Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-17 / 142. szám
1966. június 17. 2 Péntek Berlin Az NDK-ban tartózkodó magyar küldöttség csütörtöki napja utazással kezdődött. A delegáció tagjai a „Stolteraa” szállodából a rostock—warnemündei pályaudvarra hajtattak és különvonaton visszautaztak Berlinbe. A különvonat délután fél kettőkor érkezett meg a berlini Ost- bahnhofra. Itt Paul Verner, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a nggy-berlini pártszervezet első titkára, dr. Kurt Wünsche miniszterelnökhelyettes és Oskar Fischer külügyrmniszterhel y ettes üdvözölte a vendégeket. A küldöttség ezután rögtön a brandenburgi kapuhoz ment és ott megtekintette az NDK Berlinen áthúzódó állami határvonalát. A magyar küldöttség ezután a brandenburgi kaputól alig néhány méternyire az Unter den Linden és az Ottó Grotewohl utca sarkán immár csaknem teljesen felépült új magyar nagykövetségi épületet tekintette meg. Itt Bor- sányi Pál építészmérnök és német kollégád számoltak be Kádár Jánosnak az építkezés menetéről. Csütörtökön délután a magyar A megerősödött barátság érzésével térünk vissza hazánkba — mondotta Kádár János elvtárs a berlini nagygyűlésen küldöttség a Friedrich-Stadt Palástban, Berlin mintegy 3000 embert befogadó színházában megrendezett nagygyűlésen találkozott az NDK fővárosának dolgozóival. A nagygyűlés résztvevői lelkes tapssal köszöntötték az elnökségben helyet foglaló Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, a magyar küldöttség vezetőjét, Kállai Gyula miniszterelnököt és a küldöttség többi tagját; Walter Ul- brichtot, az NSZEP Központi Bizottságának első titkárát, az NDK Államtanácsának elnökét, továbbá az NDK számos más vezető személyiségét. A himnuszok elhangzása után Paul Verner, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a nagy-berlini városi pártbizottság első titkára mondott megnyitó szavakat, majd Walter Ulbricht és Kádár János tartott beszédet. Walter Ulbricht elvtárs beszéde Walter Ulbricht beszéde elején örömmel nyugtázta, hogy a Nemet Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság együttműködése a legkülönbözőbb területeken eredményesen fejlődik. A magyar párt- és kormányküldöttség látogatásáról szólva kijelentette: E látogatás értékes hozzájárulás az NDK és a Magyar Népköztársaság közötti kapcsolatok további sikeres fejlesztéséhez s azt eredményezd majd, hogy az agresszív nyugatnémet imperializmus ellem közös frontunk még szilárdabb lesz. — Elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy együttműködésünk a szocialista internacionalizmus alapján mindkét fél számára gyümölcsözően fejlődött és elmélyült. Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy sikerrel váltottuk valóra azokat a határozatokat, amelyeket a két ország párt- és kormány- küldöttsége az 1964-es budapesti találkozó alkalmával hozott. Walter Ulbricht ezután kiemelte: Különösen egyetértünk a Szovjetunió Kommunista Pártjának azzal az állásfoglalásával, hogy valamennyi antiimperialista erő teljes egységére, cselekvő együttműködésére van szükség ahhoz, hogy a világháború elhárításának lehetőségéből realitás legyen. Eszmecseréink eredményeit fontos hozzájárulásnak tekintjük a béke és az egység ügyéhez — hangsúlyozta. — A magyar nép saját tapasztalatából ismeri a német imperializmus bűnös arculatát. A Magyar Népköztársaságnak a nyugatnémet imperializmus és mili- tarizmus politikájával szembeni határozott magatartása, továbbá az a támogatás, amelyet a magyar nép nekünk nyújt a német kérdés békés megoldásáért vívott harcunkban, a német néppel való testvéri szodidaritás kifejezését jelenti, ami jól szolgálja az európai népek béke törekvéseit is. — Meggyőződésem: a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói a jövőben is vállvetve a Szovjetunióval és más szocialista országokkal szilárd szövetségben harcolnak a Nyugat-Németországból kiinduló háborús veszély elhárításáért, Európa és a világ békéjének biztosításáért. Ebben a harcban senki és semmi nem tud éket verni közénk — hangoztatta. Befejezésül Walter Ulbricht arra kérte a magyar küldöttség tagjait: hazatérve tolmácsolják a német nép testvéri üdvözletét, jó kívánságait a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak, az Elnöki Tanácsnak, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak és az ország valamennyi dolgozójának. Egyben új sikereket kívánt a magyar népnek a szocializmus teljes felépítéséért és a béke biztosításáért vívott harcában. ményeiről szólt, majd így folytatta: — A közeljövőben tárgyalja országgyűlésünk új ötéves tervünket, amely ismét jelentős fejlődést irányoz elő. A Központi Bizottság jóváhagyta a gazdaságirányítás reformjának alapél veit, a munka folyik tovább és 1968. január 1-i határidővel az új, továbbfejlesztett mechanizmus kiépül, működni kezd. Célunk a szocialista, tervszerű gazdálkodás rugalmasabb és hatékonyabb vezetési módjának érvényesítése, amely biztosítja gazdasági lehetőségeink jobb kihasználásét és ezen keresztül a szocialista fejlődés meggyorsítását — mondotta, majd később kijelentette: A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság, pártjaink, kormányaink, népeink internacionalista szellemben, mindkét ország fejlődésének előnyére jól együtt dolgoznak. Vannak szólamok az „önerőre” való támaszkodásról. Mi azt tartjuk, hogy minden nép természetszerűen maximálisan mozgósítja saját erőforrásait a szocialista építés során. A mi lehetőségeink azonban nem korlátozódnak a nemzetközi erőforrásokra, mert hatalmas előnyök és erőforrások vannak a szocialista országok nemzetközi összefogásában is, amely megmutatkozik gazdasági, tudományos, kulturális téren, az élet minden területén, ideértve biztonságunk és a béke kollektív védelmét is. A továbbiakban a nemzetközi helyzetet elemezte, majd beszéde végén ezeket mondotta: A feszültebb nemzetközi helyzet és a nemzetközi munkásmozgalomban jelenleg fennálló nehézségek sem változtatnak azon, hogy az erőviszonyok a béke, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás ügyének kedveznek. A békét meg lehet védeni és nincs olyan erő, amely képes lenne tartósan eltorlaszolni a népek szabadságtörekvéseinek, a társadalmi haladásnak az útját. Kádár elvtárs végezetül még egyszer köszönetét mondott a testvéri fogadtatásért, a szíves vendéglátásért, a mindenre kiterjedő figyelemért és gondoskodásért. — Megígérhetem, hogy híven beszámolunk otthon a látottakról és átadjuk népünknek a német dolgozók testvéri üdvözleteit. Meggyőződésünkben megerősödve térünk vissza hazánkba — mondotta, majd sok sikert kívánva a pártnak, a népnek, nagyszerű munkájához, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága, Walter Ulbricht elvtárs. a Nőmet Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság népeinek barátsága, a szocializmus és a béke éltetésével fejezte be beszédét. A lelkes hangulatú magyar— német barátsági nagygyűlés az Internacionálé eléneklésével ért véget. * Csütörtökön este a Minisztériumok Házában Kárpáti József, hazánk NDK-beli nagykövete fogadást adott az NDK-ban tartózkodó magyar £árt- és kormány- küldöttség tiszteletére. Ezen megjelent Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke és felesége, Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke, valamint az NDK fővárosi politikai és társadalmi életének számos vezető személyisége. A himnuszok eljátszása után Kállai Gyula a Magyar Népköztársaság, és Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke tartott pohárköszöntőt. (MTI) Megkezdődött az országjárásvezetők első országos tanácskozása Gyulán Az országjárásvezetők első országos tanácskozását Gyulán rendezték meg. Ebből az alkalomból a fürdővárosba érkezett hazánk minden tájáról mintegy hetven országjárásvezető és IBUSZ- szervező. A TIT természettudományos mintatermében meleg barátsággal fogadták megyénk vezetői a vendégeket, akik csütörtökön és péntekén megyénk nevezetességeit is megismerik. Értékes előadásokat hallottak a résztvevők Deák Ferenctől, a KSH főosztályvezető-helyettesétől, Takács Jánostól, a megyei tanács osztályvezetőjétől és Irányi Dezsőtől, a TIT megyei szakosztályvezetőjétől. A vendégek elsősorban Gyula város szépségeivel, nevezetességeivel ismerkedtek meg. Ellátogattak már az első napon Szanazugba, a Fehér- és Fekete-Körös találkozásánál fekvő festői környezetbe. Pénteken kollektív kirándulásra szánják az időt. Gyopáros, Orosháza, Szarvas, Kondoros, Kaszaper, Békéscsaba és más helységek idegenforgalmi érdekességeit tekintik meg. A kétnapos tanácskozás nívóját emelte a hazánkban tartózkodó Ivaklij Szolomonovics Mikeladre- nak, a Grúz SZSZK állami tervhivatala elnökhelyettesének, a tudományok doktorának részvétele. A grúz vendég egyébként csütörtökön a TIT békéscsabai Értelmiségi Klubjában nagyszabású előadást tartott a megye közgazdászai részére a Szovjetunió új ötéves tervéről. Kádár János elvtárs beszéde Kádár János elvtárs a küldöttség minden tagja nevében őszintén megköszönte az elvtársi fogadtatást. Meleg szeretettel köszöntötte Walter Ulbricht és Willi Stoph elvtársat, a Központi Bizottság és a kormány tagjait, a gyűlés minden résztvevőjét, Berlin lakosságát, a Német Demokratikus Köztársaság egész népét. — Ulbricht elvtárs beszédében jelezte és én csak megismételhetem — mondotta —, küldöttségünk az igaz barátság és elvtár- siasság légkörében eredményesen dolgozott. Alkalmunk volt kicserélni véleményünket szocialista epítőmunkánk, kétoldalú kapcsolataink és a nemzetközi helyzet minden lényeges kérdéséről. Megbeszéléseinken ismét megmutatkozott pártjaink, kormányaink véleményének teljes azonossága. Kapcsolataink és együttműködésünk bővítésének konkrét lépéseiben és álláspontunkat deklaráló közös nyilatkozatban megállapodtunk. Ily módon, ha programunk véget ér, a jól végzett munka, a megerősödött barátság érzésével térhetünk majd vissza hazánkba. Köszönetét mondok ezért mindnyájuknak. — Rendkívül hasznos, egyben kellemes volt számunkra, hogy ittlétünk alatt számos közvetlen, személyes tapasztalatot szerezhettünk szocialista építőmunkájukról, így bepillantást nyertünk a Német Demokratikus Köztársaság mindennapi dolgos életébe. A továbbiakban hazánk szocializmust építő társadalmának eredfi £ 22. Ök nem mehetnek óvóhelyre: légi bomba, belövés robbanhat a kis szobában. Aztán hadiüzemd kártyáik is, melyeket Magda szerzett, meglehetősen kezdetleges hamisítványok voltak, csak nagy jóakarattal lehetett volna valódiaknak elfogadni őket vagy nagy felületességgel —, de hát hol várhat az ember jóakaratot, vagy felületességet a tábori csendőröktől, a razziázó nyilasoktól? ... Farkas Kálmán ígérte, majd ő hoz kapukártyát a Csőgyárból, de az ígéret csak ígéret maradt. Farkas Kálmántól, ettől a kissé nehézkes észjárású, csak a maga bőréért, sorsáért aggódó fiatalembertől, aki eltökélten hangoztatta, hogy amint vége lesz a háborúnak, azonnal kivándorol Amerikába, mert egyedül ott fizetik meg a melóst igazán és ott különben is még sohasem volt háború — tőle egyáltalán nagyon szép dolog volt, hogy eltűrte: az ő bejelentőcédulájával fedezzék a két fiatalembert. Sokszor kifejtette meggyőződését, ő utálja a németeket is meg a nyilasokat is, neki ne ugráljanak itt, ő nagyon jól tudja, mi van a sok duma mögött. A háború még jóformán el sem kezdődött, Németországban már nem lehetett eleget zabál- ni: „Sramlizenével nem lehet jóllakatni a népet!” — mondta eltökélten, miközben két pofára tömte magába Linda néni mákostésztáját. Az egész politika egyébként is svindli és tiszta csalás, hagyják őt békében. Linda néni meghatározhatatlan korú sovány és nagyon kedves, jóakaratú nő volt, talán soványsága és kedvessége tette fiatalossá s még mindig elfogadhatóvá nőiességét is. Rengeteget dohányzott, maga sodorta cigarettáit hosszú szárú szipkából szívta. Kosztra csak Farkast vállalta, régi albérlőjét, aki busásan megfizette az asszonyt. Linda néni viszont ugyancsak elkényeztette finom falatokkal a fiatalembert. Laci eleinte azt hitte, a jó erőben levő idomszerész nemcsak a konyhában pá- kosztoskodik, de a szobában is, néhány nap múlva azonban rájött, hogy erről szó sincs, Linda néni házában a férfi nem Farkas Kálmán, hanem Ács Kris- tófék szomszédja, Kecskés János, a Kecskés Irén apja volt. Kétszer hetenként, meghatározott napokon jött át a csizmás, lompos, tüskés fekete ember. Beletelepedett a konyhában felállított nyugágyba, Linda néni eléje adta a készenlétben tartott férfipapucsot, amely talán még férjétől maradt vagy valamelyik korábbi albérlőjétől. — Bújjon bele, János, eleget trappolt, lótott-futott a fájós bütykeivel egész nap — mondta neki a sok dohánytól rekedtes hangján kuncogva, aztán odaült egy kis sámlira melléje, a nyugágyhoz. Kecskés a szemére pásszított egy okulárét, átböngészte az újságokat, amelyeket Farkas Kálmán hozott a városból, meghallgatta a híreket a rádión, nem sokat beszélt, inkább egy olyanfajta jóindulattal szemlélte a diskurálást, okulá- réja fölött széjjelnézegetvén, mint a valóságos házigazda kedves vendégei rumli zását. — Addig disznólkodnak ezek a németek, míg a Jóska bácsi alaposan kiveri a popójukat.
