Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

1S66. június 19. 2 Vasárnap A Magyar Népköztársaság ás a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének közös nyilatkozata A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának és a Né­met Demokratikus Köztársaság kormányának maglhi vására Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével 1966. június 13—17. között Baráti lá­togatást tett a Német Demokra­tikus Köztársaságban a Magyar Népköztársaság párt- és kormány- küldöttsége — hangzik a közös nyilatkozat, amely többek között ezeket tartalmazza: A látogatás során a Magyar Népköztársaság párt- és kormány­küldöttsége eredményes tárgyalá­sokat folytatott a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bizott­ságának és a Német Demokrati­kus Köztársaság kormányának képviselőivel. A tárgyalások szívélyes légkör­ben, és testvéri egyetértésben folytak le^, A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége megállapítja — folytatja a köz­lemény —, hogy korunkban a történelmi fejlődés fő irányát a szocialista világrendszer és a társadalom szocialista átalakításá­ért küzdő imperializmusellenes erők határozzák meg. Az elmúlt években a szocialista világrendszer országai — külö­nösen annak fő ereje, a Szovjet­unió — további jelentős» ered­ményeket értek el a társadalmi élet minden területén. Erősödött a szocialista államok gazdasági, politikai és védelmi ereje. Ugyanakkor az általános válság elmélyülése a kapitalizmus el­lentmondásainak éleződéséhez vezet. A szocialista világrendszer erejének további gyarapodása, a szégyenletes gyarmati rendszer széthullása, a kapitalista orszá­gok dolgozóinak a monopóliu­mok ellen folytatott megerősödő harca láttán az imperializmus erői — mindenekelőtt az Ame­rikai Egyesült Államok és a Né­met Szövetségi Köztársaság ve­zető körei — fokozzák agresszivi­tásukat és megkísérlik megállí­tani a történelmi fejlődés tör­vényszerű menetét. Ennek követ­keztében éleződött a nemzetközi helyzet. Az amerikai imperializmus az állami politika szintjére emelte a más államok belügyeibe való gátlástalan beavatkozást. E po­litika brutális megnyilvánulása az amerikai imperializmusnak a vietnafni nép ellen folytatott há­borúja, amelyet a Német Szö­vetségi Köztársaság és kormánya aktívan támogat. A Magyar Nép- köztársaság és a Német Demok­ratikus Köztársaság pártjai, kor­mányai és népei a legerélyeseb- ben elítélik ezt a barbár agresz- sziót, amely súlyosan veszélyez­teti a világ békéjét. Mindkét állam támogatja a Viet­nami Demokratikus . Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front jogos és igazsá­gos követeléseit, javaslatait. A két ország a Szovjetunióval és a töb­bi szocialista országgal együtt, a szocialista nemzetköziség szelle­mében továbbra is testvéri se­gítséget nyújt Vietnam népének igazságos harcához. A vietnami helyzet elemzése után az európai biztonságról szól­nak a két ország képviselői: Az európai helyzet megköve­teli, hogy növekvő erőfeszítések történjenek a béke biztosítása céljából. Napjainkban a nyugat­német imperialisták revansista és expanzív politikája következ­tében a Német Szövetségi Köz­társaság Európa legfőbb béke­bontójává, a háborús veszély forrásává vált. Az európai népek békéjét és biztonságát veszély fe­nyegeti, mert a nyugatnémet kor­mány, a Bonn—Washington ten­gelyre támaszkodva, a német imperializmus hatalmának az 1937-es határok közti visszaállítá­sát követeli és az atomfegyverek feletti rendelkezésire törekszik, hogy terveit katonai úton meg­valósítsa. Amennyiben a Német Szövetsé­gi Köztársaság — bármilyen for­mában is — atomfegyverekhez jutna, ez jelentősen fokozná a termonukleáris háború veszélyét, rendkívül megnehezítene minden előrehaladást az európai béke és biztonság megteremtése terén és áthághatatlan akadályokat gör­dítene a két német állam egyesü­lésének útjába. A Magyar Népköztársaság ha­tározottan támogatja a Német Demokratikus Köztársaság kor­mányának azon javaslatát, hogy mindkét német állam mondjon le az atomfegyverek bármilyenfaj­ta birtoklásáról. A felek támogatnak minden olyan kezdeményezést, amely az európai béke és biztonság ügyét előmozdíthatja. Az európai biz­tonság megteremtése érdeíkében fokozatos enyhülés elérésére van szükség a fegyverkezés csökken­téséről szóló megállapodások ré­vén, mindenekelőtt olymódon, hogy valamennyi atomfegyverrel nem rendelkező állam lemond az atomfegyverek birtoklásáról; tisz­teletben kell tartani a fennálló határokat, beleértve természete­sen a két német állam közti ha­tárt is; normalizálni kell vala­mennyi európai állam kapcsola­tait, köztük a két német államét is. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság síkraszáll azoknak a javas­latoknak realizálásáért, amelyek célja megnemtámadási szerző­dés megkötése a varsói szerződés szervezete és a NATO között, eu­rópai atomfegyvermentes öveze­tek létrehozása és európai bizton­sági konferencia összehívása. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Német Szocialista Egy­ségpárt képviselői baráti eszme­cserét és tapasztalatcserét folytat­tak a két párt munkájának a szocializmus további építése so­rán felmerülő kérdéseiről, két­oldalú kapcsolataik további fej­lesztéséről és elmélyítéséről, va­lamint a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom időszerű problémáiról. Megállapították, hogy a két párt nézetei teljesen azonosak. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Német Szocialista Egy­ségpárt síkraszáll valamennyi kommunista és munkáspárt kap­csolatainak a marxizmus—leni- nizmus és a proletárinternaciona­lizmus alapján történő fejleszté­séért és elmélyítéséért. Ezután a következőket mondja a nyilatkozat: Tekintettel az imperialista erők fokozódó agresszivitására, megfe­lelő intézkedéseket kell foganato­sítani, hogy a szocialista országok gazdasági fejlődésüket céltudatos, ésszerű, szoros együttműködéssel | meggyorsítsák, hogy soraik ide-' ológiai egységének megerősítésére I a legnagyobb figyelmet fordítsák 1 és védelmi erejüket állandóan a ! szükséges szinten tartsák. Mindkét küldöttség megelége- : déssel állapítja meg, hogy a Ma- 1 gyár Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság test­véri kapcsolatai a szocialista in­ternacionalizmus alapján, kölcsö­nös érdekeiknek megfelelően to­vábbfejlődtek. A gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködés a párt- és kormányküldöttségek 1964. májusi iránymutatásai alapján jelentősen elmélyülték. A magyar—német gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizottságon a gazdasági együttműködés elmé­lyítésére hozott határozatok mind­két országban különösen a gép­gyártás, az elektrotechnika­elektronika és a vegyipar terüle­tén járulnak hozzá a termelés koncentrációjához és a termelé­kenység emeléséhez. Az utóbbi években intenzíven folyt a két ország népgazdasági terveinek összehangolására. Az 1966—70-ig terjedő hosszúlejáratú külkereskedelmi egyezmény a két ország közötti forgalom szakadat­lan növekedését biztosítja és 1964- hez viszonyítva az árucsereforgal­mat 1970-ig 143 százalékra kíván­ja növelni. A párt- és kormányküldöttségek eszmecserét folytattak a gazda­sági kapcsolatok további fejlesz­téséről. A küldöttségek az elért eredmények1 alapján szükségesnek tartják, hogy a szocialista mun­kamegosztásra vonatkozóan a KGST-ben elfogadott alapelvek­nek megfelelően, az együttműkö­dés elmélyítése céljából új lehe­tőségeket tárjanak fel és ennek révén mindkét országban elősegít­sék a műszaki forradalomból adó­dó feladatok megvalósítását A két ország között a jövőben a kooperáció és szakosítás, a ku­tatás és a termelés területén, a gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizottság munkatervei szerint, szerződéses megegyezések alapján fejlődik to­vább. Az eszmecsere során megegyez­tek abban, hogy a magyar—német gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizottság egyik fő feladata a szoros együtt­működés megteremtése a két or­szágban megoldandó komplex ra­cionalizálási feladatok végrehaj­tása terén. Emellett mindenekelőtt az al­katrész- és részegység-beszállító­ipar kutatásában és termelésében, az építőcsoportok, gépcsoportok, valamint a' nagy termelékenységű racionalizálási és automatizálási eszközök gyártásában tervszerű szoros kooperációt és szakosítást kell megvalósítani. Ezt az együtt­működést mindenekelőtt a gépipar és a vegyipar fő területein kell ki­fejleszteni. A két küldöttség tájékoztatta egymást a tervezés és irányítás rendszerének megváltoztatására országaikban hozott intézkedések­ről. Megegyeznek, hogy a kon­zultációkat a pártok, a kormányok és a gazdasági szervek szintjén rendszeresen tovább folytatják. A tárgyalások eredményeként megállapodtak abban, hogy gaz­dasági kapcsolataik további fej­lesztése érdekében különböző megállapodásokat fognak előké­szíteni és megkötni. Mindkét fél megelégedéssel ál­lapítja meg, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Német Demokra­tikus Köztársaság tudományos és kulturális kapcsolatai a két ország párt- és kormányküldöttségeinek legutóbbi találkozója óta jelentő­sen fejlődtek. Ennek eredménye­ként mindkét fél számára hasznos cserékre került sor és kedvező feltételek alakultak ki a hatéko­nyabb tudományos és kulturális együttműködés számára. E fejlő­dés további elősegítésére a két küldöttség megállapodott abban, hogy kormányaik a közeljövőben új kulturális és tudományos együttműködési egyezményt köt­nek. * A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége ne­vében Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a magyar küldöttség ve­zetője párt- és kormányküldöttséget hívott meg a Német Demok­ratikus Köztársaságból a Magyar Népköztársaságban teendő baráti látogatásra. A meghívást a német fél köszönettel elfogadta. A lá­togatás időpontját a későbbiekben állapítják meg. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság párt- és kormányküldöttsége a magyar személyiségek lá­togatását a Német Demokratikus Köztársaságban a két nép és állam életében jelentős eseménynek, a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közti testvéri kapcsola­tok és szoros barátság elmélyítése szempontjából fontos hozzá­járulásnak tekinti. A két párt és állam együvétartozásának is­mételt kinyilatkoztatása hozzájárul a szocialista népek közösségé­nek összeforrottságához, a kommunista és munkásmozgalom egységéhez és a béke biztosításához. Kelt: Berliniben, 1966. június 17-én. KADAR JANOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára KÁLLAI GYULA a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány etaöke WALTER ULBRICHT a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke WILLISTOPH a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke Molnár Géza: 24. Egyikük sem szereti a pate- tikus dolgokat, s most mégis, formálisan fel kell tennie a kérdést és választ is kell kap­nia: Jenő, megbíztak azzal... Ki bízott meg?.... Hát tudod te is... Van egy erő, egy ... Jenő, mintha megérezte volna Laci töprengését, letette a köny­vet és ránézett. A többi már csak úgy magától adódott. — Azon gondolkoztam éppen — vágott bele Laci —, hogy tud­nánk-e elég bátrak és elég kí­méletlenek lenni, ha volna fegy­verünk. S ha lebuknánk és a Gestapo villanydrótot dugna a fülünkbe, tudnánk-e hallgatni.... — Jaj, hagyd már ezt az örökös fantázia játékot — intet­te le Jenő türelmetlenül —, egyelőre éppen elég ezt is ide­gekkel bírni, ezt a négy fal közé szorult, bezárt világot... A So­mos-fiúk is látod, milyen nagy ellenállók voltak, aztán, magunk között megmondhatjuk, amikor a helyzet egy kicsit komplikáló- dott, amikor már nem úgy klap­polt minden, ahogy ők azt előre kitervelték, az őrmester lakása, meg nyílt parancs, meg hátsó ki­járat, és a többi, hát akkor ők is csak a — hogyan fogalmaz­zam, na, hogy ne legyen sértő —, akkor ők is a „kevésbé kocká­zatos” megoldást választották: átlógm a fronton, oda, ahol már nincs háború, ellenállás, csak sonka és reggeli, meg lányok vannak. Aztán az az őrmester is jól lelépett. Pedig neked akkor nagyon igazad volt, hogy lehe­tett volna találni egy romos há­zat is, pincét, meg lehetett volna szervezni, ki lehetett volna ala­kítani. De hát... Így néznek ki a hősök közelről? A villany hirtelen kialudt a fejük felett. — Van itt valahol egy petró­leumlámpa... De ahhoz először a gyufát kéne megtalálni... — Laci az asztalon tapogatott. — Hagyjad csak. Sötétben is beszélgethetünk. Úgyis mindjárt lefekszünk. — Igaz. Az is, amit mondtál. De vannak igazi hősök. Emlék­szel a foglyokra, akiket a néme­tek kísértek? Amikor mentünk le Szigetcsépre. Az egyikük, ahogy felemelte az öklét a pus­kás svábra. Emlékszel? — Emlékszem. Én még mást is mondanék: hát mit gondolsz, a Linda néni nem látta az újsá­got, hogy a katonaszökevények­nek a rejtegetőit is felkoncol­ják?... Mégis ide vett minket. Nem hiszem, hogy a kedélyes kuncogása, gügyögése mögött ne tudná nagyon is jól, mekkora ri­zikót vállalt. Ez a hős, látod, ez az igazi hősiesség, mert Linda néni még csak nem is csinál nagy ügyet az egészből. „A Jós­ka bácsi majd kiveri a németek popóját, aztán minden jó lesz, gyerekek...” Vagy a te Magdusod, ahogy minden este, sötétedés után átvág a nagy üres réten, oda-vissza a Pulyka-tó mellett s hozza nekünk a zsírtalan bab­levest, meg ahogy átjárt Budá­ra, lejött Szigetcsépre... Ezek a hősök, barátom, látod, ha én író lennék, ezekről írnék könyvet a háború után... Az asszonyokról, akik sorbaállnak kenyérért s megöli őket kisgyerekükkel együtt a becsapódó gránát. Vég-

Next

/
Thumbnails
Contents