Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-17 / 142. szám

1966. június 17. 2 Péntek Berlin Az NDK-ban tartózkodó magyar küldöttség csütörtöki napja uta­zással kezdődött. A delegáció tag­jai a „Stolteraa” szállodából a rostock—warnemündei pályaud­varra hajtattak és különvonaton visszautaztak Berlinbe. A különvonat délután fél ket­tőkor érkezett meg a berlini Ost- bahnhofra. Itt Paul Verner, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a nggy-berlini pártszerve­zet első titkára, dr. Kurt Wünsche miniszterelnökhelyettes és Oskar Fischer külügyrmniszterhel y ettes üdvözölte a vendégeket. A küldöttség ezután rögtön a brandenburgi kapuhoz ment és ott megtekintette az NDK Ber­linen áthúzódó állami határvona­lát. A magyar küldöttség ezután a brandenburgi kaputól alig né­hány méternyire az Unter den Linden és az Ottó Grotewohl utca sarkán immár csaknem teljesen felépült új magyar nagykövetségi épületet tekintette meg. Itt Bor- sányi Pál építészmérnök és né­met kollégád számoltak be Kádár Jánosnak az építkezés menetéről. Csütörtökön délután a magyar A megerősödött barátság érzésével térünk vissza hazánkba — mondotta Kádár János elvtárs a berlini nagygyűlésen küldöttség a Friedrich-Stadt Pa­lástban, Berlin mintegy 3000 em­bert befogadó színházában meg­rendezett nagygyűlésen találko­zott az NDK fővárosának dolgo­zóival. A nagygyűlés résztvevői lelkes tapssal köszöntötték az el­nökségben helyet foglaló Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkárát, a ma­gyar küldöttség vezetőjét, Kállai Gyula miniszterelnököt és a kül­döttség többi tagját; Walter Ul- brichtot, az NSZEP Központi Bi­zottságának első titkárát, az NDK Államtanácsának elnökét, továbbá az NDK számos más vezető szemé­lyiségét. A himnuszok elhangzása után Paul Verner, az NSZEP Po­litikai Bizottságának tagja, a nagy-berlini városi pártbizottság első titkára mondott megnyitó szavakat, majd Walter Ulbricht és Kádár János tartott beszédet. Walter Ulbricht elvtárs beszéde Walter Ulbricht beszéde elején örömmel nyugtázta, hogy a Ne­met Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság együtt­működése a legkülönbözőbb terü­leteken eredményesen fejlődik. A magyar párt- és kormányküldött­ség látogatásáról szólva kijelen­tette: E látogatás értékes hozzájá­rulás az NDK és a Magyar Nép­köztársaság közötti kapcsolatok további sikeres fejlesztéséhez s azt eredményezd majd, hogy az agresszív nyugatnémet imperializ­mus ellem közös frontunk még szilárdabb lesz. — Elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy együttműködésünk a szocialista internacionalizmus alapján mindkét fél számára gyü­mölcsözően fejlődött és elmé­lyült. Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy sikerrel váltottuk valóra azokat a határozatokat, amelyeket a két ország párt- és kormány- küldöttsége az 1964-es budapesti találkozó alkalmával hozott. Walter Ulbricht ezután kiemel­te: Különösen egyetértünk a Szov­jetunió Kommunista Pártjának az­zal az állásfoglalásával, hogy va­lamennyi antiimperialista erő tel­jes egységére, cselekvő együttmű­ködésére van szükség ahhoz, hogy a világháború elhárításának lehe­tőségéből realitás legyen. Eszme­cseréink eredményeit fontos hoz­zájárulásnak tekintjük a béke és az egység ügyéhez — hangsúlyoz­ta. — A magyar nép saját tapasz­talatából ismeri a német imperia­lizmus bűnös arculatát. A Ma­gyar Népköztársaságnak a nyu­gatnémet imperializmus és mili- tarizmus politikájával szembeni határozott magatartása, továbbá az a támogatás, amelyet a magyar nép nekünk nyújt a német kérdés békés megoldásáért vívott har­cunkban, a német néppel való testvéri szodidaritás kifejezését je­lenti, ami jól szolgálja az euró­pai népek béke törekvéseit is. — Meggyőződésem: a Magyar Népköztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság dolgozói a jövőben is vállvetve a Szov­jetunióval és más szocialista or­szágokkal szilárd szövetségben har­colnak a Nyugat-Németországból kiinduló háborús veszély elhárí­tásáért, Európa és a világ béké­jének biztosításáért. Ebben a harcban senki és semmi nem tud éket verni közénk — hangoztatta. Befejezésül Walter Ulbricht ar­ra kérte a magyar küldöttség tag­jait: hazatérve tolmácsolják a né­met nép testvéri üdvözletét, jó kí­vánságait a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak, az Elnöki Tanácsnak, a Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormánynak és az ország valamennyi dolgozójának. Egyben új sikereket kívánt a ma­gyar népnek a szocializmus teljes felépítéséért és a béke biztosítá­sáért vívott harcában. ményeiről szólt, majd így foly­tatta: — A közeljövőben tárgyalja or­szággyűlésünk új ötéves tervün­ket, amely ismét jelentős fejlődést irányoz elő. A Központi Bizottság jóváhagyta a gazdaságirányítás reformjának alapél veit, a munka folyik tovább és 1968. január 1-i határidővel az új, továbbfejlesz­tett mechanizmus kiépül, működ­ni kezd. Célunk a szocialista, tervszerű gazdálkodás rugalma­sabb és hatékonyabb vezetési módjának érvényesítése, amely biztosítja gazdasági lehetőségeink jobb kihasználásét és ezen ke­resztül a szocialista fejlődés meg­gyorsítását — mondotta, majd ké­sőbb kijelentette: A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársa­ság, pártjaink, kormányaink, né­peink internacionalista szellem­ben, mindkét ország fejlődésének előnyére jól együtt dolgoznak. Vannak szólamok az „önerőre” való támaszkodásról. Mi azt tart­juk, hogy minden nép természet­szerűen maximálisan mozgósítja saját erőforrásait a szocialista építés során. A mi lehetőségeink azonban nem korlátozódnak a nemzetközi erőforrásokra, mert hatalmas előnyök és erőforrások vannak a szocialista országok nemzetközi összefogásában is, amely megmutatkozik gazdasági, tudományos, kulturális téren, az élet minden területén, ideértve biztonságunk és a béke kollektív védelmét is. A továbbiakban a nemzetközi helyzetet elemezte, majd beszéde végén ezeket mondotta: A feszültebb nemzetközi hely­zet és a nemzetközi munkásmoz­galomban jelenleg fennálló ne­hézségek sem változtatnak azon, hogy az erőviszonyok a béke, a nemzeti függetlenség és a társa­dalmi haladás ügyének kedvez­nek. A békét meg lehet védeni és nincs olyan erő, amely képes lenne tartósan eltorlaszolni a né­pek szabadságtörekvéseinek, a társadalmi haladásnak az útját. Kádár elvtárs végezetül még egyszer köszönetét mondott a testvéri fogadtatásért, a szíves vendéglátásért, a mindenre kiter­jedő figyelemért és gondoskodá­sért. — Megígérhetem, hogy híven beszámolunk otthon a látottakról és átadjuk népünknek a német dolgozók testvéri üdvözleteit. Meggyőződésünkben megerősödve térünk vissza hazánkba — mon­dotta, majd sok sikert kívánva a pártnak, a népnek, nagyszerű munkájához, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága, Walter Ulbricht elvtárs. a Nőmet Demokratikus Köztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság népei­nek barátsága, a szocializmus és a béke éltetésével fejezte be be­szédét. A lelkes hangulatú magyar— német barátsági nagygyűlés az Internacionálé eléneklésével ért véget. * Csütörtökön este a Miniszté­riumok Házában Kárpáti József, hazánk NDK-beli nagykövete fo­gadást adott az NDK-ban tartóz­kodó magyar £árt- és kormány- küldöttség tiszteletére. Ezen megjelent Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtaná­csának elnöke és felesége, Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke, valamint az NDK fővárosi politi­kai és társadalmi életének szá­mos vezető személyisége. A him­nuszok eljátszása után Kállai Gyula a Magyar Népköztársaság, és Willi Stoph, az NDK miniszter­elnöke tartott pohárköszöntőt. (MTI) Megkezdődött az országjárásvezetők első országos tanácskozása Gyulán Az országjárásvezetők első or­szágos tanácskozását Gyulán ren­dezték meg. Ebből az alkalomból a fürdővárosba érkezett hazánk minden tájáról mintegy hetven országjárásvezető és IBUSZ- szervező. A TIT természettudo­mányos mintatermében meleg barátsággal fogadták megyénk vezetői a vendégeket, akik csü­törtökön és péntekén megyénk nevezetességeit is megismerik. Értékes előadásokat hallottak a résztvevők Deák Ferenctől, a KSH főosztályvezető-helyettesé­től, Takács Jánostól, a megyei ta­nács osztályvezetőjétől és Irányi Dezsőtől, a TIT megyei szakosz­tályvezetőjétől. A vendégek első­sorban Gyula város szépségeivel, nevezetességeivel ismerkedtek meg. Ellátogattak már az első na­pon Szanazugba, a Fehér- és Fe­kete-Körös találkozásánál fekvő festői környezetbe. Pénteken kol­lektív kirándulásra szánják az időt. Gyopáros, Orosháza, Szarvas, Kondoros, Kaszaper, Békéscsaba és más helységek idegenforgalmi érdekességeit tekintik meg. A kétnapos tanácskozás nívóját emelte a hazánkban tartózkodó Ivaklij Szolomonovics Mikeladre- nak, a Grúz SZSZK állami terv­hivatala elnökhelyettesének, a tudományok doktorának részvé­tele. A grúz vendég egyébként csütörtökön a TIT békéscsabai Ér­telmiségi Klubjában nagyszabású előadást tartott a megye közgaz­dászai részére a Szovjetunió új ötéves tervéről. Kádár János elvtárs beszéde Kádár János elvtárs a küldött­ség minden tagja nevében őszin­tén megköszönte az elvtársi fo­gadtatást. Meleg szeretettel kö­szöntötte Walter Ulbricht és Willi Stoph elvtársat, a Központi Bi­zottság és a kormány tagjait, a gyűlés minden résztvevőjét, Ber­lin lakosságát, a Német Demokra­tikus Köztársaság egész népét. — Ulbricht elvtárs beszédében jelezte és én csak megismételhe­tem — mondotta —, küldöttsé­günk az igaz barátság és elvtár- siasság légkörében eredményesen dolgozott. Alkalmunk volt kicse­rélni véleményünket szocialista epítőmunkánk, kétoldalú kapcso­lataink és a nemzetközi helyzet minden lényeges kérdéséről. Meg­beszéléseinken ismét megmutat­kozott pártjaink, kormányaink véleményének teljes azonossága. Kapcsolataink és együttműködé­sünk bővítésének konkrét lépései­ben és álláspontunkat deklaráló közös nyilatkozatban megállapod­tunk. Ily módon, ha programunk véget ér, a jól végzett munka, a megerősödött barátság érzésével térhetünk majd vissza hazánkba. Köszönetét mondok ezért mind­nyájuknak. — Rendkívül hasznos, egyben kellemes volt számunkra, hogy ittlétünk alatt számos közvetlen, személyes tapasztalatot szerezhet­tünk szocialista építőmunkájuk­ról, így bepillantást nyertünk a Német Demokratikus Köztársa­ság mindennapi dolgos életébe. A továbbiakban hazánk szocia­lizmust építő társadalmának ered­fi £ 22. Ök nem mehetnek óvóhelyre: légi bomba, belövés robbanhat a kis szobában. Aztán hadiüzemd kártyáik is, melyeket Magda szerzett, meglehetősen kezdetle­ges hamisítványok voltak, csak nagy jóakarattal lehetett volna valódiaknak elfogadni őket vagy nagy felületességgel —, de hát hol várhat az ember jóakaratot, vagy felületességet a tábori csendőröktől, a razziázó nyila­soktól? ... Farkas Kálmán ígérte, majd ő hoz kapukártyát a Csőgyár­ból, de az ígéret csak ígéret maradt. Farkas Kálmántól, et­től a kissé nehézkes észjárású, csak a maga bőréért, sorsáért aggódó fiatalembertől, aki eltö­kélten hangoztatta, hogy amint vége lesz a háborúnak, azonnal kivándorol Amerikába, mert egyedül ott fizetik meg a melóst igazán és ott különben is még sohasem volt háború — tőle egyáltalán nagyon szép dolog volt, hogy eltűrte: az ő bejelen­tőcédulájával fedezzék a két fia­talembert. Sokszor kifejtette meggyőződését, ő utálja a néme­teket is meg a nyilasokat is, ne­ki ne ugráljanak itt, ő nagyon jól tudja, mi van a sok duma mö­gött. A háború még jóformán el sem kezdődött, Németországban már nem lehetett eleget zabál- ni: „Sramlizenével nem lehet jóllakatni a népet!” — mondta eltökélten, miközben két pofára tömte magába Linda néni má­kostésztáját. Az egész politika egyébként is svindli és tiszta csalás, hagyják őt békében. Linda néni meghatározhatat­lan korú sovány és nagyon ked­ves, jóakaratú nő volt, talán so­ványsága és kedvessége tette fiatalossá s még mindig elfo­gadhatóvá nőiességét is. Renge­teget dohányzott, maga sodorta cigarettáit hosszú szárú szipká­ból szívta. Kosztra csak Farkast vállalta, régi albérlőjét, aki bu­sásan megfizette az asszonyt. Linda néni viszont ugyancsak elkényeztette finom falatokkal a fiatalembert. Laci eleinte azt hitte, a jó erőben levő idomsze­rész nemcsak a konyhában pá- kosztoskodik, de a szobában is, néhány nap múlva azonban rá­jött, hogy erről szó sincs, Linda néni házában a férfi nem Far­kas Kálmán, hanem Ács Kris- tófék szomszédja, Kecskés Já­nos, a Kecskés Irén apja volt. Kétszer hetenként, meghatáro­zott napokon jött át a csizmás, lompos, tüskés fekete ember. Beletelepedett a konyhában fel­állított nyugágyba, Linda néni eléje adta a készenlétben tartott férfipapucsot, amely talán még férjétől maradt vagy valame­lyik korábbi albérlőjétől. — Bújjon bele, János, eleget trappolt, lótott-futott a fájós bütykeivel egész nap — mondta neki a sok dohánytól rekedtes hangján kuncogva, aztán oda­ült egy kis sámlira melléje, a nyugágyhoz. Kecskés a szemére pásszított egy okulárét, átbön­gészte az újságokat, amelyeket Farkas Kálmán hozott a város­ból, meghallgatta a híreket a rádión, nem sokat beszélt, in­kább egy olyanfajta jóindulattal szemlélte a diskurálást, okulá- réja fölött széjjelnézegetvén, mint a valóságos házigazda ked­ves vendégei rumli zását. — Addig disznólkodnak ezek a németek, míg a Jóska bácsi alaposan kiveri a popójukat.

Next

/
Thumbnails
Contents