Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-22 / 146. szám

1M&. június 22. 3 Szerda PIHENŐ Komszomol-vendégek Csorváson A csorvási Ady Termelőszö­vetkezet KISZ-szer.vezetének meghíváséiba június 21-én tíz­tagú Komszomol-küldöttseg ér­kezett a kárpát-ukrajnai Szaló- ka községből. Az öt fiú és öt lány a KISZ-íiatalok vendége­ként egy hetet tölt Magyaror­szágon. A csorvásiak gondos­kodtak megfelelő programról is. A vendégek ma megtekintik az Ady Termelőszövetkezet met. Veszi le a puskáját és szól az embereknek, akik ott ezzel a szovjet katonával foglalatoskod­nak, hogy menjenek odébb. Agyon akarta lőni. Apám meg, ezt képzeld el, oda állt eléje és éktelenül felháborodva, lehordta cefetül ezt a németet, hogy kép­zeli ezt, sebesültet legyilkolni... — Elképesztő. Az egész, amit mondasz. Hogy a szovjetek már ilyen közel... És apám! így kiállt azért a katonáért?!... — Hogy kiállt? ... öregem, üvöltött a némettel, paprika- vörös volt. ha hiszed, ha nem, még a kezével is megfenyegette. Aztán az emberek is nekibáto­rodtak, morogták, végül is a né­met legyintett, vállára lökte a puskáját és elhordta az irháját. — És mi lett a sebesülttel? — Jött egy magyar katonai lo­vasszekér, azok fölrakták a ko­csira, hogy beviszik a kórház­ba. Hát hogy aztán odaért-e, él-e, hal-e, azt már nem tudom. Martin néni felszedelőzködött, készülődött: — Apátok kitér a hitéből. Már lassan keresésünkre fog indulni. Magda is sürgette a búcsút: Indulnunk kell, Erzsiké néni. Most én sem tudom hazakísérni magukat. — Öh, ne félts engem, lá­nyom. Itt van nekem az én vé­delmezőm, a Pisti fiam. Hazata­lálunk mi ketten. Elköszönt. gazdaságát és a község neve­zetességeit. A programban há­romnapos balatoni körút is szerepel, amelyre különautó- busszal indulnák és húsz csor­vási KISZ-fiatal is elkíséri őket. Vasárnap Budapestre mennek, ahol többek között el­látogatnak a Parlamentbe. Az ukrajnai komszomolisták vi- szontlátogatásra hívták meg a csorvási fiatalokat, akik a nyár végén utaznak Szalókára. — Most már megvan a lel­kem békéje. Csak az a szegény bátyátok, Ferenc. Arról nincs semmi hír. Se egy lap, se sem­mi. Da talán azt is megsegíti majd a jó Isten. Hát csak vi­gyázzatok nagyon magatokra, drága fiacskáim... Apaikor a látogatók után be­csukódott a kapu, Magda az ud­varon megállította Lacit: — Nos? — Jenőre nem számíthatunk. A fegyveres harcot nem vállal­ja. Nagyon rendes fiú minden­ben, a legmesszebbmenőkig, de megrettent attól, hogy embert öljön. Azt mondja, magyarokra nem lő. Csakhogy nem lehet mindig kiválogatni. Laci még hozzátette: — Filiszter-lélek. Magda kicsit gondolkodott: — Nem baj. Ma este elvisz­lek Szitás Győzőhöz. Ott fölsze­relsz, katonaruhát kapsz, igazol­ványokat, nyílt parancsot — va­lódiakat, amelyekkel biztonságo­san mozoghatsz. Az elvtár­sak mindenről tájékoztatnak. — Veled leszek együtt? — A parancsnok Hámos Ist­ván. Én is ehhez a csoporthoz tartozom, de... én mást csinálok. Bárhol találkozunk, nem ismer­jük egymást. Te az vagy, aki az igazolványaidban leszel. — Jenővel mi lesz? (Folytatjuk) Ismét töretlen a munkakedv az eleki Lenin Termelőszövetkezetben nyékből. Szerencsére az állatgon­dozók töretlenül dolgoztak. Csak hát az ő szorgalmuk nem tudta ellensúlyozná a kétmillió forint értékű takarmányhiányt s a többi kiesést, amik miatt aztán 7 fo­rinttal kevesebb munkaegység ér­tékkel zártáik az 1964-es eszten­dőt. Vissza a korábbi elosztási formákhoz A községi pártbizottság és a szövetkezet pártszervezetének ve­zetői kezdetben kezdték megér­tetni az elégedetlenkedőkkel, hogy hiszen lényegében egy jó, fejlett elosztási formáról van szó. Azon­ban nem tudták meggyőzni azo­kat, akik ebben nem láttak sem­mi előnyt. Éppen ezért határoztak úgy mind a két vezető testület szűkebb és legmagasabb "'fórumán, vagyis a taggyűlésen, hogy vissza kell térni a korábbi munkaszer­vezési és elosztási módszerekhez. Erre aztán tavaly megint fellán­golt az évekkel korábbi munka­kedv. Mintha csak új emberek ragadtak volna kaszát, kapát a 8500' holdas gazdaságban, úgy nőtt, fejlődött minden. A kukoricát ne­gyedében művelték a családok. Az eredmény holdanként 26 má­zsa morzsolt termés lett. A cu­korrépáért eredményességi mun­kaegységet írtak jóvá s minden megművelt, betakarított 100 négy­szögölért 2 kilogramm cukor járt. Az eredmény 222 mázsa holdan- kénti répatermés. A megváltozott munkakedvre jellemző, hogy amíg 1964-ben az I-es üzemegy­ségben 190—200-an dolgozgattak fortyogó kedvvel, tavaly már 500 —600-an jártak ki, s dolgozott vasszorgalommal a szövetkezeti gazdák apraja-nagyja. Ez jellem­ző volt az egész szövetkezetre. Ezért termeltek búzából 16, ken­derből pedig 55 mázsát holdan­ként. Mindez s még egy sót- nö­vény terven felüli terméseredmé­nye jócskán mérsékelte azt az 1,8 millió forint kiesést, amit a száj- és körömfájás okozott. így aztán a közös vagyon a tavaly­előtti 3 millió forinttal szemben, 7 millió forinttal gyarapodott. Megújult hittel, nagyobb akarattal Az idén már nincs takarmány- hiány a közösben. Annyira nincs, hogy 200 hold legelőt feles, 100 hold vörösherét és 100 hold új vetésű lucerna kaszálását harma­dába kapták meg a jószágot tartó szövetkezeti gazdák. Ezenkívül takaríthatnak be szénát az árkök és a dűlőutak mentéről. Ha így sem lesz elég a takarmány, kap­hatnak másodvetésű csalamádét és lucernalisztet is. Az utóbbit csak akkor, ha nem fogyasztja el a nagyszámú állatállomány. A közös állatállománytól ugyanis senki nem akar megvonni egy szem takarmányt sem. mert az a tavalyi száj- és körömfájás elle­nére is a régi jó hírű. A 320-as kocaállomány is, az 1300uas juh­állomány is törzskönyvezett, a 300-as tehénállomány pedig telje­sen gümőkórmentes. Az ez évi értékesítési terv többek között 200 tenyészsertés. 2500 hízott sertés, 270 hízott marha és 40 ezer csi­be. Az eddigi értékesítés eredmé­nye. de a növények fejlettsége, ápoltsága is bizonyítja, hogy az eleki Lenin Tsz-beri' hé’mcsak hisz­nek a prémiummal együtt 40 fo­rintot érő munkaegységben, hanem következetes akarattal dolgoznak is érte. Eltűnt a két év előtti bi­zonytalanság és kedvetlenség, s előreláthatólag mindörökre. Nem is távoli idő az. amikor újra ran­gos helyet foglal el az eleki Le­nin megyénk és az ország szö­vetkezetei között. Kukk Imre Növekedett a talajjavítási igény Előkelő rangja, hírneve volt 1963-ig az eleki Lenin Tsz-nek. Az újságok többször példaképül állították tagjai szorgalmát, ve­zetői leleményességét, kezdemé­nyező készségét. Ha valamelyik vállalat nem tudott szerződést kötni valamilyen növény- vagy állatfajtára, az elekiekhez nyu­godtan fordulhattak. Ott elvállal­ták, mert a jól alkalmazott ag­rotechnikai módszerek s a töret­len igyekezet következtében ott jól megtermett és jó jövedelmet hozott minden. Kukoricából átlag 23 mázsa morzsoltál, cukorrépá­ból 210, kenderből pedig 50 má­zsát takarítottak be holdanként. Munkaegységenként 40 forint kö­rüli érték jutott. Emellé az erköl­csi elismerés sokasága is párosult. Többek között az ez évi országos mezőgazdasági kiállításról elhoz­ták a sertéstenyésztési nagydíjat, s a kendertermesztés első díját. A derűt borús hangulat követte Az, hogy szinte nem tudtak olyan célokat kitűzni, amelyeket ne teljesítettek volna túl, azt a meggyőződést érlelte meg a szö­vetkezet vezetőiben, hogy náluk gazdaságilag jól megelőzött, ma­gas öntudattal rendelkező embe­rek dolgoznak már, akik a világ legtermészetesebb követelményé­nek tartanak minden új módszert s ellenvetés nélkül látnak hozzá megvalósításához. Ebben a meg­győződésben határozták el, hogy az addigi eredményességi mun­kaegységen és premizáláson ala­puló jövedelemelosztás helyett a fejlettebb, garantált jövedelemel­osztásra térnek át. A tagság egy része — főleg az állatgondozók, a fogatosok és a traktorosok — elégedett tapssal fogadta ezt. A növénytermesztők jó része azon­ban csak hümmögött, mert értet­te is meg nem is, hogy miről lesz szó. Aztán mikor látták, hogy megszüntetik a munkacsa­patokat, de főleg a területek csa­ládi alapon történő művelését és a premizálást is. zsörtölődni, majd zajongani kezdtek. Az elé­gedetlenséget elég híven tükrözi az. hogy levelek sokaságát írták 1964-ben a járási és megyei szer­vekhez, amellett zarándokhelyhez hasonlított a tsz-iroda is. A határ helyett ugyanis odamentek na­ponta vagy 26—25-en vitatkozni, hogy miért vezette be a tagság akarata ellenére, a szövetkezeti demokráciát megsértve az új el­osztási formát a szűk körű veze­tőség? A kedvetlenség nyomán alacsony termésátlagok Parázs hangulatban vették kö­rül a határban is a ki-ki látogató vezetőket s a vita tárgyát az elé­gedetlenség, nem pedig a mit, hogyan, jobban képezte. A ked­vetlenséget növelte az aszály is. Pedig éppen a többszöri gyors kapálással ellensúlyozhatták vol­na a föld repedését, á termésát­lagok csökkenését. — „A vezető­ségnek hajtsuk magunkat, akik így is, úgy is megkapják a meg­szavazott jövedelmet?” — kér­dezgették. Csoda-e, hogy a két elemi erő: a szárazság és a ked­vetlenség alaposan visszavetette a érméseredményeket? Kukoricából 6 mázsával, cukorrépából 20 má­zsával, kenderből 3 mázsával ta­karítottak be kevesebbet holdan­ként s így tovább a többi növé­Megyénk termelőszövetkeze­tei, különösen az északi, észak­keleti járásokban levők, évről évre mind nagyobb talajjavítá­si igényt jelentenek be. Tavaly még csak 9800 hold, az idén pedig 13 700 hold kémiai talaj- javítást és több ezer hold di- gózást kértek. Ezen túl 18 szö­vetkezet tervezett be 5420 hol­don rét- és legelőjavítást. A ta­lajjavításhoz 12 millió forint hitelt és 36 millió forint állami támogatást kapnak. A szövet­kezeteknek is és a vállalatoknak is mindent meg kell tenniük, hogy ne csak az ez évre beter­vezett területen, hanem azon az 5600 holdon is befejeződjön a talajjavítás, ami az elmúlt év­ről húzódott át különböző okok, főleg a kedvezőtlen időjárás miatt. Értesítés! 9 A KIOSZ békéscsabai járási csoportja közli az érdekelt szülőkkel és magánkisiparosokkal, hogy az ipari tanuló szerződéseket június 20-tól augusztus 15-ig. minden kedden és pénteken reggel 8 és 12 óra között köti. KIOSZ-VEZETÖSÉG

Next

/
Thumbnails
Contents