Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-22 / 146. szám
1M6. június 22. 5 Szerda Tanyanap Csabaszabadiban A Hazafias Népfront és a békéscsabai Magyar-t-Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet június 26-án Csabaszabadiban, a tsz közipontjában egész napos programmal nagyszabású tanyanapot tart, melyre mintegy 1500— 2600 vendéget hívnak meg a Békéscsaba környéki tanyavilágból és a termelőszövetkezetekből. Vasárnap délelőtt 10 órakor nagygyűléssel kezdődik a program. A gyűlésen dr. Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára tart előadást, melyben tájékoztatja a résztvevőket a jelenlegi nemzetközi és belpolitikai helyzetről. Délután gazdag kulturális és sportműsor szórakoztatja a tanyavilág lakóit. A honvédség térzenét ad. ezenkívül a felállított szabadtéri színpadon fővárosi művészek felléptével vidám műsor lesz. Fellép a közkedvelt Balassi együttes is. A rendezők gondoltak az esetleges rossz időjárásra is, ezért egy 8—900 személyt befogadó sátrat építenek, hogy zavartalanná tegyék a tanyanapot. Maszekolók Szombat van, délig tart a műszak. Kiss Jóska és Nagy Gergely, a műhely két szenvedélyes horgásza orsót készít. Már előbb hozzáfogtak a maszekoláshoz, de más napokon csak rövid időt szántak rá. Ilyen pontos, finom munkához az nem volt elég. Ma — ha törik, ha szakad — el kell készülnie a harmadik orsónak is. Éneikül nem indulhatnak a kétnapos horgászatra, ami már egy hete izgalomban tartja őket. Milyen remek lesz az új orsókkal! Ez egyszer biztosan nem mennek hiába, lesz fogás. És nem is akármilyen. De hát az üzem. a vállalat... Elmegy az idő, nincs termetes... Ki fizet rá? A maszekolás ideje alatt azonban mélységesen szuny- nyad a lelkiismeret. Képzeletükben már kint vannak a Körös partján. Megfeszül a damil. peregni kezd az orsó és az izgalomtól a szivük hevesebben dóbog... — Elvtársak, hagyjátok már abba! — szólal meg az észrevétlenül mögéjük kerülő művezető, akinek azonban egy cseppet sem szigorú a hangja és a gépek zajában alig hallatszik. A maszekolók hátrafordulnak, de a művezetőnek az arcán a harag nyomát sem látják. Talán mintha egy kis mosoly is vibrálna a szemében, valami jóindulatú egyezkedés-keresés, amolyan bocsánatkérésféle. Ettől igazán nem kell begyulladni, Nagy Gergely meg is kérdezi: — Miért? — Jön valaki és baj lesz. Értsétek meg... A két maszekoló pedig rendíthetetlen nyugalommal fabrikálja tovább az orsót, hogy még a munkaidő befejezése előtt kész legyen a harmadik is. Nagy Gergely szinte a művezető orra alá tartva mutalja: — Jóképű, ugye? A művezető mondana miamit, de közbevetőleg egy kérdés hangzik el: — És a tv-antenva? Itt készítette a műhelyben, s most csak nyel egyet. — Na nem is azért... Szép az az orsó... Csak igyekezzetek — dadogja és elindul ki a friss levegőre. —or ban olyan gondolat, amely a strandvendéglővel, mint helyszínnel, az ott bankettező lányokkal, Évával, Katicával, Juliskával, Magdával, Erzsikével, Csépivel és a többiekkel, mint szerelmünk megannyi élő. vonzó, viruló tárgyával állt összefüggésben. Mert szerelmesek voltunk mindahá- nyan, bolondul szerelmesek, mint ahogy tizennyolc éves korban, fel- nőtt-kamaszosan szerelmes tud lenni az ember. Nagyon és múlhatatlanul. Ittunk még egy pohárral és már meg is született a terv: öten megyünk át — Bakos, Hódi, Gombos, Pálfi és én — valamennyien az ősi Hollós-brancs- ból; a strand hátsó falánál mászunk be, a medence melletti bokrok mögött előremegyünk a vendéglő teraszáig, azután — lesz, ami lesz... Rózsát szakítottunk a templomkertben, egyetlen egyet mind az öten, a gomblyukba tűztük és — kezdődött a kaland. A nótát már messziről hallottuk: „Kék nefelejcs, el ne felejts, mikor én már nem leszek...” Az agyonkoptatott operettsláger hallatára majdnem hangosan elnevettem magam: Hódi májusi szerenádja jutott eszembe. Éppen halálosan szerelmes volt, jött májU6 első éjszakája fehér és lila orgonákkal és ő szerenádot adott Katicának, ahogyan az „Iglói diákok”-ban látta; Katica boldog volt, ablakában gyertyát gyújtott, nagymamáig pedig — aki igen idős lévén, már egészen elfelejtette, hogy ő Is volt egyszer nyiladozó rózsabimbó — az illetlen edénnyel fenyegette meg a halálosan szerelmes trubadúrt, Hódit, aki szíve minden örökérzését beletette a dalba: kék nefelejcs, el ne felejts... „Ne röhögj, te fakutya” — mordult rám, miközben a strand hátsó kőkerítéséhez értünk. s csöndesen úgy oldalba vágott, hogy levegőt nem kaptam. Megértette a nótát. Indulás, át a falon és a nagy medence betonszélén, a bokorszegély árnyékában — előre! Néma csendben hajtottuk végre a fegyvertény első ütközetét. Az a halk reccsenés, ami hallatszott a fal tetején, csak a Pálfi nadrágja volt, a varrásnál. A vendéglő tánctaraszának fénye halványan ért el hozzánk és még mindig a „kék nefelejcs”-et húzta a fantáziátlan zenekar. Gyerünk, szépen egymás után. Balról a bokorsor és — vigyázat! — jobbról a hűvös vizű medence, „csak úszóknak”, ötven méter hosszúságban. Gombos ment elől, a medence beton.párkányán, előrehajolva, lehúzódva, mi pedig utána. A Gombos. Az éber! Az óvatös! Az elővigyázatos! Ment előre — mi a nyomában — és egyszer csak megbotlik. Már káromkodna is. de megelőzi egy rémült sikoly, egy férfias „jajistenem”; valakik futni kezdenek a bokron túl a strand belseje felé. Gombosnak földbe gyökeredzik a lába; a mienk is; a zenekar abbahagyja a Borozsgyán és Rákóczitelep Orosháza -Rákóczitelep. A Zsilinszki gróf uradalma terült el ezen a környéken: azért osztottak itt házhelyeket, hogy helyben legyen a munkaerő. A Rákó- czitelepnek most 4500 lakosa van, a 30-as években is hasonló volt. Nyáron az uradalomba jártak dolgozni az emberek, télen pedig behúzódtak házaikba, mert a heti egynapos ínségmunkán kívül nemigen jutott más. Ez a 80 fillér, vagy egy pengő pedig egy családnak csak olyan volt. mint haldoklónak az injekció. Nem is igen lehetett látni cipős gyerekeket, télen három-négy gyerek hordott váltva egy pár cipőt. Ezért írtak a miniszternek levelet 1930 márciusában, melyben munkát kértek. A válasz: „Kérelmük nem teljesíthető”. A kérelem egyik aláírója Tódor István volt. Unokája most az orosházi városi pártbizottság munkatársa. Visszaemlékezik, hogy a Rákóczitelepen ak- korikfan még veremlakás is volt. Sok ház végén pedig apró ablak virított, hogy télen minél kevesebb hideg menjen be. Egész télen ki sem nyitották a kicsiny ablakokat, merj tüzelőre nemigen jutott. Hacsak valaki az uradalomból nem lopott. Ez pedig nem lehetett sok. hiszen jól őriztek ott mindent, tudták, hogy a nyomorgó t ember a családjáért mindent megtesz. Kegyetlen éhségtörvények uralkodtak. Arra is emlékszik, hogy akik nyáron az uradalomban dolgoztak, azokat a számvevő tiszt hajnalban ellenőrizte, hogy ott vannak-e, még szürkület ■ előtt zseblámpával világított a névsorra, s így szólította név szerint őket. Aki későbben jött, az már nem dolgozhatott aznap. Régi fényképen láttam meztelen gyerekeket, hasuk fel- puífadt a sok zsírtalan löttytói. Most pedig a rákóczitelepi általános iskola nyolcadik osztályát befejezők táblájáról fessen öltözve, nyakkendősen néznek rám a gyerekek. nótát; az egész leányosztély és a tanári kar, az osztályanyákkal együtt mind errefelé néz; „kérem, kérem, csak nyugalom, megnézzük, mi történhetett” — halljuk az igazgatónő hangját s már oda is a kalandhoz gyűjtött bátorságunk, mind beleszaladt a lábunk szárába. Óriási izgalom — és talán tizenöten is elindulnak errefelé. Nincs menekülés! Ha itt találnak bennünket, abból több lesz, mint skandalum. Mit érdekelt bennünket, hogy ki sikított, mit csináltak, hova szaladtak, csak mi meneküljünk valahogy... A vész ott tornyosult fölöttünk, egyre közeledett — ekkor Bakos szépen, csendesen be 1 eereszkedet t a medence sötét vizébe s kiadta a megmentő parancsot: „Vízbe mind! Merülés!''... Másfél vagy két órát áztunk a medencében, szép érettségi ruhánkban. Addig mozdulni sem mertünk, csak lapultunk hol a víz alatt, hol csak éppen a fejünket kidugva,. a medence falához taipadva, amíg vége nem lett a leányosztály bankettjének. Jól érezték magukat a lányok... (Pálfival találkoztam valamelyik napon egy országos tanácskozáson és egyik szünetben, beszélgetés közben elevenítettük fel többek között ezt a történetet is. Egyébként Pálfiból tanár lett és a régi gimnázium — a mi öreg iskolánk — igazgatója. Már több mint négy éve.) Dér Ferenc A rákóczRelepiek már 1949- | ben, a volt Zsilinszki birtokon, szövetkezetét alakítottak, s a Vö- ] rös Csillag nevet adták neki. Tavaly, 1965-ben 36 forint jutott tag- 1 jainak munkaegységenként. De j nemcsak a szövetkezetben dolgoznak a rákóczitelepiek. az elmúlt tíz évben Orosházán háromezerrel nőtt a keresők száma, ezt az ipartelepítés tette lehetővé. Sok nő dolgozik a baromfiiparban, a ruhaiparban, a magtisztítóban és az országos hírű, modern üveggyárba is jutott a rákóczitelepiek közül. Van sok család, ahol több kereső van. Ezért tűntek el a veremlakások, többen újat építettek, mások az apró ablakokat kicserélték naggyá. Behálózták a telepet járdával, villanyvezetékkel, mert villany sem volt. autóbusz es kisvasút köti össze a települést Orosházával. Minden házban van rádió és 210 tv-antenna nyúlik a magasba a háztetőkön. Vannak néhányan, akik már saját autójukkal utazgatnak. Nincs emberpiac, nincs kenyérgond. A gyereket nem kell nyol- cadkiló cukorért küldeni a boltba, hogy a teavizet megízesítsék egy kicsit, mint a 30-as években. Ügy ízesítik most, ahogy szeretik. Cipőt is olyat vesznek a gyerekeknek, amilyen tetszik nekik. Meg rádiót is. Békésen sem volt másként, mint az orosházi Rákóczitelepen. A község borozsgyáni részén lakó Nagy János is a nincstelenek kenyerét ette. Kubikolt. aratott, volt vasúti munkás és kosarat is font. Most, ahogy ülünk egymással szemben a konyhaasztalnál, messze-messze elvezetnek a szavai. önkéntes volt a fiatal Szovjet Szocialista Köztársaság hadseregében, majd Moszkvában katonatiszti iskolán vett részt. — Ott tanultunk a Kreml egyik szárnyában, ahol valamikor Katalin cárnő ludovikásai. A kéthetenként, havonként tartott klubesteken találkoztam Kun Bélával is. Lenin is volt nálunk; őt úgy láttam naponta, mint ma a tanácselnökünket. Érthető, hogy rá nagyon is görbe szemmel néztek a rend ural, őrei, amikor visszatért. — Kiváltképpen a vőfik. így neveztük egymás közt a csendőröket. Ránéz Anna lányára, Veres Jánosaiéra, aki ebédet főz. Most nem kell lopni rozsét, hulladékfát. hogy levest főzzön. A Békési Kosáripari Vállalat l-es számú üzemében dolgozik, havonként 1400 forintot keres. Most délutáni műszakos, előtte megfőzi az ebédet, ha hazajön a nyolcadik általános iskolába járó legnagyobb fia, az is friss eledelt egyen. — Emlékszel Annuska, amikor karácsony szombatján jöttek a vőfik? — Nem emlékszem, hiszen még akkor csak 5—6 éves voltam. Ez még 1931-ben volt. Titkos kommunista iratokat kerestek, pedig csak a szociáldemokrata párt működési alapszabályát küldték el neki, mint másoknak. De már akkor is gyanakodtak, ha ket- ten-hárman találkoztak. Ezért fordult elő, hogy május elseje előestéjén azzal állítottak be hozza a csendőrök, nem tudja-e hol la- kik Orbán János. — Mondtam nekik, hogy 14 házzal arrébb. De hát tudtam, hogy ez csak azért van, hogy szimatoljanak, nincs-e nálunk összejövetel. Nagy János már 10 éve nyugdíjas; 1962-ben pedig a Szocialista Munkáért Érdemrenddel tüntették ki. Eleven történelem bágyog ajkáról. A felszabadulás első idejében tolmács is volt. s ekkor találkozott a szovjet hadsereg olyan tisztjével, akivel együtt voltak a 20-as évek eleién Moszkvában katonai iskolán. Ma is jól emlékszik vissza, amikor ez a magyar származású. Győrbe va ló szovjet hadsereg tisztje oldalba lökte és átfonta karjával. — Te vagy az, Jáno6!? Igen, ő volt. Az maradt, ami huszonvalahány évvel azelőtt. Es a tanácsok megalakulásáig községi bíró volt. Most sem nyugszik. Bírósági ülnök. A harmincas évek éh pusztulásra ítélt békési ezrek közül való, akik a burzsoá rendtől nem kértek mást. csak munkát és azt sem kapták meg. Most a munkáshatalom erejével védi a dolgozó embereket, hirdeti a szocialista morált. Most már ezzel is tud törődni, hiszen a családban nincsenek kenyér- gondok. János fia, aki most 43 éves, Csabán a mélyépítő vállalatnál dolgozik, felesége pedig a békési Október 6 Tsz baromfigondozója. A 16 éves Ilona lányuk szintén ebben a tsz-ben dolgozik a kertészetben és a téli időszakban Jászberényben tanult kertészeti tanfolyamon. Anna lányuk gimnáziumba jár. Arra már nem emlékszem, hogy a 19 éves Jutka mit csinál, mert úgy pergett a múlt és a jelen életorsója, hogy nem győztem követni. Arra méa emlékszem, hogy János fia családja a télen két darab 200 kilós hízót vágott, s gyermekei nem ismerik már a zsirtalan löttyöket. Annuska félre húzza a tűzhelyen a jó illatú paprikást, meg főtt, amíg apja, Nagy János néhány epizódot felvillantott a régi életből. Akkoriból, s a maiból. Milyen jó is, hogy a vőfik cicázó kokastollai a történelem szemétdombján enyésznek. Sarjad hat. virulhat Nagy-Aliölöön is az élet. Cserei Pál Gyógyszerész-vándorgyűlés Orosházán A Magyar Gyógyszerészeti Társaság, a Magyar Kémikusok Egyesülete és a Szilikátipari Tudományos Társaság Békés megyei szervezetei június 23-án, délelőtt 9 órakor, Orosházán, a városi tanács dísztermében vándorgyűlést tartanak. A gyűlésen több előadás hangzik el a hazai gyógyszeresüveg- és ampullagyártás időszerű minőségi és mennyiségi kérdéseiről. Előadást tart többek között dr. Katona Kálmán, az Országos Gyógyszerészeti Intézet képviselője, dr. Takácsi Nagy Gc za, a Kőbányai Gyógyszeráráig) ár gyógyszertechnológiai laboratóriuma, Boros Tibor és Deák Mihály, az Építésügyi Minisztérium Üvegipari Vállalata, valamint So- mody Árpád, a Tokodi Üveggyá képviselője. Az előadások után a résztvevők Gyopárosfürdőre látogatnak el, majd délután öt órakor a? Orosházi Üveggyárat tekintik meg.
