ne csak akkor tanulj, ha nevelőd ott ül és kétpercenként rádszól. hogy „tanulj már”! Hanem jöjj rá arra magad, hogy . . . Jöjj rá magad is a sokat hangoztatott frázisra: magadnak tanulsz. Nevelőink is meg voltak elégedve az önkormányzati napokon tanúsított magatartásunkkal, tanulásunkkal, és hivatalosan is kijelentették az önkormányzat sikerét. Sikerült, és ezt a s’kert ajánlottuk fel a kongresszus tiszteletére. Kívánunk még sok ilyen napot magunknak! Hargittai Rita (A kedves neiuléc/étd ... A napokban Sarkadon jártunk és a tűző nap bágyasztó hatásának ellensúlyozására bementünk a.főtéren levő modernül átépített presszóba. A kora délutáni idő ellenére hozzánk hasonlóan elég sokan próbálták hűsíteni magukat. Ez az igyekezet azonban csak próbálgatás maradt. A helyiségben szinte „megállt” az elhasznált, füstös levegő. Az erős kávéillat melleit ráadásul még egészen sajátos, állott tejszag is dúsította az amúgy is ..tömény” levegőt. Az előzékeny felszolgálóhoz két egyszerű kérésünk volt: kérünk valamilyen hús gyümölcslevet és kapcsolja be a mennyezeti nagy ventillátorokat. A válasz mindannyiunkat meglepett. — A gyümölcslevet azonnal hozom, de a ventillátorokat, sajnos, nem tudom bekapcsolni. — Látva mindannyiunk megütközését még hozzátette — A két nágy ventillátor olyan alacsonyan van az áll- mennyezethez függesztve, hogy beindulás után pillanatokon belül minden mozgó tárgy helyet változtat és valamelyik sarokban lesz található. A tervezők és kivitelezők mindent gondosan elkészítettek, még a ventillátorokat is felrakták. Tehát lényegében it! minden a kedves vendég érdekében történt. Hogy nem jó helyen van a készülék és így nem működtethető? Ez legyen a legkisebb gond, lényeg, hogy megvan. Majd a legközelebbi átépítésnél feljebb teszik. Addig is a jó hús gyümölcslé mellett tovább lehet élvezni az állott levegő minden „aromáját”. — ai — Érettségi bankett „Száz szál piros rózsát küldöttem teneked” énekeltük érzelmesen, szívszagigatóan a kiskocsma kerthelyiségében, ahol érettségi bankettunkat tartottuk és ittuk a homoki caigert, az olcsóbb fajtát, de úgy ám, mintha összeesküdtünk volna a kocsmáros ellen. Jó bor volt az, egy litertől vagy kettőtől — ki hogyan bírta — olyan igazi „gyönyörűszép” hangulatba keveredett az ember, hogy akár a világ urának érezhette magát, s Hollós bácsi, az egyébként zord italmérő kivételesen ezt meg is engedte nekünk. Igen, de csak módjával, kinek- kinek a forintja szerint, mert nem volt olyan diákzseb, amelybe az öreg — már a bejárati ajtónál — bele ne látott volna. Féléén tiszteletre méltó adomány vagy inkább tudomány volt ez, főként a kezdők, a kocsmagólyák számára —, de nekünk idősebbeknek, a maturánsoknak már jótétemény, hiszen pénzünk fogyását vagy éppen teljes elfogyását az öreg Hollós időben jelezte. A pincér megállt az asztal mellett s egy pohár tiszta vizet tett elénk, mondván: „erre az italra Hollós úr vendégei a fiatalurak”. Ez volt a jel, s mi felálltunk, fizettünk, távoztunk. Mert hitelt — mint mesélte magáról — Hollós bácsi csak egyszer adott életében, s bár időben megkapta a fizetséget, mégis megborzongott, ha elmeállapotának pillanatnyi még- zavarodottságán alapuló eme könnyelműségére gondolt. Valamennyien azt kívántuk: az öreg Hollós kocsmájában legyen az érettségi bankett és a javaslat — noha a vendéglő nem túlzott szimpátiának örvendett Oktatóink körében, s méltán — a tanári kar által végül is elfogadtatott. ..Elfogadtatott a tanári kar által” — így állt az utolsó igazgatói körlevélben szó szerint, de az, hogy a bankettet együtt rendezzük a végzős leányosztállyal, az már nem fogadtatott el. Az osztályanyák — mert hogy akkor még nem voltak szülői munkaközösségek, hanem osztályanyák — javaslatára. Sajnos. Ha a mai diákzsargon létezett volna akkor, a nem elfogadtatott utóbbi határozat okozta hangulatunkat így jellemezhetnénk: „pipák voltunk”. Főként az osztáiyanyákra, akik a leányoeztály bankettjét — úgymond — kulturáltabb környezetbe, a strandvendéglőbe vezényelték, távolabb a Hollós-kocsma kétesre értékelt belbecsétől. „Még az éjjel felkeresem a régi szeretőm...” Kz a nóta járta már a harmadik körivás után és érlelődött bennünk, néhányunk-
